Hazanéző, 2007 (18. évfolyam, 1-2. szám)

2007 / 2. szám

Varga Géza A Kikily «e­emezete "Bronzkori magyar írásbeliség" c. kötetünk megjelenése (1993) után az akadémikus "tudomány" képviselői sorra felhagytak az arameus-ótürk eredetteóriával, de új elméletet nem dolgoztak ki. 1. ábra: Az énlakai rovásírásos meny­­nyezetkazetta a székely rovásírás egyik (jelentős tudománytörténeti szerepet betöltő) emléke; az "Egy az Isten, Georgius Musnai Diakó" olvasatú rovásfelirata mellett a kazetta sarkaiban az égigérő fát ábrázoló, rovásjelekből összeállított "Egy Isten" olvasatú ligatúra is található; sokáig az egyetlen ismert és hiteles rovásemlék volt; ma a népi és uralmi jelmontázsok létét és ezeknek a székely rovásírással való szerves összefüggését bizonyítja (ugyanis a két szöveg tartalma ugyanaz, a készítőjéről pedig tudjuk, hogy ismerte a rovásbetűket) A székely írás tudós eredeztetésének történetét A székely rovásírás eredete c. kötetemben 1998-ban írtam meg. Ezt megelőzően kutatók sora ismerte be (másokról pedig felismerhető), hogy a székely írás eredetéről nem tudnak semmit. Sándor Klára (nyelvész, írástörténész, az SZDSZ elnökségi tagja) 1996-ban rokonszenves őszin­teséggel írta meg azt, hogy a tudomány nem ismeri a székely írást, vagy nem ismeri eléggé. Mint megfogalmazta, minden alapvető kérdés tisztázatlan. Jobb híján ezt kell az akadémikus "tudomány" legújabb álláspontjának tekinteni. Mivel Sándor Klára ezt csak a saját köreiről, a finnugrista "tudományról" állította, lehetőségünk nyílt a tudomány legú­jabb álláspontjának megfogalmazására, sőt ez a köte­lességünkké is vált. Álláspontunkat - amelynek megértése az íráselmélet és az írástörténet ismeretét igényli - az eddigiektől (az arameus-ótürk ere­­deztetéstől) eltérően adatokkal is alá tudjuk támasztani. 2. ábra: A nikolsburgi székely ábécé részlete a "est" és "st" ligatúrákkal, valamint az „us” szójel­lel és a „tprus” (tápár us, azaz "szabír ős") mon­datjellel A székely 6t fellem­zik. A székely írás nem csak betűket (magán- és mássalhangzókat), hanem szó-, szótag- és mondatjeleket is tartalmaz. Jeleinek száma kb. 80. Ezek a tulajdonságok egy antik szó- szó­tagoló írás jellemzői. A jelformák egy része ligatúra (jelösszevonás), de ezek egy részének is van pontos kőkori vagy bronzkori párhuzama, azaz a ligatúrák is igen régiek lehetnek. Sok jelfor­ma képi tartalma tisztázott, vagy tisztázható - azaz tudjuk, hogy mit ábrázol a jel. A jelek a teremtett és rendezett világ nézeteit (világ­­modelleket), illetve a világmodellek részeit (hegyet, fát, vizet, égitestet, nőt, férfit) ábrá­zolják. Az akrofónia folyamatát több esetben si­keresen rekonstruáltuk, azaz tudjuk, hogy milyen szójelekből keletkeztek a betűink. Ezek alapján állíthatjuk, hogy a székely jeleket a magyar nép alkotta a magyar nyelv mon­datainak, szavainak és hangjainak jelölésére a magyar ősvallás jelképeiből. Az írás emlékeinek száma 100 felett lehet. Az emlékek teljeskörű leltározását az elvek tisztázatlansága; az akadémikus "tudomány" figyelmének, hozzáértésének alacsony szintje; a támogatás hiánya és a kultúrpolitika részéről tapasztalható tudatos üldözés akadályozta

Next