Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1834. 2. félév (1-52. szám)
1834-11-22 / 42. szám
( 330 ) melt, nehogy exládat szembe dicsérve megpirítsam, de meg kell adnom az érdemnek az ő igazságát ’s éppen itt kell megadnom, az hol annak megadása legdíszesebben esik meg, és legtanuságosabb. A’ nagyra termett lélek nem vágyik dicséretre, de vágyik tenni dicséretre méltókat, ’s nem is vonja vissza magát a’ mások megismerésétől , csak olybá nézvén a’ róla kimondott, ’s bévallott dicséretet, mint szándékját annak, a’ miket tenni a’ közjóra kész lett volna, és mint serkentéseket a’ további érdemre! Szép úton járt excellentiád eddig is, de ebben a’ szempillanatban még szebb, még tágasabb következik, meg vagyok arról győződve, mellyen az excellentiád erényei mind édes hazánk, mind pedig imádott Fejedelmünk szolgálatját leghasznosabban előmozdíthatja, a’ mellére hogy a’ Mindenható mindenkoron erőt, és egészséget engedjen tiszta szívvel óhajtóm és becses indulatjába magamat ajánlom. — Végezetre tekintetes Karok és Rendek! Még egyszer és ujjolag hálálom a’ tettes Karoknak és Rendekneknek hozzám megbizonyított bizodalmát, még egyszer köszönöm hanyatló erőm iránt kimutatott békességes tűréseket, még egyszer és ujjólag bocsánatot kérek mindenről, a’ mit mostani koromban nem éppen úgy tehetek meg, a’ mint ezelőtt egy nehány esztendővel jobbacskán megtehettem volna, azt az egyet elmerem magamról mondani, most,a’ midőn ideigleni elnökségemtől végképpen búcsút veszek, hogy készségemen semmi sem múlt el, imádott Fejedelmünknek, és édes hazámnak mindenkor hív szolgája voltam, hogy pályámat kifutottam, hívségemet megtartottam, és hátra van jutalmamnak az az egy koszorúja, hogy jó emlékezetben maradjak hazám előtt, és hogy gyermekeimet, unokáimat, egész házamat, ’s egész nemzetségemet a’ tétes Karoknak és Rendeknek, ’s egész hazám oltalmába, atyafiságos szeretetébe ajánlhassam, és ajánlásomat elfogadva lenni hrigyem. —Ezzel a’ bizodalommal kelek ki ebből a’ díszes székből, melybe excellentiádat, méltóságos statuum praesidens úr, ezennel béültetni szerencsém vagyon!!! — Mellyre is a’ KK. és RR. megbízásából egyik ideigleni tollvivő báró Kemény Dénes felelvén, volt ideigleni elölülő úr ő exja a’ KK. és RR. számos részétől kisértetve az országos teremet oda hagyta. Ezek után a’ rendes elölülő úr ő exja az elnöki széket elfoglalván hivatalát következő beszédével kezdette: Tekintetes Karok és Rendek!• Midőn századunk súlyát, a’ veszélyekkel teljes és mindenkor gyászos következésű polgári zivatarokat, mellyeknek a’ mi értünkre is több országok és egész nemzetek lettek kisebb nagyobb mértékben áldozattai, szeretett édes hazánktól mennyei kegyelemmel , királyi és atyai bölcsességgel eltávoztatva lenni, buzgó hála érzéssel tapasztaljuk, — midőn törvényes úton, teljes bátorságban és csendességben tanácskozhatunk a’ felől, hogy atyai kegyelmességgel uralkodó törvényes jó Fejedelmünk védlő szárnyai alatt, polgári alkotmányunk lehető hiányait kipótoljuk, annak néma csorbáit kiegészítsük, ’s ősi törvényeink lankadását újjabb virágzásra emelhessük. Örömmel és háládatossággal eltelve buzog szívem, hogy édes hazámnak,’s közelebbről ezen nemes országgyűlésének, egyik munkás tagja lehetek. — A’ mi ilyen igaz, hogy a’ törvények szent kötelei, első alapjai, minden polgári társaság boldogságának; olly bizonyos az is, hogy mentől inkább fél valaki a’ törvényeket megsérteni,— fél pedig nem szolgai indulatból, hanem erkölcsi belső érzésből szeretetből — annál bátrabb azoknak oltalmazásában, ’s annál gondosabb szorgalommal ragad meg minden fű szálat, mellyhez az önkénynek és a’ Függetlenségnek egyformán veszedelmes szirtjei között fogatkozhatik. Fennálló törvényeink szentségének a’ legtisztább érzéssel őszintesen áldozva,’s mélyen érezve azt a’ szent kötelességet, melly szerént azoknak sérthetetlenségét, törvényes módok által, tiszta hazafias elszánással, és teljes igyekezettel védelmezni mindnyájan tartozunk, nyúlok most én is, a’ nemes ország rendes törvényes választása, és azt követett királyi kegyelmes megerősítés által reám bízott terhes kötelességhez. Ha szándékomnak tisztasága, Felséges Fejedelmem iránt viseltető igaz hivségem, édes hazámhoz van szó tiszta és eleven szeretetem; ha készségem és igyekezetem magokra elégségesek lehetnének ezen hivatal terheinek elhordozására, aggodalom nélkül kezdhetném el az előttem most megnyílt díszes de nehéz pályát, ’s kecsegtethetném magamat a’ kegyes megelégedés elnyerhetésének édes reményével, mert belső érzésem tökéletesen megnyugtat az iránt, hogy az érdeklett tulajdonságok bennem sem fogyatkoznak. De van holmi egyéb: az idők nehézsége, a’ vélekedések borongása, némelly balvélemények, mellyek pályámat nehézé tehetik is darabossá. Bí-