Hazai Tudósítások, 1806. 2. félév (1-52. szám)
1806-09-27 / 26. szám
— ( si9 ) — ísikáns Magyar Misékben is nagy az érdeme) nem taak Magyarul írni, és olvasni tanította a’ reá bízott gyermekeket, hanem a’ helyes írásban. Levelekben , a’ kötelező, és nyugtató levelekben is gyakorolta olly előmenetellel még a’ Német Szülőktől valókat is, hogy midőn e' folyó Hónapnak ígyik próbatételeit tartaná több Uraságok, és Aszonyságoknak jelenlétekben , majd nem bámulásig feleltek a’ feltett kérdésekre. — De a’ mi ezeken kívül megjegyzésre méltó, az hogy a’ próba tétel kezdete előtt a’ Nemes Hazához egy érzékeny Beszédet mondatott el nagy reménységü Krengl Leopold által e’ képen : ,, Minekelőtte ezen ide gyűlt Nagy érdemű fő és all renden lévő Személyeket gyenge tehetségünk szerént megtisztelnénk , felkiáltunk hozzád. Dítső Magyar Haza! Ha azok, e’Föld’ kerekségén helyheztetett Országok , és Tartományok (mellyek az Ő kebelekben lévő népeket inkább sanyargatják, hogy sem Anyai édes tejökkel ápolgatnák) megérdemlik azt, hogy minden tisztelettel a’ benne élő népek a’ közjónak terhe mellett Anyai Nyelveket naponként öszrevetett vállal nagyobb tökkélletességre emelni iparkodjanak ; mennyivel inkább méltó vagy azon tiszteletre Te Magyar Haza! melly minket mézzel folyó kebeledből szükségünkön fellyül is bőv adományiddal áldasz ; kiváltképpen: raiidhogy Te vagy az a’ hasonlíthatatlan jeles Ország,a’ mellyben magában mind azok fölösleg is feltaláltatnak, a’ miket sok más Országok öszveségessen is gondal tudnának elő adni. Megelégstel tehát azzal, reméllyük , te is kedves Haza!ba illy meghálálhatatlan Anyai kegyes jótéteményidért a’ mostohaságnak sötét ködétől elnyomattatott Anyai nyelvedet gyenge tehetségünkhez képest Fiai engedelmességgel gyakorolni fogjuk. Vedd tehát édes Haza ! jó* néven, a mit abban tehetünk,* esmérd meg, hogy mind ezek, a’ miket elő mutatunk » gyenge nevendék Fiaid' igyekezeteknek gyümőltse- Ne is tekints bennünket másképp’, hanem úgy mint mikor a’ gyümöltsöző fák tsak kikelettel virágoznak, virágjaikkal kividálnak; a’ kellemetes észszel pedig gyümőlcseiket önként kezeinkbe ajánlják ; mert íme virágzunk mi is, és Néked mutatjuk bé bimbóinkat, a’ mellyeket ha örömmel fogadod el tölünk, annál vigabban teszszük oltárodra valaha emberkori érettebb gyümöltseinket. Ne rettents azért vissza — kérünk, ne hogy a’ szív , melly bennünk egyedül tiszteletedért ég, ismét ellankodjon , hanem inkább nyújts ösztönt, hogy annál inkább buzogjon , ’» nagyobb igyekezetekkel elémenjen „ *