Hazánk, 1898. október (5. évfolyam, 235-261. szám)
1898-10-01 / 235. szám
___________BUDAPEST, SZOMBAT ____________HAZÁNK_____________ 1898. OKTÓBER 1. 235. SZÁM. szagnak, hogy Magyarország ennek fejében fölemeli a kvótát. Báró Bánffy Dezső magyar ministerelnök ezidén folyton azt állította az országgyűlés plenáris ülésein is, hogy a kvótára nézve semminemű megállapodása nincs az osztrák kormánynyal. Az osztrák kormány tegnapi hivatalos előterjesztésében pedig aztdokumentálta, hogy igenis van ilyen megállapodás, mégpedig oly tartalmú, hogy a kvóta Magyarország terhére felemeltetik. Az volt a kérdés ezek után, hogy ki mondott most már igazat? Az osztrák kormány-e, melynek állítása, ha való, akkor Bánffy teljesen leleplezve áll az ország előtt, mint amelynek egyik legfontosabb érdekét már előre kiszolgáltatta Ausztriának, vagy pedig báró Bánffy Dezső ? Az egész képviselőház osztatlan, mély figyelme közt — Polónyi Gézának és Kossuth Ferencznek a napirendhez történt megjegyzése után — gróf Apponyi Albert ezt a kérdést tette szóvá a mai ülésen , midőn kijelentette, hogy bár az elnöknek a napirendre vonatkozólag tett propoziczióját elfogadja, mert az a Háznak nem érdemleges munkarendjére vonatkozik, de semmiféle érdemleges munkarendhez nem járul hozzá, míg a kormány a kiegyezési ügyek állásáról az országot nem tájékozza, akkor kijelentette azt is, hogy a helyzet ma sokkal súlyosabb, mint valaha, mert míg a magyar kormány folyton tagadta, hogy a kvótára nézve bárminemű megegyezés létezik, addig az osztrák kormány tegnap hivatalosan és leplezetlenül állította, hogy a két kormány közt a magyar kvóta fölemelésére vonatkozólag igenis létezik megegyezés. Az egész ellenzék zajos, tüntető helyeslése közt kérdezte meg ezután a nemzeti párt vezére, hogy most már a két állításból melyik igaz ? A magyar kormányé-e, hogy a kvótára nézve csakugyan nincs megállapodás, vagy pedig az osztrák kormány követett el oly hallatlan vakmerőséget, mely a magyar kormányra nézve erkölcsi lehetetlenséggé tenné, hogy vele tovább tárgyaljon ?1j A baloldalról és szélsőbalról felhangzó tetszésnyilatkozatok után Bánffy miniszerelnök kelletlenül bár, de kénytelen volt nyilatkozni s e nyilatkozatában nyilvánosan meghazudtolta az osztrák kormány állítását. Ma is tagadta, hogy a kvótára nézve a magyar kor - Hiánynak bárminemű megállapodása volna Ausztriával. Ha az osztrák kormány javaslata indokolásában reményét köti ahhoz, hogy Magyarország kvótája felemeltessék, az lehet egyéni nézete, óhaja, vagy követelése, de erre nézve — ismétli — megegyezés nincs. A kormánypárt egy része itt helyeselni igyekezett Bánffy beszédét, melyet az azzal fejezett be, miszerint annak a reményének adott kifejezést, hogy a pénzügyi bizottság a jövő hét elején már tárgyalni fogja a kiegyezési javaslatokat s akkor az ország tájékozást szerezhet azok tartalmáról. A miniszerelnök magyarázata egyáltalán nem volt kielégítő, ami meglátszott a kormánypárt egy részének hangulatán, az ellenzék pedig nyíltan kifejezést adott ennek, midőn Boránszky Nándor jelentkezett szólásra. A nemzeti párt elnöke röviden beszélt, de felszólalása annál frappánsabbul hatott. Csak egy körülményre reflektált. Rámutatott Bánffy kijelentése és az osztrák kormány által tegnap beterjesztett fogyasztási javaslat indokolásában lévő különbségre és konstatálta, hogyha az osztrák kormánynyal a gazdasági kiegyezésre nézve megegyezés eddig nem jött létre, akkor már meg van sértve az 1898. I. t. sz. azon rendelkezése, hogy azon esetben, hogyha megegyezés nem jön létre, május elsején a kormány köteles az önálló rendelkezésre vonatkozó előterjesztéseket megtenni. Az ellenzék zajosan, hosszasan helyeselte Horánszky Nándor szavait, melyekre Bánffy miniszerelnök nem volt is képes válaszolni. A mai ülés e jelentőségteljes részének lefolyása a következő volt: Szilágyi Dezső elnök a holnap tíz órakor, tartandó ülés napirendjére kitüzetni kéri az alelnök-választást és egy-egy tag választását a földmivelési, számvizsgálói, közlekedési és pénzügyi bizottságba. Polónyi Géza elfogadja a napirendet s konstatálja, hogy egy hónap alatt a képviselőház semmit sem végzett és érdemleges munkát az elnök mai javaslata sem tartalmaz. A magyar kormány az osztrák kormánynyal államcsínyt forral e késedelmezéssel s erre kötelessége figyelmeztetni a Házat. Kossuth Ferencz megbotránkozását fejezi ki, hogy az országgyűlés igy elpocsékolja az időt. Gróf Apponyi Albert: Tisztelt Ház ! Hozzájárulok az elnöki propozícióhoz és pedig abból a paradoxálisnak látszó okból, mert az a Háznak érdemleges munkarendjére nem vonatkozik. Érdemleges munkarendet tartalmazó propozícióhoz, jöjjön bárhonnan, nem járulhatnék mindaddig, míg a kormány annak a kötelességének meg nem felel, hogy a házat és az országot a kiegyezési ügyek állásáról tájékoztassa. E tekintetben a helyzet ma súlyosabb, mint volt akkor, amikor ezt a kérdést először fölvetették. Súlyosabbá vált az áltás a leleplezés által, melyet az osztrák kormány előterjesztései tartalmaznak. Mert addig, amíg a magyar kormány minden hozzá intézett kérdéssel szemben tagadta, hogy a kvóta fölemelésére nézve az osztrák kormánynyal bárminemű megegyezés léteznék, az osztrák kormánynak a fogyasztási adókra vonatkozó előterjesztése az indokolásban hivatalosan tartalmazza azt, hogy ami financiális előnyt ezek az előterjesztések Magyarországnak nyújtanak, annak megadása egyenesen a magyar kvóta megfelelő felemeléséhez van kötve. (Igaz! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) Itt tehát két dolog közül egy áll: vagy nem felelt meg a valóságnak a magyar kormánynak az a nyilatkozata, mely szerint ő az osztrák kormánynyal a kvóta felemelésére nézve megegyezésre nem jutott, vagy az osztrák kormány hallatlan vakmerőséget engedett meg magának, midőn egy egyezményes javaslat indokolásába hivatalosan a megegyezés oly feltételét állítja, melyre nézve megegyezés nem jött létre. Csak még egy harmadik lehetőség volna, mely nincs kizárva: az, hogy régebben ugyanily természetű megállapodás az osztrák kormány és magyar kormány között nem létezett, hanem a híres augusztusi tárgyalások alatt jött létre, vagy az osztrák kormány követett el olyan vakmerőséget, mely a magyar kormányra nézve erkölcsi lehetetlenséggé tenné, hogy vele tovább tárgyaljon. Ma tehát a helyzet még bonyolultabb, fenyegetőbb és a magyar parlament igénye, hogy világosan lásson, ma még evidensebb, annak érvényesítése ma még szigorúbb kötelessége. Azért ismételve kijelentem, hogy az elnöki propozícióhoz csak azért járulhatok, mert az érdemleges munkarendet nem érinti, hanem, a Ház érdemleges munkálkodását lehetetlennek tartom mindaddig, míg ezekre az égető kérdésekre teljes világosságot nem nyerünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Báró Bánffy Dezső miniszerelnök : Tisztelt képviselőház ! Szükségesnek tartom néhány szóval reflektálni azokra, amiket gróf Apponyi Albert tisztelt képviselőtársam a kvótát illetőleg mondott. A két kormány a törvényjavaslatot egyetértőleg állapította meg, és egyértelmű törvényjavaslatot terjesztett a két Ház elé; az indokolás sem az osztrák kormány részéről a magyar kormánynyal, sem a magyar kormány részéről az osztrák kormánynyal szemben külön bírálat tárgyát nem képezte.. Én azt nem ismertem, a gyakorlatnak megfelelőleg nem is volt szükséges ismernem, olvastam a lapokban annak tartalmáról , azonban ki kell hogy jelentsem, hogy a magyar kormány és osztrák kormány között a kvótára nézve semmiféle megállapodás fenn nem áll. A magyar kormány ma is azon az állásponton van, hogy ebben a kérdésben a kvóta-bizottságok hivatottak eljárni. Éppen arra törekedtem és remélem eredménynyel, hogy a kvóta-bizottságok legközelebbről tárgyaljanak és ebben a kérdésben a megoldás a kvótabizottságok útján kerestessék, kerestessék úgy, ahogy a kvótabizottságok azt jónak látják, ahogy a magyar kvótabizottság már kijelentette: a számszerű adatok szigorú figyelembe vétele alapján. Ha az osztrák kormány előterjesztése indokolásában reményét köti ahhoz vagy követelését, ha úgy tetszik, hogy a kvóta felemeltessék, ez az ő egyéni nézete vagy óhaja lehet, de e tekintetben semmi néven nevezendő megállapodás az osztrák kormány és a magyar kormány közt fenn nem áll. Ily körülmények közt nem látom fenforogni azt az újabb sérelmet és újabb indokot, amiért ebben a Házban tárgyalni ne lehetne. A kiegyezési javaslatok a Ház előtt feküsznek, e javaslatokkal reményem, már e hét folyamán vagy a jövő hét folyamán az illetékes bizottságok foglalkozni fognak, különösen a pénzügyi bizottságban e tekintetben, ha nem is mondhatom, hogy határozat, de megbeszélés jött létre arra nézve, hogy midőn a bizottság a költségvetés tárgyalását bevégzi, ami, reményem, e héten vagy a jövő hét elején megtörténik, azonnal hozzákezd a hozzá utasított kiegyezési javaslatok tárgyalásához. Hát, tisztelt Ház, ezek a javaslatok a bizottság előtt feküsznek. Hogyan méltóztatnak képzelni, hogy a Ház már azokkal foglalkozzék, midőn azok még bizottsági tárgyalást kívánnak. Ily körülmények közt egyáltalában nem ismerem el, hogy jogosan méltóztatnak a kormányt támadni, legkevésbé azzal támadni, hogy nem foglalkoztatja három hét óta a Házat. Hiszen nem én gátoltam, hogy egyes javaslatokat a Házban ne tárgyaljanak, hanem a képviselő urak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mi ebbe belenyugodtunk, mert nem tartjuk nagy veszedelemnek, hogyha azok a javaslatok, amelyek már tárgyalásra készek, rövidebb vagy hosszabb időre elhalasztatnak, bárha nem még csak megjárja, az ember legfeljebb holtra fárad és közbe-közbe kap pihenőt is, amikor nem bántja senki. De este, uram Isten, este! . . . A kaszárnyák tanmódszere úgy kívánja, hogy minden öreg baka ágya mellé egy regruta ágya kerüljön. Az öreg azután ügyel a fiatalra, megtanítja a baka-élet apró titkaira s mert úgy emlékszik, hogy annak idején ő vele sem bántak szelíden, most elérkezettnek látja az időt, hogy a múltak keserveiért boszut álljon. Czivil észszel nem lehet azt elképzelni, micsoda summája az alkalmaknak kínálkozik folyton a boszuállásra. Hiszen nem kell egyéb, csak annyi, hogy a szegény regrutára ráparancsoljanak, aludjék haptákban. Akkor azután szépen el kell nyújtóznia a kemény strázsákon, kezeit az ágy szélére fektetni és meg nem moczczanni egyetlen egyszer sem, mert az öreg, aki ott strázsál csöndes pipázás közben az ágy mellett, nem érti a tréfát és a turniszter szíjja nem hiába van a kezében. Ez még a jámborabb fajta szenvedések közé tartozik s már nem is igen hederít rá, aki végigélvezte a csilagrugatás és egyéb tréfák válogatott kínjait. Nem használ semmi, végig kell szenvedni a regrutaság nehéz napjait, hiszen múlik az idő a börtönben is, hogyne múlnék hát a kaszárnyában. De amelyik regruta emlegetni meri a napok múlását, arra aztán rátámad mindenki. Az idő számolásának nemes élvezete az öregek számára van fentartva, és jaj annak a regrutának, aki hangosan meri elmondani, hogy hány napja tellett már le az ezerkilenczvenötből. Úgy jár, mint az, aki fordítva meri fejére tenni a sapkáját, mert ez is csak az öregek privilégiuma, éppen úgy, mint a komázás. Komának ha meri szólítani egyik regruta a másikat, öreg baka ágyán nem marad akkor a helyén kopfpolszter és lepedő, hanem keményen kiporolódik a regruta sokat szenvedő hátán.• Az első vasánapi kimenőre készült éppen Johann Ballangó, mikor a ládájában való keresgélés közben úgy vette észre, hogy hiányzik a hímzett selyemkendője. A szép, uras selyemkendő, amely olyan tiszta és érintetlen, mint az, aki adta . . . keresi, keresi, de hiába. Eltűnt a kendő, nincs meg. Elszorul a szíve Ballangónak, hiszen ez volt az egyetlen emléke hazulról, amelyre csak rá kellett tekintenie, hogy egyszerre megteljék a szíve édes fájdalmakkal, nehéz vigasztalással . . . Nem mert panaszkodni senkinek, mert tudta, hogy mi vár arra, aki a többit alaptalanul lopással vádolja. De mikor harmadnap se lett meg a kendő, akkor már jelentést tett róla a dzugsfürernek. A dzugsfürer megvizitálta a ládákat, de természetesen csak a legénységét, mert sarzsivét még föltételezni sem szabad, hogy lopna s mert a kendőt nem találta sehol, büntetésből rapportra rendelte Ballangót. De a kapitány úr nem hagyta annyiba a dolgot, hanem megvizsgáltatta a sarzsik ládáját is és a freiter ur Bürök ládájában rá is akadtak a szép selyemkendőre. No, elérkezett most a kegyetlen szivü abrichternek is az ideje ! Egyszerre vége lett a nagy uraságnak, a kendő pedig visszakerült a helyére. Mégis van hát igazság ! A regruták mellét büszkeség dagasztja s ahogy telnek a két hónap napjai, mind több bátorság száll a szivükbe. — Kinyillott a szemük! azt mondják az öregek és azontúl már fel kell hagyni a kegyetlen tréfákkal, mert oda már a nagy tekintély. A kapitány úr előtt nincs regruta, ott egyformán csinálja mindenki a doppelreiben rechtsum-ot és a links frontot. Aki igyekszik, aki törekvő, az itt is boldogul, s mire Johann Ballange tavasz táján megkapja az első csillagot, addigra a szívek lassan kint kibékülnek a katonaélet szokatlan béklyóival. Barnabás.