Havi Magyar Fórum, 2016 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2016-09-01 / 9. szám
2016 AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC EMLÉKÉVE Balassa Sándor 301-es parcella Az ezerkilencszázötvenhatos forradalomban A magyar szabadságért elpusztultakat, A világszabadságért elbukottakat, Dicső hőseinket, a pribékek tömegsírba lökték. Hogy megalázzák őket, Testüket arccal a föld felé temették. Ha van alja és mélye az emberiségnek, Az eltemetők e mélységből keltek. Salakból, feketeségből, és gyűlöletből Rontottak ránk, s azt hitték győztek. Ha van fénye és ragyogása az emberiségnek, Harcosaink e fényből jöttek. Legyőzhetetlen isteni csapat... Arcuk a Földgolyón át, Az örök égre néz, Karjuk a kozmoszra tárul, hírűl adván: Él még Emberség! Él még Magyar! Tollas Tibor Mindszenty Lassan tűzhalál lett magányod, törpék fölé nőtt óriás. Fáklyánk voltál, látványos fárosz, ma hamuban izzó parázs. Kétoldalt szítják meg a lángot kegyetlen inkvizítorok: Róma-Bizánc közt állsz, mint vádlott, máglyából néma vád lobog. Diplomaták és börtönőrök tanácsán, kegyes püspökök árnyán átlátsz Mesteredre: nem Róma, csak Krisztus örök. Kenyér és cirkusz kell a népnek, a vértanúk veszélyesek. Hitetlenek, vagy keresztények, készül az alku, féljetek! -Üzennék fogolytársaidnak: Mária népe tetszhalott. Szobrodat kősziklába vésik, igazolnak a századok. Havi Magyar Fórum, 2016. szeptember 27