Hazánk, 1898. június (5. évfolyam, 130-155. szám)

1898-06-01 / 130. szám

4 BUDAPEST, SZERDA HAZáNK 1898. JUNIUS 1. 180. SZÁM. arra tapad, a ki a legnagyobb árulást tudja elkövetni hite, meggyőződése, vallása ellen, midőn a minden nemesebb idealizmust megrontani kész materializmus tobzódik a közszabadság fölött. A katholikus vallás főpapjai, a püspökök, Buda­pesten maga a herczegprímás — az egykor görög mentekosztának nevezett pünkösdtől kezdve osztják ki a hitben való megerősödés szentségét: a bérmá­lást. Egy szelíd arczonérintéssel hirdetik, hogy a hit­­het, meggyőződésért mindent el kell tűrni, a meg­alázást és vértanúhalált is. A magyar nemzetnek a szabadságért folytatott küzdelmeiben annyi vértanúhalált szenvedett áldozata volt, hogy ma, mik..? az ország főpapja a meggyőző­désben való megerősödés malasztját osztja ki, magasztos érzelemmel tapasztaljuk, hogy ezren és ezren sietnek elébe a hitben való megerősödés egyházi szentségének való felvételére. A hazafias meggyőződés és hith­űség elválaszthatlan erénye volt mindig az erős magyarnak s ha ma ennek megnyilatkozását tapasztaljuk, a szomorú viszonyok láttára is, uj erő ébredése árad ki szivünkből, mely egybe olvad a templomokból kiáradó dalamokkal,­­melyek zengzete felemel és egy nemes korszakba varázsolja át lelkeinket: Kérjük a Szent lelket, És Szent patronánkat: Erősítse hitben A mi fiainkat , És áldja és óvja Mi magyar hazánkat. — A király as özvegy trónörökösnénél, Bécsből­­jelentik, hogy a király az ünnep második napját Stefánia főherczegnénél töltötte, a­ki a minap érke­zett leányával, Erzsébet főherczegnővel Velenczéből a luxemburgi kastélyba. A király délután hajtatott át Laxenburgba é­s az özvegy trónörökösnénél ebédelt. (Este visszatért Schönbrunnba. — A trónörökös előléptetése. Bécsből sláviratozzák. Ő felsége elrendelte, hogy Ferencz Ferdinand főherczeg az általa tartandó szemlék­nél és vizsgálatoknál ,mint rangra legidősebb al­tábornagy szerepeljen. — A ministerelnök Kolozsvárott. Báró Bánffy Dezső miniszerelnök ma reggel Kolozsvárra érkezett az egyházkerületi közgyűlésre, mely holnapután kez­e­l Lipót főherceg halála. Bécsben az orosz tiszti küldöttség díszes koszorút helyezett Lipót főher­ceg koporsójára és azután Rainer és Ernő főhercegek fogadták a küldöttséget, a mely kifejezte részvétét. — S nemzeti ajándék Baross árváinak. Nemso­kára leleplezik Baross Gábor volt kereskedelmi minis­­ternek szobrát s igy a szobor felügyelő bizottsága lezárhatta számadásait. Ezek szerint a szoborra köz­adakozás utján begyült 95.545 frt-42 kr. A pénz azonban kamatozással 112.678 forint és 84 krajezárra emelkedett. A szobor költsége azonban összesen 88.634 forint 08 krajezár s így közel 25.000 forint marad meg. A maradékösszeget hír szerint Baross Gábor árváinak juttatja a szoborbizottság nemzeti ajándék gyanánt. — Választások az egyetemen. Holnap kezdődik az egyetem alkotmányos élete. Reggel kilenc­ órakor ülnek ugyanis össze a karok, hogy dékánokat és — nem mint szokásban volt 2—2, hanem 4—4 rektor­választót delegáljanak. A delegált választók azután 8-án választják meg a tudományegyetem jövő évi rektor magnificusát, ki ezúttal az orvosi kar profesz­­szorai közül kerül ki. — Bérmálás a fővárosban. A budavári Mátyás­templomban ma reggel volt a bérmálás, a­melyen a várbeli iskolák és az apáczák növendékei közül pár százan jelentek meg. A szertartást Vaszary Kolos bíboros hercegprímás végezte Bo­­gisich Mihály püspök, Walther Gyula apátkanonok, dr. Kohl Medárd titkár, dr. Nemes Antal budavári első káplán és több egyházi férfiú segédletével. A szertartás alatt az ének- és zenekar Vavrinecz Mór karnagy vezetésével régi egyházi dalokat adott elő. A magánszólamokat Párniczky Eszter, Tabódy Margit, Vavrinecz Mórné, Krétsy és Juhász énekelték. — Háziurak a királyhoz. A háztulajdonosi álla­pot rendszerint nem tartozik a legkellemetlenebbek közé. Nem ilyen azonban a szegedi háziurak jó ré­szének helyzete, a­kiket Kölsönös Rókusék gyűjtőnév alatt szoktak emlegetni, lévén állami kölcsön a neve­zetes segítség, melyből házaikat az árvíz után fel­építették. Egy ideig a kölsönös háziurak adómentessé­get élveztek, most azonban ő reájuk is kivetették annak módja és rendje szerint az adót, a­mi mint­egy 2000 háztulajdonosra majdnem fél millió forint­nyi összeg fizetését jelentette volna. A háztulajdo­nosok tehát mozgalmat indítottak az adómentesség további kiterjesztése iránt s a királyhoz is küldött­séggel járultak kérelmük teljesítése végett. A mozga­lom tényleg sikerrel járt, a­mennyiben a háztulaj­donosoknak újból elengedték az adót. Tegnap szá­molt be a háziurak látogatott gyűlése előtt a kikül­dött bizottság a kedvező eredményről, a­mire a kö­vetkező táviratot küldték el a király ő felségéhez: Felségednek, a legjóságosabb, legbölcsebb és leg­igazságosabb Uralkodónak az árvíz után Szegeden emelt építmények adómentességére vonatkozó törvény kedvező értelmezéséért a szegedi államkölcsönös ház­­tulajdonosok mostani közgyűlése legmélyebb háláját nyilvánítja és kéri a Mindenhatót, hogy Felségedet az emberi kor legvégső határáig népei örömére egészség­ben és boldogságban éltesse. — Munkások Kossuth sírjánál. A hazafias munkások pünkösd vasárnapján mintegy 300-an a zuhogó eső daczára kivonultak Kossuth Lajos sírjá­hoz, hogy arra koszorút helyezzenek és hogy kimu­tassák kegyeletüket és tiszteletüket a nagy halhatatlan iránt. A sírnál Farkas Károly mondott beszédet. A sírra nemzeti szinü szalaggal díszített koszorút he­lyeztek. A hazafias munkások Kossuth-dalok éneklése mellett oszoltak szét. — Kitü­ntettett bankigazgató. Ő felsége, a­mint értesülünk, Gerhard Gusztáv bankigazgatót a bank- és vasutügy terén szerzett érdemei elismeré­séül, a Ferencz József-rend középkeresztjével tün­tette ki. — Parlagiság. Egyre emlegetjük a műveit nyu­gatot, íróink tele vannak gallomániával, színházaink állandóan ki vannak téve az olasz inváziónak, parla­mentünkben még azok a negyvennyolc­asok is, a­kik sohasem voltak túl falujuk határán, Angliára hivat­koznak. És mégis, jóizlés, finom előkelőség és európai modor dolgában úgyszólván ma sem vagyunk előbbre, mint mikor a külföld azt tartotta rólunk, hogy Ma­gyarország a csikósok és kanászok hazája. Maga a főváros is, mely pedig úgy szeret kérkedni nyugat­­európaiasságával, nem egy dologban szinte mucsai mérték szerint méri a közízlést és a közműveltséget, a kormány pedig, mely sehol sem marad hátra, a­hol valami ízléstelenséget lehet elkövetni, természe­tesen azonnal rádupláz az ilyes baklövésekre.­­ Nem szívesen rekriminálunk ilyen delikátnak éppen nem mondható dologban, de van egy mérték, a­melyen túl a parlagiságot elnézni lehetetlen. A fő­város például éppen a millennium idején, mikor leg­nagyobb volt itt az idegenforgalom, kiíratta a villamos kocsikra, hogy: tilos a köpködés ! Vájjon mit gon­dolhattak a nyugati ízlés letéteményesei, a jó modorú, művelt francziák, ha véletlenül megmagyaráztatták maguknak ezt az odiózus feliratot? Valószínűleg azt, hogy nálunk igen kevés a jónevelésű ember, mert hiszen az igen jól tudja, hogy olyan helyen, a­hol idegenek is megfordulnak és velünk vannak, az em­ber nem végzi tüntetően, a nagy nyilvánosság előtt a váladék-kiközösítést. Máskép csak nem kellene az ilyesmire a közönséget figyelmeztetni. De hát a főváros így látta jónak. Eleinte hittük, hogy megelégli egyszer csak ezt a dicsőséget és eltünteti a famázus feliratot. Most azonban már vége minden reménynek. Miért is tenné, mikor most a kormány is követi példáját, íme, a legújabb időben fa pénzügyminister is szük­ségesnek tartotta hasonló nyálelválasztási rendelet kibocsátását és kifüggesztését a ministérium helyi­ségeiben. Nyomában isc", majd persze az igazságügy-, belügy-, földművelésügyi, sőt a közoktatásügyi minis­­térium is, melyben a szépművészeteket kormányoz­zák, hogy az eszthetikai összhang nagyobb legyen. Hova fog ez fejlődni? Maholnap még kormánybiztost fognak kiküldeni az expektoráczió ellenőrzésére! Hiszen igaz, nagypipájú és kevés dohányú nemzet volnánk, vagy legalább is azok voltunk mindezideig, de most már a dohányunk oly kevés és a pipánk is annyira kicsiny, hogy azután ugyan nem sok sputumot tilthat el a pénzü­gyminiszer, meg a vele szo­lidáris ministériumok. (Az ilyen ügyekben mindig szoli­dáris a kormány !) Eltekintve attól,hogy maga alatt vágja a fát, mert hiszen kevesebbet fog jövedelmezni a do­hánymonopólium is. A Mokány Bérezik, inkább nem dohányoznak, de a köpetü­ket nem engedik. — Tréfa a mi tréfa, szép dolog intézkedni a közegészségügy és a köztisztaság érdekében s a legkisebb intézkedés is tiszteletreméltó, ha okos és használ valamit. De az ilyen ízléstelenség boszantó és a­mi már veszedel­mes, ragályos is. Íme az irodalom is reczipiálta a villamosok és ministériumok nyelvét. A mai Egyet­értés­ben például a zenekritikus ezt ajánlja egy teno­ristának, hogy külföldön szokja le a folytonos ide­ges köpködést. Ha a villamoson — úgymond — „tilos“ a köpködés, az opera színpadán is meg kel­lene azt tiltani. Lám a kormány nem hiába hirdeti a paritás elvét. Az Egyetértés méltányos kvótát kíván nemcsak Ausztriának, hanem az operának is — a sputumokban. — A pellagra Erdélyben. Szakszerű czikkben fejtettük ki azt a nagy veszedelmet, mely az erdélyi pellagra-járvány fellépésével fenyegeti az országot. Szívesen konstatáljuk, hogy felszólalásunknak legalább annyiban volt foganatja, hogy a belügyministérium több orvost küldött az erdélyi vidékekre, hogy ott a helyszínen tanulmányozzák a járványt s egyúttal terj­es­­­­szenek elő javaslatot, hogy miképpen lehet a veszedelemnek elejét venni. Kolozsvárról jelentik, hogy az Erdélyi Múzeum- Egyesü­let természettudományi szakosztályának a na­pokban tartott ülésén Puriesz Zsigmond és Marschalkó Tamás egyetemi tanárok felhívták a figyelmet arra, hogy a pellagra úgy látszik egy góczpont körül lé­pett föl, mindent lehető idejekorán kell elkövetni tovaterjedésének meggátlására. Az ülésen bemutatott betegek egybehangzó bemondása szerint azok az em­berek estek ebbe a betegségbe, a­kik azelőtt jobb viszonyok között voltak, s kiknek táplálékában a ku­­koricza azelőtt igen mellékes szerepet játszott, az utolsó két ínséges év alatt annyira jutottak, hogy nemcsak kizárólag kukoriczából kenyeret ettek egész télen át, hanem némelyeknek egész táplálékát is majdnem kizárólag a kukoricza képezte. E kukori­­czának egy része valószínűleg oláh eredetű. A kolozs­vári egyetemi klinikán eddig 9 pellagrás beteg volt kezelés alatt, valamennyi Kolozsmegyéből s annak határáról való. — A tanítók­orv&l. A magyarországi tanítók árvaházába a jövő iskolai év kezdetére néhány új tanító-árvát vesznek föl. A betöltendő helyek közül az egyik alapítványi hely a nógrádmegyei tanítóegye­sület tulajdona, s így erre csakis nógrádmegyei tanító ár­vája pályázhat. A többi helyre Magyarország bármely vidékén működött kisdedóvó, elemi, felső nép- és pol­gári iskolai tanító, tanítóképezdei tanár és tanfelü­gyelő árvája felekezeti és nemzetiségi különbség nél­kül pályázhat. Előnyben részesülnek azok az árvák, kiknek szüleik az árvaházi egyesület tagjai vol­tak és kötelezettségüknek eleget is tettek. Ha az árva szülői az árvaházi egyesület tagjai nem lettek volna, akkor az árva szülőinek a nevére a 20 forintos tag­sági tőkét (örökös tagsági díjat) az egyesület pénz­tárába kell előzőleg befizetni. A felvétel iránti folya­modványok legkésőbb folyó évi június 20-án délelőtt 12 óráig Tóth, József királyi tanácsos, pestmegyei királyi tanfelügyelő úrhoz, mint az egyesület elnö­kéhez (Budapest, VIII. kerület, Szentkirályi­ utca 3. szám) küldendők. A nógrádmegyei alapítványi hely elnyeréséért a kérvények a nógrádmegyei ált. tanító­­egyesület elnökéhez küldendők szintén folyó évi jú­nius 20-ig. — Kereskedelmi alkalmazottak országos kongresszusa. A kereskedelmi alkalmazottak orszá­gos szakkongresszusát, melynek a megtartása július 31-ére volt hirdetve, elhalasztották. Az egybehívó bi­zottság hírlapok útján fogja tudatni annak idején az érdekeltekkel a kongresszus megtartásának napját. — a magánlaksértő államvasut. Azt kellene hinnünk, hogy elveszett a budapesti telekkönyv s az ingatlanok uratlan jószágokká váltak. Nemrég történt ugyanis, hogy a főváros valami emberbaráti intéz­mény felépítésére telket ajándékozott. Az építést meg is kezdték, az alapköveket lerakták, mikor hirtelen előállt az államvasút, hogy a telek voltaképpen az övé s így tessék elkotródni az emberbaráti intéz­ménynyel. A főváros csakugyan engedett, az építést abbahagyták, de még most soma tisztázódott a kérdés, hogy kié a telek tulajdona. Talán nem felesleges ezek után a fővárossal szemben a barátságos figyel­meztetés, hogy tudomásunk szerint Budapesten él és virul a telekkönyv intézménye, amely kívánatra meg­adhatja a szükséges felvilágosítást, úgy neki, mint az államvasutnak, mely jogalanyig minőségében újabban magánlaksértést követett el. Ez eset némi hasonlatosságot mutat az előbbivel. Az államvasut­nak ugyanis a Podmaniczky- és Szondy-utcza sarkán van egy telke, a­mely üresen áll. A telket nemrég kibérelte Elein A. biczikli-kereskedő, hogy azon

Next