Határőr, 1948 (3. évfolyam, 23-27. szám)
1948-09-19 / 23-25. szám
________.HATÁRŐR_________ ------------------------------------------»4-----------------------------------------cA ”100 fjms TőőíWíAiíg!’ dd közíi a SzúídalizinULit építő inagjjjif népet ! 3 H Í D V E R É S Szeptember 11—19. napjain ünnepli dolgozó népünk az 1848—49-es dicsőséges honvédhadsereg megszületésének századik évfordulóját s köszönti ugyanakkor 1848 forradalmi szabadságharcos szellemében épülő új néphadseregét, köszönti egyúttal a köztársaságunk békéjét biztosító rendőrséget s a népszabadság eszméjének megtestesítőjét, a Magyar Szabadságharcos Szövetséget. Milyen szempontok vezetnek bennünket a „100 éves honvédség"-Hete megrendezésében? Az egész centenáris évvel kapcsolatban meggyőződéssé vált dolgozó népünkben, így bennünk, a honvédség tagjaiban is, hogy 1848—49-re való emlékezésünk nem lehet a múlt dicsőségének puszta felidézése, hanem 1848 szellemi erejével mozgósítanunk kell új nemzeti feladataink megoldására minden becsületes szándékot és építő erőt. 1848 forradalmi célkitűzéseit váltjuk valóra, Kossuth, Petőfi, Táncsics szellemében haladunk előre országunk, népünk jövője kiépítésében, így emlékezésünknek is nem egyszerű visszapillantásnak, hanem erőgyűjtésnek és mozgósításnak kell lennie. 1848—49 történelmének döntő része aforradalmi erőfeszítés mellett, — s azzal szoros összefüggésben, — az elnyomás ellen vívott fegyveres szabadságharc, amely forradalmi módszereivel és célkitűzéseivel mozgósítani tudta dolgozó népünk legjavát, zászlója alá hívta az elnyomott népek leghaladottabb fiait s dicsőségével megdobogtatta Marx és Engels, az akkori Anglia és Amerika s a világ minden haladó dolgozójának, „egyszerű emberének" szívét. Kézenfekvő volt a dolog, hogy a centenáris év kapcsán különös fénnyel kell megünnepelnünk a 100 évvel ezelőtt megalakult és hősi harcával népünket a haladás élvonalába juttató honvédhadsereget. Ugyanakkor látnunk kell azt ,is, hogy Kossuth, Bem, Klapka honvédeire való emlékezésünk is csak úgy lehet igaz, tehát haladó emlékezés, hogyha a 48-as honvédséget éltető forradalmi-szabadságharcos erőket teljes mértékben be tudjuk kapcsolni népi demokráciánk új honvédségének felépítésébe s az ünnepi hét során bizonyítani tudjuk, hogy dolgozó népünkben gyökerező új honvédségünk mindenestől 1848 szellemében, a demokratikus erőkkel való összefogás jegyében védi népünk s a népek szabadságát, békéjét, nyugodt építőmunkáját. Úgy kell tehát tekintenünk az ünnepi hét megrendezését, mint az 1848-as honvédség és új honvédségünk között a felszabadulás óta folyamatosan tartó szellemi hídverés rohammunkával való meggyorsítását. Ennek a szellemi hídnak egyik pillére dolgozó népünk szívében épül, másik pillére pedig az 1848-as honvédség öntudatára támaszkodik. Ezzel a hídveréssel akarjuk biztosítani, hogy népünk egészen szívébe zárja a 48-as vörössapkásokkal kezet szorító, új honvédségét s a föld, a gyár, a bank, az iskola mellett magáénak és szemefényének tartsa ezt a húsából és véréből való hadsereget is. Ezt a szellemi hídverő rohammunkát ugyanakkor egy másik irányban is végeznünk kellett: a rendőrség, mint testvér fegyveres testület és a Magyar Szabadságharcos Szövetség felé, hogy honvédségünk s e két testület között igaz bajtársiasság, megértés és teljes összműködés alakuljon ki, hiszen mindhárman közös feladatok betöltésére, népi demokráciánk szabad fejlődésének biztosítására vagyunk hivatottak. Meggyőződésünk, hogy ez a hídverő rohammunka, az egész ünnepi hét megtartása egészen közel juttat a célhoz: dolgozó népünknek és új néphadseregünknek teljes egybeforrásához. Dr. Jánosi Ferenc ezredes.