Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1836. 1. félév (1-52. szám)
1836-02-27 / 17. szám
( 132 ! ) férfi köszöntött engem örömkiáltással. Nevessetek bár ezen gúnyolódva, de én azt mondom, Birmingham csikarta »életek a’ reformot (harsogó tetszés a’ szabad elemni oldalról.) Felszólítám Birmingham népét, eszközlene Irlandnak igazságot, ’s így az izlandi nép nem fogja kívánni az unió felbontását. Igenis, az izlandi nép megegyezett az erről a lemondásban, pedig mi Anglia iránt sohase szegtük meg szavunkat ugyanezen megbízatással jelenek meg most a britt birodalom parlamentjében: „Igazság Izland iránt, s többé szó sem leszen az unió felbontásáról!“ Nem színlett alázattal hirdetem előttetek megbízatásomat; én sem város, sem városka, sem grófság képét nem viselem; én milliók meghatalmazottja vagyok, ’s milliók bizodalmát bírom. Adjatok népemnek igazságot, ’s nem leszen mit félnetek egy repealer izgatásától, nem leszen mit tennetek Izlandtól, sőt mindent remélhettek, akkor többé nem leszen köztünk szakadás. De ha megtagadjátok tőlünk az igasságot, ám tegyen a’ti veszedelmetekre (halljuk, ’s kaczaj.) Midőn mondom ,,a’ ti veszedelmetekre , ezzel nem fenyegetem Angliát (harsogó tetszés és kaczaj az oppositio részén). Én nem fenyegetőzöm, hanem az igazságra hivatkozom (tetszés). Harczolnom kell-e az igen érdemes baronet és nemes lord szent szövetsége ellen? Ez alkalommal, úgy látszik, az érdemes baronet is felülről várt valami ihletést. Onnan felülről hirtelen szózat hallatszok; tehát rajta ! Irland ellen !“ (tetszés és nevetés, néhány szózat: nem , nem !) A’ szónok előadja az izlandi testületek visszaéléseit, a’ ministeriumot Irland iránti érzelmiért ’s Mulgrave gróf kormányzását dicséri, és újra ígéri, hogy Irland felhagy a’ repeal-kérdéssel, mihelyt Angliával és Skócziával teljes jugegyenlőséget nyer, ’s továbbá így szól: „Ne fecsegjetek nekem a’ most fenálló unióról, a ti kabineti parancsolatra készült pergamentuniótokról! Emlékezzetek meg, hogy Izlandban hetedfél millió egy hiten lévő ember él, egy más hitet tartó ötszáz ezer ember ellenében, ’s ama milliók el vannak szánva Angliától békés eszközök által szerezni magoknak igazságot, ha lehet, ha pedig nem, önmagok által (óh, óh! halljuk!) Ezt nem fenyegetésként mondom (óh, óh!) Ti mégis egyátaljában azt akarjátok, tehát legyen fenyegetés, de alkotmányszerű. Mi soha egy törvényt sem sértettünk meg, az engedményeket egymás után mintegy hajszálonként, békés úton csikarjuk ki hatalombíróink akaratos kezéből. Sajnálnám , ha előbbi izgatásomat ismét el kellene kezdenem; azonban tudjátok meg, hogy vénségem mellett is szívem még mindég ifjú és fris; és szükség esetében kész vagyok harczolni hunomnak, azon országnak szabadságáért, mellynek én zsoldos ügyvivője vagyok. Mlly helyzetben állok ib, miilyenben ezelőtt soha egy férfi sem állott Én zsoldosa ha akarjátok béres cselertje, miattam akár rabszolgája is, vagyok az izlandi népnek, de képviselője ’s orgánuma is vagyok az ő érzelminek (tetszés.) És mit kívánok most népem számára? Csak a’ remény kifejezését, hogy Izland a’ testvér szigetekkel hasonló jusokat ns ért ad ; sem kegyet, sem húsz milliónyi kölcsönt nem kérek, hanem csak amaz egy őszinte remény szót. Megtagadjátok, megtagadhatjátok-e ezt? Nem mondom, hogy ezt merészlenétek, hanem szerényen szólítlak fel benneteket, mint angol becsületes férfiakat, seregeljetek össze a’ ministerium körűl, s adjátok meg Irlandnak a’ remény szegény vígasztalását, hogy végre igazságot fog nyerni.“ (tetszés.) Shaw úr a’javaslatot tartogatá, ’s igyekezett nevetségessé tenni a’ gondolatot, miként Izland a’ most kívánt engedmény által csendessé és szerencséssé tétethetnék. Ezután következett a’ tudva lévő szavazás. Oest. Beok. Fieschi-per. — A’ már említett Schwarz elővezettetik ; ő Moreyt csak mint szomszédot elmeri, a’könyvekről és golyó-formáról pedig semmit sem tud, ’s elbocsátatik. Számos tanúk kihallgatása után Flerfort is megjelen, de a’ petárdákról, mellyeket Bescher emlegetett, semmit sem tud , ’s szabadon bocsátatik. — A’ febr.diki ülésben több tanúk közt Collet molnár Lagnyban vallá, hogy Pepin a’ merészlet után ott mulatott bizonyos Rousseaunál, honnan Parisba viszszatérvén elfogatott, ’s a’ fogságból elillantván, ismét Lagnyba ment, és Colletet felszólító, menne Parisba Garnier Pagestól vagy Armand Carroltől tanácsot kérni az ő nevében; de Collet ezeket othon nem találta, hanem a’ National hivatalában bizonyos Estibal úr és egyik szerkeztető megigérték, hogy erről gondoskodni ’s majd felelni fognak. Később Estibal és Bichat, a’ Tribune ügyvivője, Lagnyba mentek, ’s Pepinnek útlevelet ajánlottak, melly szerint ő asszony a ruhában Belgiumba mehetett volna ; de ő ezt el nem fogadta , mert csak Angliába vágyakozott.— Magnier, Pepin bóltoslegénye három ízben is látta Pepinnál Boireaut, ki csak egyszeri ott létét akará elesmerni. Az elnök e’ vádlottat szívrehatólag kéri, ’s unszolja, mondaná ki az igazságot; de Boireau csak azzal áll elő, hogy ő semmit éppen semmit sem mondhat, ’s leül és arczát eltakarja. Az elnök kiküldi a’ többi vádlottakat, Boireaut ismét anyya nevében és saját érdekében kénszeríti az igazsá- FRANCZIAORSZÁG.