Hazánk, 1899. október (6. évfolyam, 236-261. szám)

1899-10-01 / 236. szám

BUDA.­PE.VASÁRNAP. H­A­­­AMN­K 1890. OKTOBER 1. 236. SZÁM. tova az eszme továbbvitele s szolgálata háram­­lani fog. — Kitüntetések. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király Ullmann Adolfnak, a magyar általános hi­telbank igazgatójának, a hazai pénz- és iparügyek elő­mozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül és Benke Gyulának, a budapesti takarékpénztár és országos zá­logkölcsön részvénytársaság vezérigazgatójának a közgaz­dasági és pénzügyi téren szerzett érdemei elismeréséül a III. osztályú vaskorona-rendet adományozta. — Nagybeteg főpap, Benedekk Ferencz já­szói prépost — mint tudósítónk írja — már hó­napok óta súlyos betegségben szenved s igy a rendfőnöki teendőket nem végezheti. A rend Já­szón tartózkodó tagjai ez okból gyűlést tartot­tak, a melyen egy háromtagú kormányzó­ taná­csot választottak. E tanács most a rend vagyonát és végzi a folyó ügyeket. — Árpád kori torony Bihar vármegyében. Be­­rettyó-Uffalu község elöljárósága — mint nekünk jelentik — Tardy Sándor indítványára elhatározta, hogy ásatáso­kat fog rendezni a Csonka-torony körül. Az ásást meg­kezdték s már eddig több érdekes tárgyat találtak, így ráakadtak egy várépület romjaira, a­mi azt mutatja, hogy azon a helyen a Csonka-toronyhoz egészen hasonló épület volt. A múlt században még épségben volt ez az épület, a­mely a Csonka-toronynyal együtt a herpályi apátság emléke. Az apátságot kevés­­sel a ke­reszténység fölvétele után építették, de a tatár­járás elpusztította. Az apátság egyik épülete, a­melynek romjait most ásták ki, elpusztult, a másik ma is megvan, de nem gondozzák már. Most mozgalmat indítanak, hogy a műemlékek országos bizottsága restaurálja az ér­dekes Árpád-kori tornyot. — Darányi miniszter az árvíz­vidéken. Az árvíz, mely a Dunántúl egy részét , a Csalló­közt, Győr, Komárom környékét pusztította, szünőfélben van. Darányi­ Ignácz földmivelés­­ügyi miniszter holnap, vasárnap délben a gyors­vonattal Komáromba utazik, s megtekinti az ár­­vizvidéket, hogy a kormány akczióját saját ta­pasztalatai alapján megindítsa. Komáromban a Vág balpartján levő töltésszakadást tekinti meg a Becsali csárda mellett, s aznap még a csicsói töltésszakadáshoz is elutazik. Onnan megy Győr­­megyébe a szigetközi medvei szakadáshoz. Győrbe estefelé érkezik a miniszter. Másnap Győr város árvízvédelmi helyzetét és a Rábasza­­bályozás pinnyédi töltésszakadását tekinti meg, kiutazik Győrsziget és Révfalu községekbe, ked­den este pedig a gyorsvonaton visszatér a fővá­rosba. A földmivelésügyi minisztert útján a mi­nisztérium szakközegein kívül, a belügyminiszté­rium részéről Sélley Sándor min. tanácsos ki­séri, hogy a belügyminisztert az árvíz okozta ká­rokról s a katasztrófa folytán támadt viszonyok­ról kellőleg tájékoztathassa. Október 6. Az október 6-iki fővárosi gyászünnep rendező bizottsága meghívta az ünnepre a képviselőházat és annak elnökét is. A meghívó, melyet értesülésünk szerint a háznak hétfői ülésén fog bemutatni az elnökség, így hangzik : Az 1849. október G-iki véres tragédia félszázados évfordulóját a székes­főváros polgársága a nagy vértanúk emlékének szentelt ünnepélyekkel üli meg, a­melyek az október hó 6-án délelőtt tíz órakor a Ferenczrendiek templomában tar­tandó gyászmiséből, tizenegy órakor a fővárosi vigadóban rendezendő gyászünnepélyből és október 8. délután 3 órakor a Kerepesi­ úti temetőben lévő Bat­thányi-mauzóleum és a többi vértanú sírjának ünne­­pies megkoszorúzásából állanak. Ez ünnepélyekre a rendező­bizottság nevében van szerencsénk Nagyméltó­ságodat és a mélyen tisztelt képviselőházat tisztelettel­jesen meghívni. Illyés Bálint országgyűlési képviselő, elnök. Gara József, lapszerkesztő, jegyző. A főváros nevében küldöttség viszi október 6-án a város koszorúját a vértanúk szobrára. A küldöttségben résztvenni kívánó bizottsági tagoknak október másodikáig kell jelentkezniük a polgármesternél. A Budapesti Újságírók Egyesülete is lerója a kegyelet adóját az októberi gyásznap félszázados évfordulóján. Úgy az aradi, mint a budapesti országos gyászünnepen küldöttségileg képviselteti magát s koszorút helyez az aradi vértanuk szobrára és Battyány Lajos gróf mauzo­­teumára. Az aradi gyászünnepre Vészi József elnök vezeti a küldöttséget, melynek tagjai: Balla Mihály, Cziklay La­jos, Dienes Márton, Dióssy Béla dr., Deutsch Antal, Égly Miháy, Szatmári Mór, Zempléni P. Gyula és Hollósy Géza. A diszes babérkoszorú ezt a felírást viseli: A nemzet felejthetetlen vértanúinak — A Budapesti Újság­írók Egyesülete. A budapesti országos gyászünne­­pen a küldöttséget Hojtsy Pál alelnök vezeti s tag­jai lesznek: Bán Zsigmond dr., Bajza József, Bleicher Miksa, Gara József, Lyka Károly, Luby Sándor, Reiner Ferencz, Schiller Henrik és Szőllősy Zsigmond. A Batthyányi síremlékére szánt koszorú felirata ez: A vértanú miniszterelnöknek — A Budapesti Újságírók Egyesülete. — A nemzetközi gyermekvédő kon­gresszus, amely iránt a külföld emberbarátai is oly nagy mértékben érdeklődtek, lezajlása után is kellemes emlékeket hagyott hátra. A külföl­diek közül többen köszönő levelet intéztek a kongresszus elnökségéhez, ezek közül közöljük Ombori Stefánia, a páduai egyetemi tanár nejé­nek, Rakovszky István elnökhöz intézett levelét, melyben így ír: „Élénken érzem a szükségét annak, hogy mélyen érzett köszönetemnek adjak kifejezést azon szeretetreméltó figyelemért, mely­ben ön és munkatársai részesítettek. Kérem, közölje velük hálámat, akiknek örökre lekötele­zettjük maradok. Engedje meg egyúttal, hogy szerencsét kívánjak a kongresszus bámulatos sikereihez, amelynek érdekében annyit fáradtak, s amelyet olyan kitartással s oly széles alapokon készítettek elő, amik lehetetlen, hogy mindenki megelégedését ne érdemelték volna ki. Oly ered­mény ez, amelyre mindenkor vissza fogunk em­­ékezni, amidőn ideáljaink s törekvéseink dia­dalt fognak aratni. Budapest városa és a bizottság tagjainak nevei ezen diadalnak fő­osztályosai leendőnek. Fogadja, kegyelmes uram, újból is bámulatom és meleg szimpa­­thiám kifejezését mindazok iránt, a­miket áttam és tapasztaltam szép városukban, vala­mint a kitartás és energia iránt, a mely ott mindenkinek sajátja. Legyen kegyes tolmácsolni ezen érzelmeimet s fogadja mély tiszteletem ki­fejezését stb.“ — A Rainer főherczeg véd­nöksége alatt álló bécsi szünidei gyermektelep elnöksége is őszinte elismerését fejezte ki a kongresszus kivitele, tartalmas volta felett s a legszebb eredményeket reméli a gyermekvédelem ügye tekintetében. — Lamb­erg haláláról. Tegnap volt félszázados évfor­dulója annak, hogy a 48-diki országgyűlést feloszlatni jövő császári biztosa, Lamberg gróf altábornagyot a Bu­dáról Pestre vezető hajóhidon leszurták. Azok egyike, a ki Lamberget leszúrta, Kolosi György bölcsészethallgató volt, a ki aztán a pesti vértanuk közé került s ott nyugszik a Kerepesi temetőben a kilencz vértanú síremléke alatt. .A pesti vértanukról“ czimi­, most megjelent füzetben e vértanukról a következő, több eddig ismeretlen adatot tartalmazó sorokat találjuk: Kolosi a szabadságharcz után álnév alatt Nagyszeben­ben rejtőzött. Egy levelét, a­mit Pesten maradt meny­asszonyához, a gránátos-utczai zenélő órához czimzett vendéglő tulajdonosának leányához intézett, felfogták, de idejekorán sikerült menekülnie. Pestre jött Donáth névre szóló útlevelet láttamoztatta is az osztrák hatóságnál. A „zenélő órá“-ban azonban állítólag egy volt honvédtársa felismerte és elárulta. Egy délben katonaság vette körül a sörcsarnokot és menyasszonyának oldala mellől, az ismeretes pesti vendéglős családnak, Morbiczeréknek és Buchneréknek köréből kisérték az Újépületbe. Odaérve, az osztrák kapitány kihivóan, lenézően tekintett r­á. — Mit bámul ? Én is kapitány voltam! E szavakra emlékeznek még a zenélő órabeli törzs­vendégek, akik az Újépületig kisérni merték. A hadbíró­ság előtt bátran bevallotta, hogy az első csapást Lam­­bergre ő mérte. 1850 január 23-án végezték ki kötéllel. — A jövő évi hadgyakorlatok. A jövő évi király-hadgyakorlatok, mint értesülünk, Gö­­mör megyében lesznek, Rozsnyó és vidéke kör­nyékén. A vidék terepviszonyait már ez évi jú­liusban tanulmányozta báró Beck táborszernagy, a vezérkar főnöke, most pedig a 27. kassai had­osztálynál gyakorlatozott ott Thors altábornagy. A főhadiszállás Andrássy Géza gróf betléri kas­télya lesz továbbá a rozsnyói püspöki lak. Al­kalmas lakások még a főherczegek részére azon a környéken az Andrássy grófok tulajdonát ké­pező oláh-pataki és a kraszna-horka-husszeréti kastélyok. A 6-ik hadtest utolsó király-gyakor­lata tudvalevőleg Mádi Kovács táborszernagy vezérlete alatt volt Balassa-Gyarmat környékén. Tavaly a lőcsei király-hadgyakorlatok Erzsébet királyné halála miatt elmaradtak.­­ Az áradások­ Nagybecskerekről távira­­tozzák, hogy Pancsován a Duna az eddigi szá­mítások szerint október másodikán négy méter 60 centiméter magas lesz. E szerint árvíz el­leni védekezésre nincs is szükség , az intézke­déseket mindazonáltal kellő időben megtették.­­ A füzet hét forintja, Bessenyei Gyula 37. ezred­­beli szakaszvezetőt Nagyváradon elütötte egy paraszt­­szekér az utczán. Első felindulásában a szakaszvezető, a­kinek súlyosabb baja nem esett,följelentette a rendőrség­nél a paraszt gazdát. El is ítélték két forint pénzbünte­tésre, amely szerény összeg a szakaszvezetőnek járt — fájdalomdíjul A füzer úr el is ment érte a rendőrséghez. Fölvette, nyugtát adott róla, aztán vitte egyenesen a vá­rosházára. — Hol lehet a királyné ő felsége szobrára adakozni­? — kérdezte. Megmutatták neki. — Két forint — diktálta. — A nevem Bessenyei Gyula Szakaszvezető. — Megint halottrablás. A rendőrség újabban a Langenecker halottrablási ügyében sok tekintetben ha­sonló feljelentéssel foglalkozik. Egy öreg asszonyt rabol­tak meg halála után és azok, a­kik ebben a legnagyobb titokban folyó ügyben érdekelnek, mind intelligens emberek, akik az elhunyttól ellopott 5—6 ezer forinton megosztoz­kodtak. A rendőrség részéről Eperjessy rendőrfogalmazó vezeti a vizsgálatot.­­— Földrengés. Konstantinápolyi távirat je­lentése szerint az Aidin vilajetben történt föld­rengés következtében 12932 ház beomlott, 783 ember életét vesztette és 657 ember megsé­rült. — Kiszökött kígyó. Szegedi tudósítónk írja: Az or­­szágos gazdasági kiállítás alatt a halászcsárdával szem­ben fölverte sátrát több panorámás, a­kiknek egyike ál­landó bámulat tárgya volt a magyarok előtt, mert min­dig egy harmadfél méter hosszú s emberkar vastagságú kígyó volt a nyakára tekerőzve. A kígyó hosszú falánk­ját öltögette a népekre s nagyokat sziszszent, miközben gazdája ékes hangon tessékelte be a magyarokat a bódé­jába ügk­éppen : — Itt fan nyakadtan meglácz a méges csergő kigyó, a kitől itt van meglácz esz a mérges foka. S ezzel a panorámás a mellénye zsebéből előkapta a kigyó állítólagos méregfogát, melyet a rossz nyelvek sze­rint régebben valami vaddisznó viselt. Ez a fogatlan mé­­regfogú kigyó megunta azonban a dicsőséget és megszö­kött, a gazdája kétségbeesetten kereste napokig, de bi­zony a kigyó csak nem került elő. Az új szegedi rózsa­ligetben aztán tegnap reggel Tóth Pál kertész megtalálta, a­mint ott sütkérezett egy rózsacsomón a napfényben. Először nagyon­­megijedt tőle, de aztán megemberelte magát, előkapott egy nagy zsákot, akár Háry János s beleparancsolta abba a csodaszörnyet az uj­szegedi ker­tekben nyaraló közönség nagy megnyugtatására. — Vonatkisiklás. Triesztből táviratozzák, hogy teg-­­ nap Nafilus (?) állomástól 8 versztnyire egy vegyesvonat kisiklott és hat személyszállító kocsi összezúzódott. Az eddigi adatok szerint négy ember életét vesztette és 39 súlyosan megsebesült. A halottakat és sebesülteket külön­­vonattal Tifliszbe vitték. A katasztrófa okát még nem si­került kideríteni. — Kegyelmet nyert államfogoly. Gallovich Jenő pécsi hírlapírónak több párbaja volt, amelyek közül né­hány egy kávéházi összeszólalkozásból támadt, ahol né­met tisztek a magyarokat sértegették. A párbajokért a törvényszék Gallovichot két­­esztendei államfogházra ítélte, a tábla azonban egy évre leszállította a büntetés­mérvét s ezt a Kúria is helybenhagyta. Hat hónapot töl­tött már ki ebből a büntetésből Gallovich az államfog­házban, mikor tegnap értesítették, hog legfelsőbb kegyel­met kapott, amelyért már régen folyamodott és amely folyamodását sikerrel támogatta a vidéki hírlapírók or­szágos követsége. Tegnap délután Gallovich már el is hagyta az államfogházat. — Hajószerencsétlenségek Nisnij-Novgorodból je­lentik . A Jevdokija vontató hajó a Volgán a nagy köd­ben összeütközött az Alexander-Nevszkij személyszállító hajóval. Az utóbbi erősen megsérült. Egy utas meghalt, kettő megsebesült. Hasonló baleset történt a Volgán teg­nap is, a­mikor a Bojarin személyszállító hajó összeüt­között egy vontatóhajóval. A Xovoja Vrenoja szerint ez alkalommal 9 utas sebesült meg. A New­ York Herald-nak azt jelentik Panamából, hogy a Monotoja gőzös a­ Magda­léna folyón meggyuladt és elégett. A hajó 50 utasa kö­zül csak 20 menekült meg. Az áldozatok közt van a ko­lumbiai pénzügyminiszter is. — Szerencsétlenség a Dunán. Az Elevátor előtt egy vezetőhajóról gabonát hordtak ki tegnap reggel a mun­kások. A nehéz zsákot czipelte vállán Höllejort János napszámos, a­mikor megcsúszott terhével a keskeny pad­lón s belezuhant a vízbe. Fejjel esett a rakodó-partot boritó sekély vízbe s koponyáját belevágta a lépcső szögletkövébe. A munkások kifogták ugyan Höllefortot a vízből, de azért alig marad életben, mert koponyatörés agyrázkódás érte. Halálos sebével a Rókus-kórházba vitték. — Házak a levegőben. Kolozsvárott — mint tudósítónk írja — a Főtér rendezése következté­ben annyira alászállott az utcza nívója, hogy a házak fennmaradtak s némelyiknek kapujához csak lajtorjával lehet feljutni. Ilyenformán a szobák valósággal a levegő­ben függnek. A város műszaki közegeinek mulasztásai folytán állott be ez a fura helyzet. A város talajának egyenesítése után épült házakat ugyanis nem a kellő le­szállítással építették s ez oka annak, hogy Kolozsvár most az odatévedő idegennek levegőben függő házakat mu­tathat.

Next