Hazánk, 1901. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1901-05-01 / 103. szám

­HAZÁNK. 103. szám._______________ hozó, illetőleg szállító és a dohány-, meg szesztermelő között létezik? Jelenti azt, hogy nemcsak minden hivatásszerű vállal­kozó és szállító lehet képviselő, hanem minden képviselő lehet viszont vállalkozó és szállító, tetszése szerint, még ha ez a foglalkozás élethivatását és foglalkozását nem is képezi. Erre nézve egyetlenegy korlátoló feltétel fog létezni, hogy csak a kormánynyal ne kössön a bizottsági javas­latban körülírt üzletet, mert mással köt­het bárkivel. De ami a dohánytermelő, vagy szesztermelő mezőgazdát illeti, arra nézve a képviselőházi bizottság azt a mondást akarja kodifikálni: az más, pa­raszt! Itt a regula már az, hogy a mező­gazdának, ha képviselői mandátumot mer vállalni, ezen mandátum tartama alatt nem juthat eszébe az, hogy dohányt ter­meljen és szeszt főzzön, noha ez élethi­vatása és foglalkozása legsajátabb köré­hez tartozik. Egyáltalában nem gyengíti, sőt erősíti a tételt, melyet egy egész egyenlőtlen igaz­ságtalanságában jellemezve felállítottunk, az, hogy a bizottság a már gyakorolt do­hány- és szesztermelést nem vonja az in­kompatibilitási tilalom alá. Mert ennek dacára a bizottsági megállapodás és szö­veg egy megenged­­etlen jogi konstrukciót képvisel. Azt t. i., hogy míg minden ke­reskedelmi foglalkozás, mint ilyen, önma­gában a képviselői mandátummal kom­patibilis, addig éppen a mi mezőgazda­­sági jellegű országunkban a mezőgazda­ságnak két tevékenysége: a dohány- és szesztermelés, mint a gazdasági hivatási ág is, melyet már különben is nyom az egyedáruság, a képviselői mandátum tar­tama alatt külön inkompatibilitási veszteg­zár alá helyeztetik. Semmi elfogadható jogosultsága nincs ezzel szemben annak az érvelésnek, hogy ennek éppen azért kell így lennie, mert eme két termelésre nézve monopólium létezik. Abból a tényből, hogy monopó­lium van, máshova vezet az igazságos és jogszerű következtetés. Nincs a fiskalitás oly véghetetlen rész­letességgel és szigorúsággal keresztül vive sehol széles e világon, mint nálunk az egyedárusági és jövedéki rendszerben. Itt a törvényeknek és rendeleteknek oly tö­mege létezik, hogy azok minuciózus in­tézkedéseinek becsületes végrehajtása mellett minden kedvezés és visszaélés, minden pártosság és jogtalan előny­nyúj­­tás kizártnak tekinthető. Másként áll a dolog a kormánynyal kötött vállalkozási és szállítási ügyleteknél, ahol sem ily tüzetes, minden esetre kiterjedő szabá­lyok nincsenek, amint a dolog termé­szete szerint nem is lehetnek, sem en­nek folytán az ellenőrzés oly alapot­lan és könnyen nem gyakorolható s így jogosulatlan előn­­nyújtás szabadon és bőven történhetik. Ezért kétségtelenül he­lyes a kormánynyal kötött ezen vállalko­zási és szállítási ügyletekre az inkompati­bilitást kiterjeszteni, ami annál inkább jogosult, mert ezáltal csak a kormány­nyal üzérkedő vállalkozót és szállítót, nem pe­dig a vállalkozásnak és szállításnak hiva­tási ágát sújtja az inkompatibilitásban fog­lalt tilalom. De az állami egyedáruság körében, ha aközött kell választani, hogy vagy a tör­vények becsületes végrehajtása fölött őr­ködjék kormány és parlament és lehetet­lenné tegye a visszaéléseket, amint ez ebben a körben igen könnyen megtörtén­hetik; vagy egész mezőgazdasági hivatási ágakat sújtson az inkompatibilitás ostorá­val , akkor alkotmányos Állam, melynek a jogegyenlőség elvét tekintetben kell tar­tania, nem az utóbbi alternatívát fogja választani. És legkevésbbé egy agrikultur állam intézheti, éppen agrikultur foglal­kozási ágak ellen ezt a támadást, ugyan­akkor, mikor alázatos tisztelettel hajlik meg minden téren a kereskedelemnek úgynevezett szabadsága előtt. Az, ami a dohány- és mezőgazdasági szesztermelés tekintetében mint inkompa­tibilitási elv a bizottság munkálatában foglaltatik, nézetünk szerint alkotmány­jogilag tilos konstrukció. Mert a népkép­viselet elvei megengedik a cenzust is, de nem engedik meg, sőt tiltják azt, hogy egész hivatási és foglalkozási ágak oly vesztegzár alá helyeztessenek, mint ez a képviselőházi bizottság munkálatában ter­veztetik. Íme itt van az igazi összeférhetlenség a képviselőházi bizottságnak szóban forgó határozatai és a magyar alkotmányjognak alapelvei között. Mert a dohány- és mező­­gazdasági szesztermelés semmi esetben sem lehet oly inkompatibilis a képviselői mandátummal, mint amennyire összefér­­hetlen az oly koncepció a mi alkotmány­­jogunkkal és minden képzelhető népkép­viseleti konstitúcióval, mely ezekre az igazolhatlan és megengedhetlen következ­ményekre vezet. Ezek azok a valódi összeférhetlensé­­gek, melyeket egyelőre e kérdéssel kap­csolatban akartunk megvilágítani. Remél­jük, hogy a magyar képviselőház nem fogja szentesíteni azt a gyűlöletes irány­zatot, mely minden bankárt, vállalkozót, szállítót és ágenst bebocsát a parlamentbe és csak a mezőgazdákat helyezi folyton rómaiaknál titoktartás jele is volt a rózsa, mert számtalan szirmai elzárják belsejét. Mint ilyent, jel gyanánt függesztették fel az asztal fölé s fontak koszorút belőle a serlegek köré, hogy intsék a fecsegőket. Innét maradt fenn az a köz­mondás, hogy «sub rosa» legyen mondva, azaz köztünk maradjon a szó. Föl kell tennünk, hogy az ázsiai nagy nép­törzsek mindegyikének volt egy külön rózsafája, melyet vándorlásai alatt magával hordott, míg végre valamennyi közös tulajdonná vált. A nagy indó germán törzsök a százszirmú rózsát sze­rette, mig a szemita törzsök a kétszer viruló da­­maskusi rózsát, a török-mongol törzsök a sárga rózsát; végül Kelet-Ázsia, Kína és Japán a tea­rózsát ápolta szeretettel. Legnagyobb hírben állottak a nagyszerű templom­ romjai által maiglan is híres Pastum, hajdan Polidonium város rózsái a selavnoi öböl­ben. Italia enyhe éghajlata alatt oly teljesen, de olyan pompában fejlődött ki a rózsa, melyet a régiek elragadhatva magasztaltak, melynek azonban semmi nyoma ma már azon a te­rületen. Nekünk magyaroknak is kedves virágunk a rózsa, melyet a katholikus vallási kegyelet az Isten anyjának, Máriának ajánlott fel. Azért mondják május havát Mára, vagy a rózsák hónapjának. Azért szól igy a nóta is: Hej, rózsa, rózsa Májusi rózsa Bimbó voltál, Kipattantál, Gyönyörű virágszál. Rózsa-szirmokkal összetartózta: —r —a. 9 _____________Szerda, 1901. május 1. újabb és újabb financiális terhek, sőt köz­jogi megszorítások, tilalmak és képvise­leti korlátozások alá. Budapest, április 30. A képviselőház holnap, szerdán az összefér­­hetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottság tárgyalása miatt nem tart ülést. A legközelebbi ülés csütörtökön lesz, mikor is folytatják az Adria-javaslatot, melynek különösen a 31. §-ánál várható még hevesebb vita. Hír szerint Széll Kálmán az Adria szerződését becikkelyező ja­vaslat 1. §-ához oly módosítást fog benyúj­tani, mely alkalmas lesz a javaslat iránt még mindig létező aggodalmak eloszlatására. Ugyan­csak a csütörtökön tartandó ülésen fog vála­szolni Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter gróf Zichy Aladárnak a Pikter Gyula egyetemi tanár ügyében előterjesztett interpel­lációjára. Az Adria adómentességére vonatkozó sza­kaszát a sokat vitatott javaslatnak a képviselő­­ház ma megszavazta. Utolsó pillanatig tartotta magát a szabadelvű pártból kiröppent az a hír, hogy a miniszterelnök, a kereskedmi miniszter és a pénzügyminiszter valamely módját fogják a Ház elé terjeszteni a megnyugtatásnak, amely en­nek a privilégiumnak a politikai élét lehorzsolja. A miniszterelnök nem szólott s a javaslat név szerinti szavazással megszavaztatott. A folyosón el­terjedt hírek szerint most az van tervben, hogy a főrendiházban fognak alkalmas módosí­tást javasolni a szerződést becikkelyező szakasz­hoz s így módosítva kerül vissza a javaslat a képviselőházhoz. Azzal indokolják ezt az eljá­rást, hogy így megtörténhetik a kívánatosnak látszó módosítás, anélkül, hogy a kormány szerve­ződéskötési képessége csorbát szenvedne a kép­­viselőházban. Más oldalról nem tartják valószí­nűnek, hogy a főrendiház eszközölje a módosí­tást, mert ekkor kiszámíthatlan volna a javaslat sorsa a képviselőházban. Biharmegyeiek Darányinál. Bihar vármegye öt községéből huszonnégy tagú küldöttség tisztelgett ma Rigó Ferenc képviselő vezetése alatt Darányi Ignác földmivelésügyi miniszternél a Kőrös folyó szabályozása tárgyában. A Kőrös Fugyi községet ugyanis teljesen alámosta, úgy hogy az egykor 1400 lakosságú községnek ma már csak 400 lakosa van­. A földmivelésügyi miniszter a fugyiak félsegélyezé­­sére már eddig is 16.000 koronányi összeget adomá­nyozott, amelyet midőn ma megköszöntek, arra kér­ték a minisztert, hogy települési célokra nekik bizo­nyos földterületet, engedjen át. A miniszter megígérte, hogy a maga részéről mindent megtesz a Kőrös ára­dása és mederváltozása következtében tönkrement község felsegélyezésére. Főispánból képviselő, Békés megye székhelyén, Gyulán most kezd szervezkedni a szabadelvű párt. Az ellenzék már erősen szervezkedett s az a véle­mény, hogy a kerületet csakis Lukács György főis­pán hódíthatja vissza az ellenzéktől, ami azonban nem egészen bizonyos dolog. A katholikus nagygyűlés. Tegnap délután igaz­­gazgatósági ülést tartott ifj. gróf Zichy János elnök­lésével a katholikus körök országos szövetsége. Az ülésen azt a kérdést tárgyalták, hogy tekintettel a választásokra, mikor tartsák meg a katholikus nagy­gyűlést. Az igazgatóság végül szűkebb bizottságra ruház­a azt a feladatot, hogy legjobb belátása sze­rint tűzze ki a nagygyűlés idejét a választások utáni hetek egyikében. Nihilista franciák, Budapest, április 30. Mialatt nálunk erősen folyik a harc az egye­temi ifjúság ébredő idealizmusával szemben , a materializmus hívei, az individualizmus megbu­kott szuverenitásának apostolai vesztüket érezve tűzzel és vassal harcolnak a füstölő ellen, mely­nek illata nekik annyira kellemetlen, azalatt Franciaországban az erkölcsi és társadalmi ni­hilizmus barátai a szabadság örve alatt még mindig szabadon gyakorolják bűnös játékaikat és elérnek oly eredményeket, melyektől megbor­zad a szív és Franciaország jövőjére nézve szinte

Next