Hazánk, 1901. október (8. évfolyam, 231-257. szám)
1901-10-01 / 231. szám
HAZÁNK. 231. szám.*---------------------------------------------------------------— •volna. Mi volt Tisza kormányzatának vezető eszméje? Az talán, hogy «hinterland»-ot nyerjünk Bosznia elfoglalásával, vagy az, hogy a magyar fiúk saját hazájukban egy idegen nyelv nem-tudása miatt egy évi rabságra ítélhetők? Mi volt gróf Szapáry vezérelve, mi volt Wekerle kormányaé s miért lelkesülhetett Bánffy kormánya alatt? A nemzet lelkéből kiöltek minden nemesebb becsvágyat s a választások a pénz és bor jegyében folytatott dulakodásokká váltak, egy-egy utalványért koncokra, mely utalványnak mandátum volt a neve. Tisza óta a választások egy hitét vesztett nemzet elkeseredésének megnyilatkozásai voltak. A jégesövezte termés elverése fejszével, — ez a Tisza óta lefolyt választások képe. Sehol egyetlen eszme, mert hiszen a régi bálványok elporlottak s nem volt erőnk és tehetségünk arra, hogy helyökre újakat állíthassunk. Az 1895-iki ötmilliós tatárjárás még azokat is megundokta, akik hibásan felfogott érdekében e förtelmes gonoszságokkal terhes hadjárat történt s ezek vetették el a túlságosan kész szolgát, ki szervilizmusában az ország ősi alkotmányát is le akarta taglózni az idegen érdekek oltárán. Ma végre, e választások előtt vettetett föl a nagy eszme, mely hivatva van közéletünket ujjáalkotni s a fenyegető veszély is előttünk áll, mely máskor a nemzetet egyesíteni képes volt. Ez eszme a magyarság fölényének biztosítása a magyar földön, azaz az agrárizmus. Eszményi gondolat, bár anyagi talajon, a magyar föld birtokán áll; megváltó gondolat, mert bősz dühvel támadnak s épp úgy köpködnek rá, épp úgy szidalmazzák, épp úgy megfeszítenék, mint a Megváltót, a diadalmas eszme, mert egy ország lelki szükségletének felel meg és tiszta fogamzású eszme, mert akik lelkéből fakadt, a közérdeket helyezik a jogtalan magánérdek fölé. Azok harcolnak mellette, akik senkitől sem akarnak elvenni semmit, de mindenkinek biztosítani azt, ami őt megilleti s ezért kell győznie egykor, ha az ország a nagy veszély tudatára ébredt s az eszme tisztaságát átlátta. Bármi legyen is a pár nap múlva bekövetkező döntés, egy bizonyos: hogy e megváltó eszme megszentelő harcosait s ha másutt nem is tartanák meg a tiszta választások elvét, a megváltó eszméért küzdő harcosok fehéren hozzák ki zászlójukat a romlottság elleni küzdelemből. Sággal szemben érvényre jut tehát a túlsó táborban is az a nézet, amelyet mi terjesztettünk s diadalt látnak, abban, ha a magyar föld nem jut idegen kézbe, hanem lesz és marad a magyaroké. A jászberényi mandátum. Magyarország minden választókerülete dicsőségének tartaná, ha gróf Apponyi Albertet nevezhetné képviselőjének. Jászberény tisztes polgárai is büszkék az ő volt és leendő képviselőjükre, akinél paritásabb alak nem jelent meg még a magyar politikai életben, mióta II. RákócziFerenc kilehelte lelkét Rodostóban. És mégis akadt egy párt Jászberényben, mely meg akarja tépni gróf Apponyi Albertnak eddig mindig győzelmes lobogóját. Ennek a pártnak élén állnak azok, akik a múltban a közigazgatási korrupció emlőin hizlalták magukat s akik azt hiszik, hogy Magyarországon ma sem a jog, törvény és igazság, hanem a Bánffy-féle jogtiprás uralkodik. Ezeknek az egyéneknek korrupt üzelmeiről ad hírt a kormány félhivatalos kőnyomatosa, a Magyar Távirati Iroda, jelentvén a következőket: Az Almásy-párt nagy erőszakossággal korteskedik. Az Apponyi-zászlókat minden éjjel lopkodják. Dalmady István tanyáján Balla Pál kortes Beleznay Dénes városi jegyző asszisztenciája mellett tépte össze az Apponyi-zászlót fényes nappal és helyébe erőszakkal kitűzték az Almásyét. Almásy Géza testvéröcscse, aki kegyelmes úrnak adja ki magát a tanyákon, Szikra, Tóth József és Kis András Apponyista szavazóknak 250 forintot ígért, ha 8—10 Apponyistát rá tudnak venni, hogy kedden fölmenjenek a küldöttséggel Almásy Gézához. Török Aladár választási elnök Váci Istvánnak az Almásy Géza nevére kibérelt területen ingyen vadászati engedélyt ígért, ha Almásyra szavaz. Ugyanő Nagy Mihály Istvánnak, aki nem hit szavazati joggal azt mondta, hogy csak jöjjön be, biztosan le fogja szavaztatni. Ugyan ő Budapestről ismeretlen nevű és foglalkozású embereket (tizet) hozatott le korteseknek, akik fővárosi újságíróknak adják ki magukat és szocialista beszédekkel izgatnak Apponyi választói ellen. A rendőrkapitány ennek ellenében semmit sem tesz. Legújabban Szent Antal-szobrokat osztogatnak ezzel a . .felírással: Almásy Géza ajándéka. Reméljük, hogy el fog következni immár az idő, midőn Széll Kálmán belügyminiszteri hatalmával rákoppint ezeknek a jászberényi Szent Antal-szobrokkal és egyebekkel vesztegető urak orrára is, aminthogy a m. kir. bíróság majd később alaposan el fog bánni velük. Gróf Apponyi Gyula: Uj név a gróf Apponyi Gyuláé a politikai élet mezején, de máris a kifejlett egyéniség s az erős elme imponáló fegyvereivel jelenik meg előttünk. Programbeszéde, melyet egész terjedelmében közlünk, fényes bizonysága annak, hogy lehet összeegyeztetni az agrarizmus alapelveivel a tiszta, nemes értelemben vett szabadelvűsével. És ez az összeegyeztetés nem ködös frázisokban hanem a határozott s félremagyarázhatlan bevallások nyílt lapján megy véghez, mert Apponyi Gyula gróf tömören, szinte paragrafusokba foglalva adja az evangéliumát azoknak a vezéreszméknek, amelyek őt kiszólitották a tettek terére. Örömmel üdvözüljük programmbeszédjét, mely bizonyára szép és biztos kiindulási pontjául fog szolgálni parlamenti pályájának. Antiszemitizmus a fővárosban. Abban a küzdelemben, amely az óbudai mandátumért Vészi József és Nagy Dezső között folyik, igen érdekes tünetek mutatkoznak. A Vészi-párt írásban és szóban folyton azon siránkozik, hogy a Nagy Dezső-párt az antiszemitizmus üszkét is beledobta a küzdelembe. És a Vészi-párt lakomáján tartott pohárköszöntők, az újságtudósítások abban kulminálnak, hogy Nagy Dezsőt és pártját belekeverjék az antiszemitizmus örvényébe. Mi nem ellenőrizzük az óbudai szabadelvű Nagy Dezső pártnak sem vacsoráit, sem dikcióit, hanem olvassuk mindazokat a jajgatásokat, amelyek a szabadelvű Vészipárt köréből nyomdafestékre tétetnek. És így látjuk ebből a nagy siránkozásból, hogy valami nagy ütőkártyára volna szüksége ennek a pártnak. Ezt abban véli feltalálni, hogy a Nagy Dezső pártot egyszerűen kinevezi a maga saját körön antiszemita ellenzékének. Ami, azt hiszszük egészen önkényes eljárás a politikában. Mert a tiszteletreméltó óbudai szabadelvű Nagy Dezső-párt választói aligha olvasgatták a Budapesti Napló, a Hét vezérccikkeit, az antiszemitizmus tejjel bővelkedő emlőit, amelyek úgy panaszkodnak az antiszemitizmusban foglalt némely kérdés fölött, hogy az valójában dicsekvés. Mégpedig olyan dicsekvés, amely különösen a vidéken csakugyan megszülheti az antiszemitizmust. Egyáltalában különös jelensége a mostani választási mozgalmaknak, hogy csak a zsidók kísérlik meg a felekezeti mozzanatoknak bevitelét a harcba. Az I. kerületben sem katolikusnak, sem protestánsnak, sem pedig görögkeletinek nem jut eszébe az, hogy felekezeti csoportosulásra törekedjék, csakis két zsidó választópolgár lobogtatja a felekezeti zászlót körlevélben Fálk Miksa mellett. A Budapesti Napló, a Hét vezércikkei, a körlevelek, amelyek felekezeti érdeknek tüntetik föl a választást, csakugyan megcsinálhatják az antiszemitizmust még a fővárosban is. Kire szavaz Bánffy báró ? Ez a kérdés foglalkoztatja a budai első kerület polgárait, amelynek ez ideig a bukott miniszerelnök még mindig választója. A kérdés, tekintve a fenforgó körülményeket, eléggé pikáns, mert alig hiszszük, hogy Bánffy báró leszavazzon Fálk Miksára, aki hosszú körfutás után végre visszatért a Bánffy személyét illetőleg oda, ahonnan a Bánffy kabinet megalakulásakor kiindult: a Bánffy-politika lenézéséhez. Bernát István semmiesetre sem kapja meg a Bánffy szavazatát s igy Bánffy abban a kiváltságos helyzetben lesz, hogy tartózkodását a szavazástól teljesen meg tudja okolni. Az I. kerületi kálvinista urak furcsa magatartása a főváros 44.000 kálvinistája között jogos megbotránkozást keltett. Ismeretes dolog, hogy a budapesti ref. egyház egyházi életének voltaképpen három kiváló egyén adott eddig szint, ellentétben a papi üzletemberek mindenfelé tekintgető farizeusi magatartásával. Az egyik egy vallási fanatikus, theológiai tanár, a másik egy magas állású közigazgatási bíró, a harmadik, ki társadalmi téren legtöbbet tett gyakorlati irányban a nagypénteki társaság létesítésével, a Lorántffy Zsuzsánna-egylet támogatásával és egyéb jótékonycélú vallásos mozgalom kezdeményezésével— dr. Bernát István, az I. ker. szabadelvű pártjának jelöltje. E kiváló protestáns egyénnel szemben a vedlett Fálk Miksa korteseiként szerepelnek a budapesti presbitérium tagjai közül néhányan, püspöki vők, miniszteri tanácsosok, tanárok, kik tehát a főváros protestáns életének támaszát a jelenleg még külsőleg katholikus(nem oly nagyon régen az!),egészben merkantilis Fáik Miksában látják. Értenek, ha Bernát nem szabadelvű, hanem néppárti, függetlenségi, Kossuth-párti, nemzetiségi vagy akármi más politikai elvnek hódoló politikus volna, de midőn ugyanazon politikai pártállású két jelölt közül az egyik, hitük oszlopa s akkor ez ellen fordulnak ez, már a gondolkozási perverzitásról és abszolút hitetlenségről tesz tanúbizonyságot. Mennyire szokták ez urak magasztalni a zsidóságot vallásos és faji összetartása miatt, ugyan mért nem vesznek példát arról? Vagy tán azért járnak iskolába Fáikhoz ? Egy híthű kálvinista. A temesvári szerb püspökség betöltése céljából a görög-keleti szerb püspöki zsinat november közepén Karlócán összeül, hogy megválaszsza az új püspököt. Addig Brankovics pátriárka a püspökség adminisztrálásával megbízta Bogdanovits Lucián budai szerb püspököt, ki a legközelebbi napokban Temesvárra utazik a felmerült ügyek elintézésére. Budapest, szept. 30. Magyarország a magyaroké. A gönci levélnek ez a kijelentése szálló igévé vált. Pedig támadták erősen, szenvedélyével és rágalmazó szavakkal. A közvélemény azonban kiérezte, hogy e kívánság megvalósulása reánk nézve létkérdés és éppen azért a támadások csak népszerűségét növelték. Ez az igazság behatol oda is, ahol el akartak zárkózni előle és meghódítja azokat a szíveket is, amelyek Horatiust idézve, hármas érccel örezték magukat vele szemben, így a Budapesti Napló, mely annak idején annyi kifogást talált a gönci levélben, amely szerette volna meggátolni azt, hogy szavai eljussanak a magyar szivekbe, diadalommal hirdeti, hogy Darányi miniszternek sikerült meggátolni a magyar Kárpátoknak általunk már említett kisajátítását s neki köszönhető, ha a csorbás ló a magyaroké marad. A kozmopolita nembánom- 2 _______________ Kedd, 1901. október 1.