Hazánk s a Külföld, 1867 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-05-23 / 21. szám
021 tí AZ ANK 8 A K Ü L P Ö I. I. s a pápa a carthagói érseki címmel ruházta föl. Azóta nagyrészint ott tartózkodott, s ha hazájába jött, Szerencsre ment, hol anyja és testvérei élnek, kiket példás gyöngédséggel szeret, s dacára utóbbi időben megfogyott jövedelmének, mindig bőkezűleg gondoskodott róluk. Bőkezűségének, áldozatkészségének Erdély volt igen sokszor tanúja, hol jótékony intézeteket alapitott, segélyzett s a köznevelésre évenkint tetemes összegeket áldozott. Haynald 1816-ban a nógrádmegyei Szécsény mezővárosban született mindszenthótikán. Ott kezdé elemi tanulmányait is, aztán Vácon, Esztergomban folytatá. 1830-ban az esztergomi papnöveldébe lépett. Innen azonban a hittudományi folyamra a bécsi Pazmaneumba ment s 1837-ben a bécsi sz. Ágostonról nevezett papnövelde tagjául vették föl. 1839-ben szentelék föl Esztergomban s a következő évben a bécsi egyetem hittan tudorai közé avaták. 1841-ben nehány hóig a pestlipótvárosi s a budavári plébánia káplánja volt. E közben többször kitüntető jeles elmebeli tehetségeit s Kopácsy József prímás az esztergomi papnövelde hittani tanárává nevezte ki, s mint ilyen, négy évig működött. 1845—46 közt beutazta Német-, Angol , Francziaországot, Belgiumot és Svájcot, s visszatérve Kopácsy prímás titkárjává nevezte ki. A prímás azonban 1847-ben meghalván, Haynald mint az esztergomi egyházmegye kancellárja működött. Időközben megnyerte a cs. kir. udvari káplánsági címet is. Scitovszky lépvén a primási székre, csakhamar figyelmes lett a kitűnő tehetségre s az érseki iroda igazgatásával bízta meg, hol 1851-ig maradt. Ekkor az elaggott Kovács Miklós erdélyi püspök mellé segéd pappá neveztetett utódi joggal, egyszersmind Rómából hebroni püspöki címet kapott. Kovács Miklós 1852-ben már elhunyt, s Haynald elfoglalta Erdély püspöki székét. A közszeretetet hamar megnyerte, mert megvoltak benne mindazon lelki és személyes tulajdonok, melyek hamar hódítanak. Erdély egyik legnépszerűbb fia lett, s püspökségének mindenik éve növelte iránta a bizalmat és közszeretetet. 1861-ben egész erélyességgel lépett föl azon törekvések ellen, melyekkel a boldogtalan Schmerling-Nádasdy uralom Erdélyt egészen ki akarta forgatni jogaiból. Az önkény ez idejében vele is önkényesen bántak, s székét olyannak adák, ki kész volt a jogtalanságoknak hódolni. Mindenki fájlalta távozását, s az új püspök Fogarassy Mihály, egy népszerű férfi helyén a legnépszerűtlenebb eljárásokkal tette mélyebbé Haynald emlékét. Scitovszky prímás halála után sokan gondoltak az akkor Rómában levő Haynaldra,bár alig volt remény, hogy Magyarország főpapi méltóságára őt helyezik. Hire futván a magyar minisztérium kinevezésének, már inkább hinni kezdték, hogy Haynald prímássá kinevezése lesz első műve, azonban a minisztérium a prímás kinevezése után alakult meg. Lonovics érsek halála után az általános óhaj őt jelölte ki utódjául, s mindenki meg volt elégedve, midőn ez óhaj beteljesedett. Tárnán. (Lermontoff beszélye.) (Vége.) Alig hogy besötétedett, meghagytam kozákomnak, hogy ha mindjárt hidegen is, adja fel a beát; meggyújtom a gyertyát, s asztalhoz ülve, pipázni kezdtem. Már második poharamat kiürítem, amint egyszerre ajtómon nyikorgást, közelemben ruhasuhogást és sebes lépteket vevek észre; megdöbbentem , körülnézek s imé , kit látok ? Hableányomat. Csendesen , s nesztelenül ült le épen velem szemközt, ábrándos két nagy szemét reám függesztve. Tekintete, mely, nem tudom miért, csodálatosan nyájasnak tetszett, kérdésre látszott várakozni, én pedig megmagyarázhatlan felindulástól kapatva, elhallgatók. Arcán halálos sápadtság ömlött el, mely benső fölindulását csakhamar elárulá kezén, melyet céltalanul jártata az asztalon, könnyű remegést vevék észre; keble majd magasra emelkedett, majd ismét lélekzetét magába látszott fojtani. E komédia terhemre kezdett lenni s már készülőben voltam azt a világ legprózaiasabb módján megszakítani, a lányt t. i. egy pohár beával megkínálni, — a mint ez hirtelen felugrik, nyakam körül fonja karjait, s ajkaimra egy nedves, tüzes csókot nyom. Szemeimre homály nehezedett, fejem szédülni kezdett, s lázas kevemben ifjúságom egész szenvedélyével keblemre szoktam.