Hazánk, 1902. április (9. évfolyam, 78-102. szám)
1902-04-29 / 101. szám
IX. évfolyam. 101. szám. Kedd. Budapest, 1902. április 29| HAZÁNK 8BBBKESZTÖSÉG ÉS KIADÓHIVATAL FELELŐS SZERKESZTŐ Előfizetési ára.4 éfre87 évre 28 kor. I Negyedévre 7.—kw. Budapest, vm., Szentkirályi utca 28. (MnMkal mb Monk .lain. « TUatonamkm *6—28 BUDAY BARNA. . ■■■--— - Félévre _ 14 * | Egy hAn _ 9.40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon IB HIM«. A fagy. Budapest, márc. 28. Megfagyott a szegény ember kenyere. A nagyvárosi ember, aki melegebb felöltőt vált vagy gázzal sütött palotában olvassa az újságot, érti és érzi-e egész nagyságában a csapást, amelylyel az Urnak újfent meg tetszett látogatni ezt az országot? Bor, búza, gyümölcs szép reménye volt, nincs, elfagyott. Elavult szívvel olvastuk a jelentéseket, amelyek arról is szóltak, hogy a gazdák sok helyt sírva járták be a határt! A nemzetgazdaság tudósai összebújnak, elmélkednek, töprenkednek, hogy az Isten csapását annak rendje és módja szerint meganalizálják s számszerint is meghatározzák a kárt, amelyet az utolsó fagyok okoztak az országnak. Az országnak hires bortermelő vidékein az idén a fagy félig leszüretelt már s a magyar gyümölcsöt a külföld csemegés asztalai az idén hiába várják. Magyarország legnagyobb termelési ágától egyetlen éjszaka időfordulása milliókat von el, ha a gazda számításain és tervezésein keresztülgázolt az Ur vörös ceruzája, ugyanekkor pedig a pénzkölcsönző matadorok matematikai pontossággal megállapítják, hogy az idén mennyit kell nyerniük a gazdákon. Mert azon a pénzen, amit a gazda befektetett a földbe s azon a terményen, melyet a gazda produkál, mindenki nyerni akar. A haszonról sem itt, sem ott nem mondanak le azért, hogy a gazdát fagy érte. A pillanatnyi kárt tehát viseli az, aki termel s csak lassan kint érzi meg a bajt az ország azzal, hogy az érvágást szenvedett mezőgazdaság az ipari és kereskedelmi élet véredényrendszerébe véranyagot mind kevesebbet szállít. Az a fagy, mely a szőlőgerezdből kilopja az életet, a gazda zsebin át meglopja az egész országot. Mert százados példaszó, hogyha a gazdának van pénze, mindenkinek van pénze. Következésképpen ha a gazdának nincs, koldus az egész ország. De hányan akarják azt, hogy ne legyenek szükségben azok, akiktől az egész ország gazdagodni akar?! Országos fagyok ellen nem védelmezhetjük meg a gazdát, de igenis tehetünk róla, hogy politikai fagyok ne pusztíthassanak a vetésekben. Politikai fagyok ellenszere a helyes gazdasági politika. Tehetünk és tennünk is kell róla, hogy a mezőgazdasági termelés értékét a külföld versenye el ne sorvassza. Helyes, következetes és okos gazdasági politikával részben ki lehet pótolni azt is, amit az Isten csapása elvont tőlünk. A gazdát az ilyen nagy szerencsétlenségből csak az az öntudat állíthatja talpára, hogy amit termel, munkál és a piacra hoz, annak meg lesz a kellő értéke. Az ország életbevágó nagy érdeke, hogy a magyar államférfiak a mezőgazdasági termelés értékének biztosítására minden lehetőt megtegyenek és még a lehetetlent is megkísértsék. Ennek a problémának helyes megoldása lesz az alapja jövendő fejlődésünknek, vagy sorvadásunknak s ez lesz a mértéke a magyar státusférfiak államművészetének. Országos fagyok meg más hasonló elemi csapások tapasztalat szerint évről-évre meg sem ismétlődnek. A politikai fagyok azért veszedelmesek, mert évtizedekig éreztetik pusztító hatásukat. Ha például az olasz borok áradatát piacainktól hamarosan el nem rekesztjük, megsemmisül a sok millió, amit a szőlők rekonstrukciójára fordítottunk. A fagy a szőlőkben is rengeteg kárt tett, de a franciák könnyű szerrel kiheverhetik a bajt, sőt úgyszólván számítottak és spekuláltak erre a csapásra. Mert amenynyivel csökkent a jövendő szüret reménysége, ugyanannyival emelkedett a heverő borkészletek értéke. Ez a kedvező eshetőség nálunk az olasz borok áradatába fulad. Hiszen megírtuk nemrégen, hogy az importőrök egyetlen hét alatt húsz-harmincezer hektoliter bort hoznak be Olaszországból! A gazda, aki értékeket termel és a föld felé görnyed súlyos munkájában, megköveteli a magyar államférfiaktól és nemzetgazdáktól, hogy ők is kivegyék részüket a munkából. Nekik egész figyelmükkel az események térképe fölé kell hajolniok és lankadatlan éberséggel őrködniük. A külföldnek tett minden vigyázatlan konceszszió a nemzeti vagyon valamelyik fontos kategóriájának sírját áshatja s a magyar A HAZÁNK TÁRCÁJA A műbarátok kiállítása. A Hazánk eredeti tárcája. A Király-Bazár jobbszárnyán,a Ferenciek-tere 4. számú ház I. emeletén, három kis teremben fényes kis kiállítás nyilt meg tegnap délelőtt: a Műbarátok Köre adott ismét életjelt magáról. E kis társaság, melynek hivatása a választékos izlés művelése, ritkán szokott a nyilvánosság elé lépni s akkor sem oly módon, hogy a nagy közönség figyelmét vonja magára. Régebben, amíg a feledhetlen emlékű, szeretetreméltó Justh Zsigmond vezette e kör irodalmi ügyeit, könyveket és adott ki, (fájdalom nem igen válogatva a szellem termékei között) majd e vállalatát beszüntetvén, csupán a műipari izlés fejlesztésének terére lépett s legyező-, ékszer- és egyéb ily műtárgyak kiállítására szorítkozik. Legújabb enemy kiállítása a szelencék,órák és miniatűrök kiállítása, melyhez faldíszül néhány becses festmény, szobor és gobelin járul. A kiállítás azonban oly csendben készült, hogy csak jóformán most érkezik egész sereg becses tárgy, melyeknek már bajos helyet szorítani. Sajnos, hogy katalógusa (mint a legtöbb olyan kiállításnak, melyet az iparművészeti múzeum igazgatósága rendez) még nincsen s talán csak a kiállítás bezárása után készül el, így tehát a néző legnagyobb részt vaktában tapogatózik, szakértő kalauzoltatás helyett. A kiállítás tárgyainak összehozása Batthyány Lajosné grófné, a Műbarátok Körének elnökét, gróf Teleki Sándorné, Benczúr Gyuláné,Enyedy Lukácsné, Hampelné Pulszky Polixéna úrnőket dicséri. Aránylag rövid idő alatt és kevés kiállítótól sok és igen becses tárgyat szereztek be s állították ki, többnyire a tulajdonosok stílszerű szekrényeiben. A kiállított tárgyak legnagyobb része zsebóra, burnótszelence, bonbonieres egyéb nippel, ezenkívül miniature-arcképek, kis szentképek ércfoglalványban s ékszerek láthatók itt. Keretbe foglalva érdekes különlegesség gróf Teleki Sándorné szives köszöntőinek és üdvözlő kártyáinak gyűjteménye a XVIII. század végéről és XIX. elejéről, többnyire német gyártmányok, oly stílben, amilyen a mézeskalácsokon ma is látható. Több évszázados hagyományok megcsontosodását mutatja ez keletkezésétől fogva, összegyűjtésére azonban eddig senki se gondolt. Sajnos, hogy a kiállításról átlag kevesen tudtak s így kevesen is járultak hozzá. Mi más lett volna ez, ha például a fraknói kincstár megnyílt volna a kiállítás számára, ha gróf Károlyi Györgyné, Sándorné és Gyuláné családi kincseiből szintén láthatnánk ott remek példányokat, ha Bubics Zsigmond püspökön kívül más főpap is részt vett volna e kiállításon, ha a magyar középosztály régi, törzsökös nemességét szintén belevonták volna, hogy családi kincseiből küldje el a kiállítani valókat, ha az erdélyi mágnáscsaládok történeti kincseiből itt láthattunk volna egy csomót, szóval ha általánosabbá tétetett volna e kiállítás, mely most csak a jövőre való folytatás ígéretéül tekinthető. A műtárgyak legnagyobb része Budapesten lakó kiállítók tulajdona. Gróf Batthyány Lajosné, gróf Andrássy Tivadar és Gyula együttesen állították ki régi drágaságaikat, vörös bársonynyal bélelt diófa szekrényben. A Velencék és órákon kívül pár családi kép kelt figyelmet, legfőképpen pedig Mária Teréziának és férjének I. Ferenc német császárnak miniature-arcképei a császári koronával díszített érckeretben. Különös figyelmet érdemel itt még egy Terburgból származó miniature. Gróf Zichy Nép. Jánosné külön szekrénye alakjánál fogva is igen érdekes. Az álló szekrényt kétszer homoritott, vastag kristály üveglap veszi körül, a fafoglalvány XVIII. századbeli ércdiszítményű. A számos becses műtárgy között kiválóan nagy számmal vannak a necessairek képviselve. Parcellán, ezüst, arany és egyéb érdekban látjuk itt a tűk és varróeszközök gyűjteményét, azt is bizonyítván, hogy szép anyáink nemcsak jó honleányok, szépasszonyok, de szorgalmas háziasszonyok is voltak, kiknek férjeik külországi utazásaikból nemcsak hárfákat és órákat, de kézimunkához való varróeszközöket is szorgalmasan hordoztak. Ilyen necessaire-gyűjtemény egy külön szekrényben is látható mindenféle alakban. Speciális Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit díjtalanu közöljük