Hazanéző, 2017 (28. évfolyam, 1-2. szám)
2017 / 1-2. szám
14 Jakab úr panaszai Alulírott Jakab Bözödi György marosvásárhelyi lakos, a RSzK Akadémiája marosvásárhelyi tudományos kutatóintézetének osztályvezetője, a Romániai Írók Szövetségének tagja, az alábbi panaszaimról kívánom Önt értesíteni. Az elmúlt év november 7-én a MAI* marosvásárhelyi szervei letartóztattak (különböző koholt vádakkal), és ez év január 25-ig vizsgálati fogságban voltam. Ekkor a vádat elejtették, az ügyet semmisnek nyilvánították, és visszahelyeztek teljes jogaimba. Mindezek ellenére úgy látom, hogy továbbra is üldözésnek vagyok kitéve a MAI egyes szervei részéről, ami egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a jogaimba visszahelyezést nem hajtják végre teljes mértékben, másrészt abban, hogy különleges elbánásban részesítenek. Az ismertetendő tények a következők: 1. Útlevelet kértem magyarországi rokonaim meglátogatása végett, de kérésemet visszautasították. Három nővérem él Budapesten, a legidősebb, Julianna 77 éves, kórházban fekvő beteg, a másik két nővérem, Judit és Rozália szintén a hetvenedik életéve körül jár. A felszabadulás óta eltelt 23 év alatt egyetlen egyszer adtak lehetőséget a marosvásárhelyi hatóságok, hogy rokonaimat meglátogassam, az évenként beadott kérvényeimet indokolás nélkül mindannyiszor visszautasították. Most Julianna nővérem betegsége annyira súlyosra fordult, hogy az orvosi vélemény szerint legföntebb néhány hétig bírhatja. Meghívó levelét természetesen csatoltam volt az útlevél iránti kérésemhez, de nem vették figyelembe. 2. A letartóztatásommal kapcsolatban a vásárhelyi lakásomon és bözödi házamban tartott házkutatás alkalmával elvitték irataimat és könyveim jórészét, elsősorban mindazokat a könyveket, amelyeknek címében vagy fejezeteiben az „Erdély” és „székely” szó előfordult. Szabadlábra helyezésemkor ezeknek egy részét visszakaptam, és akkor azt ígérték a MAI szervei, hogy később mindent visszakapok, ami akkor még ott maradt, de ennek ellenére az azóta eltelt félév alatt semmit sem adtak vissza. Elvett irataimnak ügye jelenleg már 3 csoportra tagolódik, s elintézésük is három különböző eljárást igényel. a) Még jóval letartóztatásom előtt, 1966 júniusában elkobozták az államvédelmi szervek egy Bözödre küldött csomagomat, mely kéziratos jegyzeteimet tartalmazta készülő regényemhez, nyelvtudományi tanulmányaimhoz és verseimhez stb. Ez az elkobzás a törvényesség teljes megsértésével történt. Szabadságomat e jegyzetek feldolgozásával akartam tölteni. Sem jegyzőkönyvet nem vettek fel, sem egy sor elismervényt nem adtak az elvett iratokról. Ez a csomag most is az Államvédelemnél kell hogy legyen. b) Vizsgálati fogságom ideje alatt a bűnügyi doszáromba tettek egy egyoldalas úgynevezett „házkutatási jegyzőkönyvet”, ami ugyan nem volt hiteles, mert utólag készítették valahol (az eredeti hat oldalas jegyzőkönyvet nem csatolták a doszáromhoz!), de felsoroltak benne egy sor iratot, főleg noteszeket és jegyzetekkel tele zsebnaptárakat, amelyek az eredeti, valódi jegyzőkönyvben is szerepeltek. Az ezen a listán külön csoportosított iratokból semmit sem kaptam vissza. Mivel ez a lista a doszáromban volt, gondolom, hogy ezek az iratok az ügyészségen, esetleg a milícián lehetnek. c) Az eredeti hat oldalas jegyzőkönyvbe felvett iratcsomókból és könyvekből, amelyeket szabadlábra helyezésemkor nem adtak vissza, azóta sem kaptam vissza semmit. Ez a csoport akkor a városi milícián maradt. Szabadlábra helyezésemkor a párt képviselője és írótársaim kívánságára kifejezett ígéretet tettem, hogy Gábor I. Bözödi György szülőháza