Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1836. 1. félév (1-52. szám)

1836-02-27 / 17. szám

( 131 ) néhány igazságos rendszabályt, mellyeket elvekre támaszkodó férfiak eleinte megtagadtak, később ■pedig, elveikkel ellenkezőleg, megengedtek , mert kéntelenek valának. Az igen érdemes baronet az éjjel azt nyilatkoztatta, hogy, ő meg nem foghatja, elv alatt mit értenek. És, én ezt neki elhiszem. Az igen érdemes baronet, egy „keresztyéniekre“ támaszkodva, évekig törekedett a’ katolikusokat kizárni a’politikai jogokból, mégis megadta ezeket nekünk, midőn mi annyira megerősödtünk , hogy neki az okosság engedékenységet tanácsla (tetszés). Ez éjjel már szövetséget, még pedig nem silány ’s elvetlen , Isten őrizzen! hanem igen természetes szövetséget látok köttetni az igen érdemes baronet és a’ nemes lord, északi Lancashire követe közt. Ez tökéletesen természetes, de (gúnyoló hangon) egészen hevenyében történt szövetség (tetszés). A’ nemes lord, midőn ma a’ házba jött, nem*' gondolá, hogy e’ vitában részesülend, vagy oda ttend, hol most fi (tetszés. Stanley lord most, sir R. Feel mellett az oppositio első padján fd). Régóta esmerem a’ nemes lord őszinteségét, nyílt és egyenes cselekvését, és midőn ő a’ hirtelen ihletésről szólott, melly által Izland ellen fellépni ösztönözteték, teljes hitelt adtam neki, mert jól tudom, hogy a’ nemes lordnak előkészületekre nincs szüksége, ott hol az Izland érdekei ellen szavazás forog fen (óh, óh! az oppositiói oldalon). Köszönöm nektek ezt az óh, aht! egyébiránt sajnálom, hogy e kérdés vitatásába elegyedem , mert a’ beszédről, mellyel ma a’ thrónból hallánk, környületesben kívánnék szólani.“ Hév kifejezésekkel dicséri O’Connell a’ thrónbeszédnek egész tartalmát, majd így folytatja beszédét: „Midőn a’ ministerek örömüket jelentik a’ szövetségről, melly ezen ország és Francziaország közt létez, okosan kikerülék jóváhagyni egy kabinet cselekvését, melly törvényváltoztatást javaslótt a’ nyilvános szabadság és vitatás elnyomására (tetszés). Ugyan ül-e e’ házban egy szarm férfi, ki a’ franczia kormánynak ama’ tettét helyben hagyná?“ (tetszés minden oldalról). Spanyolországot érintve, így nyilatkozik e’ szónok: „Mi szövetségesei vagyunk Spanyolország királynéjának; azonban D. Carlosnak is van köztünk nehány szövetségese, kiket nem egyezés, hanem az egyezés elleni hajlandóság szövetkéztől. Váljon kik ezen szövetségesek? Ej no, nehányan e’ ház legtisztább és szigorúbb orthodoxus protestánsai közül egyesültek D. Carlossal, ki az inquisitiót ismét felállítja, a’ spanyol „magas egyháza szokásit lélekismeretesen megtartja, és saját honja ellen háborút folytat. E’ bábomnak , mellybwl mindenik párt kegyetlenséggel mocskolja az ügyet, mellyért vív, véget kell vetni, ’s ez Nagybritanniának egy kis egyenes segítségével megtörténhetne (tetszés). De ismét visszatérek Irlandra. Ti, kik büszkék vagytok, és méltán, az angol névre, kik inkább meghalnátok, mint más néptől törvényt fogadnátok el, ti még eddig fel sem tettétek az izlandinak érzelmét, ki szinte nagy történettel és honnal bír, ’s honját szereti. A’ nemzeti parlament óhajtása még él Izlandban, és én valék az, ki eddig e’ tüzet szítottam. Miért cselekedtem ezt ? Mert láttam, hogy Izland igazságot nem remélhet, mert Irlandal még most, az unió után huszonkilencz évvel, sem bánnak úgy, mint tartománnyal, hanem csak mint az országnak szegény és megvettetett gyarmatával. Visszatekintünk a’ történetek lapjaira, ’s úgy találtuk, hogy tierántunk sohase mutattatok igazságot. Az angol kormány mindég izgatta a’ pártokat a’ mi elvesztésünkre. Midőn még atyáink vallása ugyanazon egy vala, már akkor is elsőbbség adatott a’ született angoloknak az Izlandban született angolok felett, eloszták őket exoterikusokra és exoterikusokra, vagy is az angol nemzeti körön belőli és kívüli izlandiakra. Végre midőn az átköltözött angolok sympathiát kezdenek mutatni az országhoz, mellyben éltek, Angliában mindjárt panaszkodtak ellenük, mint „ipsis Hibernis Hiberniores“ ellen. Majd elkövetkezett a’ reformatio, és ti kitűztétek az Isten zászlóját , felemeltétek az úr és Gideon kardját, Izlandot vérbe borítátok, ’s dúltátok az országot, míg nem az vadonhoz hasonlóvá lón. Ezután jött a’ limericki egyezés. Illy becsületes egyezés sohase köttetett, és becstelenebbül sohase szegetett meg. Végre következett az emancipatio; mi feloldattunk a’ szolgaságtól, ’s a’ politikai jogokban hozzátok némileg hasonlókká tétettünk. Mi történt ez óta? Ti saját városi községiteket reformáltátok; de a’ nemes lord (Stanley), mint egy Izland rész geniusától unszoltatva, e’ reformot honomtól megtagadni szeretné, vagy legalább mennyire csak lehet megnyirbálni, azon okot lökvén elő, hogy azzal csak az én hatalmamat nevelné. De hát ki szerzette nekem a’ hatalmat ? A’ nemes lord és az ő hozzá hasonlók. Minden alkotványi úton volna; de az alkotványi csatornák elgázoltattak, a’ természetszerű utak elárkoltattak, ’s az izlandi nép ezért sereglett hozzám, ’s engem igazságos ügyének előlvivójává választott. Imé, lássátok, ez az én hatalmam titka! Ti neveltétek Izlandban hatalmamat, vigyázzatok,hogy azt még másutt is ne neveljétek (tetszés és kaczaj ) Skóczia férfiai ezerenként gyűltek hozzám, az angolok tetszés-rivaja még most is zeng fülemben (óh, óh!) Igen, Birminghamban 40 ezer