Határőr, 1946 (1. évfolyam, Különszám)
1946-08-01 / Kettős szám
HATÁRŐR , tehát a magyar nép boldogulásának harcosai és azok között, akik viszszafelé szeretnék fordítani a történelem kerekét és vissza szeretnék süllyeszteni a magyar népet eddigi elnyomatásába. Eddig csak dolgoztunk, koplaltunk és türelemmel vártuk helyzetünk jobbrafordulását. Elviseltük az infláció pusztítását! Kíméletet tanúsítottunk ellenségeink , a magyar dolgozók, a magyar nép ellenségeivel szemben! Eddig!! De ezután már őrködni is fogunk! Nem fogjuk tétlenül nézni és tűrni, hogy a mi munkánk mások jólétét szolgálja. A paraszt kezében a kasza az „élet“, a kenyér termelésének eszköze, a kalapács a munkás kezében az építés szerszámja, de fegyverekké fognak válni, ha a jövőben bárki is megkísérelné, hogy a demokratikus fejlődést, áldozatos munkánk eredményeit és a forint értékét aláássa. Ott áll a magyar demokratikus hadsereg is! A parasztság és a munkásság biztos lehet abban, hogy a magyar honvéd fegyverét többé senki sem fordíthatja ellenük. A demokratikus hadsereg a magyar nép hadserege és fegyverrel mindig a magyar nép érdekeit fogja védeni. Dolgozzunk, őrködjünk— és higyjünk népünk erejében és a magyar demokráciában! Görgényi György szól. A határt eljutottam egy-két őrsre, vagy nagyobb határvadász alakulathoz. Jó, kényelmes elhelyezés után láttam szűk, alacsony, nedves legénységi szobákat is, sajnos ... Találtam őrsöt, ahol a bajtársak körülbelül békebeli életszínvonalon élnek s hallottam panaszait azoknak, akik régóta nem láttak húst, míg a száraz bab visszatérő rendszerességgel kerül az asztalukra. Tudjuk, hogy az anyagiak menynyire alapfeltételei minden életnek, így a katonaéletnek is. Tudjuk, milyen nagy súlyt kell fektetni az élelmezésre, a ruházattal való ellátásra. S azt is tudjuk, hogy milyen nagy nehézségek, hiányok vannak e téren. De most ez egyszer — és ismételjük, nem azért, mert ezt nem tartjuk fontosnak — mégis másról szeretnénk szólani... Ha utazgatunk a határon és beszélgetésbe elegyedünk a határvadász-laktanyák lakóival, az anyagi vonatkozású jelenségeken kívül mást is észrevehetünk, mást is megfigyelhetünk. Így aztán nemcsak azt tudjuk megállapítani, hogy a bakancsok járva ... nagy általánosságban talpalásra szorulnak, hogy a reggeli feketekávé elég híg folyadék, hanem éppúgy képet alkothatunk a bajtársak gondolkozásáról is. S bátran mondjuk, ez nagyon fontos tényező: mi a gondolkodása, hogyan vélekedik a magyar határvadász az égetőbb magyar kérdésekről. Erre mi, nevelői beosztásban levők, nagy súlyt fektetünk. S nem titkoljuk sajnálkozásunkat, ha a magyar honvédség gondolkodását elmaradottnak, nem korszerűnek találjuk. Őszintén szólva, meglepődünk azon, hogy demokratikus életünk két nagy eredményét, a földosztást és a svábkitelepítést, nem fogadja a honvédség osztatlan örömmel. Értsünk szót: nem a hibákról van szó, a végrehajtás szükségszerű tévedéseiről, hanem elvi kérdésekről: szükséges, hasznos volt-e a két intézkedés. És itt azt kell tapasztalnunk, hogy honvédségünk nemcsak egy-két tagja van a helytelen állásponton. Fontosnak tartjuk, hogy bajtár.