Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1832. 2. félév (1-52. szám)
1832-08-04 / 10. szám
10. Szánt. HAZAI S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOK Á 1 o r t 7. á s. Használjunk mindent valamit tsak ügyünkre találunk Jót, de valóságos színibe álljon elő. A' ki az álortzát veszi vedül , azt nem okos nev illeti: en nek előbb tsalfa, ravasz neve volt. PESTEN Szombaton Kis Asszony Hava-dik napján Magyar és Erdeti Ország. A’ Nemzeti Magyar Muzeum közli, hogy Tek. MayerlFy Xaver Ferentz Ur, több Nsegyék Táblabirája a’ fenn nevezett Intézetbe, nevezetesen a’ Természeti Osztályba, több betses és ritka féléket ajándékozott, úgymint 1.) Eggy rendkívül nagy és meghízott fehér magyar bikát, mellyet a’ nemzeti Intézetnek érdemes Tisztje T.T. Jány János Pál Ur gyönyörűen tömött ki. 2 ) Két ezüst színű fátzán madarat, hasonlóan T.T. Jány Úr tömte. 3.) Több kővé változott apró tsiga darabokat, mellyek Pest körűl a’ homokban találtattak. 4.) Huber József Pozsonyi ír. képfaragónak a’T. Wurm Ur háza homlok kövének ábrázolatát. 5.) Eggy fehér ürgét ki tömve. 6.) Kettős borjú lábot és , fa pipát. A’ Pénzek gyüjteményjébe több pénz darabokat; a’ Régiségek Tárába pedig eggy 250 esztendők előtt Augsburgban készült órát, mellyen a’nap képe sárga rézből megaranyozva rendesen kél ’s le nyugszik, és muzsikai darabokat is játszik. Debretzenből ’s Nagy Kállóból vett jelentések szerént, a’ múlt. Julius hónap 15-dikén délután , ez utóbb nevezett városban két ízben, Debretzenben pedig tsak eggy ízben , tapasztaltati földrázkódás. Második Félesztendő. 1832. Nagy - Betskerekről , és Torontal Vgyéből, Jul. 29-dikén 1832. Gyász fátyolt függeszte a’ kérlelhetetlen halál a’ Német-Bánsági és Ezeredben lévő Debelliats Helysége Helv. Vallástételt tarló Gyülekezetére f. h. 20 dikán hív lelki pásztorától Nagy Tiszt, ’s Nemes Szathmár- Németi Zsombok Keczely Sándor úrtól megfosztván. — A’ nemzeti Tudósok iránt tartozó tisztelet szóllít fel bennünket, hogy ezen elhunytnak sírjánál állapodjunk meg , ’s szemléljük benne azt a’ ki magát életében szerényen vonta a’ nem lármás, de ugyan azért érdemesek rendjébe. Negyven hat észtre terjedt életét a’ Hazának áldozáa fele, mint kedveltője ’s előmozdíttója a’ honi nyelv’s betűzése, a’szép művészet és tudományoknak. Alig futá meg a’ tudományok elő ösvényjeit a’ Debretzeni ref. Collegiumban, midőn tudni ’s látni vágyása Lengyel Ország nevezetesebb részét bejárni, gyalogolva készté. Innen vissza tértével, elegendő készületeket szerezve magának a’ német, frantzia és angoly nyelvekben , előbb a’ Német Szövetség Tartományjait, majd Helvétziát, Hollandiát ’s ezeknek főiskoláit, azután Angliát, Dániát, Svéd Országot járta meg fáradhatatlan lábakkal. — Mi vala illy nagy maga elszánásának az indíttója? azt maga mondá