Hazánk, 1901. december (8. évfolyam, 284-307. szám)
1901-12-01 / 284. szám
HAZÁNK. 284. szám. 19-én: Kiss Ferenc képviselő és Zrumetzky vál. elnök Szolnokon (Asztalos. 20-án: Farkas Ábrahám Rimaszombat (Zachár). 23-án: Dessewffy Emil írróf Szempe (Fittler). 28-án: Gorove László dr. Végváron (Kelemen). 30-án: Egry Dezső dr. Pécsváradon (Fittler). A horvát országgyűlés mai ülését délelőtt 10 óra30 perckor nyitotta meg a korelnök. Az utolsó ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a ház áttért az elnökválasztásra. Az ellenzék elhagyta a termet. Elnökké egyhangúlag 80 szavazattal Gyurgyevics Vasót, alelnökökké ugyancsak egyhangúlag Francisci Henriket és Sperec Ferencet választották meg. Jegyzők lettek: Denies, Gapranics, Strizics, Kekuhes és Sobat, háznagy: Kuzmanovics. Politikai és társadalmi kérdések. — A Hazánk tudósítójától. — Budapest, nov. 30. A mai nappal a Kúria megkezdte a választási ügyekben való bíráskodásban a tárgyalásokat. Akik ismerik a Kúriához beérkezett petícióknak nemcsak a tömegét, de tudják azt is, hogy némely kérvény minő óriási anyagot ölel fel, a kihallgatandó tanuknak minő óriási tábora lesz egy-egy petíció következtében elrendelt vizsgálat során kihallgatandó, azok nagyon peszszimista felfogásban vannak a kúriai bíráskodásnak nem az érdeméről, hanem annak a gyorsaságáról. November 30-tól egész 1902. évi március 13-ig majd minden másnapra van kitűzve tárgyalás s határidő nem tűzetett ki még három petícióra nézve. Jól megjegyezzük, hogy csak az első tárgyalások azok, amelyek a jövő év első negyedét betöltik. A vizsgálatok, amelyek eddigi számítás szerint legalább tizennégy-tizenöt esetben fognak elrendeltetni, a választás helyére illetékes királyi táblák kiküldött bírái által fognak végrehajtatni. A képviselőházi bíráló bizottságoknak a gyakorlatát tekintve mértékül, előre meg lehet állapítani, hogy lesznek vizsgálatok, amelyek négy-öt hónapot vesznek igénybe. Mindezeket összevetve, alig van kilátás arra, hogy a választási ügyekben ítélkező két tanács a petíciókkal a jövő esztendőben végezzen, így áthúzódnak a kérvények az országgyűlés harmadik esztendejébe. Ami lehet igen kellemes ama megkérvényezett képviselő urakra nézve, akik ilyen hosszú ideig benne maradnak a képviselői állás tekintélyében, annak a tiszteletdíjában, de fájdalmas az, hogy a kúriai bíráskodás ismét az esztendős porokét termeli, amelyek a magyar igazságszolgáltatást amúgy is kellemetlen világításban szokták föltüntetni. Ez a kúriai bíráskodásnak nem a lényegét érinti, ebből nem lehet argumentumot használni arra, hogy térjenek vissza a régi rendszerhez. De politikai körökben igen nyomatékosan kezdik hangsúlyozni, hogy az igazságügyminiszter egyik legsürgősebb adminisztratív dolga kell hogy legyen a kúriai bíráskodás lehető gyorsítása, nehogy maga az egész ország által óhajtott reform beleposványosodhassék a hosszú ügymenet örvényeibe. E mellett birói és ügyvédi körökben attól tartanak, hogy ha a választási ügyekben való kúriai bíráskodás a legfőbb birói fórum két tanácsát ennyi időre az idő és munkaerő teljes kimerítéséig egyetlen egy ügycsoport leköti: mi történik a polgári és büntetőügyekkel, amelyeknek a végső elintézése szintén a Kúriához van utalva. Az igazságügyminiszter bizonyára megteszi a kisegítő intézkedéseket, hogy az ügymenet a Kúrián fenn ne akadjon. * Ma egy hete Heinrich Gusztáv a Pedagógiai Társaság-bem a középiskolák felügyeletéről fel-s olvasást tartott. Másnap e felolvasás az egyik napilap tárcájában meg is jelent. A magyar tanárvilág régóta nem bámult akkorát, mint mikor e tárcaközleményt végigolvasta. Az a Heinrich Gusztáv, ki harminc éven át minden középiskolai kérdésben, mint tanácsadó, vezető és szervező folytonosan primhegedűt játszott, azt írja, hogy nyomorúságosabb, betegebb és értéktelenebb alkotása nincs a magyar tanügynek, mint a középiskola. Ezt a nagy igazságot csak azok nem látják be, kik a szabadságolások, zsíros hivatalos és tanulmányi kiküldetések vagy egyéb rebabok fejében hozsannát zengedeznek a mostan divatos rendszernek. Hogy Heinrich Gusztávnak most ezúttal igaza van, feltétlenül elismeri minden elfogulatlanul gondolkozó tanár. A hitetlenebbek azonban azt kérdezik: miért mondja ez igazságot éppen Heinrich Gusztáv? — A magyar középiskolázásban a Kunigunda és Eduárd szerepét két jeles egyetemi tanár játszsza. Mikor Heinrich-Kunigunda van a cselekvés színpadán, akkor Beöthy Eduárd veszettül dühöng a nézőtéren a nemzeti tárgyak veszedelme s az egész középiskolázás nemzetietlen volta miatt. Mikor pedig Beöthy Eduárd játszsza a maga nemzeti szerepét, akkor Heinrich Kunigunda tépi haját amaz általános elbutulás miatt, melyet a magyar középiskolázás uj divatu rendszere terjeszt. Most Beöthy-Eduárd van a színen és Heinrich-Kunigunda dühöng a nézőtéren- Akik ismerik, azt mondják, nem sokáig, csak addig, mig szive vágya teljesül, akkor Beöthy- Eduárd fut le vércse visongással a nyílt utca során!* A Pichler—Weisz Berthold magasabb közéleti erkölcstani vitája hullámokat vett a budapesti értéktőzsdén. A képviselőház napirendre tért a pörösködés fölött, de ott, ahol határidőben és effektiv üzletben állandóan panganak s többé nem a börzeékceket gyártják, hanem szívesen elmélkednek a hajdani fényes múlt felett, sokat foglalkoznak most Weisz Bertholddal. Nem a képviselővel, a publicistával, hanem az egykori tőzsdetanácsossal, aki szűknek találván az ő tehetségeinek a Merkur-palotát, átevezett a képviselőházba. Weisz Berthold tőzsdetanácsos urat ugyanis megabcugolták egyszer a tőzsdén El is feledték volna a Pester-Lloydban megörökített abcugokat, ha Weisz Berthold országgyűlési képviselő a sajtóban és a képviselőházban nem áll be ítélkező bírónak a gazdasági élet erkölcsi vonatkozásai fölött A hajdani tőzsdetanácsos annál a hírhedt krachnál kapta a börzén az abcugokat, amely a rákospalotai vasút részvényeinek a kibocsátásával szállt reá a budapesti piacra. A részvényeket magas fejpénzzel árulta a magyar ipar és kereskedelmi bank s a közönség a részvényeket mint játékpapírt tömegesen vásárolta. Közben a tőzsdetanács, amelynek Weisz Berthold tagja volt, ezt a papírt elvi határozattal kizárta a határidő-üzletből s úgy gyakorolta a zárlatpolitikát, hogy előbb megszavazta a kotkozást, amikor ennek a tejfelét a spekuláció leszedte, ugyanabban a tőzsdetanácsban ékes beszédet mondott a tőzsdei visszaélések ellen s indítványozta, hogy a részvények a határidőüzletből zárassanak ki. úgy látszik, Weisz Berthold urnak már akkor voltak gazdaságmorális hullámzásai, de a budapesti tőzsde az ő egykori tanácsosának a fellendülését csak abcuggal honorálta. * A fő- és székváros közgyűlése két nap alatt elintézte a költségvetést. Ezzel a nyilvános és rejtett defiseit jó egy esztendőre el van tüntetve a napirendről. Nagyobb baj ott a Kecskeméthyféle sikkasztás, amelynek félmilliója most polgármesteri jelentésben kerül a közgyűlés elé. Rendőrség és fővárosi adminisztráció egészen leplezetlenül állanak a nagyközönség előtt ebben az ügyben. Szánalmas a főváros a maga statútumainak, szervezeti szabályzatainak a tömkelegében, ahol most egy pár tisztviselő apró vagyonkáját fogdossák össze a félmillió fedezetére.. A törvényhatósági bizottság kebelében már mozgalom indult meg, amely a belső pénz- és ügykezelés egész revízióját követeli, mert nyilvánvaló, hogy az ügy-, pénzkezelés, a számvite úgy össze van bogozva, hogy a visszaélések ellen minden védelem hatástalan. Ettől az ügytől teljesen függetlenül is sokat beszélnek Halmos János polgármester visszalépéséről, aki szolgálati évei után 80—90 százalék nyugdíjjal vonulhat a magánéletbe. De e mellett kilátásban van a kormánybiztos kiküldése is, ami mint legutolsó adminisztratív eszköz annyival inkább helyén volna, mert sem a közgyűlés, sem a tanács nem mozdul magától. Jár a kitaposott utakon, veszedelmére ennek az abnormis fejlődése és alakulása metropolisnak . Vasámap, 1901. december 1} Az első petíció tárgyalása. Budapest, nov. 30. A kúriai bíráskodásról szóló törvény értelmében a kir. Kúria ma bírálta el az első petíciót, amelyet Fodor József és társai nevében dr. Darányi Gyula ügyvéd adott be báró Gagera Miksa, Galgóc néppárti képviselője ellen, kérve a választás megsemmisítését. Az első petíció tárgyalása iránt igen nagy érdeklődés mutatkozott. A tanács pontban 10 órakor lépett a terembe. Elnöke: Friss Andor kúriai tanácselnök, tagjai: Lacár Emil (előadó), Adam András, Beck Hugó és Tergozsics István kúriai bírók. A mandátum megtámadásának jogi képviselőjeként dr. Darányi Gyula, báró Gagera Miksa képviseletében pedig dr. Nagy Dezső jelent meg mint választásvédő. A tanács jegyzője Héler István törvényszéki bíró. Faizs elnök ismerteti a petíció tartalmát. Fölhívja dr. Nagy Dezső választásvédőt, van-e valami alaki kifogása a kérvény ellen. Dr. Nagy Dezső: Nincsen. Ezután dr. Darányi Gyula élőszóval indokolta a petícióban foglaltakat. 1901 október másodikén — úgymond — a Galgócon megtartott képviselőválasztáson báró Gagern Miksát választották meg szótöbbséggel képviselőnek. E választás érvénytelenítését Fodor és társai az 1899. évi XV. t.-c. 3. pontja alapján kérik, amely szerint a választás érvénytelenítendő, ha a képviselő a választás időpontjában választható nem volt. Az iratokhoz csatolt belügyminiszteri tanúsítvány szerint báró Gagern 1898 novemberében nyerte el a magyar állampolgárságot igazoló honosítási okiratot. Egy másik belügyminiszteri tanúsítvány szerint báró Gagern báró ez év január havában tette le az állampolgári esküt Sopron vármegye alispánjának kezéhez. Minthogy pedig az 1879. évi L. törvénycikk értelmében, aki nem királyi oklevéllel honosíttatott, csakis 10 év múlva lehet a törvényhozás tagja, világos, hogy báró Gagem a választás alkalmával a törvény értelmében megválasztható nem volt s ennélfogva a választás érvénytelenítendő. Ezután dr. Nagy Dezső választásvédő emelkedett szólásra. Azt mondja a kérvény, hogy báró Gagem 1901. január havában tett állampolgári esküt, ennélfogva a 10 esztendő még nem telt el s igy választható sem volt De báró Gagem az 1901. évre érvényes választók névjegyzékébe felvétetett, akkor vétetett már fel tehát, amikor ő a honvositási esküt még le nem tette. A törvény szerint pedig választható az, aki valamely érvényes választói jegyzékébe fel van véve. Tehát mikor ő választás alá került, már az ő magyar állampolgársága el volt ismerve. Báró Gagern 1867-ben született Hadházán. Anyja magyar állampolgárnő volt, atyja a hadseregnél szolgált. Márpedig a törvény azt mondja, hogy ha valaki Magyarországon született, magyar állampolgárnak tekintetik mindaddig, míg honosságát határozottan el nem veszti. Már most az a kérdés, megszűntnek tekintendő-e báró Ga nem magyar állampolgársága? Erre határozottan nemmel feles Gagern atyja Poroszországból származott ide, 1864-ben magyar nőt vett feleségül s a magyar hadsereg kő-