Hazánk, 1903. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1903-07-01 / 153. szám

HAZÁNK. 153. szám. .• .............. ...............................— fogja követni, akkor ennek a pártnak, különösen e párt nemzeti érzelmű elemei­nek támogatására bizton számithat. A nép­párt részéről gróf Zichy János szintén az előzékenységnek adta tanujelét, midőn kifejtette, hogy ha Khuen-Héderváry be­váltja ma adott programmját, akkor vele szemben az ő pártja lojális ellenzék lesz. A régi Tisza-Bánffyánusok hallgattak s kárörömmel nézték a függetlenségiek ök­lökbe szorított markait, melyekkel további harcot, további obstrukciót hirdettek. Béke tehát ma sincs, ott vagyunk, ahol voltunk. Nem segített, hogy a katonai javaslatok tárgyalását csak felfüggesztették, de e javaslatokat vissza nem vonták. Önkény­telenül fölmerül bennünk a kérdés, hogy hát miért is kellett Széll Kálmánnak ilyen még nagyobb összekavarodás kedvéért visszavonulnia. Legfontosabb és legégetőbb elintézést váró gazdasági érdekeink elinté­zése még most is a szegen lóg, vájjon ki veszi azokat le onnét a megoldás bonc­asztalára. A helyzet ma az, hogy újabb bizonytalanság, még­pedig lázas, kínos bizonytalanság. Budapest, június 30. A képviselőház legközelebb holnap délelőtt 10 órakor tart ülést, melyen a miniszterelnök bejelentett programmja fölötti vitát folytatják. Szólásra fel vannak iratkozva: Barabás Béla, Eötvös Károly, Polónyi Géza, Csávolszky Lajos, Holló Lajos, Bakó Mihály, Rákosi Viktor, Visontai Soma, Mezőssy Béla, Nessi Pál, Lengyel Zoltán, Papp Elek, Olay Lajos, Sebess Dénes, Rátkay László, Honvéd-tüzérség. Teljesen megbízható for­rából jelentik, hogy az új honvédelmi miniszter már legközelebb bejelenti a parlamentnek, hogy a magyar királyi honvédségnek tüzérséggel való ellátása elhatározott dolog. Az erre vo­natkozó munka elkészült s tartalmához a király hozzájárult. Az állami tisztviselők fizetésrendezése. Gróf Khuen-Héderváry, az uj miniszterelnök a tisztviselők fizetésének rendezése dolgában úgy nyilatkozott, hogy július hó végén, a szünet A nagy művésznő elnevette magát. Azután jóindulattal emelte szép, kék szemeit a szerencsétlen fiatal rokonra, ki csakugyan olyan volt most képtelenül együgyű zavarában, mint egy drukkoló gimnazista, ha a fizikai vizsgán váratlanul a Chladny-féle lemezek rezgéstanáról szóló borzalmas thézist játszsza kezei közé a halszerencse. — Rokonom vagy, Gyurka — mondotta báto­rítva — tehát hagyjuk a fölösleges hókusz­pókuszt — felelj inkább arra, hogy kinek a ked­véért jöttél most ki ide a sétatérre. — Utánad jöttem — felelte vakmerően a kadét. — Ejha! — Igenis, utánad... — folytatta nekibátorodva a fiú s a szeme szegletéből lopva a nagy művész­nőre nézett: elhiszi-e várjon a katonásan udva­rias, szemtelen hazugságot ? — Hallottam otthon az anyámtól, hogy a rossz idő dacára is ki mél­­tóztatol sétálni ide a kioszkhoz. Alig vártam tehát, hogy elvégezzem dolgomat a kaszárnyá­ban és ide jöhessek ... hozzád ... — Elhigyjem? — Esküszöm, hogy igaz! — Az igaz, hogy itt vagy, az is igaz, hogy most velem vagy, de az nem igaz . . . Hallod-e Gyurka, ne hazudj!... nem igaz, hogy miattam, az én kedvemért jöttél ide. — Becsületemre! — Borzasztó! — mosolygott fejcsóválva a nagy művésznő, miközben szeretettel csodálta fiatal rokona arcán a minden hősies vakmerőségre kész ifjúságot — hogy ebben az egy dologban, ti katonák, mindnyájan egyformák vagytok. — Igen! — hagyta rá merészen a fiú — imádjuk a szép asszonyokat. — Például engem? — Halálig! Az összes kamerádok ... A hu­szárok is! — Észbontó! — Az egész garnizon! — Ah! — Még a furvézerek is! — Köszönöm, Gyurka, ez szép tőletek, de ma­radjunk egyelőre csak a te személyednél. Valid meg őszintén, hogy a kis Mariska varázsolt ide, s most titokban bizonyára kétségbe vagy esve, hogy ez ábrándos tündérke helyett engem ta­láltál itt, mert ime, nem engedem meg, hogy búcsút vegy és elrohanj a Forgács-utcába, hol a kis leány lakik. Vagyonos, művelt, kedves leányka, de még várni kell, fiacskám, egynéhány esztendeig, míg megkérheted. Négy, vagy öt évig ... s ez bizony hosszú idő. A kadét könnyedén intett. — Igaz, ez hosszú idő .. . Szerencsére, nem­csak ő van a világon! — Nini, Gyurka, ez hálátlanság! Mamád és nővéreid is azt mondják, hogy nem lehet veled birni, véged van, ki vagy forgatva önmagadból s most mégis ily könnyelmű és hálátlan nyilatko­zatra ragadtatod magadat az én jelenlétemben... Talán bizony a kedvemért ? Nem ? Mert igy szok­tátok. — Nem szoktuk . .. mondotta fejét rázva a fiú. — Hát akkor? — Magam sem tudom . . . felelte bizonytalan hangon a tüzér s elfordította tekintetét az asz­­szonyról, kinek rizsporos, finom arcán megjelent e pillanatban valami veszélyes kíváncsiság, az ilyesmi úgy magától jön és mindig érzem . . . amikor csak kegyesen megengeded . . . hogy melletted legyek . . . — Ne beszélj! — csodálkozott ingerkedve az asszony. Mosolygott, de szemei rásimultak a fiú arcára és sugárzó tekintetéből a diadalmas asszonyi hiúság boldog öröme csillogott ki. — Az igazat mondom — erősítette remegő szájjal a kadét. — Ne beszélj, Gyurka, tanácsolom, különben beárullak a mamának és megkérem, hogy vigyáz­zon rád. — Miért ? — Mert, úgy látszik, hogy némelykor egy kicsit meg szoktál bolondulni. — Meglehet — lehelte forró hangon a fiú. A nagy művésznő most hirtelen elkomolyodva tekintett rá. Szinte megrémült, midőn érezte, hogy tagjain végigsuhan egy meleg borzongás. Szégyen — súgta füleibe egy jéghideg szózat — visszaélni egy tapasztalatlan fiú éretlen szalma­lángjával, amelynek semmi értelme, sőt bűn és gonoszság, mert romlása lehet ... Ki lát a jö­vendőbe? Az emberek sorsát intéző fenséges Fátum sohasem mutogatja meg a vérnek mély­ségeiben lappangó rosszat.. . Magához tért. S a következő percben már oly nyugodt jó­zansággal gondolkozott, mely tisztább és átlát­szóbb volt a kristálynál, a győzelem azonban, a megkezdése előtt s ha eddig nem lehetséges, úgy a szünet után elsőnek tárgyaltatja le a tisztviselők fizetésrendezését célzó törvényjavas­latot. Beszámolók: Marosvásárhely Kossuth-párti kép­viselői, Bedeházy János és Sebess Dénes vasárnap délután tartottak választóik előtt beszámolókat a legutóbbi politikai válságról stb. A közigazgatási alkalmazottak mellékfoglalko­zása. A belügyminiszter rendeletet bocsátott ki a közigazgatási alkalmazottak számára, melyben a visszaélések meggátlása céljából megtilja a díjért való mellékfoglalkozást. A rendelet kivételt tesz a vármegyei tiszti ügyészszel, a vármegyei levéltárnok­kal, a központi bírókkal, a községi jegyzőkkel, kik­nek bizonyos korlátok között megengedi a díjért való mellékfoglalkozás üzését. Feliratok és bejelentések. A képviselőház mai ülésén gróf Apponyi Albert elnök bemutatta Vidd Aurél Hunyadmegye dobrai választókerületében 1903. évi junius 6. napján megválasztott országgyűlési képviselő megbizólevelét. Megvizsgálás és jelentés­tétel végett kiadatik az igazoló állandó bizottságnak. Bemutatta Torontál, Ung, Torda-Aranyos, Csik, Bor­sod, Komárom, Nyítra és Szabolcs vármegyék, vala­mint Szabadka szab. kir. város közönségének fel­iratait a magyar nyelvnek az üzleti téren való érvényesülése tárgyában; Szabolcs vármegye, vala­mint Debrecen, Arad és Selmecbánya szab. kir. vá­rosok közönségének feliratait a magyar földnek magyar kézen való megtartása végett; Borsod és Komárom vármegyék feliratait külön magyar had­sereg létesítése iránt; Komárom és Sopron várme­gyék közönségének feliratait a tőzsde reformja ügyé­ben ; Csanád, Szabolcs, Turóc, Borsod és Komárom vármegyék közönségének feliratait az egyesülési és gyülekezési jognak törvény által való szabályozása végett; Nyítra, Komárom és Pozsony várme­gyék közönségének feliratait a megyei tisztvi­selők fizetés­ének rendezése tárgyában; Abaúj- Torna, Ung, Hunyad, Brassó, Máramaros és Alsó- Fejér vármegyék, valamint Nagyvárad és Sel­mecbánya városok közönségének feliratait a kép­viselőhöz eredményes működésének biztosítása iránt; a győri kereskedelmi és iparkamarának, a Torontál vármegyei gazdasági egyesületnek Szőts Pál és a Vas vármegyei gazdasági egyesületnek be­adott kérvényeit közgazdasági törvényjavaslatok mielőbb tárgyalása iránt; Nyítra vármegye közön­ségének feliratát a községi jegyzők teendőinek ke­vesbítese céljából a közadók kezeléséről szóló 1983 : XLIV. törvénycikk módosítása iránt; Temes­vár szab. kir. város közönségének feliratait a vidéki városok kölcsönkötvényeinek adómentessége tárgyá­ban; Arad szab. kir. város közönségének feliratát progresszív adórendszer, a földadó leszállítása és a vizszabályozás államosítása végett­, Komárom vármegye közönségének feliratát az ország határa­ Szerda, 1903. Julius 1. nak Moson vármegye és Ausztra között való kiigazítása ügyében. Kiadatnak a kérvényi bizott­ságnak. A függetlenségi Kossuth-párt ma este 6 órakor a beállott uj politikai helyzet következtében párt­­értekezletet tart. Bánffy feltámadása. Budapest, junius 30. (B. B.) Bánffy Dezső feltámadt. Ötödévi szörnyű bukása óta a kísérlet szere­pét játszsza ez a férfiú. Azóta figyel és hallgat Minden tagja fáj még ma is a bukástól, keble még ma is tele van a hatalmi vágy sóvár érzé­sével. Nyugalma nincs neki. Ha politikai válsá­got érez, elő-elő rebben a sötét háttérből, mint esti órákban szokott a denevér. De hiába min­den kísérlet. A korona elfeledte, pártja cserben hagyta, a közvélemény kiközösítette. Mily nehéz belenyugodni ebbe a halálba annak, aki élni akar! Most ismét nagy vihar volt a katonai javas­latok miatt. Bánffy neve előtérbe került már a vihar előestéjén. Sebtiben megválasztották a volt kormányelnököt a lipótvárosi kaszinó elnökévé, ahol nemzeti programmot adott — persze poli­tika nélkül. Hiába volt ez a szép kaszinó pro­gramra is. A nagy válság lezajlott, de Bánffytól tanácsot nem kértek, őt a kombinációba bele nem vonták, ravatalát meg sem érintették. Hasz­talanul árulgatta újságában a nemzeti engedmé­nyek politikáját, nem kellett az senkinek sem. Hiába bomlott meg a szabadelvű párt, hiába lá­zongtak Tiszáék, megint csak szépen összebé­­kültek s itt sem látták meg Bánffyt, aki busul és hű­söl a saját árnyékában. Megrázkódott ennyi csalódás, ennyi mellőzés után a tetszhalott s azt mondja: «most már azért is akarok élni!» Egy felekezeti újság hasábjain Szózatot intéz Bánffy a nemzethez. Siránkozással kezdi szóza­tát, mint a vén kisasszony, aki petrezselymet árul. Elkesergi, hogy négy és fél éve izolálva van. «Tartózkodtam még érdeklődni is a közös ügyek menete iránt. Kerültem lehetőleg a napi politikai kérdések fölött még eszméket is cse­rélni.» Klasszikus tömörséggel így jellemzi visz-

Next