Hazánk, 1899. szeptember (6. évfolyam, 209-235. szám)

1899-09-01 / 209. szám

2 BUDAPEST, PÉNTEK. H A Z A N K 1899. SZEPTEMBER 1. 209. SZÁM. rárpolitikai reformot küzdött ki; a gazda­sági élettel oly szorosan összefüggő bá­nyászat is meg fog mozdulni, ha annak a társadalmi organizmusát a munka, a hala­dás komoly vágya hatja át. Budapest, auguztus 31. a protestantizmus pusztulásáról ad hírt az alsó szabolcsi ev. ref. megye esperesének jelen­tése, a­mely kimerítően foglalkozik az egyházmegye területén levő eklézsiák anyagi, valláserkölcsi és szellemi ügyeivel. Szomorúan emeli­ ki, hogy vasárnapokon roppant mértéket ölt a korcsmá­­zás, a dorbézolás, terjed az iszákosság, a templomok pedig üresek. A házastársak között napirenden vannak a perpatvarkodások s a há­borús, egyenetlenkedő felek a helyett, hogy a lelkészek közbenjárását vennék igénybe a kibé­küléshez, világi bírósághoz szaladnak mindjárt és válópert indítanak, az egyházmegye terüle­tén a múlt évben 4820 gyermek született, kik­nek 7,4 százaléka törvénytelen; meghalt 3392 egyén; házasságra lépett 1014 pár. Az osztrák helyzet, Chlumeczky bárónak Zsehlbe hivatása a csehek közt nagy nyugtalan­ságot okozott. Ismét fenyegetődznek a „többsé­gükkel“, amely végre kilép a „passzivitásból.“ A legeklatánsabban a „Politik” ad kifejezést ennek a hangulatnak, a „Narodny Listy" egyik számát pedig a Chlumeczky meghívásáról írt czikke miatt konfiskálták is. Ezekből a nyilatko­zatokból is kitetszik, hogy a csehek tudják, hogy az annyira áhított államcsínyből alig lesz va­lami s legközelebb már választaniok kell abban, hogy vagy az igényeiknek józan határokat szab­janak, vagy pedig szétforgácsolódni hagyják a többségüket, amelyet eddig hol a kormány, hol a németek ellen használták fel. Különben ez idő szerint ez még csak csupa benyomás és következtetés. Chlumeczky audiencziáját eddig Mély titok fedi. A 14. §. Az osztrák hivatalos lap ma ismét a 14. §. alapján kibocsátott császári rendeletet közöl, amely a bécsi Ferencz József-kaszárnya telkén épült házaknak időleges adómentességéről szól. Egyben egy kereske­delmi miniszteri rendeletet is publikál a „Reichsgesetz­­blatt“, amely a posta- és távirda alkalmazottjai viszo­nyait szabályozza, hittem volna. Iván úr, már mint az a sápadt, fiatalember, aki az imént erre ment, odaborult a rendőr nyakába. Az meg vissza­ölelte. Nekem az egész olyan furcsának tetszett! — Talán mind a ketten részegek vol­tak . . . — Dehogy ! A rendőr, tetszik tudni, Pál úr vett. Az a híres gavallér. Az alispánnak a fia !­­v— És persze ráismert az unokaöcscsére ... — Egy látszik. Valamit beszéltek aztán. A rendőrnek, már mint Pál urnak az arczán egy köny pergett le lassan. Jól láttam. Megfogta az unokaöcscse kezét és szomorúan, hosszasan né­zett a szemébe. Iván ur végül lesütötte a fejét és hallgatott. Mint egy bűnös úgy állott ott. Pál úr pedig fölsóhajtott és aztán rámutatott a mel­lére, arra a réztáblára, melyen a száma volt. Talán azt mondta ezzel: — Látod, idejutottam! . . . Az a szegény fiú motyogott valamit. Olyan keserves volt nézni, nagyságos úr, hogyan sze­­pegett. Én úgy megsajnáltam. De Pál úr arczán egyszerre megkeményültek a vonások, a szemé­ben valami hideg, kegyetlen láng gyűlt ki s dur­ván ragadta meg az Iván ur karját. Igen, meg­ragadta és eltaszította magától. Aztán érczesen csengett meg a hangja, amint rádörgött Iván urra : — Most pedig takarodj haza! Egy-kettő ! Ha még egyszer éjszaka az utczán talállak ré­szegen, bekísérlek! Érted ? Nincs kivétel! Egy­­kettő ! Iván úr egészen összezsugorodott és alat­tomosan, sunyin támolygott végig a falak mellett. Pál úr elkísérte a sarokig. Még ott is utána kiáltott a szerencsétlennek, hogy csendesen vi­selkedjék. Aztán visszaindult. Úgy bánt az uno­­kaöcsésével, mintha idegen volna. Hanem, ahogy visszajött, megint meg­változott Pál úr. Lassan, roskadozva lépke­dett, mintha nagy, szöges csizmái mázsányi sulylyal nehezednének a lábára, s ott, a túlsó oldalon nekitámaszkodott a hirdetési oszlopnak. Az arcza olyan szomorú, levert volt s a fejét nekifektette a hideg oszlopnak. Sokáig nézett igy mereven maga elé s végül, jól láttam, a szeméből egy köny omlott ki, mely lassan per­gett végig a mellén levő réztábla számozott, sárga lapján . . . Ferencz elhallgatott itt és kérdő tekintet­tel, várakozóan nézett rám. Nem értette egészen Nyárády Pál viselkedését és mintha magyaráza­tot várt volna tőlem. — Várjon utóljára mért volt olyan kegyet­len az Iván úrhoz? — kérdezte aztán elgondol­kozva. Ezen tűnődtem én is és aztán elvonultak előttem a Nyárádyak komor, rideg, legendás alakjai, amint átdorbézolt éjszakák után rende­zik aktáikat és ii­e magam előtt láttam a Nyá­­rády-familia hagyományos kötelesség-érzetének szomoru, gyászos — utolsó legendáját. . . Vidéki közigazgatás. — Esterházy herczeg s Kismarton.. Kismarton közönsége — mint levelezőnk írja — nagy ragaszkodással csüng az ifjú kegyúron, Esterházy Miklós herczegen. Teg­nap Várits Károly plébános vezetése alatt küldöttség tisztelgett a herczegnél, amely arra kérte, engedje meg, hogy Felső-Kismartonhegy egyik utczáját Ester­házy Peterá­­nak, a községi kisdedovódát pedig a herczegasszony nevéről Margit-ovódának nevezzék el. A herczegi pár szívesen beleegyezett a község kérelme teljesítésébe. „ Százezer forint iskolákra.” Arad város iskolaszéke tegnapi ülésén elismerésre méltó határozatot hozott. A hivatásának magaslatán álló iskolaszék­­— mint tudósítónk írja — a jövő évi költségvetésben százezer forintot irány­zott elő iskolai czélokra. Míg az idén 92,930 forintot vett előirányzatba, a jövő, 1900-ik év­ben 98,887 forintot állapított meg a költségvetés. A közel hatezer forint emelkedést a fizetéseme­lések, két új tanítónő, egy új franczia nyelvű tanítónő, egy új hitoktató, egy új kisegítő taní­tónő, egy új segédóvónő fizetése és az újtelepi új leányiskola berendezése okozzák. Nem lehet eléggé méltányolni az aradi iskolaszék nemes határozatát, amely hivatva van, hogy követendő például szolgáljon más városok népnevelési ügyeit intéző férfiainak. — A körjegyző nyugdija. Soproni levelezőnk irja: Kász Mihály tamási körjegyző hivatali szolgálatában megvakult s igy nyugdíjazni kellett. A sopronmegyei jegyzői nyugdíj­alapnak kevés a pénze, a vármegye tehát elhatározta, hogy a jegyző nyugdíját az árvaszék­i tarta­lékalapból kiegészíti 400 írtra, hogy így a vett szorgal­mas jegyző megélhetéséről legalább némikép gondoskodva legyen. A belügyminisztérium azonban nem tartja megen­gedhetőnek, hogy a gyámpénztári tartalékalap ezen a czimen megterheltessék s azért a határozatot nem hagyta jóvá. A vármegye bizonyára, felvilágositja a minisztert, hogy itt különös méltánylást igénylő okok forognak fenn s e miatt egészítette ki a vármegye a hivatalos szolgá­latban tönkrement szegény jegyző nyugdiját a teljes összegre. — A mocsai emberkínzás a királyi táblán. Az országos szenzácziót keltett mocsai ügyet tegnap tárgyalta a győri kir. ítélőtábla tanácsa Zoltán Géza kir. táblai tanácselnök el­nöklete alatt. A mocsai rabvallatások miatt in­dított bűnperben ugyanis a komáromi kir. tör­vényszék Szabó Kálmán szolgabírót, Molnár Gedeon számvevőt, Göbel László jegyzőt és Czunyi József bírót súlyos testi sértés büntette, hivatalos hatalommal való visszaélés és zsarolás miatt vád alá helyezte. A kir. ítélőtáblára a vádlottak felebbezése következtében került a csúnya bűnpör. A tábla Molnár Gedeon, Gőbel László és Czunyi József vádlottakra nézve a komáromi törvényszék határozatát indokainál fogva helybenhagyta, Szabó Kálmánra vonatkozó részét azonban alaki hibák miatt megsemmisítette és a komáromi kir. törvényszéket uj határozat­hozatalra utasította. — A szegedi gőzfürdő. Sok rossz életet faragtak már arra a gőzfürdőre, a melyet Szeged város építtetett. Töméntelen zöldhasú bankót nyelt el a fürdő, mindenre jó is volt, csak éppen fürdeni nem lehetett benne. Tata­rozták már százszor és mindég más okát találták a pusz­tulásának. Most újabb hírt ad róla szegedi tudósítónk. Szerinte rájöttek, hogy az volt a drága épület romlásának oka, hogy nem szárították ki eléggé a nedves falakat, hanem rögtön rákenték a vakolatot. Most hát kiszárítják a falakat s igy a munkálatok csak a november hó kö­zepére készülhetnek el. Addig bizonyára megint felfedezik valami hibáját. — A makói panamák. •Makói levelezőnk irja : Tudvalevő, hogy a belügyminiszterhez meg­­felebbezték a közigazgatási bizottság azon ha­tározatát, melylyel Maday E­ndre megyei főpénz­tárost hivatalvesztésre, Bartholomeides János főszámvevőt pedig kétszáz forint pénzbírságra ítélték, kimondván egyidejűleg, hogy a főszám­vevőt hivatalból nyugdíjazzák. Tegnap érkezett le Csanádvármegyéhez a belügyminiszter leirata, melyben a főszámvevő pénzbüntetését 400 frtra emelte fel, s egyébként helybenhagyta a bünte­tést, Czakay Endre főpénztárosra vonatkozólag ellenben feloldotta a határozatot. A rendelet in­doklása szerint a főszámvevő büntetése azért volt fölemelendő, mert csakis az ő, példátlanul hanyag és felületes eljárásának tulajdonítható, hogy a pénztárnok által elkövetett visszaélés fel nem deríttetett. A leirat persze nagy szen­zácziót keltett Makón, a­hol egyebekben a pol­gármester hamleti töprenkedésein mulatnak most sokan. Széll György polgármester ugyanis két­­hét előtt a közhangulat nyomása alatt beadta lemondását az alispánhoz, de úgy látszik meg­bánta elhatározását, mert kedden megjelent az alispáni hivatalban és visszakérte lemondási leve­lét. De nem kapta vissza. — Szombathely közgyűlése. Szombathely város e hónap 29-én tartotta rendes közgyűlését. A programot le­­tárgyalása előtt Éhen Gyula polgármester indítványára egyértelműve­ elhatározta a közgyűlés, hogy Horváth János prépost-plébánosnak 25 éves lelkészi tevékenykedé­sének jubiláns alkalmából üdvözletét tolmácsolja. Czedera Gyula városi főjegyzőt, mint ideiglenesen helyettes rend­őrkapitányt száz forint jutalmazásban részesítik. A gyalog­járók aszfaltozására nézve azt határozták, hogy pályázati hirdetményt bocsátanak közzé s a képviselőtestület föl­hatalmazza a városi tanácsot, hogy a beérkező ajánlato­kat felbontván, tárgyalja s az egész munkálatot legjobb belátása szerint adja ki, illetőleg a szerződést kösse meg. Az izraelita hitközségnek a jövő iskolai évre ezer forint segélyt szavaztak meg. — Torontál vármegye közigazgatása, Nagybecskereken Torontál vármegye közigaz­gatási bizottsága tegnap ülést tartott. Elha­tározták, hogy a dologi végrehajtások szabályo­zása tárgyában a vármegye felír a belügyminisz­terhez. Julius hóban adóban befolyt 67,863 frt, hátralék volt julius végén három millió négy­­százezer­ért. A főorvosok jelentése szerint a köz­egészségi viszonyok kedvezőek. KÜLFÖLD, Budapest, ap­. 31. A transzvált kérdés békés megoldásának lehe­tőségét immár senki sem reméli. Mindkét részen tudják, hogy a voltaképen a kérdés az, hogy a délafrikai köztársaság független állam maradjon-e továbbra is, vagy pedig vazallusává legyen Ang­liának. A hatalom kérdése ez, a­melyet nem csak az ágyuk és puskák szava fog eldönteni. Transzvál javaslataiban első feltétel gyanánt azt köti ki, hogy Anglia mondjon le minden szuve­renitási igényről. Londoni börze­körökben a há­borút Chamberlain birminghami beszéde miatt kikerülhetetlennek tartják. A burok, a johannes­burgiakat kivéve, jól föl vannak fegyverkezve. A hadiszerek, a­melyeknek Fokföldön át való szál­lítását Schreiner miniszterelnök megengedte, egyenest Pretoriába érkeztek. A Standardnak Pretoriából kapott jelentése szerint föltehető, hogy Chamberlainnek Transzvál ellenjavaslataira adott tegnapi válasza nagyon okos javaslatot tartalmaz s ha a köztársaság elfogadja, a válság megszűnik. Mint Pretoriából jelentik, ott elterjedt hírek szerint Chamberlain távirata azt ajánlja, hogy Fokvárosban újra konferencziát tartsanak s ott vitassák meg a jövendőbeli bo­nyodalmak rendezésére Transzvál részéről java

Next