Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1833. 2. félév (1-52. szám)

1833-08-07 / 11. szám

betegségben. Ezen kimívelt kellemes asszony­ság Erdélybeli születés volt, még nincs eszten­deje mióta partjainkra szállott és lakását köz­tünk vette. Kijegyezve szelíd indulatai, csinos magaviselete díszes és szélesen terjedő lelki tö­­kélyi által, baráti között csudálta és szerette minden, ki kellemes körébe tartozott. Külön­böző nyelvekben, ki nem véve a’ magáét mesterné lévén, társalkodása gyönyörködtető és tanító volt. Ő minden magafitogtatás nélkül, az élet minden környű­lállási közt munkás ke­resztyén volt. Nem mondhatunk többet — ’s a’ barátság érzése nem engedi kevesebbet monda­nunk „T. A. W “ Ezen sorokat, mint városunk­ban született és nevelkedett hazánk leányát ille­tőket, mint a’ néhainak számos itteni barátit’s ismerőit sőt hazánknak az újvilággal ném­a ösz­­v­ekapcsoltatása ’s a’ világrészek közötti közlő­­dés tekintetéből az egész olvasó közönség előtt nem érdeketleneket, mlly a’ megboldogult vé­reitől vett hozzáadással kívánták közölni, hogy Polz Josephina szerencsés szülése után tíz nap­pal közbejött betegség miatt múlt ki. A’ Szebenben megjelenő „Siebenbürger Bo­­theí£ czím­í­ hírlevél Julius 20dikán ezt irá. E’ folyó hónap Ildikán érkezik­ meg ide Szebenbe legjobb egészségben , ő császári kir. Felségének az erdélyi Nagy Fejedelemségbe küldött bizto­sa , báró Wlassich, feldmarschal lieutenant, dalmát- horvát- és tótországi Bán­ó exciiája. Szebenszék határszéléhez érkezvén ő excilája, ott e’ város és szék tisztségének több tagjaitól a’ legnagyobb tisztelkedéssel idvezelteték, ’s onnan faluról falura, az elől lovagló helységbeli esküttek és elöljáróktól lobogó zászlókkal ka­­lauzoltatva, ’s az utolsó helységnél a’ városi if­jabb lovagló tisztektől és polgári lovasoktól is körülvétetve az összesereglett lakosok nagy öröm­kiáltozásai, innepileg öltözködött és ezéli ’s tizedzászlókkal feldiszesitett nagy számú pol­gárság két sorai közt a’ városba bévezetteték. Megérkezte után ő exciiája mingyárt a’ pompa ruhában kiállított cs. kir. különbféle katonasá­got vizsgálá­ meg, szállására visszatérte után pe­dig a’ cs. kir. katonai, kincstári, tartományi, papi, városi, ’s községi tisztek udvarlásit fo­gatta el. Estve az innepileg kivilágositott játék­színben rendkívüli számos publicum gyüle­ksz­­ve, melly a’ közönségesen nagyon tisztelt ma­gas rangú vendéget igazán szívből jövő öröm­jelekkel fogadá, ’s a’ nap meginneplésére vál­­lasztatott S­zapáry Péter czím­ű­ felvonása nemzeti darabbal, ’s színjátszók előadásbeli szorgalmával különösen meg vala elégedve. A’ nap örömét a’ város kivilágositása végzé be. Brassó Julius 22dikén: A’ nemes tettet, ’s követésre méltó szép példát miért ne tennék közönségessé? ha gyakori is az, a’ midőn az emberszerető barát akkor sem fárad el a’ jóté­telben , a’ mikor talán sokan azt csak olvasni is unják. Miért halgatnók hát el számtalan ne­mes tettei mellett, azon nemes gondolkozását, ’s szegényeken könyörülő indulatját czímerező cselekedetét, mellyet a’ brassói szűkölködő sze­gények iránt, ama jóltévő indulatjáról közönsé­gesen esmeretes, a’ privilegizált Görög Compa­­gnia Primarius Assessora, Czervenvodály 1). I­s­t­v­á­n úr de K­a­p­s­i­a folyó hónap 20dik napján megmutata, a’ midőn minden vallás és nemzetre való tekintet nélkül, a’ Catholicusok közzül 25, a' Reformátusok közzül 25, a’ Luthe­ránusok közzü­l 25, az Oláhok közzül 25, eze­ken kivil az itteni rabok közzül 35 ésigy mind­­öszze 135 szűkölködő szegénynek, mindenik­­nek külön külön törökbúzát, pénzt és 13 ber­bécs húsát ingyen ki osztatni parancsolta. Egy illy jóltévő iránt lehetetlen hogy az ismeretle­­nekben is egy szeretettel és tisztelettel elegyült érzés ne gerjedjen. E. H. NAGYBRITANNIA. A’felsőház Juh 19diki ülésében, miről már röviden tevénk említést, miután a­ canterbu­­ri érsek az izlandi egyházbill második felolvas­­tatása ellen beszélt, herczeg Wellington álla­­fel ’s először azon panaszolkodék, hogy gróf Grey nékie azon szemrehányást teszi, mintha ő a’ maga czélzatait erőszakosan akarná ki vinni. Gróf Grey erre így felelt: ő csak azt mondá, hogy nincsen több két útnál: vagy erő­szakkal feltartóztatni a’ reformot, vagy enged­ni a’ kor szellemének ’s a’ köz véleményt jóté­kony reformokra vezetni. Herczeg W­e­st­i­n­g­­ton: A’ gróf azzal vádolt engem, hogy második szent szövetséget akarok alapítani. Gróf Grey : Én azt mondám, hogy ha czélja kivitelére kény­szerítő eszközökhöz kíván a’ herczeg nyúlni, a’ szent szövetséggel kell egyesülnie. Ekkor her­czeg Wellington folytatá beszédét ’s először Iz­land állapotjáról és az izlandi papság onnan ere­dő szerencsétlen helyhezetéről szólt, mit ő, mint már több beszédjeiben, most is a’ minis-

Next