Hazanéző, 2011 (22. évfolyam, 1-2. szám)
2011 / 2. szám
megtestesítője. A magyar mondákban a turulmadártól eredeztetik az Árpád-házat (Turul nemzetséget) és mint ilyen, az Árpád-házi fejedelmek és királyok isteni eredetét hivatott hangsúlyozni. A mondás turul a természetben egy nagy testű sólyommal, a kerecsensólyommal (Falco cherrug) vagy az altáji havasi sólyommal (Falco rusticolus altaicus) azonosítható. A turul szó egyesek szerint török eredetű, a togrul vagy turgul vadászsólymot jelent. A magyar nyelv három szót ismer amely a sólyomra vagy a sólyomkultuszra utal: a kerecsen, a zongor (ebből származtatható a Zsombor név is) és a turul szavakat. Sokak szerint a turul az önálló magyar nemzeti identitás és a nemzeti összetartozás ősi jelképe, ezért is támadják folyamatosan még a jelképét is, rásütve azt a bélyeget, hogy valamilyen szélsőjobboldali gondolat megtestesítője lenne. Ezért nem engedélyezték a magyarok székes fővárosában nem is olyan rég a turulszobor felállítását, s ha már engedély nélkül felállították a rebellis magyarok, akkor mindenképpen, még erőszakkal is el akarták távolítani. Anonymusnál azt olvashatjuk, hogy: „Álmos az első fejedelem. Az Úr megtestesülésének 819. évében Ügyek volt Szkítia legjelesebb vezére, aki, mint fentebb említettük, hosszú idő múltán Magóg királytól származott. Önedbelia fejedelmének Emese nevű leányát vette nőül Dentümegyerben s tőle született meg Álmosnak nevezett fia. Az Álmos nevet azonban isteni közbelépés eredményeként nyerte, mivel várandós anyjának álmában égi látomás jelent meg turulmadár képében. Az reászállván mintegy teherbe ejtette és tudomására hozta, hogy méhéből forrás fakad s hogy ágyékából dicsőséges királyok származnak majd, akik azonban nem saját földjükön fognak sokasodni.” A Kézai Simon Magyarok cselekedetei című krónikájában azt írja, hogy „Etele király címere, amelyet pajzsán viselt, egy madárhoz hasonlított -magyarul turul a neve -,fején koronával. Ezt a címert a hunok egészen Géza fejedelem idejéig, amíg közösen kormányozták magukat, mindig magukkal hordták a hadban.” Később pedig azt írta a magyarok vezéreiről, hogy „Mármost ezen kapitányok közül a Turul nembeli Árpád, Álmos fia, Előd unokája, Ügyek dédunokája a többieknél gazdagabb volt és a hada is erősebb.” 7 Ipolyi Arnold a Magyar mythologia monumentális művében több helyen is említi a turul madarat ugyanúgy, mint a turul nemzetséget. A keleti lovasnépek történetei, mondái közül szép számmal lehet találni hasonló történeteket, hiszen a sólyom-fajta vadászó madarak a nomád vadászok életében és gondolatvilágában igen jelentős helyet foglaltak el. Emese álmához hasonló mondát számosat lehet találni Ázsiában, de még a görög mitológiában is lehet hasonló történetre lelni. A görög mondakör Küroszra vonatkozó születési mondája nagyon hasonlít Álmos fejedelem születési körülményeihez, hiszen Kürosz édesanyja is álmot látott fia születése előtt, hogy ágyékából kiömlő víz egy hatalmas folyammá fog növekedni, mely el fogja árasztani egész Ázsiát. Ehhez hasonló álmokról meséltek a káldeus jövendőmondók. Nem véletlen jelenség, hogy a szitáktól a magyarokig számos nép előszeretettel ábrázolta a turulmadarat. A magyar ötvösművészet egyik legszebb darabján, a Nagyszentmiklóson talált 7. számú korsóján az látható, hogy a turulmadár karmai között felemel és égbe emel egy embert. A nagyszentmiklósi 23 aranykincsen, mely jelenleg Bécsben található, a gyönyörű esztétikai motívumok mellett, számos edényen székely-magyar rovásírásos szöveg is található. Anonymus Gesta Flungaroruma című művétől kezdve, Kézai Simon, Kálti Márk és más magyar krónikák (Váradi-, Zágrábi-, Budai Krónikák) tudósítanak a turulmadár fontos, eredet meghatározó szerepéről, mely szerint a szakrális fejedelmeink és királyaink országteremtő és gyarapító tevékenységüket, mint a Turul-nemzetség tagjai tudták megtenni. A Turul-nemzetség tagjainak jogfolytonossága Attila hun fejedelemtől (vagy Királytól) az Álmos nemzetségen keresztül Árpád-házi királyaink, ennek a rokonságnak a tudatában uralkodtak. Ugyanazt a jelvényt - a turulmadarat- viselték, hordozták címereiken. A Turul-mítosz eltűnése - az Árpád-ház kihalása - indította meg egyúttal a magyar önállóság megszűnését. A híres Aranybullában 1222-ben említve vannak a solymárok, mint a király által kiemelt, különleges jogokkal és kiváltságokkal rendelkező réteg. II. András (vagy II. Endre) magyar király XV. Törvénycikkében a lovászokról, peczérekről és solymárokról azt rögzítették, hogy a „Lovászok, peczérek és solymárok nemesek falvaira szállani ne merészeljenek.” A Turul-sólyom egy magasabb rendű látásmódot szimbolizál. Ide kapcsolódik II. András magyar király a Gyöngyös környékéről való legenda is, mely szerint a Mátra erdejében a magyar király gyakran vadászott gyönyörű szép sólyommadarával. A magyar király álmában a sólyom szemével látta a világot. Egy alkalommal elrepül, és nem jön vissza a sólyommadár. Mindenki őt keresi a király kíséretéből. Gábor szerzetes, II. András király régi, öreg vitéze hét éjszaka kereste a madarat míg megtalálta, amiért a király egy kívánságát teljesíti. A kívánság így hangzott: „Sokan vagyunk olyan vitézek akik már csak a szent élet útján járunk és elmélkedő életet folytatunk. Megkérjük a királyt, hogy létesítsen számunkra kolostort és szerzetesrendet!” Joggal állapítja meg Bakay Kornél, hogy elfogadhatatlan a másfél száz esztendeje dogmává merevített finnugor származáselmélet, mint a magyar őstörténet megingathatatlan alapja. Ezért hirdethetik az MTA irányadó emberei, hogy a magyar mindig egy kicsi töredéknép volt melynek történelme csak a Kr. után a IX. századtól kezdődik. Szerencsére, hogy az utóbbi időben már az MTA törtészei között is találunk olyan tudósokat akik komolyan kezdtek foglakozni a magyarság őstörténetével és a sehová sem vezető és minden régészeti, genetikai, írásbeli dokumentumokat és egyéb alapot nélkülöző finnugor elmélet helyett magyar őstörténetet kutatnak. A magyarság a keleti lovas népek olyan nagy családjába tartozott mint a szkíta, a hun, a türk és az avar. Mint ahogy a hunok sem a semmiből születtek és kerültek a IV. században a Kárpát-medencébe, úgy 454 után szintén nem váltak köddé s még ha vissza is vonták haderejük nagy részét, töredékei itt maradtak, ezért írhatta Kézai Simon, hogy az itt maradottakat úgy kezdték nevezni, hogy székelyek. Az avarok, vagy másképpen előmagyarok népe sem tűnt el 830 után, hanem megérte az Árpád vezette honvisszafoglalást, mert erről tanúskodnak a 65.000 sírt meghaladó régészeti leletek.10 A Kerecsensólyom (falco cherrug) mellett számos más ragadozó madarat használtak egykor vadászatra, mint amilyen a Héja (accipiter gentilis), a Vándorsólyom (falco peregrinus), a Karvaly (accipiter nisus), a Vörösvércse (falco tinnunculus), a Kis sólyom vagy Törpe sólyom (falco columbarius), a Kabasólyom (falco subbuteo), az Északi vadászsólyom (falco rusticolus), a Lanner sólyom (falco biarmicus), stb. A sólyom, mint a királyok kedvenc vadászó állata, már a régi időktől fogva igen megbecsült helyen szerepelt a magyar királyi udvarban. Az Árpád-házi magyar királyok a sólyomnak a vadászáson kívül az általános szórakoztató, játékos és vadászati szenvedélyeik miatt még szakrális jelentőséget is tulajdonítottak, hiszen a magyarság eredetmítoszában a turul madár, mely a héja vagy a kerecsensólyom volt, mint a magyarság megteremtőjét, nemzőjét is látta, hiszen Emese álmában megjelenő Turul a magyarság megszülője. Az Árpád-házi királyok alatt a Turul igen nagyon megbecsült állata a magyarságnak, azért is szerepel a címereinken is. „A steppei népek hagyományaiból még azt is tudjuk, hogy a legmagasabbra szálló, sas-féle madarak az uralkodás szimbólumai. [...] A mondák és mítoszok mind valójában ezt a célt szolgálják: alátámasztani a vallásos hit vagy mágikus hiedelem földöntúliságát, dinasztia esetében az ősök és az egész család varázshatalmát. Ősrégi népek irodalmi emlékei számos ilyen vagy hasonló mítoszt őriztek meg. Mire azonban az Árpádok a Kárpát-medencébe értek, Európában a görög-római kultúra racionalisztikus alapjain és a kereszténység szellemében már egészen más eszmevilág volt uralmon. Álmos családja egy jóval korábbi fejlődési fázist képviselt az európai népek társadalmában. Az Árpádokkal egy időben élő európai dinasztiák ugyanis nem voltak oly régiek, hogy mitikus hagyományokkal rendelkezhettek volna. Hozzájuk hasonlókat, illetve sokkal régibbeket is csak keleten lehetett találni és más, a racionalista fejlődéstől még nem érintett kultúrák területén. A Turul-nemzetiség kialakulása és mítosza tehát jó példát szolgáltat arra, miként bontakozik ki a mítosz ősködéből a valóság.” Az Árpád-házi királyaink kihalásával, a régi keleti gyökereket hordozó mitológiai világgal együtt egyre inkább háttérbe szorul a Turul madár mondás világa és maga a sólyom madár nagyon is megbecsült tagja a királyi udvarnak, az európai királyi udvaroknak megfelelően a vadászszenvedély kapcsolatos a sólyom tartással, egyre inkább minden kultikus tartalom nélkül. A XV.-XVI. századi magyar királyaink már teljesen az átlagos európai uralkodók, olyan szempontból, hogy