Hazánk, 1901. január (8. évfolyam, 1-27. szám)

1901-01-01 / 1. szám

"HAZÁNK. 1. szám. - tagadták, hogy a mesterséges finánn­poli­­tikai fölöslegek, az üzleti virágzás és a be­költekezés az államháztartásban és a társadalmi igényekben nem volt szolid. A közgazdasági deficitet mindig bele­ke­vertük a budget fedezetébe és a magán­­vállalkozás pénz- és Intelforgalmába, hogy ne vegyük észre a különbséget vagyon és jövedelem, tulajdon , és kölcsönpénz, bruttó ,és tiszta bevétel között. A rosz példát m­aga az állam adta a , a bukott rendszert átvitte a társadalomba, ahol csakhamar divattá lett, hogy, mindenki többet " mutasson, mint ami és többet kölcsön, mint amije van. Ezen , a lejtőn haladtunk évekig, azt hittük, hogy felfelé s most csúszunk lefelé." A kilátások na­gyon szomorúak, ha össze nem szed­jük eszünket és erőnket,­ nemcsak az általános vámpolitikában, hanem az or­szágos költségvetésben, a valuta rendezé­sében, a belső hitelviszonyok javításában s­ mindenek­ felett a magánháztartások na­gyobb'takarékosságában. ’ '" ÍV politikai csalódás pedig azon ered­ménytelenségnek eredménye, hogy ismét egy esztendőt­ elvesztettünk anélkül, hogy a provizórium­okból kikerü­ltün­k ,s viszo­nyainkat Ausztriához, Horvátországhoz, Boszniához vagy akárcsak Fiuméhoz is rendeztük­ volna. Nem látj­uk­,biztosítva a hatvanhetediki kiegyezést sem. Egész védő rendszerünket csak prolongáljuk, holott lényegesen kellene rajta­ javítanunk, de bár a reform szükségét mindenki belátja, rettegünk az osztrák militarizmus követe­léseitől és túlkapásaitól. Ha­t legalább el­: értük volna a tisztességes és'szelíd Széll-­ kormány második évében azt, hogy a kor­rupció matadorjai parlamentünkből és közigazgatásunkból kivonuljanak s az ural­kodásról lemondjanak. De nem tették, in­kább meghúzódtak­­ a vár alatt, hogy a jövő országgyűlésre is lerakhassák petéi­ket. A közvélemény tehát azt tartja, hogy gazdaságilag hátraestünk, politikailag az évet­­elvesztettük. ' h/,// Nem , egészen igaz. Mert a meg-­­ ismerés a javulásnak a kezdete. Vegyük csak a gazdák ébredését és a szövetkeze­tek terjedését s vigyük át ezeket, mint a jó őszi vetést, a jövő­ tavaszra. Darányi szociális törvényeit vegyük biztató kezdet­nek, hogy a magyar országgyűlés is rátér a társadalmi jótékonypolitikára. A köz­jogi és merkantilista eszmék uralkodása szünef élben, a Tisza-f­éle liberalizmus bukófélben, uj irányok­­és új pártok kelet­kezőben. S hogy­­ a nemzeti eszme és lelkesedés ily sanyarú viszonyok között is él és buzog a magyarban, a Vörös­­marty-ünnepélyek és a nagy költő szobrára való bő adakozás bizonyítják. Elpusztíthatatlan e­­földön a magyar, mutatja múltja és jelene. Se ellenséges fegyver, se idegen­­kultúra, sem saját államférfi­ainak szolga­lelknsége, de még a nemzet vezető­ osztályainak hibái sem tehették tünkre. Ez­ a­ nép mindent kiáll, maga a nép. Oly­­ tulajdonságai vannak, melyekkel mindig újra kiküzdi magának az életet s az államban az uralkodást. Ezt fogjuk tapasztalni a mostani nehéz viszonyok között is már a jövő válasz­tásoknál. Mert bár választási törvényünk rossz, csak legyen a választás tiszta s a kormány becsületes, úgy a népképviselet is, megtisztul. Erősebb nép, erősebb par­lamentet, ez erős kormányt s ez viszont, erélyes intézkedéseket­, követel. Ebben a reményben várunk mindnyájunknak hol­mindig éli A pillanatnak egy embrionyi részébe múlttá vál és ugyanennyi idő alatt újjá születik. Önkéntelenül fölfakadt az ember lelkében a kérdés­: Mikor született az idő első pillanata és mikor tér­ vissza az örök megsemmisülésbe­? Kérdésnek is őrület. Fejtegetjük, hogy­­ mi volt­­ az idők szüle­tése előtt."Vagy kezdet nélkül valés és végtelen lesz ? Nem lehet fejtegetnünk. Egybe­ kell bele­nyugodnunk. Az­ idők megszületése előtt is volt az Isten. Az Isten, aki maga a mindenség, az örökkévalóság. Itt csak az a hit segít, mely nem tűr meg okoskodást, mely elmondja­, hogy az Isten öröktől való, kezdet nélküli lény, akinek vége nem lesz soha. Ő az idő és ő­ az élet.’ Ha akad valaki valamikor, aki ezt az állítást megtudja dönteni, akkor az lesz az Isten. Az Isten azj­ a megfoghatatlan anyagtalan lény, mégis minde­n anyagok anyaga, akiből minden származik Föld, Menyország, Pokol. Minden benne, nyer érvényesülést, még a gondolat is. Az édes, jó anyánknak talán , legbecsesebb volt, az időből az a pillanat, mikor első csókját lehelte homlokunkra, nekünk, mikor a szerelem lázától reszkető ajkunk először tapadt rá egy gyermekleány ajakára. Épp azért van az, hogy ragaszkodunk az időhöz, az élethez,, és hagyjuk magunk" mögött futni a léha múltát. Bát, minek is a m­últ, amely nekünk már a semminél is kevesebb? Egy szappanbuborék, melynek szivárványszíne vagy gyászos feketesége visszasugárzik a jelenünkbe. Igaz,­­a múltból készülünk a jövőbe, de hát a jövő olyan — mint a mohamedán tartja — ami el nem maradható,­ biztos, bekövetkezendő, ki­kerülhetetlen, ami­ ránk csap, mint a vérpadra, széltre a nyaktiló. - -A múlt eseményeivel terhes XIX. századnak még csak néhány pillanata függ a ködös min-, denselben, aztán lepereg­ az is az idők rostáján. Az utolsó perccel lepereg a múlt század, a múlt esztendő és helyet ad egy kétes arcú jövendő­nek, mely anyja utolsó tettét véve magába, to­vább viszi az időt az idők végtelenébe addig, m­ig azt utódja átveszi tőle. Volt amibe gyönyörködtünk, amit alkothattunk s „amit összetörtünk.­­ . Itt egy szív, amott egy érc. Mikor éjféli tizenkettőt üt az óra, az év utolsó perce is múltra vált és ennek, a mostani percnek­­öröme, gyásza: — emlékké. . • . * A ’ - . Szemünk pedig oda vetődik a jövőbe. Hiszen, holnap mindnyájan ajándékot kapunk és adunk, az időmeretből meg kapunk egy holt tőkét és annak kárpótlásául odaadjuk­ jövendőnknek egy még eddig meghatározatlan részét, melyet az idő, az Isten javunkra jegyzett. Keressük, ne keressük ?, hogy hányan váltjuk be közülünk azt a váltót, melyet az új esztendő íratott velünk alá. És' keressük, ne keressük, hogy hányunknak vész oda­ ezzel a jövő eszten­dővel" boldogságunk s talán életünk? És hányan leszünk lakói annak a birodalomnak, ahonnét nincs visszatérés és ahol az idő is, ember is ■—■ semmi. Boldog uj esztendőt a magyaroknak 1 Magyar Gyula.­ ­» .. —Kedd, 1901. január 1. dogabb uj esztendőt. ■Budapest, dec. 81. Széll Kálmán Bécsben­. Széll Kálmán mi-­ niszterelnök a hét folyamim Bécsbe utazik, hogy­ megtegye az újév ■ alkalmával a szokásos tisz­telgő látogatásokat az uralkodóház tagjainál. A politikai újesztendő. A szabadelvű párt újévi üdvözleteiről már­­híradással voltunk. A füg­getlenségi Kossuth­-párt­­tagjai újév napján a párt alelnökinél, Győry Eleknél­­ fognak tisztelegni. Az­ üdvözlő beszédet Barabás Béla tartja. A párt tagjai kedden délelőtt 10—11 órakor gyűlnek össze a párt­kor helyiségében. A néppárt újév napján üdvözölni fogja a párt vezérét, gróf Zichy Nándort. A néppárt tagjai kedden délután két órakor gyűlnek össze a néppárt körhelyiségében , és onnan testületileg men­­­nek Zichy Nándorhoz, akit a párt adrikert ifj. gróf, Zichy János fog üdvözölni. Bánffy és­­ az uj század. A jól­ értesült « Veszprémi Hirhop»-ban, indh tud­valevőleg báró Hornig Károly veszprémi "püspök "hivatalos lapja, a következő sorokat olvassuk: »Az uj század elején Bánffyt is akar szere­­­­pelni, ha más­­tó, még mostani század vége ót estiful megbuktatta. De minő lesz e szereplés? 1901­ január 5-ére, mint értesülünk, a Bukott egy értekezletet hívott össze­­ Budapestre, hogy­­ itt határozzák el, várjon folytassák-e Széll ellen a harcot vagy adják be derekukat. Váro­­­sunnkból is meghívtak többet erre a konferen­ciára. Várjuk meg, mit határoznak vagy­ hogy hogyan adják be derekukat». •: Beszámolók.- -Szabadka város­ első • kerületének képviselője Vojnich­ Sándor nyílt levélben számol be az újév idkalusából választóinak, melyben a Szabadkán .röösfijktuális­­nemzetiségi kérdésről- a következőleg nyilatkozik: ’ «Amily feltétlen bizalmat érdemel Széll Kálmán magyar nemzeti politikája, éppen olyan megnyugtató programútjának­ az­ a része­ is, amely a nemzetiségi kérdésről szól. Kérlelhetetlen­­ szigorral és igaz ha­­z­áfisággal"szöveteli ez a politika Magyarország min­den polgárétól; tartozzék bármilyen fájhoz, nemzeti? céghez, hogy- -a­ "magyar államnak hű. fia, a. ma­gyar állameszméiek, őszinte bar­át­ja,­ hódolója legyen. Akikben megvan erre a hajlandóság, azo­kat ez a politika a szociális téren is ipar­kodik ,magához.., vonni ! azzal, hogyd boldogulását és.-. megélthetéssei. s biztosítja Magyarország' föld­jén, . isteg ,akarja-.nyerni - dolgod,- hasznos helg&­­rává'a hagáljak.cDx! azokkal szemben, akik az á-Váni­­esztue ellenségei,-, irgalmatlanul­­ alkalmazza a­ tör­vényt s észteti valak­­i nagyan államhatalmát. Ez az. egyedül • egészségéé és célravezető nemzetiségi politika.»• . ■Zvyli -Csábóiv d-Vízaknai kerület országgyűlési kép­viselője december­­29-én tartotta meg beszámolóját nagy-~Közönség” je­lenlét Szönf~^'A belzártfotó után bankét volt. A­­nagyvázsonyi kerület lépviselője) Óváry Ferenc"nyílt levélben számol be választóinak, melyben kijelenti­ a Széll Kálmán politikájához való ragaszkodását. Ez a beszámoló különben igen prak­tikus, mert naptári rész is van hozzá csatolva. Három felolvasás. A Magyar Gazdaszövet­ség­ közgyűléséi­ három általunk kivonatban már ismertetett jelentékeny felolvasás hangzott el. Az egyiket Bernáth Béla országgyűlési képviselő tartotta Az olasz­­borvámról; ezt az Agrár-album idei évfolyamában egész terjedelmében lenyom­­tattuk. A másodikat, gróf Zselénsla Hubert din adását A gabdflammok­ról mai. számunkban ta­lálja az olvasó; a harmadikat, Jeszenszky Fái dolgozatát, melynek As­cillatörtércesités- elő­­mozdítása, a. -cime, egyik közelebbi, .szá­munkban fogj­dk közölni. Mindenik' előadás a magyar­­ írép jólétének egy-egy 'fontos tényezőjével­ foglalkozik. Éppen azért, hogy módot nyújtsunk azoknak teljes meg­isme­résére,­­ egész terjedelmükben közüljük a felolvasott tanulmányokat és kérjük mindazokat, akikben szív és hazafias érzés van, hogy­ azok­kal foglalkozzanak s a bennük lefektetett esz­méket tehetségükhöz képest terjesszék. •­­ Az abrudbányai mandátum. Mint Veres*­patakról jelentik:,, az abrudbányai szabadelvű, párt a január tszadikén tartandó képviselőválasz­tásra egyhangúlag.dr. Ebergényi Sándor főispánt, titkárt jelölte t­egnapi ülésén. Tehát maga a szabadelvű párt rejtette el a sokféle összeférhet­­lenségi dolgáról­ ism­eretes Boér Miklós jelöltsé­gét, amint az én Hazánk­ már előre kilátásba helyezte.. • A tiszta választások. Szell Kálmán mi­niszterelnöknek a tiszta választásokra vonatkozó­­ ígérete remélhetőleg valóra válik­­ az általános választásoknál. Erről , tesz tanúságot az a rende­let is, melyet Plesz Sándor igazságügyminiszter bocsájtott ki a napokban s mely hangzik a kö­vetkezőképpen: A közeledő országgyűlési képviselőválasztások,’al­kalmából indíttatva­ érzem magamat a bírákat,­ kir. ügyészeket és bírósági hivatalnokokat egyik hivatali elődömnek 18­41 évi május hó 22-én 1481. I. M. E. szám alatt kibocsátott ama körrendeletére emlékez.

Next