Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1837. 2. félév (1-24. szám)

1837-07-01 / 1. szám

( 6 ) mondták ’s fogják mondani, hogy e’ bibliai hely csak a’ zsidó népet illeti, ’s a’ keresztényeket nem kötelezi. így azt is lehetne következtetni, hogy a’ keresztények nem köteleztetnek a’ tíz parancsolat megtartására; de illy veszélyes következtetések által elvesztené alapját a’ keresztény vallás, melly az isten választott népének hitén alapult. Én részemről erősen hiszem, hogy a’ Sinai hegyről kihirdetett parancsolatok nem csupán a’ zsidóknak, hanem az egész világnak adattak/4 Roebuck úr: „Meg kell vallanom az érdemes baronetről, hogy mostani bilije, részrehajlatlansággal, e’ tárgy iránt behozott előbbi bilijeit mind felűlmúlják. Máskori bilijei csak a’ szegényeket akarták korlátozni, a’ gazdagoknak pedig a’ vadászatot vasárnap szintúgy mint dolgozó napokon tetszésük szerint megengedték; de a’ mostani rendszabály szerint az előkelők és gazdagok csak egyházba kocsizásra használhatják lovaikat, ha gyöngeség miatt gyalog nem mehetnének. Ámbár e’ ház átelleni padjain sok érdemes tag hasonló nézettel van, az igen érdemes baronet ájtatos indítványát mégis pártolni színük, és ha utoljára megbukni engedik is, úgy tudják intézni a’ dolgot, hogy a’ gyűlöletes félrevetés a’ ministeri tagokra háramlik. Mi a’ billt magát illeti! A’ keresztyén vallás nem e’ dicsért módon parancsolja ünnepelni a’ vasárnapot, hanem azt tanítja, hogy mások viseletét szeretetlen ne kémlelgessük, ne becsméljük, alázatosan éljünk, Istennek egyik napon szintúgy mint a’ másikon imádkozzunk, igazságosak légyülik egész héten úgy, mint a’ hetedik napon, melly szent nyugalom napja, és én ezt tartom az úr napja megölésének (tetszés.) Az igen érdemes baronet büntetni akarja vasárnap a’ sétálást; de cselédet, csizmákat fényesíthetnek, ruhákat kefélhetnek, ágyat vethetnek, és asztalára meleg ebédet tehetnek, a’ kézmívesnek ’s szegény tudósnak pedig, ki hat nap fáradsággal dolgozott, ne legyen szabad éhségét’s szomjúságát eloltani a’ vendéglőkben, mellyek be fognak záratni. Én tehát javaslom, hogy V bilt hat hónap múlva olvastassák másodszor, azaz vettessék félre/4 Landon lord: Az érdemes baronet nem akar új törvényt behozni, hanem csak a’ II. Károly által kiadottat megújítani, azért nem foghatni meg, képmutatással, ’s politikai czélzattal miért vádolja őt Bath érdemes követe, kinek nem legfénylőbb oldala a’ keresztényi alázatosság. Az általa mondottakra elég legyen azt megjegyezni, hogy a’ keresztények átaljában, ’s különösen az angolok mindig szentnek tartották a* vasárnapot. Sok radikális tag ellenzé a’ bilit, közöttük H. L. Bulvver úr említé, hogy I. Jakab ’s I. Károly királyok törvényekkel ébresztették azt, mi most a' szombat meg nem tartásának mondatik. A’ bili mindazáltal 14 szótöbbséggel másodszor felolvastatott. Ezen ájtatos tárgyra szánt ülésben történt, hogy a’ szónok, káplánja meg nem jelenvén, maga olvasta el a’ könyörgést, mellyel a’ tanácskozások megnyittatni szoktak. Union gőzhajóval Hallban jun. 7kén történt szerencsétlenségről egy szemtanú írja, hogy a’ mint a’ katlan elpattant, a’ levegő tele volt kémény darabokkal , áru csomókkal ’s emberi testekkel. A’ hajó oldalai levegőbe röpültek, dereka elsüllyedt. Egy utazó, ki az ablakon kiugorván parthoz úszott, állítá, hogy a’ hajószobában mintegy harmincz utazó imaradt; ezek mind a’ vízbe fúltak. Chatterton nevű gazdag hulli serfőző Albatrosz gőzhajóra dobatott borzasztólag összezúzott fejjel. Egy más férfi olly magasan röpült levegőbe, hogy egy három emeletes ház tetejére esett halva ’s összeroncsolt testei. Egy diót ’s narancsot áruló asszony is partra vettetett egy más asszonysággal együtt, kit ruhája a’ jelesb osztályból valónak mutatott, de megismerni szétzúzott arczulatjából lehetlen vala. Az utazók közül csak kevés, épen pedig egy sem menekedett meg. E’ szörnyű eset a’ gépelymester vigyázatlanságának tulajdonítatik, ’s olly ijedelmet okozott, hogy egy más Newcastlebe szándékozott gőzhajóról mind leszállottak az utazók, odahagyván megfizetett helyeiket. — Ennél talán még iszonyúbb szerencsétlenség történt a’ tengeren, melly csak egy ember életébe került ugyan, de a’ legébrebb képzelgés rémítéseivel volt párosulva. Aprilökén Malta kikötőjében állott Revenge angol tnmtahajó; Cope nevű matróz és Chambers pattantyús partra szállottak, a’ korcsmában magoknak jó napot csinálandók. Este részegen visszatérni akarván, egy sajkába ültek; Cope csak hamar elaludt, ’s az evezőit is kiejtő kezéből; később Chamberst is elnyomta az álom; reggel felébredtekkor a’ kikötőtől messze találák magokat a’ nyílt tengeren; két nap még látták Máltát, de harmadik nap a’ szél’s vihar elrejtő szemök elől. Éhség , szomjúság iszonyúan kinzotta őket. Chambers a’ nyolczadik nap, nem tűrhetvén már a’kínokat, tengerbedőlt. Cope 26 órával később hajót pillantott meg; alig bírta kalapját egy rúdon feltartani; a’ jól megismertetett, egy roniai bárka evezett hozzá, ’s őt a’ kilencz napig éhezettet, Konstantinápolba vitte. E’ két szerencsétlen megígérő egymásnak, hogy a’ ki életben marad, a’ másik testéből enni nem fog. Hivatalos orvosi jelentés: „Windsorvár jun. 16kán. A’ királynak jó éjje volt, ’s ő Felsége nyavalyájának kórjelei kevésbé hevesek. Ő Felsége ugyan gyönge, de a’ stausügyek eránti figyel-