Havi Közlöny, 1907 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1907-03-01 / 3. szám
347 Katholikus krónika. 348 Elhunytak: Illés Mihály, tápiósülyi nyug. plébános, élete 81-ik, papsága 58-ik évében, február 18-án, Jászberényben. — Dráveczky Adolf, volt káplán, élete 56-ik, papsága 30-ik évében, február 27-én, Budapesten. A veszprémi püspöki megyéből: Rák Endre, nevelő Erdődy Imre grófnál, az Angyalok Királynőjéről nevezett peczöli apáttá kineveztetett. Fatér István, theol. tanár és papneveldei aligazgató, a sz. Annáról név.kápolna administratorává s egyben hitoktatóvá lett. Kápláni minőségben áthelyeztettek: Jankovics Ferencz, gelsei ideigl. administrator, Enyingre, Bombay Sándor Csabrendekről Keszthelyre, Gyeney György Enyingről Csabrendekre, Bősze Jenő Somogyvárról Gelsére, Tapolczai Pál Berzenczéről Somogyvárra. Vegele Lajos, keszthelyi káplánt, a hittudományok, Bereczk Gyula, pacsai káplánt, a kánonjog doktorává avatták. Meghalt: Tijlaky József, szentszéki tanácsos, aranymisés áldozópap, csökölyi plébános, életének 77-ik, áldozópapsága 54-ik évében. A magyar minorita-rendből: Meghalt: Supka Alajos Béla, rendi örökös kormánytanácsos, 54 éves korában, szerzetesi életének 35-ik és áldozó papságának 31-évében, f. hó 11-én, Aradon. A prémontréi kanonok-rendből: Richnavszky Ákos Alajos, prémontréi kanonok, rendi alperjel, kiérd. theol. tanár, Jászóvárt élete 58-ik, rendi pályája 39-ik, papsága 35-ik évében elhúnyt. Katholikus krónika. Az örök városban a minap nevezetes brosúra jelent meg, ily czímmel: X. Pius és Francziaország. Szerzője Capecelatro bíboros. A brosúra ismerteti a jelenlegi egyházpolitikai helyzet előzményeit és kialakulását, s azon következtetésre jut, hogy konkordátum nélkül is egészen jól meglehetnek egymás mellett egyház és állam, hiszen a XII. századig nem létezett konkordátum, vagy hasonló fajta szerződés egy állammal sem. A mai világból a legmeggyőzőbb példa az északamerikai Egyesült Államok, ahol a katholikus egyháznak sohasem volt konkordátuma, s az egyház mégis a legteljesebb szabadságnak örvend s barátságosabb viszony áll fent egyház és állam közt, mintsem sokan gondolnák. Hasonló csattanós bizonyíték Brazília példája, ahol a császárság alatt konkordátum volt, de az valóságos rabbilincs volt; a császárság bukásával a konkordátumot törölték, de ami az egyház és állam közti viszonyt illeti, eszményképül állítható fel; ennek bizonyítására hivatkozik a rio de janeirói érsek bíborossá való kinevezése alkalmával történtekre. Ezek után párhuzamot von Franczia és Olaszország közt, s arra figyelmezteti az olaszokat, hogy adják meg az egyháznak a legteljesebb szabadságot, ezzel hazájuk nagysága és jólétének tesznek szolgálatot. Mint mindig szokás volt, a nagyböjt előtt bemutatta a bíboros vikárius a pápának a nagyböjti hitszónokokat. Összesen 22 templomban tartanak Rómában böjti prédikácziókat, a szónokok közt van 5 kanonok, 4 ferenczrendi, 3 kapuczinus, 2 dömös, 2 praelatus, 1 megyéspüspök (a tivolis, a ki a sz. Péterben prédikál), 1—1 benczés, jezsuita, redemptorista,ágostonrendi és minorita. Látjuk, a prédikáló rendek erősen vannak képviselve. A múltkor említettem, hogy készülnek Szentatyánk 50 éves áldozári jubileumaira; a központi bizottságot a minap fogadta a pápa a Consistorialis teremben. Ha csak az én személyemről volna szó, mondá a Szentatya, csendben és visszavonultan, magánkápolnámban ünnepelném secunditiámat, kérve a mi Urunkat és Üdvözítőnket, hogy bocsássa meg a sok hibát és tévedést, amit 50 év alatt elkövettem. De mint Krisztus földi helytartója nem vonulhatok vissza, alkalmat kell adnom, hogy a hívők élő hitükről és az apostoli Szentszékhez való ragaszkodásukról nyilvános tanúságot tehessenek. Azonban nyomatékosan figyelmeztetem önöket, hogy az egész ünneplés szigorúan megtartsa tisztán vallásos jellegét, s ne fajuljon olyan demonstratióvá, aminek a valláshoz semmi köze. Nem kívánom, hogy új intézményeket létesítsenek, ha