Hazánk, 1899. február (6. évfolyam, 28-51. szám)
1899-02-01 / 28. szám
28. SZÁM. BUDAPEST, SZERDA. hazánk 1889. FEBRUÁR 1.3 a jövőben lehetetlenné tétessék. A házszabályok módosítása különben nem is kerülne tárgyalás alá Bánffy alatt. r.y.L Bánffy maga sem kívánja, hanem a következő kormány tárgyalhatná azt. A folyosón. Jóval tíz óra előtt megjelent ma a képviselőház folyosóján Széll Kálmán s ott legelőször is gróf Apponyi Albertet kereste fel, akivel hosszabb ideig tanácskozott, majd Polónyi Gézával konferált, mikor pedig megérkezett a házba Szilágyi Dezső, gróf Csáky Albin és gróf Andrássy Gyula, ezek kíséretében felment az első emeleti tanácskozó terembe, ahol később báró Fejérváry és Bánffy miniszterek megjelentek. A folyosón ezalatt tovább szövögették a béke esélyeinek szálait s általán az volt a vélemény, hogy a tárgyalásoknak még ezen a héten dűlőre kell jutniok. A képviselőház üléseinek a pártok egyező akaratával történt elnapolását is jó jelnek veszik, csak a néppárt elnöke, Molnár János egy nyilatkozata keltett erősebb feltűnést. Molnár János szerint az ellenzék a házszabályok módosításának mégárgyalásába sem megy bele a kormány pontozatai alapján. Ez olyan kényes körülmény, amelyen hajótörést szenvedhet az egész békeakció. Ekközben ismét megjelent a folyosón Széll Kálmán, aki azután egymásután felkereste az ellenzék megbizottait, fölkélte őket, hogy menjenek bele a házszabály-revízió tárgyalásába s akkor hiszi, hogy meg fogják találni ebben a sregben is a kibontakozás fonalát. Széli ezután távozott az országházból s még a mai nap folyamán elutazott a asmegyei Rátótra, ahonnét csak csütörtökön fog visszaénni. A béketárgyalások során minél gyakrabban kerül most tóba a hires község, Rátót neve s ezzel természetesen elelevenednek a rátóki nevezetes históriák is. Hogy mint itták egykor tovább a templomot, hogy húzták fel a rátóiak a bikát a toronyba s a rátóti Kaki-nemzetség mint törkötte meg egykor az öregapját. S amint a humor szelője fújdogál, mintha a békére is jobb idők járnának, akadnak azonban kételkedők is, akik mondogatják: - Kém megy most Széll Kálmán Rátótra, hanem megint sok Bécsbe. - De most csakugyan Rátótra megy , erősködnek löbben Bécsbe majd csak a hét vége felé. Azután meg is magyarázzák, hogy miért kell Szélinek irtokéra utaznia. Azért, mert bikákat fog árvereztetni Kiss símenthali tenyészetéből. Ebbe azután belenyugodnak, mert ez a gazdaembernek elég fontos dolog arra, hogy Jemlétét megkövetelje. Ekközben Hegedűs Sándor is megjelenik a jobboldali olvasón s mivel a mai tanácskozások eseményeiről beszél, sakhamar körül fogja egy csomó képviselő, ellenzékiek s kormánypártiak egyaránt. Szerinte a mai tanácskozáskor annyi történt, hogy Széll Kálmán, a kormány és a lépettek megbízottai pontról-pontra verifikálták a korány üzenetét, mely felöleli az egész tárgyalások menetét bőven foglalkozik a garancziák kérdésével is. Ezt a üzenetet azután Szilágyi Dezső átadta Kossuth Frencznek. Többet Hegedűs Sándor sem mondott. Később azonban van hírek terjedtek, hogy a kormány üzenetében olyan Hitelek foglaltatnak, melyek egyáltalán nem kedvezők a kére nézve. Az ülés tehát reménységgel kezdődött, de ikorra az öreg Madarász a tanácskozást föloszlatta, ake barátai lehetőleg korior hangulatban mentek a há■m napos vakáczióra. Az ultimátum. Februárius 4-ikét, a jövő szombati napot, aolitikai időjósok rendkívül kritikus napnak telik. Elterjedt hírek szerint a kormány ezen napon fogja közölni végleges ultimátumát a kivettek vezéreivel, azok pedig az ellenzék megírottaival. Ezen a napon dől el tehát a kérdés, úgy lesz-e béke vagy pedig harcz, elkeseredettbb, mint valaha. Ezt az értesülést erősíti meg a Neues Wiener beadblatt-nnk a válságra vonatkozó következő derítése is. A magyar képviselőház február 4-én ismét összeül. Eapra várják az ellenzék még elintézetlen propozíczióira kormány végleges válaszát és ezzel a tárgyalások bérezését. Az eredmény vagy a kompromisszus megvalótása, vagy ennek ellenkezője lesz. Azonban minden vártozás és kilátás a mellett szól, hogy a kompromisszum- foglalások nem fognak sikertelenek maradni. Az új babset megalakítása alighanem csak február vége felé fog segtítésteinl,mert’ arc’ előmunkálatok, u. m. az ülésszak r-rekesztése, az uj ülésszak megnyitása, síi élttfrkvSiaSzis; ngyttmtén a'mostAhi kfttoUttt'- dertekki5^jj|^8tto^ujábúKef írtegatakitása irtón tórgiátárt&k kiolt-iáföl vetehiA .» Miniszterjelölések. Hogy Bánffy távozása után ki lesz a miniszterelnök, aki az ellenzék feltételeinek teljesítésére vonatkozólag teljes garanciát képes nyújtani, ez képezte ma is a parlamenti pártok közt a megbeszélés tárgyát. Lukács László miniszterelnökjelöltségéről ma is megütközéssel szóltak az ellenzéki pártok körében is. Egyébként ma már a kormánypártiak is hangoztatták a folyosón, hogy Lukács semmi körülmények közt sem lesz a leendő kabinet elnöke, sőt el van arra határozva, hogy még resszortminiszterséget sem vállal az új kormányban. Szóba került ismét báró Fejérváry Géza miniszterelnöksége is, aki a hozzá intézett kérdésre intimusai előtt a következőként nyilatkozott volna : — A miniszterelnökségre csak egy esetben vállalkoznék. Ha ő felsége a király egyenesen megparancsolná nekem az ügyek lebonyolítását. Hiszem azonban, hogy erre nem fog kerülni a dolog. Én a miniszterelnökséget különben egyáltalán nem ambicionálom. A képviselőház ülése. Budapest, január 31. Ma meglepetés történt a képviselőházban, úgy látszik, a pártok között létesült közös megállapodás folytán Madarász József korelnök indítványt nyújtott be, hogy a t. Ház szombatig napolja el tanácskozásait. Egyedül Sima Ferencz szólt az elnapolás ellen. Követelte, hogy legyen vége már a titkos tanácskozásoknak. Meg kell nyugtatni végre az országot, az eddig történtekről. Az ellenzéknek ragaszkodnia kell ahhoz, hogy ennek a kormánynak nem szavaznak meg semmit, legkevésbé az indemnitást, mert azt csak nem tarthatja győzelemnek, hogy Lukács László lépjen Bánffy örökébe. Hegedűs Sándor fölszólalása után azonban a többség elfogadta a korelnök indítványát, ami láthatólag jól esett a szavazásokban kifáradt jobboldalnak. Az indítványt megelőzőleg három név szerinti szavazást intéztek el s azzal az ülés,— melynek lefolyása a következő — véget ért: Madarász József korelnök megnyitva az ülést, miután a jegyzőkönyv ellen senki sem tett kifogást, az ellenzék éljenzése közt fölolvastatta a törvénytelen kormányzat ellen tiltakozó föliratok jegyzékét. Ezután következtet r a napirend. Mindenekelőtt a tegnapi ülés jegyzőkönyvében benyújtott három módosítás, a Hock János, Kubik Béla és Sturmartn György módosításai felett szavaznak névszerint. Hock János módosítását elvetik. Beadtak 12 igent, 102 nemet. Kubik Béla módosítását 9 igennel 124 nem ellenében, Sturmann György módosítását 10 igennel 125 nem ellenében elvetik. A tanácskozások közti szünetek alatt a folyosókon már szétfutott a hir : sxlyír* — Három napig nem lesz ülés! -KKm — Éljen a vakáczió! Lelkesedtek a kormánypártiak s mire megszólalt újra az elnöki csengő, a képviselők siettek be az ülésterembe. Madarász József elnök pedig szólani kezd : -4? K . — Indítványozom, hogy a képviselőház szerdán, csütörtökön és pénteken ne tartson ülést, a legközelebbi ülés pedig szombaton délelőtt 11 órakor legyen. — Helyes! hangzott néhány felkiáltás, de Lakatos Miklós jegyző jelenti: — Sima Ferencz szólásra jelentkezett. Sima ellenzi a szünetet. Helyteleníti, hogy a béketárgyalásokat titkosan folytatják. A békekonferencziát egy felelősség nélküli államférfit vezeti akkor, mikor Magyarországnak felelős kormánya van. Hogy egyezik ez a miniszterelnök közjogi állásával. Abban a pillanatban, midőn a korona a tanácskozásokat nem a miniszterelnökre bízza, mert az ellenzék vele nem tárgyal, hanem egy a kormányon kívül álló férfiúra, a kormánynak rögtön le kellett volna mondania. Most pedig még azt akarják, hogy a béke biztosítékai az így dezavuált kormány ölébe tétessenek le. Az egyesült ellenzék nem térhet el semmiféle békekonferenczia határozata után sem attól az elhatározástól, hogy ennek a kormánynak semmiféle függő javaslatot sem szavaz meg. Ha álláspontjától eltérne, és úgy elveszti hitelét az ország előtt, mint Bánffy és pártja. Hol vannak az. .eddigi eredmények? Hát csak azért küzdött az ellenzék, hogy Bánffy után Lukács László folytassa az eddigi rendszert. Madarász elnök figyelmeztetőleg közbeszól: — Hiszen ezzel indokoljameg! — kiáltja. Kubik , Béla. Sima kijelenti, hogy csak állásfoglalását indokolja?Az ellenzék azért küzd, hogy Bánffy lemondásával új rendszer következzék. Ellenzi a szünetet, mert az ex-lex alatt , alkotmánysértés. Vessenek véget ennek a politikai komédiának. Indítványozza, hogy ne tartson a Ház szünetet. .Hegedűs Sándor helyesli a korelnök indítványát. Nem polemizál Simával, de azt kijelenti, hogy az elnapólás elutasítása nem vezetne a hetykét tisztázására. A bonyodalmak elosztatására jobb a »kőnél. Ezt az ország érdeket klvkéje. Kadaras József korelnök erre elrendelte a szavazást, melynek, eredménye, hogy a tárnydmó többség" elfogadta az eldök elitápolási nemcigei. Az ülésezze vagy negyedegy órakor végétéért. Az orsz- ipartanács ülése. Bpest, jan. 31. Az újonan szervezett országos ipartanács ma délután 6 órakor tartotta első ülését a kereskedelmi minisztériumban, Dániel Ernő báró kereskedelemügyi miniszter elnöklete alatt. Ott voltak : Schmidt József államtitkár, Wekerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke, Lukács Béla, Matlekovits Sándor, Lánczy Leo, Weisz Berthold, Wolfner Tivadar orsz. képviselők, a kereskedelmi és iparkamarák kiküldöttei, stb. Az ülést Dániel Ernő b. kereskedelemügyi min. nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy közgazdaságunk s kivált iparunk közel három éve nehéz viszonyok közt szenved. Elodázhatatlan feladata az ipartanácsnak a kisipar rendszeres felkarolása és az erre szolgáló eszközök megállapítása ; szükséges tehát az egyes iparágak helyzetének alapos és részletes felvétele, ennek szolgálatában kel állania egy gyakorlati czélokat szem előtt tartó iparstatisztikának. Foglalkoznunk kell az ipari termelés két legfontosabb anyagának: a szénnek és a vasnak kérdésével és tárgyalnunk kell már legközelebb az iparnak nyújtandó állami kedvezmények kérdését. Tárgyalni kell továbbá a hazai gyárak számára nevelendő magyar műszaki kar és magyar munkástörzs képzésének kérdését, mert meggyőződése az, hogy ennek hiánya is egyik akadálya iparunk sok ága megizmosodásának. Megoldásra vár az építőipar szabályozásának kérdése is. Szervezni kell az ipari kísérletek ügyét. Előtérbe fog lépni előbb-utóbb az ipartörvény revíziója és a kereskedelmi- és iparkamarák reformja is, melyek körültekintő gondosságot és alapos előkészítést igényelnek. Fokozottabb tevékenységet kell kifejtenünk ipari- és mezőgazdasági-, illetve bányászati termelésünk kivitelének szervezése körül. Munkásvédelmi tekintetben első helyen áll a munkás-statisztika szervezése, a balesetbiztosítási rokkant- és aggkárbiztosítás; az ipartörvény revíziójához elő kell készíteni a gyermek és női munka szabályozását, foglalkozni kell a betegsegélyezési törvény revíziójának kérdésével is. Végül a miniszter kifejezi abbeli reményét, hogy a jelzett irányban számíthat az ipartanács támogatására és ezzel az országos ipartanácsot megalakultnak nyilvánítja és az egybegyülteket szívélyesen üdvözölve az ülést megnyitja. Wekerle Sándor, az országos ipartanács elnöke, az összes tanácstagok nevében köszönetet mond a miniszternekaz országos ipartanács megalakításáért és imént elhangzott beszédéért. Azon nézetben van, hogy magának a tanácsnak jelenlegi alakjában tágabb körű szervezete már biztosítéka a tanács sikeres működésének. Az új szervezet szerint a tanács nem csupán véleményező közeg lesz, hanem hivatva van kezdeményezni. Az a körülmény pedig, hogy a tanács jelenlegi szervezetében az iparon kívül a közgazdaság egyéb tényezőinek képviselőit is magában foglalja, biztosítékot nyújt az iránt, hogy a tanács tevékenysége útján az ipar érdeke a közgazdaság egyéb ágazatainak érdekeivel szoros összhangba fog hozatni. Ezután tárgyalás került a napirend első pontja : „A munkaközi szünetek“- Szterényi József miniszteri osztálytanácsos, előadó, röviden ismerteti e kérdés előzményeit. Előadó ismerteti ezután a javaslatot, mely szerint kimondandó, hogy az ipartanács szükségesnek tartja, hogy konkrét esetekben oda kell hatni, hogy a munkaközi szünetek akként állapíttassanak meg, hogy a munkások egyhuzamban túl hosszú , foglalkoztatás által ne zsákmányoltassanak ki még akkor sem, ha a munkaközi szünetekre vonatkozó megállapodások a munkaadók és munkások egyetértésével jöttek volna létre, feltéve, hogy e megállapodások humanitárius vagy magasabb állami érdekekbe ütköznek. A napirend második pontja volt a „munkaközvetítés””. Szterényi József előadó röviden ismertetvén a kérdés előzményeit, a tanács pontonként tárgyalta azon alapelveket, melyeket a munkásügyi bizottság javaslata alapján az előkészítő bizottság az orsz. ipartanács ülése elé terjesztett. A tervezetet Manekovits Sándor, Lukács Béla, Lánczy Leó, Weisz Berthold, Thék Endre, Iibrcsay, Szakács Péter, Deli Jenő és még többek fölszólalása után az ülés lényegtelen módosításokkal magáévá tette. Ezután Dániel Ernő báró kereskedelemügyi miniszter köszönetet mondva a tagoknak megjelenésükért, az ülést berekesztette.