Határőr - A Hazáért, 1960 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1960-01-05 / 1. szám

xv. Évfolyam, 1. szám 1960. JANUÁR 5. A BELÜGYMINISZTÉRIUM HATÁRŐRSÉG ORSZÁGOS PARANCSNOKSÁGÁNAK LAPJA .olyan védőket vár e kon katóka, Kik végre dóganatig ! Alinak kell­ t a Aoeban. HATÁRŐR IGÉNYESSÉGET ÉS KÖVETKEZETESSÉGET A KIKÉPZÉSI FELADATOK VÉGREHAJTÁSÁBAN Az 1959-es határőrizeti és ki­képzési évben tovább fejlődött a kiképzés színvonala, javult tisztjeink tervezőkészsége, szer­vező és irányító munkája. Jobb lett az alegységparancs­nokok foglalkozás-vezetése, melynek eredményeként jelen­tős fejlődést lehet felmutatni a kiképzés minőségében és szín­vonalában. Jó eredményeket értünk el a határőrizeti, lő- és testnevelési kiképzésben, mely a határőri­zetben úgy mutatkozik meg, hogy nőtt a személyi állomány erőnléte, állóképessége, bátrak és határozottak a végrehajtó szolgálatban és eredményeseb­ben veszik fel a harcot a fegy­veres ügynökökkel, diverzán­­sokkal és csempészekkel szem­ben. Járőrparancsnokaink ma­gabiztosabbak, gyorsan felisme­rik a helyzetet, intézkedéseik megfontoltak, eredményesek. A kiképzésben elért eredmé­nyek ellenére még mindig van­nak olyan hibák, melyek gá­tolják a jobb, erőteljesebb ha­tárőrizet elérését. Néhány al­egységnél még mindig előfor­dul, hogy a kiképzés öncélú, a végrehajtó szolgálattól elvonat­koztatott. Arra törekszenek, hogy jó eredményeket érjenek el az egyes kiképzési ágakból, de nem veszik figyelembe a végrehajtó szolgálat ellenőrzése terén tapasztalt lazaságokat, szabálytalanságokat és az adott őrs határszakaszának helyi sa­játosságait (erdős, hegyes, sík, víziszakasz), valamint az év­szakot. Nem számottevő, de előfor­dul, hogy egyes alegységeknél — kényelmességből — az éjjeli foglalkozásokat nappal vezetik le. Ez nagyon károsan hat, mert a­­határőrzésnek mások a sajá­tosságai nappal és mások éjjel. Nagy hibát vét az az alegység­parancsnok, aki megengedi az ilyen lazaságokat, mert Tár­tunk és kormányunk azzal a nehéz, de megtisztelő feladattal bízott meg bennünket, hogy minden időben és helyzetben, évszakban és napszakban őriz­zük a Magyar Népköztársaság államhatárát, őrködjünk dolgo­zó népünk szocializmust építő munkája felett, akadályozzuk meg, hogy imperialista ügynö­kök, diverzánsok megzavarják azt. Az ilyen parancsnok két személyi állományával szem­ben is, mert a határőrizet éj­jeli sajátosságaira nem képezi ki harcosait. Ez káros a sze­mélyi állományra, hiszen az imperialisták ügynökeiket igen alaposan kiképezik, s ezek fő­leg éjjel igyekeznek sötét szán­dékaikat végrehajtani. Előfordul olyan is, hogy a ki­képzési anyagokat határőreink gépiesen bemagolják. Vannak harcosok, akik a szabályzat egyes pontjait kifogástalanul elmondják, de azokat nem ér­vényesítik mindennapi gyakor­lati tevékenységükben. Ez fő­ként abból adódik, hogy egyes tisztek, tiszthelyettesek és tisz­tesek a gyakorlati élettől elvo­natkoztatva csak felolvassák a szabályzatokat, s nem igyekez­nek átültetni az életbe. Sokan a harcosok katonai tudását úgy értékelik, hogy a szabályzat egyes meghatározásait el tudja mondani, vagy sem. Harcosain­kat nem arra kell nevelni, hogy a szabályzatokat szó szerint el­mondják, hanem arra, hogy azokat a gyakorlati életben ki­válóan tudják alkalmazni, arra, hogy aszerint éljenek és cse­lekedjenek. Harcosainkkal azt kell meg­tanítani, hogy ismerjék az el­fogadható okmányokat, a határ­sértők ravaszságait, tudjanak jól nyomokat olvasni, a terep mesteri kihasználásával min­den járőremben keresni és ku­tatni tudják a bejött, vagy ki­felé készülő határsértőket. A felkutatott határsértőket bátor, határozott és gyors tevékenysé­gükkel el tudják fogni, vagy ha elfogásuk nem lehetséges, meg tudják semmisíteni. A tisztes iskolákon a tisztek, tiszthelyettesek és tisztesek nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy olyan rajparancsnokokat neveljenek, akik a gyakorlati kiképzés mellett nevelni is ké­pesek beosztottaikat, hogy azok jó segítői lehessenek az őrs- és szakaszparancsnokoknak. Az el­múlt évben a tisztes iskolák hallgatói zömmel jó és kiváló eredménnyel fejezték be az is­kolát. • Néhány alegységparancsnok azonban nem a meghatározott követelményeknek megfelelően veszi igénybe a raj parancsno­kokat. Nem támasztanak köve­telményt velük szemben, nem teszik eléggé érdekeltté őket a határőrizeti és kiképzési fel­adatok végrehajtásában. A ki­képzési feladatok végrehajtá­sára nem készítik fel őket, nem tanítják meg velük a helyes módszereket. Elhanyagolják munkájuk ellenőrzését és segí­tését. Előfordul az is, hogy úgy számolnak a rajparancsnokok­kal, mint a rajparancsnoki ké­pesítéssel nem rendelkező har­cosokkal. Mindezekből következik, hogy az ilyen alegységnél a rajpa­rancsnokok elfásulnak, igényte­lenekké, érdektelenekké válnak. Előfordulnak még könnyítések, a kiképzési fegyelmet sértő sza­bálytalanságok, melyek nagy­mértékben akadályozzák a sza­bályzat szerinti élet megterem­tését, az általános katonai ren­det, fegyelmet, mely végső fo­kon a végrehajtó szolgálat la­zaságához vezet. Ahhoz, hogy az alegységek­nél a kiképzésben meglevő hi­bákat megszüntessük, az szük­séges, hogy az egyes alegység­­parancsnokok vessék el a ki­képzést lebecsülő nézetüket. Foglalkozzanak rendszeresen a kiképzéssel, és ne engedjenek meg semminemű lazaságot, könnyítést. Legyenek igényesek és következetesek a kiképzési feladatok végrehajtásában, a szabályzat szerinti élet megte­remtésében. A■ kiképzés vezeté­sénél fordítsanak nagy gondot arra, hogy az minden esetben megfeleljen az alegység előtt álló feladatoknak. A kiképzés­nek minden esetben az őrs gyakorlati életéből kell kiindul­nia az ad­ott időszaknak és he­lyi viszonyoknak megfelelően, s ezért fel kell használni a vég­rehajtó szolgálat gyakorlati ta­pasztalatait. A kiképzés során különösen ■nagy gondot kell fordítani a határozott, bátor fellépésre, hogy ezáltal öntevékenységre, gyors elhatározó készségre ne­veljük a harcosokat. Mindemel­lett különös figyelemmel kell lenni a csapatfigyelés, az ok­mányellenőrzés, a nyomolvasás, a terepen való szabályos moz­gás gyakorlati elsajátítására. Az 1959-es kiképzési évben elért eredmények biztosítékai annak, hogy ebben a kiképzési évben is eredményesen megold­juk azt a feladatot, amelyet ve­zetőink elénk tűztek. Tovább szilárdítjuk csapataink erkölcsi, fegyelmi állapotát, magas fokra emeljük a harckészültséget, szi­lárdan őrizzük hazánk államha­tárait. Bágyi János , őrnagy 3

Next