Hazánk, 1901. június (8. évfolyam, 128-153. szám)

1901-06-01 / 128. szám

HAZÁNK. 128. szám. i.— ------------- ------------------------......................— ■ — reményese, hanem megvalósítója is lehet? E kérdésre felelni ma kielégítően nem tudunk, de nem tudott a miniszteri érte­kezlet sem, amelynek tagjainál még oly kívánságok is napvilágra keltek, hogy az állam kamatatlan kölcsönöket adjon a kereskedőknek? Mintha az igazán erős jellemek a kedvezés lágy párnáin, nem pedig a küzdelmek viharaiban fejlené­nek ki. Egy távol vigasztalásunk azonban mégis marad s ez az, hogy a szövetke­zetek segítségével sikerülni fog nemze­tünkbe több élelmességet és üzleti szel­lemet önteni s igy módosítani jellemét. Akkor reméljük, el lesz hárítva a gazda­sági emelkedésnek legnagyobb, legerősebb akadálya s az uj nemzedék több reális jogosultsággal álmodozhatik magyar im­perializmusról, mint a mai. Budapest, május 31. Széll és Körber. Mint Bécsből táviratoztak, Körber osztrák miniszterelnök tegnap délelőtt hosszabb látogatást tett Széll Kálmán magyar miniszterelnöknél a bécsi magyar miniszteri palotában. A két miniszterelnök a kvótakérdésről és Ausztria és Magyarország közti egyéb függő­kérdésekről folytatott hosszabb tanácskozást. A katonai büntetőtörvénykönyv reformja. Mint félhivatalosan jelentik, a katonai bíráskodás reform­járól — melyről tegnap nyilatkozott a hadügyminisz­ter a magyar delegáció hadügyi albizottságában — néhány nap előtt terjedelmes munkálat érkezett a közös hadügyminisztériumból a honvédelmi minisz­tériumba a végből, hogy azt a honvédelmi kormány is tárgyaltassa s amennyiben módosítást ta­lálna szükségesnek, azt a javaslat kapcsán meg­tegye. Az elvi megállapodás a honvédelmi és a kö­zös hadügyi kormány között már régebben megtör­tént s ez az elaborátum teljesen a közös egyetértés­sel elfogadott elvek alapján­ épült fel. A reformterve­zet érdemleges tárgyalásra csak az őszi hónapokban kerül, amikorra az előkészítő munkálatokkal is vé­geznek. Interpelláció a «Gotterhalte» miatt. Rátkay László orsz. képviselő a képviselőház üléseinek újból való megkezdése után interpellációt intéz Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszterhez amiatt, hogy a katonazenekar az országos ifjúsági versenyen József főherceg és Klotild főhercegnő érkezésekor a «Gotterhalte»-t játszotta. Az uj mezőgazdasági törvény. A mezőgazdaságra hasznos állatok o­lmazása érdekében, a mezőgaz­daságról és mezt időrségről szóló 1894. évi XII. törvénycikk megirr­ása szerint Darányi Ignác föld­­mivelésügyi minis­z­türetes rendeletet adott ki. E rendelet 1. §-ában fel vannak sorolva azon emlős­állatok (denevér, vakond, cickány, sün) és azok a madarak, amelyek a mezőgazdaság érdekében véde­lemben részesítendők. A rendelet második szakasza szerint, aki ezen felsorolt állatokat pusztítja, a ma­darak fészkeit, tojásait, fiait elszedi vagy azokat ha­tósági engedély nélkül forgalomba hozza, száz koro­náig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A ható­sági engedély mellett is legfeljebb 10 darab állatot szabad elfogni, vagy 10 darab madárfészket ki­szedni. Választási készülődések. Szabadkáról írják, hogy az ottani I. kerületben a jelenlegi szabadelvű képvi­selővel, ifj. Vojnits Sándorral szemben dr. Antu­­novits József lép fel szintén szabadelvű programmal. A II. kerületben Vermes Béla jelenlegi szabadelvű képviselő ellen dr. Mukits Simon lép fel független­ségi programmal. A székely­keresztúri kerületben Gyárfás Endre jelenlegi képviselő nem lép fel többé. Helyette Bedő Albert nyugalmazott államtitkárt jelöl­ték, aki már be is járta a kerületet. Ellenjelöltje a függetlenségi Szakács Péter iparkamarai titkár lesz. — Az oklándi kerületben nem sok kilátása van a megválasztásra Heltai Ferencnek. Erős ellenfelei lesz­nek Jakab Gyula nyugalmazott alispán és Gidófalvy Benedek aljárásbiró. — A csikvármegyei választó­­kerületekben élénken megindultak a képviselőválasz­tási mozgalmak. A megye négy választókerületében a jelöltek a következők: A Csíkszeredai kerületben két jelölt lesz: Molnár József volt kormánypárti és Csedő István volt polgármester, ügyvéd, Ugron-párti. — A csik­szent­mártoni kerületben szintén két je­lölt nevét emlegetik: az egyik Györfy Gyula kor­mánypárti, a másik Kovács Gyula függetlenségi és 43-as párti.­­ A gyergyó­szent­miklósi kerületben Lázár Menyhért jelenlegi képviselővel szemben Zomora Dezső Ugron-párti jelöltnek van kilátása győzelemre, hatás. Szóval K­azinczynak és kortársainak oly eszméik voltak, melyeket megértett az ő koruk, melyek megvalósításán lángoló lelkesedéssel munkálkodtak, az eszméktől duzzadnak műveik és volt is hatásuk. Egy megjegyzésünk van Beöthy Zsolt e sza­rvaira : «A szentimentalizmus az a hangja, mely Kazinczy lyráját jellemzi, bizonyára idegenszerű nekünk.» Ne higgye. Az a szenti­mentális hang nem annyira idegen a Beöthyétől. Kazinczy kora szerette a szentimentalizmust és az ébredő idealizmus hatása alatt korunk is feléje fordul. Szívesen halljuk ezt a hangot. Beöthynek szent Margitról, alexandriai szent Katalinról és más dolgokról írt sorai egy vaskos református nyilatkozata szerint hazug sorok, de a rajtuk elömlő édes szentimentalizmus ked­vessé teszi a mai olvasónak. Igaz, hogy Kazinczy és Beöthy egyénisége sokban eltér egymástól; igaz, hogy hosszú száz év foglal helyet között­­tük, de mindketten érzelmesek az idealizmus hatása alatt. Eszünkbe jut, hogy Beöthy úr a tanárvizs­gáló bizottság elnöke is. Ő vezeti a magyar ta­nárok képesítésének ügyét. Ha valaki ismeri e nehézkes bizottságot, tudja és látja, minő elma­radottság,­­ sötétség és tehetetlenség működik benne. Van egy csomó tanár, akik még kérdezni sem tudnak, vannak ismét olyanok, akik teljesen el­maradtak korunktól, nem értik a mi eszméinket, oly­­anokat hirdetnek, melyek szöges ellentétben vannak erkölcsi, értelmi és esztétikai meggyőző­déseinkkel, úgy­hogy igazán boszantó, felhábo­rító ily vizsgáló bizottság működését végig te­kinteni. Nem is remélünk javulást, míg Beöthy úr fog állani az élén. Ide egy erős akaratú férfias egyéniség kellene, aki rendet tudna csinálni, aki tud akarni. Ma nem lágy, jóságos, mindenkivel parolázó, sima emberre van szükségünk, amilyen Beöthy úr, hanem komoly, tenni kész, erélyes férfiúra, aki nem ijed meg a maga árnyékától. A budapesti egyetemen ma tulajdonképp alig is tanítanak bölcsészetet, hanem csak természettudományt, biológiát, etnika helyett determinizmust, lélek­tan helyett fiziológiát, jogbölcsészet helyett gaz­daságtant stb. Képezdéink is telítve vannak ezzel a lelketlen gondolkodással. Nemrég olvassuk, hogy ily intézet szünidei tanfolyamot akar rendezni, melyet egy Pauer Imre termé­szettudományi bölcsész, azután Ranschburg egy élettani pszichológ­us Vangel, az állattan professzora vezetnének, vagyis három oly férfiú, kiknek alig van fogalmuk a lélekről, akik hasz­nálják ugyan e kifejezést, a múlt századok e lemtárba való hagyományát, de minden olvasó­juk érzi, hogy nem a szájukba való. Ily viszo­nyok között ki várna Beöthytől javulást, szük­séges reformokat? Ereje nincs hozzá, emberei sincsenek, irányt sem tud adni, kapkod ide­­amoda fensőbb cél és vezető eszme nélkül. Bi­zonyára ő is érzi a bomlott helyzetet, de nincs ereje hozzá, hogy kievickéljen a kelletlen viszo­nyokból és urává legyen a helyzetnek. Azt hiszszük, hogy a miniszter is szívesen tenne valamit a helyzet javításán, ha módja volna hozzá. Számos olyan férfiú, akinek támogatásá­val vezette a haza vallási és közoktatási ügyeit, alig váltak be. Elveik, vezéreszméiek nem igen voltak vagy olyanok, melyek már nem felelnek meg a mai idők árjának. Akárhány emberét ki kellene mozdítani tehetetlen vagy ferde helyze­téből. Például a párisi kiállítás egy közoktatási biztosa alig jön haza, itt nagyhangú felolvasást tart kiállítási tapasztalatairól természetesen a szabad­kőműves iskolák előnyére. Mindenki tudja, hogy Franciaországban élet-halál harcot vt a szabad­kőműves liberalizmus a nacionalista katholikus iránynyal. Az állam fejétől lefelé a falusi pol­gármesterig és tanítóig mindenki szabadkőműves liberális s ellensége a papnak és a katholikus híveknek. Az egész nemzet két hatalmas táborra van oszolva, mely folyton a másikban keresi a hibát. Szerencsére nálunk jobb viszonyok van­nak. A kormány lehetőleg ki akarja egyenlí­teni az ellentéteket s nem zárkózik el az idea­lizmus követeléseitől, minek például a vallás­erkölcsi nevelés sürgetése, az összeférhetlenség törvénye, az új perrendtartás, az ügyvédek meg­fékezése, a tisztességtelen verseny üldözése, az ag­rárizmus pártolása stb. Az állami népiskolák most kiadott új rendje is világos jele ennek az engesz­­telésre törekvő békés iránynak, amit minden hazafi szívéből üdvözölhet. Egy tapintatos kormány­­biztos tehát kerülni fogj­a különféle ellentétes je­lenségek feszegetését s az egyik vagy másik félnek bántogatását. Annál inkább, mert tudjuk, hogy e nagy kiállítások hetvenöt százaléka, ki­vált a tanügyi téren, igazi szédelgés. Az iskolák belélete egészen más, mint amit a kiállítások mutatnak. Ma sokan érzik és tudják ezt. A kiál­lítások erkölcsi és gazdasági becsülete is nagyon sülyedt, úgy, hogy alig adna ki a magyar kor­mány annyi milliót, ha most kerülne szóba egy új világkiállítás. Most sokan mondják, hogy a szegény magyar nemzet sárba dobott néhány milliót, elfecsérelt annyi pénzt, amit megtakarít­hatott, a szükségesre fordíthatott volna. zx., 2 A „Bund der Landwirte.“ Berlin, május 29-én. III. Politikája. «Der Bund der Landwirte stellt sich und seine Agita­tion auf eine streng mon­archische sowie christliche Grundlage.» A német gazdaszövetség folyó év február hó 11-én tartott nagygyűlésén rámutatott az elnök­ség arra a sajátszerű jelenségre, hogy míg a közép- és kisgazdák napról-napra százával tó­dulnak az agrár-konzervatív politika zászlói alá, addig a nagybirtokosok száma a Bundban nem­csak hogy nem szaporodik, hanem határozottan csökkent Nagybirtokos tagja volt a Bundnak 1900-ban 1506 1901-ben 1480, tehát a számuk 26-al fogyott, míg az összes tar­gok száma 1901 február 1-ig 26.000-rel, azóta pedig május 1-ig újabb 15.000 taggal szapo­rodott. Báró Wangenheim elnök ebből kifolyólag me­leg, lelkes hangon szólította fel a német nagy­birtokosságot a csatlakozásra, azonban azt hi­szem, egyelőre — hiába. A politikailag független nagybirtokosok már úgyis mind tagok, azok közül pedig, akik bármi­féle összeköttetésben vannak a császári udvar­ral, vajmi kevesen fogják követni az agrárpoli­tika eszméit, mert, amint itt nyílt titokként be­szélik, már a múlt esztendőben értésére adatott mindazoknak, akiket illet, hogy ha a csatorna­javaslat ellen fognak állást foglalni, kegyvesztet­tek lesznek az udvarnál. Sok nagybirtokos, kik tisztában vannak a Bund törekvéseinek helyes voltával, engednek az udvar óhajának. Sok füg­getlen gondolkozása ember, főleg hivatalnok, aki ennek dacára nyíltan megmaradt meggyőződése mellett, ment nyugdíjba, vagy pedig eddigi állá­sából más állásba fölfelé­­ bukott. Csodálatos, fonák ma a politikai helyzet Né­metországban. A császár szemben áll az összes konzervatív társadalmi osztályokkal, földbirtokosokkal és kisiparosokkal egyaránt s viszont az ő háta mögé sorakozik a nagytőke és a ma már erősen túlprodukáló német nagyipar. A császárt világuralmi, imperiális ábrándok vezérlik; az ő szemei előtt Anglia példája lebeg, s az angol-búr háborúban tanúsított angolbarát viselkedése talán csak másodsorban tulajdonít­ható a két uralkodó család közt fennálló rokoni viszonynak, az ő szimpathiájának első oka va­­lószínűleg az, hogy az ő politikai ideálja az an­gol világpolitika, azt akar­ja minden áron utánozni. A német nagyipar természetesen ujong a császár ezen tervei felett, mert már itthon nincs elég piaca, a világpiacon pedig nem bír verse­nyezni Amerikával a német közgazdasági poli­tika hathatós támogatás nélkül. Exportra utalt nagyiparnak csak kétféle piaca lehet: először nyers terményeket produkáló ide­ Szombat, 1901. junius 1.

Next