Hazanéző, 2017 (28. évfolyam, 1-2. szám)
2017 / 1-2. szám
3. ábra. A székely jelekkel azonos formájú ótürk és germán jelek összehasonlító táblázata. Az itt szereplő székely/magyar jelek mindegyike nem vezethető le sem az ótürk, sem a germán jelkészletből, fordítva azonban történhetett. A székely írás keleti származása Nagy Lajos a Rudimenta első ismert másolóját azonosítja a kötetben közreadott tanulmányában, amelyben érinti az eredetkutatás témakörét: „A magyarok keletről hozott írástudománya, s mint ilyen, ősi műveltségünk egyik legbeszédesebb emléke a székely rovásírás.” Elfogadjuk és bármikor megismételjük ezt a megállapítást, mert nem kételkedünk az igazában. Ebből azonban az is következik, hogy a keleti hun-magyar őshaza lokalizálásához a székely írás eredetének kutatása (a fonetikus szabír hun írásemlékek elolvasása) szolgáltathatja a legbeszédesebb eredményeketHa ez a megállapítás a közhelyek szintjéről átültetődik a napi gyakorlatba is, akkor a régészeink ismerni fogják a magyar jelkészletet és el tudják majd olvasni a szabírhun írásemlékeket.11 Amihez persze az íráselméleti ismeretek gyarapodása szükséges. A magyarul megszólaló (hun, ogur és szabír) fonetikus írásemlékek segítenének kirajzolni azt az őshazát, amelyet Körösi Csoma Sándor keresett - ha a „szakma” figyelne rájuk. A hazai őstörténetkutatás még nem szembesült ama írástörténeti ténnyel sem, hogy a kínai és a magyar jelkészlet között legalább 50 formai egyezést találunk és a formailag egyező jelek jó része tartalmilag is párhuzamos (2. ábra). A jelhasonlóságokon túl a székely írásra és a kínai írásra egyaránt jellemző a ligatúra és jelmontázs alkalmazása, ami az egykori közös jelalkotó elv hagyatéka. E párhuzamok talán összefüggenek azzal, hogy a legendák homályából egyre inkább kilépő Xia dinasztia hun volt. Bizonyos, hogy a kínai és a magyar írás párhuzamai az őstörténetünkről árulkodnak és ezért nagyobb figyelmet érdemelnek. Írástörténettel fűszerezett genetika Érdekes cikket közöl a kötetben Fehér Tibor és Németh Endre A székelyek eredetével kapcsolatos új nézőpontok címmel, amelyben joggal ajánlja figyelmünkbe a genetikát, mint a továbblépést elősegítő új tudományterületet. Azt írja, hogy a székelyek esetében van egy etnospecifikus jellemző: a kelet-eurázsiai haplocsoportok jelenléte, amely megkülönbözteti őket a környező népektől. Ezek nem a székely alapnépességre vonatkozó adatok, csupán azt jelzik, hogy honnan csatlakozott a székelyekhez egy-két család. A kelet-eurázsiai haplotípusok a hunokat idézhetik elénk Hiszen ők messze keletről jöttek és hozhattak magukkal kelet-eurázsiai népcsoportokat, ami a székelyek hun hagyományát alátámasztó adatként is értékelhető. A cikk szerzői azonban Engel Pált idézték „Krónikáink egybehangzóan állítják, hogy a honfoglaláskor már itt éltek (a székelyek - VG), sőt azt is, hogy volt valami közük a hun birodalomhoz, bár ez kevéssé valószínű. A kazárokhoz és a türkökhöz ellenben bizonyosan volt, mert az ezeknél használatos rovásírás típus Magyarországon egyedül a székelyek körében volt használatban... A székelyek írása nem azonos ugyan a türkökével, de nem is független találmány, mert jónéhány betűjük közös.” E rövid idézet hemzseg a hibáktól. Rögvest szemet szúr például, hogy a szerző a krónikáink egybehangzó állítását (tehát a forrást) csak egy alátámasztást nélkülöző „kevéssé valószínűivel utasítja el. Tudományos igényű kritikát nem kap mellé az olvasó. Engel Pál érvként próbálja felhasználni a székely írásnak a kazár és türk íráshoz való hasonlóságát, ám ezzel is melléfog. Az általa emlegetett „rovásírás típus” összefüggésrendszere ugyanis sehol sincs megfelelő alapossággal leírva, vagyis az írástudomány számára ez a sztyeppi írásrokonság még nem létezik.2 A rovás csak egy írástechnológia. A kelet-európai, vagy sztyeppi rótt „íráscsalád” emlegetése a szükséges magyarázatok nélkül nem több egy felületes blöffnél. Az írástörténeti alapismereteket illető súlyos tájékozatlanságra utal az Engel Pál által alkalmazott „betű” kifejezés 13 * * is, mert az ótürk jelek többsége szótagjel. A „betű” helyett szerencsésebb lett volna a „jel” szavunk használata az idézett mondatában. A székely írásnak a sok formai egyezés ellenére sem felmenője az ótürk írás (3. ábra). Ugyanakkor a székely jeleknek egyértelmű párhuzamai vannak a magyar népi jelkészletben (hímes tojásokon, szőtteseken, festett ládákon és cserépedényeken) az egész magyar nyelvterületen. Ezért nincs okunk idegenektől származtatni a székely írást, amint indokolatlan a székelyek eltérő származásáról való fantáziálás is. A székely jelek is, meg a székelyek is mindenestül a hun eredetű magyar kultúra és a magyar orhoni jungiurji ................. 1 71P 2 X' b X dX 3 ^ d k t k 1T 4 d d +• r· 3 3 £ 8e 8P 6 A it i rr 7 X h £ b 1b ft o 8 1 . ry.ir —h O 7 j 'lp d uu 10 A- n 'V a 11 6* ka B * fc b 12 O ly& 13D ) nh 14 D ny0 J D j ^ lh IS e A 0 1» 16H M N h 17A A n 18 varok£ 19a %A c.X K 20 I -1 ~ 1 ~I 214 1 ng. n *1 » 22 IX dh 23 M vM M la. hM 24r r 'T R 25 26 rr a T -0 f —t * •« XX<§>O!y *+ ú■T 1<—’jH 1X1 •©♦0 * mA 0Mfí$ i*▲AAA <DT - ■**aH\K 2lU1 4. ábra. Indián - magyar elemi jelpárhuzamok (ezeken túl egyező ligatúrák is vannak) 11 Erre azért nem képesek a régészek, nyelvészek és történészek, mert az egyetemeinken téveszméket tanulnak az írásunkról, a hun-magyar azonosság kérdéséről, valamint a székelység eredetéről is. Ha kazár és (az orhoni, vagy jenyiszeji) türk írás sem egymással, sem a székely írással nem azonos, ezeket nem lehet egymással összekeverni, egy kalap alá venni - amíg a közeli rokonságuk be nincs bizonyítva. Felületes csoportba sorolásukkal és kelet-európai, vagy sztyeppi rovásírásként való emlegetésükkel ugyan elég gyakran találkozni, de ezek mögött nincs tudományos igényű bizonyítás. Nem ismerjük ezen írások pontos családfáját, a sztyeppi írások általában emlegetett, végső soron sémi származtatásából pedig semmi sem igaz. A rovástechnológia nem alkalmas a rokonításra, mert több más írásnak is volt rótt korszaka, amely írások csak nagyon távoli, tisztázatlan kapcsolatban állnak egymással. Engel Pál ennyi erővel a germán rúnákat is ide vonhatná (azoknak is van annyi hasonló jele s azokat is rótták), de persze nem teszi, mert az nem lenne eléggé polkorrekt egy kádárista emlékön szocializálódott történész számára. 13 A betű csak egyetlen hangot jelöl, a szótagjel többet is. A székely írás a magyar hieroglif írásból alakult ki s eredetileg a magyarság közös írása volt. A Csaba monda őrzi annak emlékét, hogy a székelyek egykor a szabír nevet viselték (Csaba alakjában az Attila halála és Baján fellépte között uralkodó szabír dinasztia perszonifikálódott). Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarság neve régen a szabír(szavarta asztalú „fehér/heftalita szabír”) volt. A székely sajátosságok jó része a magyar krónikákból megismerhető külön történetükből fakad.