Határőr, 1957 (12. évfolyam, 1-47. szám)

1957-01-10 / 1. szám

.............. .,1................... (hied iwjjyak, fial, hazám.!­­5 uh). e. lélek, JCil neubvék, ka. Lujzáit 'Íf,on mwkiélek ?“ nyeróFi sAnooki HATÁRŐR U­j formában megjelenő újsággal köszön­tjük ol­vasóinkat az 1957-es eszten­dőben. Lapunk címlapjára a „Határőr" nevet írtuk, s min­den olvasónak barátja, hű segítője, tanítója, nevelője é­s szórakoztatója akarunk lenni. Segítséget, tanácsot aka­runk adni a szolgálatellátás­hoz, a határőr mesterség el­sajátításához, a határsértők elleni küzdelemhez. A határőr-élet nem köny­­nyű. Sok nehézséget, aka­dályt kell leküzdeni azoknak, akik hazánk határát vigyáz­zák éjjel, nappal, esőben és hózivatarban. Bejárjuk határőr bajtársa­inkkal együtt a gyakorlóte­reket, a portyautakat, a he­gyek, s völgyek ölén húzódó járőrcsapásokat, lapunk min­den olvasójának igaz barátja szeretnénk lenni, örömökben és gondokban egyaránt. Eh­hez kérünk bizalmat és tá­mogatást, minden határőrtől, tiszthelyettestől, tiszttől és parancsnoktól egyaránt. Nehéz és felelősségteljes feladataink ellátására lelke­sítsen bennünket az a tudat, hogy munkánkra bizalommal és megbecsüléssel tekintenek a hazájukat szerető becsüle­tes emberek. Nehéz helyze­tünkben velünk van a haladó emberiség, az emberiség job­bik fele és azt kívánják, hogy harcunkat győzelmesen tud­juk végigharcolni. Ezért ápol­juk lapunkban kapcsolatain­kat a szomszéd népekkel. A mi népünk történelme során a magyar vitézség és bátorság, hősi helytállás igen sok példáját találjuk. A vég­vári vitézek, kiknek hősiessé­gét énekelte Balassi Bálint, Rákóczi, Bocskai, Kossuth, Bem vörössipkás honvédei, a Tanácsköztársaság vöröskato­nái — kiknek hősiességét sok költő zengte dalában, a mi példaképeink. Az ő dicső példájuk lelkesítsen bennün­ket jelenkori harcunkban, s az ő tetteiket követve álljunk helyt hazánk határain. Forró hazaszeretet, hivatás­­tudat, határőrbecsület — ez az, amelyre nevelni, tanítani akarjuk lapunk minden olva­sóját s ezekkel a gondolatok­kal indítjuk útjára megújult lapunkat A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG HATÁRŐRSÉGÉNEK LAPJA HATÁROS 4 kormány nyilatkozata Hosszú hetek óta feszült vára­kozás előzte meg a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormány nyilatkozatát a leg­fontosabb soron lévő kérdések­ről. Anélkül, hogy a január ha­todikai kormány­nyilatkozat szé­les népi visszhangjának, elébe vágnánk, megállapíthatjuk, hogy ez olyan nyilatkozat, ame­lyet a magyar nép várt, olyan nyilatkozat, amely kifejezi a be­csületes magyar emberek mil­lióinak óhajait, nézeteit, vá­gyait. A kormánynyilatkozat hatá­rozottan leszögezi, hogy a tragi­kus ellenforradalmi események útját Nagy Imre kormányának árulása nyitotta meg. Ilyen kö­rülmények között, a kormány kérésére a proletár nemzetkö­ziség elve alapján, léptek közbe a szovjet alakulatok, hogy meg­védjék a magyar nép szocialista vívmányait. Ez kiváltotta az osztályellenség és a nemzetközi imperializmus veszett dühét. Az uszítók támadásai azonban nem ingathatnak meg bennünket: az ellenforradalmároknak akkor sem biztosítunk szabadságot, ha bármilyen demokratikus jel­szavakkal álcázzák is ellenfor­radalmi törekvéseiket. A kormánynyiltkozat állást­­foglal az anarchikus és kispol­gári nézetekkel szemben, ame­lyek a kidemokratizálás” és „sztálintalanítás" jelszavát le­pelnek használták fel az állam­hatalom gyengítésére. Pedig ha­zánkban a mi államunk teste­síti meg a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály ha­talmát, a proletárdiktatúrát. Az államhatalom erősítésével és további demokratizálásával kapcsolatban e nagyjelentőségű nyilatkozat többi között hang­súlyozza, hogy növekedni kell a választott államhatalmi szervek jogkörének, a hogy ezeknek a szerveknek helyes határozato­kat kell hozniuk az ország és a nép érdekében. A kormány elhatározott szán­déka a felduzzasztott bürokrati­kus állami apparátus nagymé­retű csökkentése,­­ ami egy­ben a munkások vállára nehe­zedő teher csökkentését is je­lenti. Napirenden lévő gazdasági intézkedéseinkkel kapcsolatban hangsúlyozza a nyilatkozat, hogy súlyos gazdasági helyze­tünkben ismét elhangzottak azoknak érvei, akik szerint „nyugati kölcsön nélkül Magyar­­ország nem boldogul". A nyilat­kozat hangsúlyozza, örömmel fogadunk minden kölcsönt — kapitalista kölcsönt is, — de semmiféle politikai feltételhez kötött kölcsönt nem fogadunk el Gazdasági lehetőségeink az ország életének normalizálására ma sokkal jobbak, mint 1945- ben. A munkanélküliség átme­neti lesz, s ebben az időszakban is a kormány egész sor intézke­déssel segíti azoknak helyzetét, akik ideiglenesen munkanélkü­liekké váltak. Az ipar feladatairól és a tervgazdálkodásról szólva a nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a második ötéves terv helyett 1957-ben egyéves terv, utána pedig esetleg hároméves terv alapján dolgozunk. A tervezés fő célja: az életsávvonal eme­lése. A belgazdaság feladatai­val kapcsolatban a kormány áll­ást foglal a belterjesség fejlesz­tése, a szövetkezés, a hazánk­ban már korábban elterjedt társulási és szövetkezési for­mák, a gépállomások rendsze­rének fenntartása mellett. A gépállomásokat az egyéni ter­melők is­ igénybe vehetik. A törvény teljes szigorával fognak fellépni a dolgozó parasztok, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok­ vagyonának meg­csonkításával szemben. A kor­mány bizonyos korlátozott in­­gatlamforgal­m­at lehetővé tesz. A családi birtok azonban a vá­sárolt földdel együtt sem halad­hatja meg a 20—25 holdat. A kormánynyilatkozat a gaz­daságvezetés módszereivel is foglalkozik, aláhúzva, hogy a túlzott központosítás csökken­tése nem jelenti a központi irá­nyítás megsemmisítését. A mun­kástanácsok hivatása a vezetés bürokráciamentessé tétele, s az ipar szocialista állami vezeté­sének segítése. A művelődésről szólva a kor­mánynyilatkozat hangsúlyozza, hogy a szabadságot és támoga­tást kívánunk biztosítani poli­tikai pártállásra való tekintet nélkül minden tudósnak, írónak és művésznek,­­ kivéve a szo­cializmus ellenségeit! A nyilatkozat külpolitikai ré­sze hangsúlyozza, hogy novem­ber 4-én, amikor a Magyar For­radalmi Munkás-Paraszt Kor­mány felvette a harcot az ellen­forradalom ellen, — egyben a magyar nemzeti függetlenség szent ügyéért is síkra szállt! A kormány külpolitikáját to­vábbra is a dolgozók nemzetközi szolidaritására, a Szovjetunióval és a szocialista tábor országaival való tartós szövetségre alapozza. Aláhúzza a kormánynyilatkozat, hogy a Szovjetunió, amely 1945- ben felszabadított bennünket, ezúttal másodszor is felbecsül­hetetlen segítséget nyújtott né­pünknek, amikor segítséget nyújtott az ellenforradalmi im­perialista támadás , leverésében. Sztálin életének utolsó szaka­szában voltak zavaró körülmé­nyek a magyar—szovjet vi­szonyban, ezeknek jórészét azon­ban már teljes egyetértésben felszámoltuk. A magyar—szovjet viszony minden kérdését a jövőben is a szovjet kormány­­ o­któber 30-i deklarációjának szellemében fogjuk rendezni a proletárinter­­nacimalázimis, a kölcsönös egyenlőség elveinek megfele­lően. A kormánynyilatkozat befe­jező része erőteljesen, sík­raszáll a nemzet haladó erőinek össze­fogása melllett.* Ez a nyilatkozat minden bi­zonnyal nagy visszhangot kelt majd határőr egységeinknél is. Személyi állományunk, amely vére hullatásával is hitet tett a szocializmus ügye mellett, büsz­kén tekint az ellenforradalom,­­ elleni harc s a magyar viszo­nyoknak megfelelő szocialista építés e nagyjelentőségű doku­mentumára. "

Next