Havi Magyar Fórum, 2006 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2006-09-01 / 9. szám
VERSBEN ÉLŐ HAZA ........................................................................................................................................................................................... Dal a turulmadárról ^Repülj magasra - szállj messzeségbe hadd nézzünk reád, repülj az égre turulmadár, vedd el fajunkat, ölelj át minket, tárd ki a szárnyad, védd kisdedünket, elhullt a nyár. A tied voltunk halálos éjben, vezetted utunk, hol fent, hol mélyben, s megáldottál, öleltél minket, adtad a kincsed, áldoztál étket, szárnyadból tincset turulmadár. Ami dicső volt, elmúlt és elhalt, de tárd ki szárnyad, éledjen vágyad a hegytetőn, hazánknak bérce öleljen végre, zengjen nevünkről, nemzetségünkről, engesztelőn. Nincs ki öleljen, árva már vágyunk, csak te vagy álmunk, szeretünk, áldunk, te segíts már otthonra lelni, békén pihenni, szántani, vetni, fiat ölelni... Turulmadár. Látások égnek, volt szava vérnek, elhullt testvérek a mélyből kérnek, adj új éltet, a látnok látta, mily sorsunk lesz ma, nem ország ez itt, megerjedt manna, szétdúlt fészek. Volt részünk részben, kétség ne érjen, buzdíts fel újra, múltunk feloldva hadd legyen már nagy árvaságunk, sok botorságunk, szánd meg vak sorsunk, Isten küldötte: Turulmadár, Torontó, 2005. Horváth Loránd Havi Magyar Fórum, 2006. szeptember 37