Hazánk, 1900. június (7. évfolyam, 128-152. szám)

1900-06-01 / 128. szám

HAZÁNK 128. szám. Ahogy régi pénzeinken, zászlainkon egész a legújabb időkig ott tündöklött a boldogságos szűz Anya, Magyarország pátronája, anélkül, hogy ebben a hazában bármiféle hitfelekezetnek ezért bántódása esett volna, épp úgy ott kell tündökölnie a keresztnek mindenütt az ország jelvé­nyeiben, amíg apostoli királyunk van. Ne keressük a kereszt árnyékában a dogmát, de lássuk a kereszt ragyogásában a nemzeti hagyományok és a történelmi érzék fölmagasztalását. Budapest, május 31. Epilog. A delegációk befejezték ülésezései­ket. Amit többször hangsúlyoztuk, nem volt minekünk örömünk ebben az ülésszakban. Nem is lehetett. A delegáció, mint parlamentáris in­tézmény, Tisza Kálmán régiméje alatt kezdett meggyengülni. A közjogi alapra történt nagy in­vázió előtt volt ebben a parlamentáris testület­ben erő és hatalom. A hatvanas évek végén a magyar delegáció nyugdíjba tudta kergetni Grimsics ezredes urat, pár százezer forintos kaszárnyaépítés kérdése miatt, együttes ülést kellett tartani az osztrák és a magyar delegáció­nak. Pedig micsoda apró kérdések voltak ezek ahhoz képest, hogy a tengernagy teljes húsz százaléknyi latitud­ot enged meg magának Magyar­­ország szolgáltatása és részesedésének a közös költségeknél és a tengerészeti beszerzés­nél. A magyar delegáció még csak ügyet sem vetett erre a dologra, ami bizony, áttéve az egész közös költségvetésre kerek húszmillió forintot képvisel. Fel kell tennünk —­ ha a hat­vanhetes intézményeket ki nem akarjuk szolgál­tatni a függetlenségi törekvéseknek azt, hogy ebből a fajtából ez volt az utolsó delegáció. Semmi józan ok nem áll amellett, hogy ilyen dekadenciát folytassunk. Vagy erős Ausztria, vagy züllött és gyenge. Ha erős , meg kell vele küzdeni a politikai paritásért, az anyagiakban való aránylagos részesedésért, ha csakugyan gyenge és züllöttt, nekünk kell diktálni a­ddig, míg a formális alkotmány keretei megvannak arra nézve, hogy sem a politikai paritáson, sem az aránylagos részesedésen alul ne maradjunk. Mert ha sem nem küzdünk, sem nem diktálunk, bizony elvesz ez az ország. Egy kis férfiasság. Szólásban volt, hogy a delegacionális ülésszak végeztével a Tisza, a bán, az Ígéret földje, ahol mindent ott hagyott és az ígért aranyok helyett ifjúsága roncsait hozta haza csupán. . . Most már senki sem akad, aki fejkötő alá juttatná, nótát csináltak rá a legények és ének­lik fonóban, táncban: Székely leány úri mód, A székelynél oláh jobb, Ha jobb neki úgy bánja, Székely legény nem látja. Maradjon ott magának. Leányok vén anyjának. Szegény szerencsétlen! Bűnbánóan járul az oltár elé az áldozáshoz. Varjon megbocsátja e az Úristen a tévelygők bűneit. . . Ki tudja ! Az emberek nem, azt látom. Oszlik az embertömeg, az Ave Mária utolsó hangjai csendülnek a kórusban. A falubeliek fogják a vendéget s viszik haza tiszta székely vendégszeretettel, a plébánián, jegyzőnél, tanító­nál muzsika szól, vigan van itt minden ember­fia , ünnepel a falu. Hanem az ifjúság nem sokat ügyelt ebédet, vendégszeretetet, a Vincze Péterék új csűrjében gyűl össze a délutáni táncra, ahol a friss tapaszt döngölik keményre. Látom is már a csendőrök lobogó tollas kalapját feltünedezni a közelben, mert alighanem lesz szükség reájuk. Hiában, az ősi virtus a mostani, paragrafusok­kal elkínzott nemzedékben is ki-kikör s egyik falu sem hagyhatja a maga jussát szégyen­szemre. De hát jól van így, nem lesz emberhalál be­lőle, legfeljebb az ifjú pezsgő vér heve lohad kissé alább. 2 Péntek, 1900. június 1. Wekerle és a Bánffy által kirendelt delegációk elnökei a legalázatosabb köszönetüket fejezték ki a közös minisztereknek, a szakelőadóknak, udvari és osztálytanácsosoknak le egészen a sorhajó zászlósokig, mert a szükséges fel­világosításokat megadni szíveskedtek. Min­den elnöki záróbeszéd egy-egy megalázko­dás volt a militarizmus és a bürokrácia előtt. Az aranygallér, meg a bürokrata rangosztály­beli önérzete persze növekedett és bízott attól, hogy a sz­uverén törvényhozás delegációja leg­alázatosabb köszönetet szavaz azért, ami egy­szerű kötelesség. Ez a mesterséges megcsökken­­tése a delegáció, s ezzel együtt a törvényhozás tekintélyének, végre gátat kapott. Szilágyi Dezső mellőzte az alázatossági formulát s csak egy kis férfiasság kellett ahhoz, hogy a delegáció el­oszoljon a saját maga megalázása nélkül. Kereskedők a kereskedelmi miniszter ellen. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter javaslata a megrendelések gyűjtéséről a fő- és székváros merkantilis köreiben különös hatást idézett elő. Küldöttségek járnak-kelnek a minisz­tériumban, memorandumok készíttetnek e javas­lat ellen, mozog a kereskedelmi és iparkamara, megmozdul valamennyi kereskedelmi testület, amely a forgalom szabadságának a kor­látozását látja, vagy legalább látni való ebben a javaslatban. A merkantilis uraknak nincs igazuk. Az a javaslat nem a forgalom korlátozá­sát célozza, hanem igenis a hazai iparnak nyújt védelmet. A mozgalom pedig, amely a kereske­delmi miniszter­t e tiszteletreméltó törekvésében akadályozni akarja nem egyéb, mint az osztrák ipar liberális jelszavak alatt való támogatása. Ha csakugyan magyar ipart akarunk megalapí­tani, azt óhajtjuk fejleszteni : a Hegedűs Sándor javaslata erre hatalmas eszköz. És éppen ez a baja annak a kereskedelmi világnak, amely az osztrák ipartermékek elhelyezésével foglalko­zik a magyar ipar természetes fogyasztó terüle­tén. A tünet ugyanaz, amit lehetett észlelni akkor, midőn az őrlési forgalom ellen küzdöt­tünk. Most nem az idegen gabona, hanem az idegen ipartermék behurcolása forog szóban. Amint propagálták nagy jelszavak alatt a román búzát, úgy most az idegen ipartermék nyeresé­ges elhelyezéséből várható hozamok miatt kísér­leteznek azzal, hogy idegen érdekben megkáro­sítsák a hazai termelést. És mindez történik a szabadelvűség örve alatt. Engedelmet kérünk, némely osztrák gyár budapesti lerakata fölé nem engedjük kitűzni a genfi lobogót. Biró Lajos beszámolója. A gyöngyös-patak kerület országyűlési képviselője, Biró Lajos, Sóly­moson beszámoló­ beszédet tartott. Kiemelte Széll Kálmán miniszterelnök érdemeit a parlamenti béke helyreállítása körül és kijelentette, hogy bizalommal viseltetik Széll Kálmán iránt, mert közjogunk sértet­len fentartása, politikai szabadságunk biztosítása s a törvények végrehajtási módja körül bebizonyított be­csületes eljárása reményt nyújtanak a jövőre. Végül hálásan emlékezett meg Darányi agrárjavaslatairól és elitélte az Ugrón ellen folytatott agitációt. A válasz­tók tetszéssel fogadták beszámolóját, mire Kontra László esperesplébános köszönte meg a képviselőnek megjelenését s biztosította a község bizalmáról. A gabonauzsora. A Kúria különböző ese­tekből kifolyó különböző ítélkezéséből a gabona­uzsora protektorai azt a reményt merítik, hogy ezen ítéletek hatása alatt vége szakad az uzsora a legkárosabb fajtájának az üldözése. Erről szó sem lehet. Akármilyen nagy garral hirdetik a Löwy Károlyok védői az egyes felmentéseket — ez nem jelenti azt, hogy bírósági asszisztenciá­val lehessen folytatni a gabonauzsorát. Értesülé­sünk szerint különben a felmentések szórvá­nyosak. Több a marasztaló ítélet, de nagyon ter­mészetes, hogy az Eötvös Károly klientúrájának az ilyenfajta ügyeivel az érdekelt sajtó nagy zajt nem csap. Papirosbúza és vámfaitel. Ajánljuk gazdáink és kereskedőink figyelmébe a következő párisi hírt: Eszerint a földmivelési állandó tanács Dupuy, francia miniszter elnöklete alatt az alacsony gabonaárak kérdésével, valamint a búza és kukorica ideiglenes behozatali engedélyével foglalkozott. Dupuy ismer­tette a vámbizottság és a különböző mezőgazdasági egyletek és mezőgazdasági, szindikátusok véleményét s kívánalmait. Egyhangúlag odanyilatkoztak, hogy 1. az importeur a 7 franc vámdijat a behozatal alkal­mából azonnal lefizetni tartozik. 2. Hogy az ideigle­nes engedélylyel behozott gabona közraktárba nem helyezhető. 3. hogy az importeur azonnal bejelen­teni tartozik az engedményes nevét és lakását. ■Visszaélés az ország címerével. Újab­ban tapasztalták,­­ h­ogy némely kereskedő, aki az ország címerének használatára engedélyt kapott, az ország címerét pecsétlőjében is használja. E vissza­élés megszüntetésére Gulner Gyula belügyminiszteri államtitkár a belügyminiszter megbízásából a követ­kező rendeletet intézte a törvényhatóságok első tisztviselőihez. Újabban ismételten tapasztaltatott, hogy az ország címerének használhatására engedélyt nyert cégek némelyike a nyert engedélyt aképpen értel­mezi, hogy annak alapján az ország címerét pecsétjében is használhatja. Erre való tekintettel az illető cégek megfelelő figyelmeztetése végett Címed tudomására kívánom hozni, hogy az engedély az ország címerének a pecsétben való használatára hallgatag ki nem terjed, amint hogy általában csak arra jogosít, ami az illető engedélyokmányban kifejezetten ki van mondva. Hozzá kell tennem, hogy az ország címerének a pecsétben való használata csak állami és orszá­gos jellegű hatóságokat illet meg s azért ez magánosoknak, magán jellegű testületeknek, vállalatoknak és intézeteknek nem is engedé­lyeztetik. A delegációk berekesztése. Az utolsó ülések: Budapest, május 31. A delegációk befejezték munkálkodásukat s ma az összeegyeztetések s az átiratok kicseré­lése után úgy az osztrák, mint a magyar delegá­ció megtartotta záróüléseit. Az osztrák delegá­tusok nagyrésze már ma délután elutazott. A magyar delegátusok is felpakkoltak, hogy azt a hetet, mely a parlamenti pünkösdi vakációból maradt, otthon töltsék. Ezzel vége van az idei delegációs világnak Budapesten; a jövő évi delegácionális ülések Bécsben lesznek. Az elfogadott javaslatokat a kormány jelen­tésbe foglalja s annak idején a parlament elé terjeszti. A delegációk utolsó üléseiről a következő tudósí­tás számol be: Az osztrák delegáció ma délelőtt tíz órakor Jaworski lovag elnöklete mellett ülést tartott. Az ülésen a közös kormány részéről gróf Golu­­chowski, báró Krieghammer, Kállay Béni és báró Spawn voltak jelen. Az elnök az ülést megnyitotta és a jegyzőkönyv hitelesítése után előterjesztette a tegnapi ülésen a megszállott tartományok költségeire és a zárszám­adásokra vonatkozó határozatokat végleges megsza­vazásra. A delegáció a határozatokat és jelentéseket meg­szavazta. Ezután bemutatták a magyar delegáció jelentését a véglegesen elfogadott határozatokról és az egyez­tető albizottság kiküldéséről. Erre az osztrák delegáció is megbízta az albizott­ságot a határozatok összeegyeztetésére. Az összeegyeztetés megtörténvén, az osztrák de­legáció befejezte működését. A magyar delegáció ma déli 12 órakor Szilágyi Dezső elnöklete mellett nyilvános ülést tartott. Az ülésen a közös kormány részéről jelen volt báró Krieghammer hadügyminiszter és Kállay Béni közös pénzügyminiszter. A jegyzőkönyv hitelesítése után Báró Rudnyánszky József jegyző felolvassa az osztrák delegáció jelentését a véglegesen hozott határozatokról. Ezek tudomásul vétetnek és kiadatnak a 7-es egyeztető albizottságnak. Báró Rudnyánszky József jegyző felolvassa az osztrák delegáció átiratát arról, hogy az egyeztető albizottság a határozatokat megegye­zőknek találta és szentesítés alá terjeszti. Tudomásul veszik.

Next