Hazánk s a Külföld, 1867 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-23 / 21. szám

Haynald Lajos. Még mindenki forró emlékezetében van a Schmerling-kormány amna rendelet©, mely 1862- ben Erdély nagy tudomány­ú és hazafias szellemű főpapját, Haynald Lajost megfosztá püspöki szé­kétől. A visszatet­szés, melyet az ön­kény emez­ő intéz­kedése szült, azon sok érdem és tisz­telet kifolyása volt, melyet Hay­nald szerzett egy­házi pályáján. Ez érdemek jól isme­réséből szárma­zott azon öröm is, melylyel Magyar­­ország és a király­­ságon­ túli részek fogadták a mos­tani jobbra for­dult idők azon hí­rét, hogy e kitűnő főpap az érsekét vesztett kalocsai egyházi főméltó­ság székét nyerte el. Kalocsa, mely Lonovicsban a magyar klérus egyik legérdemesbjét veszté el, sokféleképen nyilvánítá, hogy e helyre nem lehe­tett alkalmaskat találni Haynald Lajosnál. Régibb székhelye, Károlyfehérvár, szintén kifejezte őszinte örömét, hogy a püspöki székéről elmozdított fő­pap a múltakért elégtételt kapott. Haynald az egyházi pályán, a tudományosság körül, a hazafias szellem nyilvánításában a leg­szebb­­ érdemeket vívta ki, és 1861- ben, mint a ma­gyar országgyű­lés felsőházi tag­jának mondott be­széde, mindenütt viszhangot kel­tett. A helyzet tiszta áttekintése, érett szabadelvű­­sége tűnik ki e beszédjéből, me­lyet ritka­ szónoki tehetséggel adott elő. Ez megálla­­píta népszerűsé­gét a Királyhágón innen is, azon túl pedig növelte. Né­hány év előtt, mi­dőn Rómában a világ összes fő­papjai együtt vol­tak, mely tudo­mányossága által tűnt ki annyi sok képzett elme, közt, s a külföldi lapok is sokat emlegették. Midőn elveszte Erdélyben püspöki székét, s Rómába ment, hol már jól ismerték és szerették, Haynald Lajos, kalocsai érsek.

Next