Hazánk, 1902. december (9. évfolyam, 284-308. szám)
1902-12-02 / 284. szám
HAZÁNK. 284. szám. . Rákócziné hazautazása urához 1706. áprilisában valóságos diadalut volt. Vratizláv kancellár Pozsonyban bucsu-ebédet adott Rákócziné tiszteletére, amelyen megjelentek az osztrák s a magyar arisztokrácia tagjai, az ármádia tábornokai, főpapok és udvari méltóságok. A lakoma után Rákócziné hermelines fejedelmi pompában, a mai értékben százezer forintot érő, hintájára ült, kétoldalt tíz osztrák tábornok lovagolt, köztük a törökverő gróf Stahremberg Guido, az ármádia legnagyobb büszkesége. Zajos harsona szó, a nép ezreinek üdvrivalgása között érkezett a menet Pozsony alá, ahol a fejedelemasszonyt Rákóczi nyolcszáz daliája vette át, akiket «Rákóczi-villáma», a tűz fejedelme, OcskayLászló vezetett Bazinig mindenütt elő, éljenző sorfal között haladt a menet Ott Forgách Simon kuructábornok fogadta a fejedelemasszonyt. Bercsényi gróf, fővezér felesége a kuruc vitézek feleségeit és leányait szedte össze s azok élén ment a fejedelemasszony udvarlására. Bercsényi maga remegő örömmel küld jelentést fejedelmének arról a szerencséjéről, hogy fejedelmi asszonyának megcsókolhatta a köntösét Rákóczi Nyitra alatt várta feleségét, akit évek óta nem látott Eléje küldte testvéreit s inkognitóban mint farkas-kacagányos kapitány, maga is eléje lovagolt. Felesége nem ismerte meg az inkognitóban. Amikor a fejedelemasszony a táborba ért, a fedelem már ruhát cserélt, fejedelmi díszben, Delia nevű harci lován, hadai élén fogadja hitvesét, aki előtt földig hajtják a nagy zászlót, az udvari kométát. Ezt az epizódot, mondta Gerlóczy, mely nemcsak fontos politikai aktus volt, de fény és arány dolgáéban európai szabású, nemzeti szempontból pedig lelkesítő, bensőséges és megható, ezt az epizódot találjuk legméltóbbnak arra, hogy benne és általa Rákóczi fejedelem és a daliás kuruc kor emlékezetét fölelevenítsük. Takács Menyhért prépost-prelátus nagy tudással és elragadó ékesszólással fejtegette a Rákóczi-ereldre kiállítás célját, rámutatván ama nevezetes, a magyaroknak örökké felejthetetlen és minden idők legragyogóbb korára, mely Rákóczi nevével forrott össze és legszentebb emlékei közé tartozik a magyar dicsőségnek. Indítványozta, hogy 1903-ban Kassán Rákóczi-kiállítás rendeztessék olyképpen, hogy annak tartama a nyári fürdőidőszakkal és a következő tanév elejével essék össze, hogy úgy a fürdőbe menő közönség, mint a tanuló ifjúság gyönyörködhessék a már is nagy mennyiségben öszszegyűjtött Rákóczi-emlékekben. Kassa szab. kir. város közönsége a Kassán felállítandó Rákóczilovasszobor céljára 20.000 korona önkéntes adományt ajánlott fel, amelynek mint tőkének gyarapítására szolgálhatna úgy a történelmi felvonulás, mint a kiállítás jövedelme is. Thaly Kálmán felszólalása után gróf Zichy Jenő Összegezvén a tanácskozás eredményét, kimondta, hogy az értekezlet helyesli az eszmét, hogy 1903-ban Kassán Rákóczi-emlékkiállítás tartassák és hogy egy később megállapítandó időben Budapesten Gerlóczy Géza indítványa megvalósíttassák. Zárószavait abban foglalta össze, hogy a történelmi múltnak kétszáz év előtti korszakára visszatekintse, minden magyar embernek jól eshetik, hogy azon férfiúnak emlékezete e szent teremben teljesen jogosultan és igazságosan tett megbírálva. (Élénk helyeslés.) Végül köszönetet mondott a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy a termet rendelkezésre bocsátotta, azzal zárta be az értekezletet, hogy a magyar Isten áldása kisérje és áraszsza el a megkezdett munkát. (Élénk éljenzés.) MHMHMMMHBBHjj|j|pi»Ml,u11-111 Ul IIai ii ii 1111 m i .111 2 A megszűnt válsághírek* Budapest, december 1. Ma egyszerre elhallgattak a képviselőház folyosóján arról a válságról szóló hírek, melyeket állítólag báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszternek az a kijelentése idézett fel, hogy ő a Nessi-ügyben hozott képviselőházi határozatot csak előzékenységből hajtotta végre. Hogy az állítólagos válság hogyan fog megoldódni, arról az alábbiakban számolunk be. Most mindenekelőtt csak azt hangoztatjuk, hogy ennek a szenvedelyeket szükségtelenül felidézett esetnek hullámait minél hamarább és alaposan le kell csillapítani. Széll Kálmán miniszterelnök az országnak tesz újból nagy szolgálatot, ha ebben a kérdésben olyan nyilatkozatot tesz — amint szándékozik is — mely megnyugtatja teljesen a még háborgó szélsőbali ellenzéket és kellőleg megvilágítja a magyar országgyűlés szuverén jogát, mely előtt minden hatóságnak, még a katonai hatóságnak is meg kell hajolnia. Szükség van erre a megnyugtató nyilatkozatra azért, mert ha valaha, most van szüksége nyugalomra, higgadtságra a magyar törvényhozásnak. Amik a német parlamentben a vámtarifa dolgában történnek, azok a legnagyobb mértékben aggasztják Magyarország népességének törzsét, a magyar gazdaközönséget, az egész gazdatársadalmat. Lehet, hogy annak előestéjén állunk, hogy ma vagy holnap felmondják a német vámszerződést. És hogy ezután mi lesz, arra nézve teljesen tájékozatlan az ország közönsége. Előkészítette-e a két kormány a közös vámtarifát és ha előkészítette, elfogadja-e azt az osztrák képviselőház — nem tudhatjuk. A magyar kormány készen van-e esetleg az autonóm vámtarifával — azt sem tudjuk. Csak az a tény, hogy olyan bizonytalanságban vagyunk, melynek eredménye esetleg Magyarország mezőgazdaságának s igy egész közgazdaságunknak nagy veszedelme lesz. Ezt a bizonytalanságot el kell oszlatni s a kormánynak erre való törekvését a parlament minden pártjának támogatni hazafias kötelessége. Magyarország gazdaközönségének s így az ország népének úgyszólván kenyérkérdéséről van itt szó s ezt a kérdést a kormánynak és parlamentnek megvédelmezni a legelsőrendű feladata, úgy látszik, érzi ezt a magyar képviselőház ellenzéke is, azért állott el nagyon helyesen a Fejérváry-ügy újból való felkavarásától Mint már említettük, most már az ellenzék is beletörődött abba, hogy válság nincs, amint azt különben már előző számunkban is megírtuk. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter után szombat este Széll Kálmán miniszterelnök is Bécsbe utazott s utazásának egyedüli célja az volt, hogy az uralkodónak jelentést tegyen arról a helyzetről, melyet a vámtarifa dolgában a német parlamentben történtek Magyarországon teremtettek. Széll és Fejérváry vasárnap különkülön kihallgatáson voltak a királynál, a kihallgatást megelőzőleg azonban együtt tanácskoztak, míg tegnap este együtt visszaérkeztek Budapestre, amiről a félhivatalos MagyarXárdrati Iroda a következő jelentést adta ki: Széll Kálmán miniszterelnök Skerlecz báró fit-kárja kíséretében ma reggel Bécsbe érkezett. A magyar kormányelnök délelőtt 11 órakor Schönbrunnba hajtatott, ahol őt a király hosszabb magánkihallgatásban fogadta. E kihallgatás folyamán a miniszterelnök referált a Felségnek a folyó kormányzati ügyekről. A HAZÁNK TÁRCÁJA Erős leszek! A Hazánk eredeti tárcája. Irta: Prém József. ‘ Hosszú, mélységes álom után Lászlóffy Géza végre fölvetette szemét. Ámulva nézett körül és ott találta magát hálósa obájában, melyet hónapok előtt elhagyott. Az éjjel érkezett meg, messze földről és lopva, mint a tolvaj suhant be a saját lakásába. Most aztán lassan mindenre eszmélt. Még minden olyan, amint itt hagyta. Egy szék nem mozdult meg ez idő alatt, senki se tette be a lábát, hogy itt helyet foglaljon. Ami változás történt, arról is csak a vastag porréteg beszél, mely mindenütt szürkül. Ellepte egy-egy kedves festményét, ellepte egy egy drága hívének arcképét, egy-egy félig megírt levelét, hiszen oly sietős volt az elutazás! És rárakódott a por a tükör lapjára is, nehogy önmagától megijedjen Géza, ha belenéz. Különben minden a régi. Csak később fedezte föl, amint csakugyan belenézett a tükörbe, hogy az üveg végig elrepedt. Ej, no, nem babonás. Majd újat vesz. Kedvenc virágai a fikuszok, pelargóniák és kaméliák elszáradtak. De hisz lesz még elég. S amint leült a zongora elé, s ujjai a poros billentyűkre tévedtek, meglepetve vette észre, hogy a legzengébb húr elpattant. Sebaj! majd megújítja. És Géza halkan rebegte magában: — Csak lassan és okosan! Bele kell találnom magam megint a régi környezetbe. Még most iszonyú sivár itt minden, azért csak türelemmel és kitartással! Egy könnyed kézsimitás a forró homlokon s ki tudja, hátha minden álmom tova tűnik ? Végig is simított a homlokán,mely forró volt, de az álmok nem foszoltak szét. Pedig röviden tudott volna végezni, mert valami rettenetes nagy elhatározás előtt állt — Igen, megteszem. Csak néhány hideg sort írok s érdekes mellékletül egy karikagyűrűt csatolok hozzá. Aztán behunyt szemmel végigjáratom ujjaimat a földgömbön; egyszer, kétszer, háromszor s mire szememet fölnyitom, már utazásom célpontja fölött sem kell tömöm a fejemet .. • De nagyobb büntetésre ítélte el magát. A levelet megírta, le is pecsételte és az íróasztalán hagyta, hogy a nap minden órájában lássa és olvassa Hedvig nevét. A karikagyűrűt azonban az ujján felejtette. Hadd kápráztassa tovább is a nap minden percében. Hedvig arcképét pedig oda függesztette az ágya fölé, hogy első és utolsó pillantásában is őt is lássa minden nap! A legkérlelhetlenebb módon saját magának szolgáltatta ki magát Lászlóffy Géza . . . Meg akart valamit torolni saját szívén . . . Sok önfeledtséget, kábaságot, nevetséget .. . Ez volt az első lépés, mely után ismét magára ismert. Két hét múlva aztán megérkezett az első levél. Habozást és küzködést okozott. És végül fölbontatlanul odatette Gáza az asztalra, hol a saját el nem küldött levele hevert. És választ nem irt... A következő héten megjött a második levél. Amint Géza a kezébe vette s nevét olvasta rajta) valami megnevezhetlen sejtelem szállta meg, mely megdöbbentette, de azért azt sem olvasta el és persze választ sem küldött Három nap elmúlt s itt volt a harmadik levélke is. — Istenem! Mi lehet ebben? Szerette volna torkon ragadni a levélhordót, hogy ledobja a lépcsőn, amiért folyvást hírül hozza neki, hogy valaki amott messze, közel van a kétségbeeséshez. De aztán borravalót adott a vigyorgó Mercuriusnak s a levelet 16l bontatlanul a többihez tette. Ez aztán az utolsó volt. .. Egy borús, lucskos, esős-havas délutánon kandallója előtt ülve, régibb és újabb leveleket és egyéb lim-lomot bízott Lászlóffy Géza a lángokra. A sajátságos véletlen úgy akarta, hogy épp abban a percben, mikor a három fölbontatlan levél közül az utolsót is beledobta a tűzbe, ismételt kopogás hallassák az ajtón. Kétszer is szólt Géza: — Szabad! tessék! A következő pillanatban sűrűn lefátyolozott hölgy állt előtte. — Miben lehetek szolgálatára ? — Méltóztassék helyet foglalni. A vendég szótlanul a mellette levő balzacra ereszkedett le. Kék fátyolát nem vetette vissza, de azon át is látta Géza, hogy tekintete rajta nyugszik. Nem kellett találgatnia, kicsoda? így csak egyetlenegy halandó nézett és nézhet valaha rá Kedd, 1902. december 2.