Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1832. 2. félév (1-52. szám)

1832-08-04 / 10. szám

10. Szánt. HAZAI S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOK Á 1 o r t 7. á s. Használjunk mindent valamit tsak ügyünkre találunk Jót, de valóságos színibe álljon elő. A' ki az álortzát veszi vedül , azt nem okos ne­v illeti: en nek előbb tsalfa, ravasz neve volt. PESTEN Szombaton Kis Asszony Hava­­-dik napján Magyar és Erdeti­ Ország. A’ Nemzeti Magyar Muzeum közli, hogy Tek. MayerlFy Xaver Ferentz Ur, több Ns­egyék Táblabirája a’ fenn neve­zett Intézetbe, nevezetesen a’ Természeti Osztályba, több betses és ritka féléket ajándékozott, úgymint 1.) Eggy rendkívül nagy és meghízott fehér magyar bikát, mel­­lyet a’ nemzeti Intézetnek érdemes Tisztje T.T. Jány János Pál Ur gyönyörűen tö­mött ki. 2 ) Két ezüst színű fátzán madarat, hasonlóan T.T. Jány Úr tömte. 3.) Több kővé változott apró tsiga darabokat, mel­­lyek Pest körűl a’ homokban találtattak. 4.) Huber József Pozsonyi ír. képfaragó­nak a’T. Wurm Ur háza homlok kövének ábrázolatát. 5.) Eggy fehér ürgét ki tömve. 6.) Kettős borjú lábot és , fa pipát. A’ Pén­zek gyüjteményjébe több pénz darabokat; a’ Régiségek Tárába pedig eggy 250 esz­tendők előtt Augsburgban készült órát, mellyen a’nap képe sárga rézből megara­nyozva rendesen kél ’s le nyugszik, és mu­zsikai darabokat is játszik. Debretzenből ’s Nagy Kállóból vett jelentések szerént, a’ múlt. Julius hónap 15-dikén délután , ez utóbb nevezett városban két ízben, Debretzenben pe­dig tsak eggy ízben , tapasztaltati föld­rázkódás. Második Félesztendő. 1832. Nagy - Betskerekről , és Torontal Vgyéből, Jul. 29-dikén 1832. Gyász fá­­tyolt függeszte a’ kérlelhetetlen halál a’ Német-Bánsági és Ezeredben lévő Debel­­liats Helysége Helv. Vallástételt tarló Gyülekezetére f. h. 20 dikán hív lelki pász­torától Nagy Tiszt, ’s Nemes Szathmár- Németi Zsombok Keczely Sándor úrtól megfosztván. — A’ nemzeti Tudósok iránt tartozó tisztelet szóllít fel bennünket, hogy ezen elhunytnak sírjánál állapodjunk meg , ’s szemléljük benne azt a’ ki magát életé­ben szerényen vonta a’ nem lármás, de ugyan azért érdemesek rendjébe. Negyven hat észt­re terjedt életét a’ Hazának áldozá­a fele, mint kedveltője ’s előmozdíttója a’ honi nyelv’s betűzése, a’szép művészet és tudományoknak. Alig futá meg a’ tudo­mányok elő ösvényjeit a’ Debretzeni ref. Collegiumban, midőn tudni ’s látni vá­gyása Lengyel Ország nevezetesebb részét bejárni, gyalogolva készté. Innen vissza tértével, elegendő készületeket szerezve magának a’ német, frantzia és angoly nyel­vekben , előbb a’ Német Szövetség Tarto­­mányjait, majd Helvétziát, Hollandiát ’s ezeknek fő­iskoláit, azután Angliát, Dá­niát, Svéd Országot járta meg fáradhatat­lan lábakkal. — Mi vala illy nagy maga­­ elszánásának az indíttója? azt maga mondá

Next