Hazánk, 1900. augusztus (7. évfolyam, 180-205. szám)
1900-08-01 / 180. szám
HAZÁNK. 180 száír» Az európai politikát borzasztó ébresztése a monzai.Teli kell ébredni a szunnyadozó hi^^^stiusnak, a tekintély a^eghanyatlott elviP^, mert különben az' anarchia tovább mlad rémes utján. Budapest, július 31. Elégtétel Darányinak. Napról-napra érkeznek Darányi Ignác földmivelésügyi miniszterhez az ország független gazdatársadalmától azok az üdvözlő feliratok, táviratok, melyek fényes elégtételt képeznek a minisztert ért börze-lapbeli orvtámadás alkalmából. Az üdvözlők sorában a Nógrád megyei Gazdasági Egyesület legutóbb tartott gyűléséből az alábbi táviratot intézte dr. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszterhez: Dr. Darányi Ignác in. Jár. földmivelésügyi miniszter Urnak, Budapesten. A Nógrád megyei Gazdasági Egyesület Nagyméltóságodnak a párisi gazda kongresszus alkalmából elmondott pohárköszöntőjéért legmélyebb háláját fejezi ki és a legőszintébb lelkesedéssel csatlakozik Nagyméltóságod által követett irányhoz, egyben pedig a legnagyobb felháborodással utasítja vissza azon méltatlan támadást, melylyel Nagyméltóságod a pohárköszöntő alkalmából érintetni céloztatott. A Nógrádmegyei Gazdasági Egyesület nevében: Fáy Árpád, dr. Buttler Ervin, titkár, alelnök. A kilencszázados jubileum. Eger nagytudományú főpapja, Samassa József egri érsek, a kereszténységnek Magyarországon való térfoglalása és a magyar királyság megalapításának kilencszázados jubileuma alkalmából szintén körlevelet intézett egyházmegyéje papságához. A vallásos érzelem és hazaszeretet hevét visszatükröző főpásztori körlevél mély alapossággal ismerteti bevezetésében a kereszténységnek Magyarországban való meghonosítását és ezzel kapcsolatban a magyar királyság megalapítását. Ezután a következőket mondja: «Nem szabad soha megfeledkeznünk ama tapasztalati nagy igazságról, hogy minden állam fenmaradásának biztosítékai ugyanazok, melyekre megalakulásakor helyezkedett. Isten kegyelme mellett hazánk fennállásának alapját és biztosítékait is szintén ugyanazon erőforrásokban és tényezőkben találja meg, melyekből élete, fejlődése s virágzása kell. És ezek: vallásosság, hon- és szabadságszeretet. Hódolatunk és hálánk adójának lerovására különösen alkalmasak azon napok, melyeket a magyar nemzet százados kegyelete első szent királyunk emlékezetével szorosabban összekapcsolt. Nagy-Boldogasszony augusztus hó 16-ik és első szent királyunk ugyanazon hó 20-ik megszentelt napjai.» Elrendeli ezek után Eger érseke, hogy e két napon egyházmegyéje papjai a szokottnál nagyobb fénynyel és ünnepélyességgel istentiszteletet tartsanak. Az ünnepi misét szentségkitétellel végezzék. A hívek felfogásához mérten a lelkészek szentbeszédeikben egyrészt Nagyboldogasszony, országunk patronája iránti mély tiszteletre buzdítsák híveiket, a beszéd után pedig Esterházy Pál nádornak mellékelt imáját fenhangon mondják el; másrészt fejtsék ki első szent királyunk jámbor erkölcseit, a keresztény vallás iránti lángoló buzgalmát, kegyessége és vallásossága műveit s lángeszű államférfim nagy tetteit, gyulaszszák fel önmaguk és híveik szivében Isten, Nagyboldogasszony és a haza szeretetének tüzét. Végül — mondja a körlevél — figyelmeztessék a lelkészek híveiket, hogy aki Nagyboldogasszony ünnepén Székesfejérvárott, mint szent István temetkezési helyén, Esztergomban, a szent király keresztelésének és megkoronáztatásának helyén s szent István napján Budapesten az országos ünneplésben résztvesz, hazafias és vallásos érzelmeinek kiválóbb tanúságát adja. Az uj rendszer mellett és a bukott rendszer ellen. Annak idején báró Bánffy Dezső ajándékozta meg Hódmezővásárhely tör vényhatóságát báró Thoroczkay Viktor főispánságával. Thoroczkay egészen a Bánffy-féle politikai iskola nevelése. Karrierje ott kezdődött, mikor Bánffy mellett főispáni titkár lett Szolnok- Doboka vármegyében. Ennek a következménye az is, hogy midőn a Bánffy-féle kormányzat belefulladt a saját korrupciójába, Thoroczkay főispán még mindig a régi rendszer szellemében folytatta Hódmezővásárhelyen hatalmi ténykedését, ami erős konfliktusba keverte az ottani szabadelvű párt vezetőségével, mely teljes őszinteséggel csatlakozott Széll Kálmán irányzatához. Ez előzményeknél fogva — mint lapunknak írják — annál nagyobb volt az érdeklődés a hódmezővásárhelyi szabadelvű párt nagy választmányának vasárnap megtartott gyűlése iránt, amely azután báró Thoroczkay főispán s csekély számú hívei teljes kudarcával végződött. A választmány ugyanis midőn kimondotta, hogy teljes erejével hozzáfog a szabadelvű párt szervezéséhez — a főispán ellen tüntetve — bizalmat szavazott a párt eddigi vezérének, Sáry Antalnak. Ezután a következő, Széll Kálmán miniszterelnökhöz intézett táviratban adott kifejezést a nagy választmány az új kormánypárti rendszer iránti lelkes ragaszkodásának : A hódmezővásárhelyi szabadelvű párt nagy választmánya a mai napon...amikor erélyesebb akcióra szervezkedését elhatározta, lelkes üdvözletét küldi Nagyméltóságodnak, kinek politikájában az igazi szabadelvűség megvalósulását látja. Pártunk mindent elkövet, hogy Nagyméltóságod politikáját e városban diadalra juttassa, amire Nagyméltóságod bölcsesége lelkesít. Sáry Antal, pártelnök: Az aratás és a végrehajtás. Megemlékeztünk a pénzügyminiszternek arról a drákói rendeletéről, mely az adóhátralékosoknak országszerte való legkíméletlenebb behajtását rendeli el. E rendelet értelmében meg is kezdték már az adóvégrehajtók szomorú munkájukat és a cséplőgépek moraját túlhangozza a licitációt jelző dobok pergése. Hogy a pénzügyminisztériumban mennyire nem ismerik az aratás utáni állapotokat, midőn azt mondja a rendelet indokolása, hogy «a beállott takarás módot adott a szegényebb sorsúnknak is arra, hogy szerzett terményeikből ■— azt nélkül, hogy családjaik megéreznék —• könnyen lefizethetik hátralékaikat», mutatja az itt közölt levél, mely az ország egyik legtermékenyebb részének, a Délvidéknek nagyon szomorú aratási eredményéről ad számot. Temes vármegye egyik földbirtokosa írja lapunknak: Megkezdődött már az egész délvidéken a cséplés, hanem a jó isten mentsen minden embert az ilyen terméseredménytől. 8 -20 kereszt a termés holdankint és 6—15 kilogramm keresztenkint a búza hozadéka, úgy hogy Temes és az ezzel szomszédos vármegyében a búzatermés átlaga nem éri el holdankint a 300 kilogrammot. Ezerre és ezerre megy azoknak a kis földmivelőknek száma, akiknek a vetésmagjukat s félnunkadgukat sem fizeti ki ez a silány termés. A tartós szárazság most már a tengerit is tönkre teszi. Óriási nyomorúságnak néz elé e nagy vidék lakossága, de azért az adóvégrehajtásokat már községenként megkezdték. Nincs irgalom, nincs könyörület. Viszik az elsoványodott jószágot s a most kicsépelt összeszorult szemű kevés kenyérnek valót. Ki könyörül meg ezen a népen. Ott a pénzügyminisztériumban nagyon okosan tennék, hogy ha legalább azokra a vidékekre vonatkozólag, melyeken a fent körülírthoz hasonló az aratási eredmény, ezt a schilloeki exekucionális rendeletet visszavonnák s inkább az adóleírásokra vonatkozólag tennének intézkedéseket. Mert egyáltalán nem érdeke az államnak az, hogy rideg fiskális szempontból a kis emberek százait és százait szinte erővel fojtsák a nyomorúság örvényébe. A moldvai magyarság megmentése. Vagy másfél évtizeddel ezelőtt nagy mozgalom indult meg a magyar társadalomban a Besszarábiában és Moldvában élő magyarságnak megmentése érdekében. Ez a mozgalom is csak szalmalángnak bizonyult, egyet lobbant, azután elaludt. A besszarábiai és moldvai magyarság nagy része pedig beleolvadt nyelvileg is az oláhságba s alig néhány szigetje van ott már a magyarságnak: az úgynevezett csángó falvak. Ezeket is elpusztulni hagyni, a magyar nemzeti szempontból nemcsak lelkiismeretlenség, hanem valóságos bűn volna. A csángó magyarok megmentése céljából Csák Cirjék minorita rendfőnök a miniszterelnök támogatásával két lelkes magyar minorita szerzetest küldött a csángókhoz, akik nemcsak a vallásnak, hanem a magyar nyelvnek is sok eredménynyel már is lelkes apostolai az idegenben. A minorita rendnek Rómában székelő generálisa most elismerő iratot küldött Csák Cirjékhez a két szerzetes kiküldéséért s megköszönte a magyar kormánynak is, hogy ezt a kiküldetést támogatásával lehetővé tette, egyben még két magyar minorita kiküldetését kérte. A kormány készségesen hozzájárult anyagi támogatásával e két magyar lelkész kiküldéséhez is, úgy, hogy most már négy hazafias magyar katholikus pap is szolgálja ott a vallást s azonkívül őre, ápolója a tőlünk elszakadt véreink nemzeti érzésének, magyarságának. A romániai zsidóvándorlás és a kormány. Amint a Bud. Tud. értesül, a miniszterelnök már régen folytat tárgyalást a külügyminiszter útján a román kormánynyal azon tömeges kivándorlás ügyében, amely Romániából az országon keresztül vette útját. A múlt héten az ez irányban beállott mozzanatok következtében az egész kérdésről s a magyar kormánynak eljárásáról kimerítő átiratot intézett a külügyminiszterhez, amelyben arra kérte, hogy Romániát a legerélyesebben szólítsa fel, hogy azon sajnos állapotokat, amelyek a román határszélen előállottak, mihamarább szüntesse meg, mivel a humanitással és a civilizációval össze nem egyeztethető, hogy azok a kivándorlók, akik útlevél és útiköltség hiányában a határszélen át nem bocsáthatók, hazájukba be ne fogadtassanak és kényszeríttessenek a határszélen vesztegelni. Ilyen irányban most a miniszterelnök Rátótról újból sürgős megkeresést intézett a külügyminiszterhez. Itt említjük meg, hogy a külső soroksári úton, a Weisz-féle telepen, amelyen a Romániából menekült zsidókat elszállásolták, tegnap délelőtt 11 óra tájban megjelent Gulner Gyula belügyi államtitkár. Megnézte a kivándorlókat és többhöz kérdést intézett. Érdeklődött az iránt, hogy hogyan élnek és megfelel-e számukra a hely, melyen elhelyezték őket. Hosszasabban beszélgetett egy Dogulin Jakab nevű kivándorlóval, aki vasúti alkalmazott volt Romániában. Az államtitkár ezután Sándor Pál nagykereskedővel beszélgetett és megkérdezte, hogy együtt van-e már a pénz, amely az út folytatására szükséges. Tegnap este távirat érkezett Bécsből, amely szerint nyolc nap óta 65 romániai zsidó van ott, akiket nem akarnak tovább vinni. Nyilván ezeket is Budapestre hozzák vissza. A romániai zsidó kivándorlók dolgában tegnap értekezlet volt az István főherceg szállodában Sándor Pál elnöklete alatt. Eddigelég segítségükre 6000 korona gyűlt össze, azonkívül a lipótvárosi kaszinó 3000 koronát gyűjtött. A hitközség 17.000 forintot adott már a romániai zsidók élelmezésére. Az értekezleten 12 tagú bizottság alakult, mely szűkebb körű ülésen elhatározta, hogy a gyűjtést azonnal megindítja. A kormány hajlandó még néhány napi tartózkodási haladékot adni, a romániai kivándorló zsidóknak, ha addig a továbbutazásukra szükséges pénz egybegyűl, bár az a haladék veszedelemmel jár, mert már több román zsidó megszökött a telepről, hogy Magyarországban maradhasson. 2 Szerda, 1900. augusztus 1. A Thuróczy-jubileum. A Hazánk levelezőjétől. Nyírra, julius 30. Az eset jelentéktelen, a szereplő egyének még jelentéktelenebbek , valóságos nullák a szellemi élet birodalmában, de elvégre a nulla is számít, ha jelentős szám mögé rakjuk. A nyitrai janicsárhad pedig ugyancsak erőlködik, hogy nulláit értékesítse. Ha a történetíró a bukott politikai rendszer szánalmas vergődésének hisztérikumát majd meg fogja írni, csupa ilyen apró-cseprő hazugságon, ferdítésen épült, jelentéktelen részletekkel lesz majd kénytelen foglalkozni, mint amilyen a lezajlott nyitrai főispáni pakfon-jubileum volt, mert hiszen az egész bukott hamis politikai alkotmány ily módon csinált, hamis részletekből volt összetákolva.