Hazánk, 1898. július (5. évfolyam, 156-182. szám)
1898-07-01 / 156. szám
156. SZÁM BUDAPEST, PÉNTEK_______ _____________H A Z A N K _____________ ___________1898. JULIUS 1.___________3 fűk, hála legyen annak az egyezer esztendőnek, a mióta ismerjük egymást. Ő felsége a király a millennáris kiállítás alkalmával alkalmazta ezt a mondást : „ A gazdákra rossz idők járnak“. Azóta talán már az elemi iskolákban is tudják, hogy a gazdákra rossz idők járnak. Micsoda különös jelszó már magában véve ez is ebben az országban. Hogyan ! A gazdákra rossz idő jár ! Elfogadjuk, sopánkodunk rajta, ismételjük. S végre is belenyugszunk. Az idő rossz. Kereskedő, iparos ne menjen olyankor sétálni, ha az idő rossz. Náthát kaphatnak, vagy kalapdiszük tönkre megy. Vonuljunk be szépen a biztos négy fal közé. Sopánkodjunk a kint rekedt embereken, akikre rossz idők járnak. Csodálatos naivság! általános beismerése a rossz időjárásnak, bevonulás a biztos falak közé és szánakozás a kívül maradottak fölött. De semmi könnyítés rajtuk. Vizsgálják meg a lelkiismeretüket a kormány és annak alkotó elemei, hogy mivel igyekeztek ellensúlyozni a rossz időjáráson, mióta annak balkövetkezményei megteremtették a mezőgazdasági válságot. A szőlők rekonstruálásának elősegítése s a szövetkezeti törvény: ennyiről hallottunk, de a segítségnek több,számbajövő tényezőjéről nem tanúskodhatunk. A földadó leszállítása megmaradt utópiának s a földbirtok balsors okozta terheinek konvertálása, meg a tűzhely mentesítése megmaradt a nemzetgazdaság eme félreismert fenevadjának farka gyanánt. Az igazságos férfiú segítő karjai helyett a kényszerhelyzetbe jutott viver formai elégtételadása. Ezzel kellett beérnünk. A többinek reparálását rábízták arra, aki rontott: a természet szeszélyére. Ennek az orvosnak a szeszélye most azt kívánta, hogy még kegyetlenebb legyen, mint eddig volt. Ápolás helyett mérget adott be a nehéz betegeknek. Termékenyítő napsugarak helyett romboló jégvihar. Jövőbe vetett bizalom helyében megsemmisült remények. Hát most mi lesz ? Vagy másképpen kérdjük. Van-e még egy osztály ebben az országban, amelynek exisztenciájára egy-két napi fordulat ilyen döntőleg hathat? Kinek ártott még az a jégvihar, amelyből hasábokon keresztül szőttük a károsodás rémkrónikáját, mint a gazdának s annak, kit balsorsa ennek károsodásával egybe kapcsolt? Ugye senkinek. Néhány ablak betört s néhány angol park meggyalázkodott. A veszteségnek többi, oroszlánnak is aránytalan része övé, a betegé. íme, a beteg senyvedni fog. Miért ? Mert vakot vetett neki a kocka. Miért kellett kockáztatni? Mert foglalkozásának természete ezt megköveteli. Tehát megeshetik az, hogy a termelő egyetlen nap, egyetlen óra alatt elvesztheti azt, aminek eléréséért egész éven keresztül fáradozott? Itt van a kegyetlen bizonyság ! A jégvihar egy negyedóra műve volt és az ország egy részében nem fognak aratni. A munkás ott nem keresheti meg kenyerét s a gazda nem kapja vissza egy évi tőke- és munkabefektetését. Napról-napra a nyerészkedő és az üzérkedő is veszíthet. Ma hopp, holnap hopp. De mikor valaki az év háromnegyed részén keresztül befektetéseinek igen szerény gyümölcsöztetése reményében dolgozik s ezt a gyümölcsöt a föld porába veri a vihar, ez már nem maholnap kiheverhető veszteség, hanem katasztrófa, amelynek következményeit nem enyhítheti, hanem legfeljebb keresztbe vetett karokkal várhatja. Keresztbe téve hevertetjük karjainkat ilyen esetekben, mióta egymást ismerjük, anélkül hogy a tanulságokat is értékesítenénk. A tanulság az, hogy a gazda sorsa szörnyen kockáztatott. A kockáztatás logikai következményeit még az uzsorás is méltányolja azzal, hogy minél nagyobb a kockázata, annál magasabb kamatot vesz. Más irányban a kockázatot úgy fogja fel, hogyha emiatt valamely követelése kétségesen realizálható a maga egészében, akkor kevesebbel is beéri. Az állam még ezt a rideg logikát sem veszi be. Követeléseinek legnagyobb terhét épp oda hárítja, hol legnagyobb a kockáztatás. S egyetért vele a társadalom is. A közteherviselés legmagasabb igényei a gazda felé irányulnak, úgy mondják az igénytámasztók, hogy a föld a legbiztosabb alapja minden követelésnek. Hát az egek ?! Mikor a magasból vihar zug alá s elpusztítja a föld terményét, az nem számit? Vagy számit az a porszem, az a kavics, az az összezúzott folt, ami a föld hátán maradt? Számit a könnyelmű ábrándokban, de nem számit a tényleges eredményekben. Az ábránd Kánaánt fest, az eredmény Saharasivatagokat mutat be. Nem először most. Hol innen, hol onnan jön a jégverés. Hol keletről, hol nyugatról, hol alulról, hol felülről. Útjára, irányára vagy két évtized óta már rámutatni is sok volna. S ezt mind a föld szervedi. Szeplős a saharai sivatagoktól, mint a hold arczulatja. Minden ilyen folt temetőhelye egyegy gazdának, akit a jövedelmezetlen talajba nyomott a megterheltetés gránitoszlopa. És mióta ez a temetkezés tart, ebből agránitoszlopból még egy követ sem emeltek el. A terméketlen foltok most az országon át húzódó gyászszalaggá olvadtak össze. Mindenütt a talaj elő van készítve a temetkezésre s rajta az oszlopok, melyeken az aránytalan megterheltetés nyugszik, megannyi sírkő gyanánt sorakoznak. Levenni ezeknek az oszlopoknak terheiből, hogy a talaj,ellentállási képességének könnyebb feladat jusson, vagy közömbösen nézni tovább is azok süppedését áldozataikkal és terheikkel együtt: ez az alternatíva, amely elé az országos katasztrófa a magyar kormányt odaállította, elodázhatlanul. F Franczi a kormány nyilatkozata. — Távirati tudósítás. — Piris, június 30. A kamara mai ülésén Brisson ministerelnök feszült figyelem közt olvasta fel a kormány nyilatkozatát . A kormány utal a kamara szavazatára, amely megmutatta, hogy azt akarja, hogy csupán republikánus szövetség kormányozza az országot. A kormánynak az az akarata, hogy megvalósítsa ezt. A kormány szívesen látná, ha a parlament két nagy reformra szentelné munkáját. Az első az adóreform. A kormány a személyi- és az ingóságokra vetett adó, valamint az ajtó- és ablakadó megszüntetését fogja javasolni és helyekben oly jövedelmi adót szándékozik állítani, amely minden zaklatás vagy kínos kihallgatás mellőzésével a vagyon külső ismérvein fog alapulni és degresszív lesz, hogy a kis adófizetők terhein könnyítsenek. A második reform a munkásotthonok kérdését illeti úgy a városokban, mint a vidéken. Függetlenül a két főreformtól, törvényjavaslatokat fog előterjeszteni a kormány a hagyatéki adóra, az italadó reformjára vonatkozólag. A kormány lojálisan fogja alkalmazni a fennálló gazdasági régimét, amelynek állandósága az iparosok és kereskedők érdekében elengedhetlen. A kormány tanulmány tárgyává fogja tenni azokat a módokat, amelyekkel a spekulációnak az iparra, földművelésre és kereskedelemre nézve káros túlkapásait korlátozn lehet. A nyilatkozat ezután így szól: .Az elődeiktől örökölt hagyományhoz híven önök a honvédelem segélyeszközeit a tökéletesség legmagasabb fokára törekednek juttatni. Nem szabad visszariadni semmi áldozattól, mihelyt arról van szó, hogy az a pénz, amelyet a hadseregre és a haditengerészetre költenek, tényleg gyarapítja a hajóhadnak és a hadseregnek, a haza e két drága megtestesülésének erejét.“ A kormány továbbá javaslatba fogja hozni a gyarmatügyi hadsereg kérdésének sürgős megoldását, hogy a gyarmatok védelmét biztosítsa. Elő kell segíteni az értelmiség és a tőke kivándorlását a gyarmatokra. Francziaország külpolitikáját — mondja ezután a nyilatkozat — egy népszerű és az idő által már tisztázott szövetséghez híven ugyanaz a nemzeti érzés fogja ezután is áthatni, amely ezt a nagy aktust inspirálta. A kormány külpolitikája egyforma éberséggel fogja védelmezni a hazafiságot, az erkölcsöt és Francziaország anyagi érdekeit. Ezen a módon fogjuk az országot a világkiállítás nagy, békés légyottjára előkészíteni. A kormány minden vélemény iránt egyforma tiszteletet tanúsít, mindegyiknek egyforma szabadsággal és igazságossággal adózik és elismeri az ellenzék hasznos voltát. .De úgy gondoljuk, kötelessége lesz a kormánynak, hogy a nemzet által óhajtott regime ellenzőinek semmiféle befolyást ne engedjen a köztársaság kormányzatára és oly kevéssé, mint akik ezt a régimét csak azért fogadják el, hogy annál jobban harczolhassanak a lényeges törvények ellen. Mi a világi társadalom függetlenségébe és a polgári hatalom szupremációjába való beavatkozás minden kísérletét erélyesen vissza fogjuk utasítani és követelni fogjuk, hogy minden közigazgatási tényező szigorúan ragaszkodjék ezekhez az elvekhez. A nyilatkozat végül felhívja valamennyi köztársaságiakat, hogy könnyítsék meg a kabinet feladatát. (Tetszés a baloldalon.) A nyilatkozatot a jobboldal és a czentrum több ízben félbeszakította. Castelin interpellációját a Dreyfus-ügyben csütörtökre halasztják. Krantz (progresszista) interpellál a kormány politikája dolgában és kifejti, hogy Méline aláírhatná a ministeri nyilatkozatot. (Félbeszakítások a baloldalon.) A kormány által javasolt adóreform nagyon is elfogadható, de attól fél a szóló, hogy a kormány az egyenetlenség és a küzdés kormánya lesz. (Tetszés a középen, tiltakozás a szélső baloldalon.) Brisson miniszerelnök azt feleli, hogy a kormány a kamara július 14-iki határozatának alapján alakult meg. A kamara majd kijelenti, hogy el akar-e térni határozatától. Kéri a kamara bizalmát és azt mondja, hogy a kormány a köztársaság ellenfeleinek semmiféle befolyást sem fog engedni. Sajátságosnak tartja, hogy szemére vetik, hogy közelebb lépett a progreszszista programmhoz. Azzal végzi, hogy helyteleníti azt a politikát, amely a köztársaság ellenfeleinek kedvez. Derouléde kijelenti, hogy támogatni fogja a kormányt, mert Cavaignac hadügyminister világosan nyilatkozott a Dreyfus-ügyről. Cavaignac hadügyminister azt feleli, hogy miniszertársai éppen úgy, mint ő, készek a nagy nemzeti érdekeknek tiszteletet szerezni. Ribot szemére veti Deroulédenek, hogy személyi kérdéssé szállította le a vitát. (Közbeszólások.) Ribot folytatja és azt mondja, hogy a kormány elfogadta a progresszista programmot, de lehetetlen helyeselni azt, hogy a kormány a szoczialistákra támaszkodik. Viviani (szoczialista) megtámadja a volt kormány politikáját, de tetszéssel adózik Brissonnak, hogy megint felvette a köztársasági hagyományokat. Brisson miniszerelnök kijelenti, hogy visszautasítja a szoczialista tanokat. Beauregard (progresszista) óriási lárma közepett beszél. Szemükre veti a radikálisoknak, hogy nem járnak el nyíltan. A vitát erre berekesztik és Dujardin-Beaumerz napirendjét, amely a kormány nyilatkozatait helyesli, 316 szavazattal 230 ellenében elfogadják. (Hosszantartó tetszés a baloldalon.) Lasserre azt az indítványt teszi, hogy a napirendhez fűzzék hozzá a következő szavakat: „... hogy