Hazánk, 1901. december (8. évfolyam, 284-307. szám)

1901-12-01 / 284. szám

HAZÁNK. 284. szám. fejüket. Az ehhez szükséges türelmet, ki­tartást, leleményes invenciót, vállalkozó szellemet és tőkeerőt előbb még bele kell vinni az Alföld népébe, ami hosszú idő és fokozatos, lassú fejlődés munkája. Az öntöző-csatornát pedig hajózó-csatornával kombinálni, úgy, hogy egy csatorna mind a két célt szolgálja, úgyszólván nem le­het. Mert az Alföld talajának, hogy a kert­gazdálkodásra alkalmassá legyen, kolosz­­szális víztömegre volna szüksége, ami az ár ellenében való hajózásnál rengeteg vontatóérőt igényelne. Vagy sok a víz s akkor nehéz a hajózás, vagy szelíd az ár s jól megy a hajózás, de ak­kor nincs víz az öntözésre. Az Alföld kulturális fölfejlesztéséhez a mai nemze­déktől többet követelni alig lehet, mint hogy a Duna-Tisza-csatornát megépítse. Ez a kulturmunka is már csak a jövő ge­nerációknak fogja szórni áldásait s tölök fogja igényelni, hogy a megkezdett művön tovább munkálkodjék. A vizi utak tervét igenis felkarolandó­­nak tartjuk, de csak az ország vagyoni erejéhez mérten s a közgazdasági élet sürgős s elodázhatlan szükségleteivel való leszámolás után. Éppen ezért szegényes viszonyaink között a víziutak poetikus tervéből a legközelebbi egy-két évtized határain belül alig hiszünk többet meg­­építhetőnek, mint a Duna-Tisza csatornát, várván egyelőre ettől is inkább csak jelen­tékeny forgalmi előnyöket, de nem az alföldi kerti kultúra megteremtését. A többi a távolabb jövő zenéje s bármily szépnek ígérkezik is ez, a pénz és kenyér­szükség panaszos dallama sokkal köze­lebbről hangzik a fülünkbe. Semmiesetre sincs napi jelentőségük a nagyszerű csatorna-koncepcióknak, ha csak a tervező rögtön nem mellékeli azo­kat a száz milliókat is, amelyeket a nem­Olaszországba, a Rajna-mellékére, de nem is­­merik Abrudbányát, Topánfalvát, a hosszú Bu­­csumot, Felső-Vidrát és a felséges fenyveserdő közepén fekvő Stina de Valét, Bihar-Füredet, melynek fakalyibáin átdudál a hideg szél és melyet a hó belép forró augusztusban. De azért, ami költőnk, Moldován Gergely hűségesen ott nyaral minden évben, mikor a kolozsvári egye­temen az utolsó indexet is aláírta, pakol s kedves nejével együtt felvonul a másfélezer méter ma­gasságban fekvő fürdőhelyre,melynek remek szép­ségeivel csak Svájc ismert vidékei vetekedhetnek. E környék román népéletéből vette tárgyát is «■Flórika szerelmé'»-hez, melylyel ma este is­merkedik meg a magyar főváros közönsége. Ez uj népszínmű igazi tősgyökeres népies alakok életét tárja elénk. Az egyetlen kapatos ember benne Aron, a jólelkű öreg pópa, ki a darabban a mindentudó isteni gondviselést játszsza s amit a szerző avatott kézzel, drámai furfanggal ösz­­szebogozott három felvonáson át, azt Ő oldja meg a negyedikben a legegyszerűbben és leg­természetesebben. A többi szereplő alak csupa oláh paraszt, a legelőkelőbb egy gazdag juhász, a legkevésbbé előkelő pedig egy mulatságos, tol­vaj oláh-cigány, a «tudvalevő nagy zsiványok» fajából. A darab tárgyát röviden mondom el, minden mulatságos epizód elhagyásával. Budurán Ilie gazdag juhász még legénykorában lányt rabolt, de aztán vissza kellett adnia szüleinek. A lány férjhez ment P Petrikás szénégetőhöz s nemsokára egy szép lánynak adott életet, de maga csakha­mar elhervadt, elhalt. Megeskette férjét, hogy e lányt sohase adja juhászhoz, ha Flórika fölser­dül s az öreg Petrikás nem is szánta másnak a tündérszép Flórikát, mint Onucznak, ki Fejérvá­­rott a «nuscsua-regimentnél («nem tudom-ezred,e­zet áldozni még biztos jó reményében is képtelen, mert pénze elúszott a mező­gazdasági válság csatornáján. 2 Budapest, nov. 30. Miniszterek és a képviselőház elnöke Bécs­­ben. Egynémely lapnak az a kombinációja, mintha Széll Kálmán miniszterelnök gróf Appo­nyi Albertnak, a képviselőház elnökének titkos tanácsosi eskütétele alkalmából utazott volna Bécsbe — félhivatalos magyarázat szerint — nem felel meg a tényeknek, mert a mellett, hogy a titkos tanácsosi eskütételnél a magyar miniszter­­elnöknek semmi funkciója nincsen. Széll Kálmán miniszterelnök már a legközelebbi napokban visszatér Budapestre, holott gróf Apponyi Albert csak jövő szerdán utazik Bécsbe, hogy ott csü­törtökön a titkos tanácsosi esküt­é­telsége kezébe letegye. Ebből az alkalomból gróf Apponyi Albert magánkihallgatáson is megjelenik ő Felségénél. Gróf Apponyi Bécsből nyolc napi tartózkodásra Pa­k­sba megy, a távolléte alatt a t. Házban Tarlián Béla alelnök fogja helyettesíteni. Másik távirat jelenti: Széll Kálmán miniszterelnök katonai ügyek elintézése végett jött Bécsbe s első­sor­ban az ujoncjutalék megállapításáról és az ágyu­­kérdés elintézéséről van szó. Lukács László pénz­ügyminiszter tegnapelőtt este utazott Bécsbe s onnét már tegnap délután már vissza­érkezett Budapestre. Közös miniszteri tanácskozás. Mint Bécs­ből jelentik, tegnap a király elnöklete alatt közös miniszteri tanácskozás volt, melyen a magyar kormány részéről részt vettek Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács László és báró Fejér­­váry Géza miniszterek. A tanácskozás a leg­közelebbi delegáció teendői­vel és a közös költség­­vetés megállapításával foglalkozott. Az új vatikáni osztrák-magyar nagykövet. A bécsi Reue Freie Presse jelenti, hogy gróf Szécsen Miklós külügyminisztériumi első osztály.őt kinevez­ték va­tkáni osztrák és magyar nagykövetté. . Gróf Revertárát, az eddigi nagykövetet visszavonulása al­kalmából a Szent István-rend nagykeresztjével tün­tették ki.­­ Gróf Szécsen Miklós gróf Szécsen An­talnak, az egykori főudvarnagynak és történetírónak a fia. Született 1857-ben és előbb követségi titkár A képviselőház pénzügyi bizottsága december 1-ikén délután öt órakor tartandó ülésében tárgyalni fogja a vármegyék pénztári és számvevőségi teendői­nek ellátásáról szóló javaslatot, december 5-ikén­ délután öt órakor tartandó ülésében pedig megkezdi az 1902. évi állami költségvetés tárgyalását. — a 62-ik gyalogezred) szó­gál s mihelyt onnan kiszabadul, eljön szénégetőnek s elveszi Flóri­kát. A szép leány feljön a hegyek közé apjával s ott belebotlik Budurán Juonba, a pásztor legény­ fiába, ki őt először tündérnek nézi, majd midőn megtudja, hogy csak lány, halálo­san megszereti. A lányt is szívén találja Juon határtalan hódolata és igaz szerelme­s vagy a Juoné lesz, vagy senkié. Az öreg Petrikus nem akarja a lányt Juonnak adni, de meghív­ják a gainai leányvásárra, ahova ők elmennek. A leányvásár mozgalmas képét látjuk a követ­kező felvonásban. Jun sokáig várja Flórikát, majd táncra kerekedik egy másik szép lánynyal. Flórika ekkor érkezik, hűtlennek hiszi tüszős ga­vallérját, de később ki­magyarázód­ik minden. Azonban megjő Oricz a katonaságtól s itt talál­kozik Petrikásékkal s az öreg szénégetővel meg­egyezik Flórikára. Juon ennek neszét véve, egyik barátjával elrabolja Flórikát és a havasi kuny­hóba viszi. Onucz és Petrikás utána erednek a leányrab­lóknak. A két legény között késpárbajra kerül a sor s Juon legyőzi Onuczot, midőn azonban ké­sét Onucz szivébe akarja döfni, megragadja kar­ját az öreg Budurán. Om­sz megszégyenülve tá­vozik, a juhász és fia között azonban heves ösz­­szetűzés lesz a lány miatt. Juan megveti Máriát, a neki szánt menyasszonyt, kit apja most hoz a völgyekből és Flórikához ragaszkodik, az öreg juhász elátkozza az engedetlent és szemébe vágja, hogy csak talált gyerek, örökbe fogadott fiú, mehet házából, fel is ut, alá is. Flórika most birhatja csak igazán Joait, hiszen épp oly sze­gény mint ő; nem a gazdag juhász fia többé,­ most már az övé lehet. Atyjával és kedvesével elmegy tehát s a fiatal pár öröméből csak a pópa áldása hiányzik. Az utolsó felvonásban Onucz megismerkedik Máriával, Juon ott hagyott menyasszonyával. Voltaképpen ő már nem szereti Flórikát úgy, mint három év előtt s csak büszkeségét sérté, hogy Juon elvitte az orra elől. Máriának meg jobban tetszik Oriez, mint Juon — hamar meg­egyeznek. Az öreg pokolár eleinte tudni sem akart Juon és Flórika szerelméről, a vén pópa azonban kinyitja szemét. «Nézd meg a lányt, hisz eddig a szemébe se néztél», — mondja neki halkan — «a te lányod az!» Budurán ámulva látja, hogy saját lányát kicsinyelte és vetette meg, — most annál inkább hozzáadja Juonhoz és vagyona nagyobb részét is Flóriká­­nak adja, hogy az édes anyának tett fogadást ne kelljen megszegni s Flórika ne legyen juhász felesége. Általános boldogsággal végződik a da­rab, két fiatal pár eljegyzésével. Moldován darabja tele van jellemző részletek­kel melyek részint idilliek, részint drámaiak, ré­szint humorosak. Alakjai kissé túl fellengősen beszélnek, de gondolkozásuk népies s a világ, melyet elénk tárnak, minden izében érdekes. Csodaszép dalokat hallunk benne, néhány érde­kes, szép táncot és főleg pazar alkalmat arra, hogy Blaha Lujzát újból csodálhassuk mint népszinműjátszót és mint utólérhetlen népdal­énekesnőt. Raskó Gézának, ki Juont adja, szin­tén jó alkalma nyílik, néhány meleghangú szép dal elénekelésére, Szerdahelyinek (Budurán), Vidornak (Orucz) erős drámai játékra, Szabó Antalnak, hogy jelző, humoros alakítást adjon a vén szénégetőben. Kápolnai Irénnek, Síposáé­nak, Ujvárynak vidám epizódszerepekre, Hor­­váthnak egy jólelkü pópa ábrázolására, a tánc­karnak szép táncokra s a színháznak uj jelme­zek és díszletek bemutatására. k. jj. Vasárnap, 1901. december 1. volt Rómában.­­— Egy mai bécsi távirat jelenti. Megerősítik azt a hirt, hogy gróf Szécsen Miklós külügyi osztályfőnököt vatikáni nagykövetté nevezték ki. Szécsen Miklós 1881-ben lépett a diplomácia szolgálatába. Konstantinápolyban, Rómában, Paris­ban, Pétervárott, Bukarestben és Drezdában, majd ismét Rómában működött, hat év óta pedig a kül­ügyminisztériumban van. Helyébe első osztályfőnökké Lützow második osztályfőnököt, ennek helyébe pe­dig Mereij Kajetán követségi tanácsost nevezték ki. Négy összeférhetlenség. Annak a 80 tagú zsűri­nek, melyet a képviselőház elnöke, gróf Apponyi Albert a törvény értelmében pár nappal ezelőtt állí­tott össze, négy bejelentés ügyében kell már is ítélnie, mihelyt a Ház inkompatibilitási bizottsága elvégezte az illető ügyekben az előkészítő teendő­ket. Ezek az ügyek a következők: a) gróf Kará­csonyi Jenő gróf, önbejelentés (az államkincstárral tenyészbikák szállítására nézve ionnál lőtt, de fölmon­­dott szerződési viszony); b) gróf Batthyány Lajos, önbejelentés (elnöke a vasmegyei elektromos rész­vénytársaságnak, mely pár száz korona erejéig az állammal szerződéses viszonyban van, de ezt föl­mondta). c) halas: Zsigmond, önbejelentés (mint a magyar gazdák szövetkezetének igazgatósági tagja összeférhetetlen helyzetben van-e?) A negyedik in­kompatibilitási bejelentést Zoffmann Sándor és tár­sai verseci lakosok tették a város országgyűlési kép­viselője, Seemayer János ellen azon a címen, hogy polgármesteri állásáról nem mondott le. Peticsók a Kúrián. A magyar kir. Kúria decem­ber hónapra a következő kérvénynyel megtámadott mandátumok tárgyalását tűzte ki. (Az előadó bírák neveit zárójelben adjuk.) December. 5-én: Werner Gyula dr. Magyar-Igen (Losonczy). 7-én: Pavlovits Ljubomir dr.­ Török­ Becse (Fittler). 9-én: Bánhidy Antal báró Kis­ Jenő (Ádám). 10-én : Miksa Imre Felvinc (Bolgár). 11-én: Fogarassy Zsigmond Halmi (Ádám). 17-én: Kosz Gyula dr. Szepes-Szombat (Kelemen). 13-án : Orley Kálmán Margittá (Zachár). 16-án: Válások János Verbó (Zachár). 17-én Makkai Zsigmond Ákosfalva (Nagy Sándor). 18-án : Enyedy Lukács Tápé (Zachár).

Next