Határőr, 1980 (35. évfolyam, 26-52. szám)
1980-06-27 / 26. szám
az útlevélkezelő-fülkéhez, és átnyújtotta úti okmányait. Azok természetesen rendben voltak, az ellenőrzés nem fedett fel rajtuk semmi rendellenességet. A határőrök ennek ellenére nem vették le a szemüket Düren úrról, mert most már gyanították, hogy nagyon vár valakit, talán éppen a Lufthansa járatáról. Nem tévedtek! Düren az útlevélkezelés és a vámvizsgálat után sem hagyta el a repülőteret, s az egyik oszlop mögé húzódva várta a Lufthansa gép érkezését. Ez a járat is rendben megérkezett, azon a napon pontosan a menetrend szerint. Érthető módon a határőrök ez alkalommal egy kicsit alaposabban figyelték meg az utasokat. Nemsokára észre is vették azt az idős hölgyet, aki Düren úrhoz hasonlóan idegesen sétált fel s alá, az ablakon át a kifutópályáit, az ajtókat figyelte. A határőrök számára nyilvánvaló volt a két utas közötti öszszefüggés. Azt azonban akkor még csak gyaníthatták, hogy Gert Düren az NSZK-ba akart szökni, de hogy hogyan, azt még nem sejthették. A gyanú, a feltevés azonban kevés, bizonyítékok is kellenek. Kikérdezték hát a két utast, megvizsgálták csomagjaikat. Gert Dürennél semmi gyanúsat, Maria Müllernél pedig egy Derscheid névre kiállított Lufthansa repülőjegyet találtak. Az idős hölgy állítása szerint ez a jegy az egyik ismerős utastársáé volt, s véletlenül maradt nála. Gert Düren nem állta a keresztkérdéseket, és viszonylag rövid kihallgatás után megtört. Elmondta, hogy valóban ki akart szökni az NSZK-ba, és a tranzitban azért viselkedett ,olyan „különös” módon, mert az embercsempész-szervezet futárát várta, aki útlevelet, jegyet hozott volna a számára a szökéshez. A futár azonban „nem érkezett meg”, s így a szökési terv is kudarcba fulladt. Maria Müller lenne a futár? Ő természetesen mindent tagadott, s állította, hogy Gert Dürent sohasem látta, s nem hozott számára semmit. A kriminalisztikában az ilyen helyzetet úgy hívják, hogy holtvágány. Eddig valahogy ment a dolog, a bizonyításhoz szükséges tények azonban nem voltak sehol. Gert Düren vallomása ugyanis a kiszökés feltételezését foglalta magában: „kiszökött volna, ha lett volna rá módja, pontosabban útlevele .. A FEP vezetői azonban nem szeretik a holtvágányokat. Mozgósították az állományt, hogy előkerítsék a bizonyítékot, s megtalálják azt a láncszemet, amelynek hiánya összefüggéstelenné tette ezt a szöktetési kísérletet. Az alapos, jól szervezett munkának rövidesen meg is lett az eredménye. Horváth Sándor főhadnagy a tranzitváró egyik öblös foteljének a mélyén megtalálta a Maria Müllernél levő Derscheid névre kiállított repülőjegy borítólapját és egy beutazólapot, Gert Düren fényképével. Most már nem volt értelme a további tagadásnak, összeomlott a Frankfurt—Budapest repülőjegy meséje, amelynek sorszáma egyébként csak egyetlen szám eltérést mutatott a Maria Müllerétől. Mert ugyebár aki Frankfurtban maradt, az aligha dughatta el repülőjegyének a borítóját a budapesti tranzitváróterem egyik foteljában! Maria Müller ezután elmondotta hogy Gert Düren tulajdonképpen a fia, és ő szervezte meg a szöktetését. Attól a bizonyos Fridhelm Derscheid nevű ismerősétől — aki egyébként nagyon hasonlított a fiára — elkérte az útlevelét. Megfigyelték, hogy a menetrendben a két járat, a Lufthansa és az Interflug gépeinek érkezése között mindössze öt perc időkülönbség van. Arra számítottak, hogy így még az útlevélkezelés előtt találkozhatnak a tranzitváróban. Müller aszszony észrevétlen átnyújtja fiának a hamis útlevelet, aki aztán a fülkénél már úgy jelentkezik, mint Friedhelm Derscheid kölni lakos. A szöktetés szervezői nem tudták, hogy ebben a tervben sok narancshéj van. Ők mindjárt az elsőn, a menetrend „pontatlanságán” elcsúsztak. Maria Müllert egyébként figyelmeztetéssel kiutasították az országból, mert Dürent, a két ország között fennálló jogsegélyegyezmény alapján átadták az NDK hatóságainak. Halász Kálmán Egymás után érkeznek és indulnak a gépek Ferihegyről A szerző felvételei Csákvári János őrvezető A z előírt éves kiképzési terveknek megfelelően harckészültségi gyakorlattal egybekötött tartalékos utókiképzésre került sor dr. Csentes Mihály alezredes magasabbegységénél. Horváth Imre őrnagy a bevonultatás főbb szempontjai közé sorolta az emberek, azaz a katonák nevelésével, bánásmódjával kapcsolatos fejlődés s a technikai felszerelés változásának bemutatását. „Ezek a férfiak javarészt társadalmi segítőink, sokan közülük önkénteshatárőr-csoportok tagjai vagy vezetői. Nagy jelentőségű tehát, hogy felfrissítsék határőrizeti ismereteiket, amelyeket később a polgári életben hasznosítani tudnak. Politikai aktivizálódásuk elősegíti a határ menti lakossággal való együttműködést. Ezért is fontos, hogy olyan benyomással térjenek vissza munkahelyükre, családjukhoz, mely a határőrség jó hírnevét öregbíti. Úgy érzem, a tartalékos állomány fogadását, beöltöztetését és elhelyezését a törzs példásan és zökkenőmentesen hajtotta végre. Ezt tükrözte az a tény is, hogy a tartalékos tisztek, tisztesek és határőrök mind a katonai, mind a politikai foglalkozásokon nagy aktivitással vettek részt.” Példás hozzáállásuk, szorgalmuk nagyban hozzájárult a kiképzési feladatok eredményes végrehajtásához. Az előírt lő- és dobógyakorlatot kiválóan teljesítették. Egymást segítve, a határőrizettel kapcsolatos tapasztalataikat kicserélve, jó közösségi szellemben versengtek a feladatok minél eredményesebb teljesítéséért. Papp János őrmester, a kiképző alegység KISZ-táskája gondoskodott a bevonult tartalékos állományról, a szabad idő célszerű kihasználásáról. Mint elmondta, 28 párt- és 31 KISZ-tagra támaszkodhatott munkájában. Igaz, az idő rövidsége miatt ez az alapszervezet tiszavirág életű volt, csak három napig dolgozott. A KISZ-titkár elsősorban agitált és a tartalékos katonák felmerült problémáit orvosolta. Egyikük például otthon felejtette a szemüvegét, s ezért fordult a titkárhoz segítségért. A szemüveg másnapra tulajdonosához került. A szabadidő hasznos eltöltését színházlátogatás, filmvetítés, vetélkedők és sportrendezvények segítségével igyekeztek megvalósítani. Papp János őrmester szerint, a tartalékos állomány komolyan vette a kiképzést még akkor is, ha már nagyjából ismerték a határőrizettel kapcsolatos tudnivalókat és teendőket. Kőszegi Lajos tartalékos szakaszvezető a röszked határátkelőhelyen útlevélkezelői szolgálatot teljesített, öt éve szerelt le, és mint elmondta: nagyon sok újat tapasztalt a határőrség életében. Az ő idejében például nem volt habszivacs matrac az ágyakon, s az étkezés sem volt ilyen változatos, mint ma. Az idősebb és a fiatalabb katonák közötti ellentét szinte teljesen eltűnt. A tégla- és cserépipari vállalat műszaki előadójára otthon felesége és hároméves kisfia vár. Amikor elindult a gyülekezőhely felé, a fia legszívesebben vele ment volna. Bizonyára lesz mit mesélni az édesapának, ha visszatér. „Jó a hangulat a szakaszban és nagy az igyekezés”, búcsúzott Kőszegi szarkasszvezető. A fegyverkarbantartás fontos dolog, nem lehet elmulasztani, főleg lövészet előtt. Szabó Ferenc tartalékos határőr régi ismerős a kerületnél. Ide vonult be, itt szolgált a híradó alegységnél, és innen szerelt le nem is olyan régen. Az üveggyári technológus sok régi ismerőssel találkozott a tartalékos kiképzés ideje alatt. „A híradóknál régen nem volt fürdőhelyiség. Most már itt is saját fürdő áll a fiúk rendelkezésére. Hát igen, ez a fejlődési.. A kiképzés befejezéseképpen néhány napot a kijelölt alegységeknél töltöttek a bevonult tartalékosok, összefoglalóan annyit lehet elmondani, hogy nagy kedvvel és lelkesedéssel látták el a szolgálatot. Az őrsöknek jól jött a megerősítés az induló nyári szezonban, s a tényleges katonaidejüket töltő határőrök érdeklődéssel hallgatták a „vendégek” tapasztalatait, összehasonlításait. Kanyó L. ÁRNYÉK A LÓISTÁLLÓNÁL Murg János, az elek! Lenin Tsz éjjeliőre nem fiatalember, a nyugdíjig már csak három éve hiányzik. Napégette arcát huncut szeme uralja. Most, hogy élete első elfogása után érdeklődünk, elgondolkodik. A leistálló végében most is kocsik állnak, bár korántsem annyi, mint azon a bizonyos éjszakán. Langyos májusi éjjel volt, amikor hajnali három óra tájban szokásos ellenőrző körútjára indult. Az égen nem látszott csillag, csak az istállók saroklámpái világították meg valamennyire a tájat. A lámpák fényén kívül fekvő kocsisornál mintha árnyék suhant volna el. Murg bácsi nem ijedős ember, de akkor meglepődött. Mit kereshet itt valaki éjnek idején a lovas kocsik között? Csak nem a lovakat kerülgeti valamilyen csavargó? Murg János elindult az egymás mellé felsorakoztatott kocsik felé. Amikor arra a helyre ért, ahol az előbb az árnyat látni vélte, megállt a kocsirúdnál. Szeme lassan megszokta a sötétséget, és ekkor, alig néhány méterre tőle észrevette az „árnyékot”. Egy zömök, munkaruhás férfi, svájcisapkával a fején guggolt a kocsi végében. „Jó estét!” köszönt rá az éjjeliőr. A felelet idegen nyelven érkezett. Szerencsére Murg bácsi az anyanyelvén kívül még három másikon is beszél: románul, oroszul és németül. A románt szüleitől, a németet a községben élő németektől, az oroszt pedig a hadifogságban tanulta. Hamarosan kiderült tehát, hogy az idegen férfi a 400— 500 méterre levő határon szökött át, hogy az NSZK-ba jusson, de nem tudja, merre induljon tovább. Murg János rövid gondolkodás után azt felelte az éjjeli vendégnek, hogy helyezze magát kényelembe az istállóban, ott aludhat. Reggel aztán majd útbaigazítja, merre menjen. A didergő férfi a „meleg” szó hallatára legyűrte bizalmatlanságát, és követte az éjjeliőrt az istálló egyik, üresen álló bokszába. Ezután már gyorsan peregtek az események. Murg János értesítette az éjjeli lóápolókat, figyeljenek az idegenre, nehogy meggondolja magát, és kereket oldjon. Aztán kerékpárra ült, és fiatalokat megszégyenítő sebességgel száguldott a két kilométerre fekvő őrsre. „Jaj, csak meghallják a csengetést!” — fohászkodott az út alatt Murg bácsi. Az első csengetésre ajtót nyitó ügyeletes hamar megértette, mi a levegőt kapkodó éjjeliőr közlendője. A riadócsoport percek alatt a helyszínre érkezett, és bekísérte a csodálkozó, békés álmából felriasztott „éjjeli vendéget”. Murg Jánost példás ténykedéséért a termelőszövetkezet elnöke három nap jutalomszabadságban, a kerületparancsnok pedig pénzjutalomban részesítette. K. L. „Ott hátul, a kocsik között láttam az árnyékot”, mutatja Murg János Varga L. János felvételei Kamarás György a társaival őrizte a szalmán alvó idegent