A Hazáért, 1962 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1962-01-03 / 1. szám

. A sajtópropagandáról karhatalmistáink javarésze szorgalmas újságolvasó. Igen ér­deklődnek a politikai esemé­nyek iránt, s állandóan fejlődik az érzékük ezek megítélésével kapcsolatban. Ennek ellenére nem szükségtelen a sajtópropa­gandamunka javításán tovább fáradozni. Milyen lehetőségek akadnak erre? A sajtópropaganda voltakép­pen ott kezdődik, hogy rendsze­resen, frissiben eljussanak az olvasókhoz a különféle sajtóter­mékek. A következő lépés pedig az, hogy minden politikai mun­kás, ideértve a harcosok sorai­ban levő KISZ-aktivistákat és ■agitátorokat, mihamarabb ve­gyék is kézbe az újságot. Ne csak az „olvasó szemével" ta­nulmányozzák azt, hanem mint­egy munkaprogramként. Gyűjt­sék belőle érveiket, s mérlegel­jék, hogy melyik hírre szüksé­ges különösen felhívni a harco­sok figyelmét. Továbbá, milyen kérdések merülhetnek fel, ame­lyekre tőlük várnak majd ma­gyarázatot. A politikai munkás­nak tehát szükségletévé, „min­dennapi kenyerévé" kell válni az újságolvasásnak. Kötelessége, hogy e szükségletérzést kifej­lessze a nevelésére bízott elv­társakban is. Hogyan keltsük fel a sajtó iránti fokozott érdeklődést? Al­kalom adódik rá a politikai fog­lalkozásokon, felhasználhatjuk továbbá a faliújságok ilyen adottságát is. Például egy, „Ol­vastad?"-rovat útján. Bevált módszer ezeken kívül a pihenő, vagy kultúrfelvilágosító munka idején, valamint a foglalkozások szüneteiben rendezett csoportos újság­felolvasás is. Rendkívül jó lehetőséget nyújtanak továbbá az újságol­vasás megszerettetésére a poli­tikai tájékoztatók. Persze, ko­rántsem tévesztendő ez össze az úgynevezett „sajtótájékoztatók­kal". A politikai tájékoztatók­nak egészen más a hivatásuk. Nevezetesen az, hogy éppen a sajtó felhasználásával értékel­jék, magyarázzák az időszerű eseményeket. A politikai tájé­koztatók tudniillik feltételezik, hogy a hallgatóság már olvasta az újságokat. Témáit tehát gon­dosan kell megválasztani, még­pedig mindössze egy-két, de le­hetőleg összefüggő eseményről, vagy jelenségről. Éppen azokról, amelyek előzőleg, újságolvasás közben vitát, nagyobb érdeklő­dést váltottak ki. Természetesen ezek értékelése adjon többet, mint az újságok. Hogyan történ­jék ez? Korántsem javasoljuk, hogy egy-egy fogas kérdéssel kapcso­latban egyéni találgatásokba, vagy jóslatokba bocsátkozzanak az előadók. Ehelyett felkészülés­kor tanulmányozzák a marxiz­mus—leninizmus klasszikusai­nak műveit, a párt-­ és kor­mányhatározatokat, odavágó történelmi, gazdaságföldrajzi stb. adatokat, valamint a vezető politikai munkásoktól kérjenek választ a felmerült kérdésekre. Az említettekből következik, te­hát: nem fordulhat elő, hogy a politikai tájékoztatóra az előtte való órákban kezdik a felkészü­lést, vagy „összeollózzák" az új­ságcikkeket. Mi történjék azonban a friss és azonnal megmagyarázandó események alkalmával? Erre valók a rövidebb jellegű röp­­gyűlések, amelyek időpontját szinte bármikor megválaszthat­juk. Továbbá kiegészíthetik ezt az agitátorok, politikai munká­sok egyéni, vagy csoportos be­szélgetésekkel. Az agitátor, akti­vista vagy politikai helyettes ismerje alaposan a rábízott elv­társakat. Feltétlenül tudja meg például azt is róluk, hogy mi­lyen az érdeklődési körük. Eleinte az ezekkel kapcsolatos cikkekre hívja fel a figyelmet­. Azután, ha már elolvasta a szó­ban forgó elvtárs az ajánlott írást, beszélgessen vele erről. Nem hiányozhat a türelem a sajtópropagandista „tarsolyá­ból". Azt is eredménynek kell tekintenie, ha egy kezdő újság­olvasót eleinte „csak" arra tud ránevelni, hogy rendszeresen ol­vassa a lapból a „szenzációikat’, továbbá a tárcákat, elbeszélések 1 A A KISZ KB Intéző Bizottságának határozatát feldolgozó taggyűlések tapasztalatai határőrség párt-végre­hajtó bizottságának ha­tározata alapján maga­sabb egységünk párt-végrehaj­tó- és KISZ-bizottsága elemez­te az Intéző Bizottság 1958. július 23-i határozatának vég­rehajtási állapotát, és az augusztus 30-i határozat szelle­mében megszabtuk párt- és KISZ-szervezeteink feladatait. Az alapszervezetek munká­jának értékelését elősegítette a párt VB, illetve a kibővített KISZ-bizottsági ülés, melyen részt vettek a beszámolók meg­tartásával megbízott elvtársak, a párt- és KISZ-alapszerveze­­tek titkárai. Az Intéző Bizott­ság határozatának végrehajtá­sát vezetőségi ülésen tárgyal­tuk meg, s ez egyben útmuta­tóul is szolgált a taggyűlési beszámolókhoz. Az alapos ér­tékelő munka következtében a beszámolók tartalmasak, konk­rétak voltak. A taggyűlések előtt alapszervezeti titkáraink beszélgetéseket tartottak az Intéző Bizottság határozatáról az ifjúkommunisták, illetve az egész személyi állomány köré­ben. Alapszervezeteinknél az ösz­­szevont párt- és KISZ-taggyű­­lések már lezajlottak, és jelen­tős tapasztalatokkal gazdagí­tották a végrehajtó bizottság munkáját. A taggyűlések több­sége aktív volt, bátran bírál­ták a munkánkban meglevő hibákat. A pártszerű légkör kialakítását elősegítették a pártszervezetek újjáválasztásá­­nak előkészítési időszakában megtartott egyéni, valamint csoportos beszélgetések. A hozzászólások megvilágí­tották, hogy növekedett a párttagság felelősségérzete a KISZ-szervezetek irányítása, segítése iránt, különösen az MSZMP Politikai Bizottság 1960. augusztus 9-i határozata után. A párttagság tudatában van annak, hogy KISZ-szerve­­zeteink csak úgy tudják fel­adataikat sikeresen végrehaj­tani, ha az irányító munka mellett a napi feladatok meg­oldásához is segítséget kapnak. Ma már egyre ritkábban talál­kozunk olyan kommunistákkal, akik, ha az alegységnél vala­milyen probléma merül fel, azt hangoztatják hogy „hol van a KISZ?” — anélkül, hogy meg­vizsgálnák: az ott élő kommu­nisták mennyiben járultak hoz­zá a jó szervezeti élet feltéte­leinek megteremtéséhez. A KISZ-vezetőségek, de a tagság is helyesen látja a párt­vezetés szükségességét, és igénylik a pártszervezetek se­gítését. Törekvés tapasztalható KISZ-alapszervezeteink munká­jában a párt politikájának ál­landó biztosítására, a határoza­tok végrehajtására való mozgó­sítás területén. Egyik KISZ-alapszervezet titkára elmondta, hogy több segítséget várnak a pártszerve­zettől, a kül- és belpolitikai kérdések megmagyarázásánál. Az agitációs csoportok munká­jának megjavításában szintén döntő feladatuk van pártszer­vezeteinknek, de ez nem azt jelenti, hogy ifjúsági szerveze­teink önállóan ne is foglalkoz­zanak az agitációs munka segí­tésével. A hozzászólásokban rámutat­tak arra, hogy KISZ-szerveze­­teink munkája az elmúlt idő­ben tartalmasabbá és színeseb­bé vált. Korábban a taggyűlési viták középpontjában a gazda­sági, esetenként kulturális vagy sportfeladatok álltak. Ma már­ — a politikai nevelőmunka fon­tosságát megértve — azt vitat­ják alapszervezeteinkben, hogy milyen formában segítsék a nevelőmunkát és melyik mód­szer lesz a legcélravezetőbb. A felszólaló elvtársak több­sége elemezte az ifjúsági mun­ka tartalmát, a végrehajtó szol­gálat alakulását, és különösen nagy jelentőséget tulajdonítot­tak a KISZ-tagok példamuta­tásának, a vezetőség, valamint a tagság jó kapcsolatának és a cselekvési egység megteremté­sének. Rámutattak arra is, hogy mindezek ellenére komoly fogyatékosságok is vannak egyes alapszervezeteink mun­kájában. Kampányjellegűnek tartják az említett feladatok végrehajtását, például a szo­cialista versenymozgalom ese­tében, vagy éppen a fontosabb határozatok végrehajtásánál. A nevelőmunka területén igen gyakori a KISZ-vezetők részé­ről megnyilvánuló türelmetlen­ség, amely abból adódik, hogy a nevelőmunka nem elég terv­szerű és céltudatos. Az „Ifjú­ság a szocializmusért” moz­galom szervezésénél komoly problémák voltak az elmúlt évben. Az alapszervezetek ve­zetőségei nem vették kellően figyelembe, hogy a tagságnak milyen vállalásai vannak, és ezek teljesítését évközben terv­szerű munkával kell biztosíta­ni. Ennek következtében az augusztusi és a szeptemberi hónapban alapszervezeteink munkája túlzsúfolt volt. Egyik őrsön a nyári időszakban, ami­kor tudvalévően több volt a gazdasági munka, szinte könyv­olvasási mozgalom volt, jelen­leg pedig, amikor csökkent a gazdasági munka, ezzel párhu-

Next