Hazánk, 1901. június (8. évfolyam, 128-153. szám)
1901-06-01 / 128. szám
HAZÁNK. 128. szám. i.— ------------- ------------------------......................— ■ — reményese, hanem megvalósítója is lehet? E kérdésre felelni ma kielégítően nem tudunk, de nem tudott a miniszteri értekezlet sem, amelynek tagjainál még oly kívánságok is napvilágra keltek, hogy az állam kamatatlan kölcsönöket adjon a kereskedőknek? Mintha az igazán erős jellemek a kedvezés lágy párnáin, nem pedig a küzdelmek viharaiban fejlenének ki. Egy távol vigasztalásunk azonban mégis marad s ez az, hogy a szövetkezetek segítségével sikerülni fog nemzetünkbe több élelmességet és üzleti szellemet önteni s igy módosítani jellemét. Akkor reméljük, el lesz hárítva a gazdasági emelkedésnek legnagyobb, legerősebb akadálya s az uj nemzedék több reális jogosultsággal álmodozhatik magyar imperializmusról, mint a mai. Budapest, május 31. Széll és Körber. Mint Bécsből táviratoztak, Körber osztrák miniszterelnök tegnap délelőtt hosszabb látogatást tett Széll Kálmán magyar miniszterelnöknél a bécsi magyar miniszteri palotában. A két miniszterelnök a kvótakérdésről és Ausztria és Magyarország közti egyéb függőkérdésekről folytatott hosszabb tanácskozást. A katonai büntetőtörvénykönyv reformja. Mint félhivatalosan jelentik, a katonai bíráskodás reformjáról — melyről tegnap nyilatkozott a hadügyminiszter a magyar delegáció hadügyi albizottságában — néhány nap előtt terjedelmes munkálat érkezett a közös hadügyminisztériumból a honvédelmi minisztériumba a végből, hogy azt a honvédelmi kormány is tárgyaltassa s amennyiben módosítást találna szükségesnek, azt a javaslat kapcsán megtegye. Az elvi megállapodás a honvédelmi és a közös hadügyi kormány között már régebben megtörtént s ez az elaborátum teljesen a közös egyetértéssel elfogadott elvek alapján épült fel. A reformtervezet érdemleges tárgyalásra csak az őszi hónapokban kerül, amikorra az előkészítő munkálatokkal is végeznek. Interpelláció a «Gotterhalte» miatt. Rátkay László orsz. képviselő a képviselőház üléseinek újból való megkezdése után interpellációt intéz Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszterhez amiatt, hogy a katonazenekar az országos ifjúsági versenyen József főherceg és Klotild főhercegnő érkezésekor a «Gotterhalte»-t játszotta. Az uj mezőgazdasági törvény. A mezőgazdaságra hasznos állatok olmazása érdekében, a mezőgazdaságról és mezt időrségről szóló 1894. évi XII. törvénycikk megirrása szerint Darányi Ignác földmivelésügyi minisztüretes rendeletet adott ki. E rendelet 1. §-ában fel vannak sorolva azon emlősállatok (denevér, vakond, cickány, sün) és azok a madarak, amelyek a mezőgazdaság érdekében védelemben részesítendők. A rendelet második szakasza szerint, aki ezen felsorolt állatokat pusztítja, a madarak fészkeit, tojásait, fiait elszedi vagy azokat hatósági engedély nélkül forgalomba hozza, száz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A hatósági engedély mellett is legfeljebb 10 darab állatot szabad elfogni, vagy 10 darab madárfészket kiszedni. Választási készülődések. Szabadkáról írják, hogy az ottani I. kerületben a jelenlegi szabadelvű képviselővel, ifj. Vojnits Sándorral szemben dr. Antunovits József lép fel szintén szabadelvű programmal. A II. kerületben Vermes Béla jelenlegi szabadelvű képviselő ellen dr. Mukits Simon lép fel függetlenségi programmal. A székelykeresztúri kerületben Gyárfás Endre jelenlegi képviselő nem lép fel többé. Helyette Bedő Albert nyugalmazott államtitkárt jelölték, aki már be is járta a kerületet. Ellenjelöltje a függetlenségi Szakács Péter iparkamarai titkár lesz. — Az oklándi kerületben nem sok kilátása van a megválasztásra Heltai Ferencnek. Erős ellenfelei lesznek Jakab Gyula nyugalmazott alispán és Gidófalvy Benedek aljárásbiró. — A csikvármegyei választókerületekben élénken megindultak a képviselőválasztási mozgalmak. A megye négy választókerületében a jelöltek a következők: A Csíkszeredai kerületben két jelölt lesz: Molnár József volt kormánypárti és Csedő István volt polgármester, ügyvéd, Ugron-párti. — A csikszentmártoni kerületben szintén két jelölt nevét emlegetik: az egyik Györfy Gyula kormánypárti, a másik Kovács Gyula függetlenségi és 43-as párti. A gyergyószentmiklósi kerületben Lázár Menyhért jelenlegi képviselővel szemben Zomora Dezső Ugron-párti jelöltnek van kilátása győzelemre, hatás. Szóval Kazinczynak és kortársainak oly eszméik voltak, melyeket megértett az ő koruk, melyek megvalósításán lángoló lelkesedéssel munkálkodtak, az eszméktől duzzadnak műveik és volt is hatásuk. Egy megjegyzésünk van Beöthy Zsolt e szarvaira : «A szentimentalizmus az a hangja, mely Kazinczy lyráját jellemzi, bizonyára idegenszerű nekünk.» Ne higgye. Az a szentimentális hang nem annyira idegen a Beöthyétől. Kazinczy kora szerette a szentimentalizmust és az ébredő idealizmus hatása alatt korunk is feléje fordul. Szívesen halljuk ezt a hangot. Beöthynek szent Margitról, alexandriai szent Katalinról és más dolgokról írt sorai egy vaskos református nyilatkozata szerint hazug sorok, de a rajtuk elömlő édes szentimentalizmus kedvessé teszi a mai olvasónak. Igaz, hogy Kazinczy és Beöthy egyénisége sokban eltér egymástól; igaz, hogy hosszú száz év foglal helyet közötttük, de mindketten érzelmesek az idealizmus hatása alatt. Eszünkbe jut, hogy Beöthy úr a tanárvizsgáló bizottság elnöke is. Ő vezeti a magyar tanárok képesítésének ügyét. Ha valaki ismeri e nehézkes bizottságot, tudja és látja, minő elmaradottság, sötétség és tehetetlenség működik benne. Van egy csomó tanár, akik még kérdezni sem tudnak, vannak ismét olyanok, akik teljesen elmaradtak korunktól, nem értik a mi eszméinket, olyanokat hirdetnek, melyek szöges ellentétben vannak erkölcsi, értelmi és esztétikai meggyőződéseinkkel, úgyhogy igazán boszantó, felháborító ily vizsgáló bizottság működését végig tekinteni. Nem is remélünk javulást, míg Beöthy úr fog állani az élén. Ide egy erős akaratú férfias egyéniség kellene, aki rendet tudna csinálni, aki tud akarni. Ma nem lágy, jóságos, mindenkivel parolázó, sima emberre van szükségünk, amilyen Beöthy úr, hanem komoly, tenni kész, erélyes férfiúra, aki nem ijed meg a maga árnyékától. A budapesti egyetemen ma tulajdonképp alig is tanítanak bölcsészetet, hanem csak természettudományt, biológiát, etnika helyett determinizmust, lélektan helyett fiziológiát, jogbölcsészet helyett gazdaságtant stb. Képezdéink is telítve vannak ezzel a lelketlen gondolkodással. Nemrég olvassuk, hogy ily intézet szünidei tanfolyamot akar rendezni, melyet egy Pauer Imre természettudományi bölcsész, azután Ranschburg egy élettani pszichológus Vangel, az állattan professzora vezetnének, vagyis három oly férfiú, kiknek alig van fogalmuk a lélekről, akik használják ugyan e kifejezést, a múlt századok e lemtárba való hagyományát, de minden olvasójuk érzi, hogy nem a szájukba való. Ily viszonyok között ki várna Beöthytől javulást, szükséges reformokat? Ereje nincs hozzá, emberei sincsenek, irányt sem tud adni, kapkod ideamoda fensőbb cél és vezető eszme nélkül. Bizonyára ő is érzi a bomlott helyzetet, de nincs ereje hozzá, hogy kievickéljen a kelletlen viszonyokból és urává legyen a helyzetnek. Azt hiszszük, hogy a miniszter is szívesen tenne valamit a helyzet javításán, ha módja volna hozzá. Számos olyan férfiú, akinek támogatásával vezette a haza vallási és közoktatási ügyeit, alig váltak be. Elveik, vezéreszméiek nem igen voltak vagy olyanok, melyek már nem felelnek meg a mai idők árjának. Akárhány emberét ki kellene mozdítani tehetetlen vagy ferde helyzetéből. Például a párisi kiállítás egy közoktatási biztosa alig jön haza, itt nagyhangú felolvasást tart kiállítási tapasztalatairól természetesen a szabadkőműves iskolák előnyére. Mindenki tudja, hogy Franciaországban élet-halál harcot vt a szabadkőműves liberalizmus a nacionalista katholikus iránynyal. Az állam fejétől lefelé a falusi polgármesterig és tanítóig mindenki szabadkőműves liberális s ellensége a papnak és a katholikus híveknek. Az egész nemzet két hatalmas táborra van oszolva, mely folyton a másikban keresi a hibát. Szerencsére nálunk jobb viszonyok vannak. A kormány lehetőleg ki akarja egyenlíteni az ellentéteket s nem zárkózik el az idealizmus követeléseitől, minek például a valláserkölcsi nevelés sürgetése, az összeférhetlenség törvénye, az új perrendtartás, az ügyvédek megfékezése, a tisztességtelen verseny üldözése, az agrárizmus pártolása stb. Az állami népiskolák most kiadott új rendje is világos jele ennek az engesztelésre törekvő békés iránynak, amit minden hazafi szívéből üdvözölhet. Egy tapintatos kormánybiztos tehát kerülni fogja különféle ellentétes jelenségek feszegetését s az egyik vagy másik félnek bántogatását. Annál inkább, mert tudjuk, hogy e nagy kiállítások hetvenöt százaléka, kivált a tanügyi téren, igazi szédelgés. Az iskolák belélete egészen más, mint amit a kiállítások mutatnak. Ma sokan érzik és tudják ezt. A kiállítások erkölcsi és gazdasági becsülete is nagyon sülyedt, úgy, hogy alig adna ki a magyar kormány annyi milliót, ha most kerülne szóba egy új világkiállítás. Most sokan mondják, hogy a szegény magyar nemzet sárba dobott néhány milliót, elfecsérelt annyi pénzt, amit megtakaríthatott, a szükségesre fordíthatott volna. zx., 2 A „Bund der Landwirte.“ Berlin, május 29-én. III. Politikája. «Der Bund der Landwirte stellt sich und seine Agitation auf eine streng monarchische sowie christliche Grundlage.» A német gazdaszövetség folyó év február hó 11-én tartott nagygyűlésén rámutatott az elnökség arra a sajátszerű jelenségre, hogy míg a közép- és kisgazdák napról-napra százával tódulnak az agrár-konzervatív politika zászlói alá, addig a nagybirtokosok száma a Bundban nemcsak hogy nem szaporodik, hanem határozottan csökkent Nagybirtokos tagja volt a Bundnak 1900-ban 1506 1901-ben 1480, tehát a számuk 26-al fogyott, míg az összes targok száma 1901 február 1-ig 26.000-rel, azóta pedig május 1-ig újabb 15.000 taggal szaporodott. Báró Wangenheim elnök ebből kifolyólag meleg, lelkes hangon szólította fel a német nagybirtokosságot a csatlakozásra, azonban azt hiszem, egyelőre — hiába. A politikailag független nagybirtokosok már úgyis mind tagok, azok közül pedig, akik bármiféle összeköttetésben vannak a császári udvarral, vajmi kevesen fogják követni az agrárpolitika eszméit, mert, amint itt nyílt titokként beszélik, már a múlt esztendőben értésére adatott mindazoknak, akiket illet, hogy ha a csatornajavaslat ellen fognak állást foglalni, kegyvesztettek lesznek az udvarnál. Sok nagybirtokos, kik tisztában vannak a Bund törekvéseinek helyes voltával, engednek az udvar óhajának. Sok független gondolkozása ember, főleg hivatalnok, aki ennek dacára nyíltan megmaradt meggyőződése mellett, ment nyugdíjba, vagy pedig eddigi állásából más állásba fölfelé bukott. Csodálatos, fonák ma a politikai helyzet Németországban. A császár szemben áll az összes konzervatív társadalmi osztályokkal, földbirtokosokkal és kisiparosokkal egyaránt s viszont az ő háta mögé sorakozik a nagytőke és a ma már erősen túlprodukáló német nagyipar. A császárt világuralmi, imperiális ábrándok vezérlik; az ő szemei előtt Anglia példája lebeg, s az angol-búr háborúban tanúsított angolbarát viselkedése talán csak másodsorban tulajdonítható a két uralkodó család közt fennálló rokoni viszonynak, az ő szimpathiájának első oka valószínűleg az, hogy az ő politikai ideálja az angol világpolitika, azt akarja minden áron utánozni. A német nagyipar természetesen ujong a császár ezen tervei felett, mert már itthon nincs elég piaca, a világpiacon pedig nem bír versenyezni Amerikával a német közgazdasági politika hathatós támogatás nélkül. Exportra utalt nagyiparnak csak kétféle piaca lehet: először nyers terményeket produkáló ide Szombat, 1901. junius 1.