Hazánk, 1900. június (7. évfolyam, 128-152. szám)
1900-06-01 / 128. szám
HAZÁNK 128. szám. Ahogy régi pénzeinken, zászlainkon egész a legújabb időkig ott tündöklött a boldogságos szűz Anya, Magyarország pátronája, anélkül, hogy ebben a hazában bármiféle hitfelekezetnek ezért bántódása esett volna, épp úgy ott kell tündökölnie a keresztnek mindenütt az ország jelvényeiben, amíg apostoli királyunk van. Ne keressük a kereszt árnyékában a dogmát, de lássuk a kereszt ragyogásában a nemzeti hagyományok és a történelmi érzék fölmagasztalását. Budapest, május 31. Epilog. A delegációk befejezték ülésezéseiket. Amit többször hangsúlyoztuk, nem volt minekünk örömünk ebben az ülésszakban. Nem is lehetett. A delegáció, mint parlamentáris intézmény, Tisza Kálmán régiméje alatt kezdett meggyengülni. A közjogi alapra történt nagy invázió előtt volt ebben a parlamentáris testületben erő és hatalom. A hatvanas évek végén a magyar delegáció nyugdíjba tudta kergetni Grimsics ezredes urat, pár százezer forintos kaszárnyaépítés kérdése miatt, együttes ülést kellett tartani az osztrák és a magyar delegációnak. Pedig micsoda apró kérdések voltak ezek ahhoz képest, hogy a tengernagy teljes húsz százaléknyi latitudot enged meg magának Magyarország szolgáltatása és részesedésének a közös költségeknél és a tengerészeti beszerzésnél. A magyar delegáció még csak ügyet sem vetett erre a dologra, ami bizony, áttéve az egész közös költségvetésre kerek húszmillió forintot képvisel. Fel kell tennünk — ha a hatvanhetes intézményeket ki nem akarjuk szolgáltatni a függetlenségi törekvéseknek azt, hogy ebből a fajtából ez volt az utolsó delegáció. Semmi józan ok nem áll amellett, hogy ilyen dekadenciát folytassunk. Vagy erős Ausztria, vagy züllött és gyenge. Ha erős , meg kell vele küzdeni a politikai paritásért, az anyagiakban való aránylagos részesedésért, ha csakugyan gyenge és züllöttt, nekünk kell diktálni addig, míg a formális alkotmány keretei megvannak arra nézve, hogy sem a politikai paritáson, sem az aránylagos részesedésen alul ne maradjunk. Mert ha sem nem küzdünk, sem nem diktálunk, bizony elvesz ez az ország. Egy kis férfiasság. Szólásban volt, hogy a delegacionális ülésszak végeztével a Tisza, a bán, az Ígéret földje, ahol mindent ott hagyott és az ígért aranyok helyett ifjúsága roncsait hozta haza csupán. . . Most már senki sem akad, aki fejkötő alá juttatná, nótát csináltak rá a legények és éneklik fonóban, táncban: Székely leány úri mód, A székelynél oláh jobb, Ha jobb neki úgy bánja, Székely legény nem látja. Maradjon ott magának. Leányok vén anyjának. Szegény szerencsétlen! Bűnbánóan járul az oltár elé az áldozáshoz. Varjon megbocsátja e az Úristen a tévelygők bűneit. . . Ki tudja ! Az emberek nem, azt látom. Oszlik az embertömeg, az Ave Mária utolsó hangjai csendülnek a kórusban. A falubeliek fogják a vendéget s viszik haza tiszta székely vendégszeretettel, a plébánián, jegyzőnél, tanítónál muzsika szól, vigan van itt minden emberfia , ünnepel a falu. Hanem az ifjúság nem sokat ügyelt ebédet, vendégszeretetet, a Vincze Péterék új csűrjében gyűl össze a délutáni táncra, ahol a friss tapaszt döngölik keményre. Látom is már a csendőrök lobogó tollas kalapját feltünedezni a közelben, mert alighanem lesz szükség reájuk. Hiában, az ősi virtus a mostani, paragrafusokkal elkínzott nemzedékben is ki-kikör s egyik falu sem hagyhatja a maga jussát szégyenszemre. De hát jól van így, nem lesz emberhalál belőle, legfeljebb az ifjú pezsgő vér heve lohad kissé alább. 2 Péntek, 1900. június 1. Wekerle és a Bánffy által kirendelt delegációk elnökei a legalázatosabb köszönetüket fejezték ki a közös minisztereknek, a szakelőadóknak, udvari és osztálytanácsosoknak le egészen a sorhajó zászlósokig, mert a szükséges felvilágosításokat megadni szíveskedtek. Minden elnöki záróbeszéd egy-egy megalázkodás volt a militarizmus és a bürokrácia előtt. Az aranygallér, meg a bürokrata rangosztálybeli önérzete persze növekedett és bízott attól, hogy a szuverén törvényhozás delegációja legalázatosabb köszönetet szavaz azért, ami egyszerű kötelesség. Ez a mesterséges megcsökkentése a delegáció, s ezzel együtt a törvényhozás tekintélyének, végre gátat kapott. Szilágyi Dezső mellőzte az alázatossági formulát s csak egy kis férfiasság kellett ahhoz, hogy a delegáció eloszoljon a saját maga megalázása nélkül. Kereskedők a kereskedelmi miniszter ellen. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter javaslata a megrendelések gyűjtéséről a fő- és székváros merkantilis köreiben különös hatást idézett elő. Küldöttségek járnak-kelnek a minisztériumban, memorandumok készíttetnek e javaslat ellen, mozog a kereskedelmi és iparkamara, megmozdul valamennyi kereskedelmi testület, amely a forgalom szabadságának a korlátozását látja, vagy legalább látni való ebben a javaslatban. A merkantilis uraknak nincs igazuk. Az a javaslat nem a forgalom korlátozását célozza, hanem igenis a hazai iparnak nyújt védelmet. A mozgalom pedig, amely a kereskedelmi minisztert e tiszteletreméltó törekvésében akadályozni akarja nem egyéb, mint az osztrák ipar liberális jelszavak alatt való támogatása. Ha csakugyan magyar ipart akarunk megalapítani, azt óhajtjuk fejleszteni : a Hegedűs Sándor javaslata erre hatalmas eszköz. És éppen ez a baja annak a kereskedelmi világnak, amely az osztrák ipartermékek elhelyezésével foglalkozik a magyar ipar természetes fogyasztó területén. A tünet ugyanaz, amit lehetett észlelni akkor, midőn az őrlési forgalom ellen küzdöttünk. Most nem az idegen gabona, hanem az idegen ipartermék behurcolása forog szóban. Amint propagálták nagy jelszavak alatt a román búzát, úgy most az idegen ipartermék nyereséges elhelyezéséből várható hozamok miatt kísérleteznek azzal, hogy idegen érdekben megkárosítsák a hazai termelést. És mindez történik a szabadelvűség örve alatt. Engedelmet kérünk, némely osztrák gyár budapesti lerakata fölé nem engedjük kitűzni a genfi lobogót. Biró Lajos beszámolója. A gyöngyös-patak kerület országyűlési képviselője, Biró Lajos, Sólymoson beszámoló beszédet tartott. Kiemelte Széll Kálmán miniszterelnök érdemeit a parlamenti béke helyreállítása körül és kijelentette, hogy bizalommal viseltetik Széll Kálmán iránt, mert közjogunk sértetlen fentartása, politikai szabadságunk biztosítása s a törvények végrehajtási módja körül bebizonyított becsületes eljárása reményt nyújtanak a jövőre. Végül hálásan emlékezett meg Darányi agrárjavaslatairól és elitélte az Ugrón ellen folytatott agitációt. A választók tetszéssel fogadták beszámolóját, mire Kontra László esperesplébános köszönte meg a képviselőnek megjelenését s biztosította a község bizalmáról. A gabonauzsora. A Kúria különböző esetekből kifolyó különböző ítélkezéséből a gabonauzsora protektorai azt a reményt merítik, hogy ezen ítéletek hatása alatt vége szakad az uzsora a legkárosabb fajtájának az üldözése. Erről szó sem lehet. Akármilyen nagy garral hirdetik a Löwy Károlyok védői az egyes felmentéseket — ez nem jelenti azt, hogy bírósági asszisztenciával lehessen folytatni a gabonauzsorát. Értesülésünk szerint különben a felmentések szórványosak. Több a marasztaló ítélet, de nagyon természetes, hogy az Eötvös Károly klientúrájának az ilyenfajta ügyeivel az érdekelt sajtó nagy zajt nem csap. Papirosbúza és vámfaitel. Ajánljuk gazdáink és kereskedőink figyelmébe a következő párisi hírt: Eszerint a földmivelési állandó tanács Dupuy, francia miniszter elnöklete alatt az alacsony gabonaárak kérdésével, valamint a búza és kukorica ideiglenes behozatali engedélyével foglalkozott. Dupuy ismertette a vámbizottság és a különböző mezőgazdasági egyletek és mezőgazdasági, szindikátusok véleményét s kívánalmait. Egyhangúlag odanyilatkoztak, hogy 1. az importeur a 7 franc vámdijat a behozatal alkalmából azonnal lefizetni tartozik. 2. Hogy az ideiglenes engedélylyel behozott gabona közraktárba nem helyezhető. 3. hogy az importeur azonnal bejelenteni tartozik az engedményes nevét és lakását. ■Visszaélés az ország címerével. Újabban tapasztalták, hogy némely kereskedő, aki az ország címerének használatára engedélyt kapott, az ország címerét pecsétlőjében is használja. E visszaélés megszüntetésére Gulner Gyula belügyminiszteri államtitkár a belügyminiszter megbízásából a következő rendeletet intézte a törvényhatóságok első tisztviselőihez. Újabban ismételten tapasztaltatott, hogy az ország címerének használhatására engedélyt nyert cégek némelyike a nyert engedélyt aképpen értelmezi, hogy annak alapján az ország címerét pecsétjében is használhatja. Erre való tekintettel az illető cégek megfelelő figyelmeztetése végett Címed tudomására kívánom hozni, hogy az engedély az ország címerének a pecsétben való használatára hallgatag ki nem terjed, amint hogy általában csak arra jogosít, ami az illető engedélyokmányban kifejezetten ki van mondva. Hozzá kell tennem, hogy az ország címerének a pecsétben való használata csak állami és országos jellegű hatóságokat illet meg s azért ez magánosoknak, magán jellegű testületeknek, vállalatoknak és intézeteknek nem is engedélyeztetik. A delegációk berekesztése. Az utolsó ülések: Budapest, május 31. A delegációk befejezték munkálkodásukat s ma az összeegyeztetések s az átiratok kicserélése után úgy az osztrák, mint a magyar delegáció megtartotta záróüléseit. Az osztrák delegátusok nagyrésze már ma délután elutazott. A magyar delegátusok is felpakkoltak, hogy azt a hetet, mely a parlamenti pünkösdi vakációból maradt, otthon töltsék. Ezzel vége van az idei delegációs világnak Budapesten; a jövő évi delegácionális ülések Bécsben lesznek. Az elfogadott javaslatokat a kormány jelentésbe foglalja s annak idején a parlament elé terjeszti. A delegációk utolsó üléseiről a következő tudósítás számol be: Az osztrák delegáció ma délelőtt tíz órakor Jaworski lovag elnöklete mellett ülést tartott. Az ülésen a közös kormány részéről gróf Goluchowski, báró Krieghammer, Kállay Béni és báró Spawn voltak jelen. Az elnök az ülést megnyitotta és a jegyzőkönyv hitelesítése után előterjesztette a tegnapi ülésen a megszállott tartományok költségeire és a zárszámadásokra vonatkozó határozatokat végleges megszavazásra. A delegáció a határozatokat és jelentéseket megszavazta. Ezután bemutatták a magyar delegáció jelentését a véglegesen elfogadott határozatokról és az egyeztető albizottság kiküldéséről. Erre az osztrák delegáció is megbízta az albizottságot a határozatok összeegyeztetésére. Az összeegyeztetés megtörténvén, az osztrák delegáció befejezte működését. A magyar delegáció ma déli 12 órakor Szilágyi Dezső elnöklete mellett nyilvános ülést tartott. Az ülésen a közös kormány részéről jelen volt báró Krieghammer hadügyminiszter és Kállay Béni közös pénzügyminiszter. A jegyzőkönyv hitelesítése után Báró Rudnyánszky József jegyző felolvassa az osztrák delegáció jelentését a véglegesen hozott határozatokról. Ezek tudomásul vétetnek és kiadatnak a 7-es egyeztető albizottságnak. Báró Rudnyánszky József jegyző felolvassa az osztrák delegáció átiratát arról, hogy az egyeztető albizottság a határozatokat megegyezőknek találta és szentesítés alá terjeszti. Tudomásul veszik.