Hazánk, 1904. január (11. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-01 / 1. szám
ffAZANK, 1 szám._______________ _________________2 eszközök voltak azokban s lecsitult a hullámzás önkéntelenül, mihelyt háborgását a nemzet higgadt zöme megelégelte s támogatását a szélsőktől nemcsak megvonta, hanem velük kedvetlenségét is kezdte már éreztetni. Napjainkban is így volt. Az obstrukciónak az adott szárnyakat és a szarvakat, hogy a lármás elemek ellentállás nélkül nyomulhattak az előtérbe, a higgadtság pedig az egész vonalon háttérben maradt s tétlenül, közönynyel, sőt itt-ott szimpátiával nézte a harcot, mely a szélsőségek közt megindult a legnépszerűbb jelszavak alatt. Bizonynyal hiba volt ily soká veszteg maradnia. Hasonló, hibát a magyar értelmiség, a belátható múltban már rég nem követett el. Van rá mentsége: jóhiszeműen állta a harcot, amíg attól a nemzeti érdekek hathatós védelmét s a jövőre nézve az eszmék rendezését az egyensúly helyreálltát várta, sannak is eredmények, amik várakozását valamelyest igazolják, de sajnos, nincsenek arc úyban az értük hozott áldozatokkal. Ezért kell a küzdelmet beszüntetnie, hogy más téren és módon, alkalmast időkben folytathassa, kedvezőbb kilátások közt. Hiszszük, hogy a magyar nemzet zöme most is érvényesíti, fogja akaratát, megtagad minden közösséget, megvon minden további támogatást az immár meddővé lett és csak kárt okozó obstrukciótól, hogy azt — miként más mozgalmakkal eddig is tette — leszerelésre kényszerítse. Az.'ij év ennek a jegyében virrad holnap ránk. Nem obstrukcióra van ez országnak szüksége, hanem reformokra és nemzeti munkára. A harc több kárt ........ III I in I n III i T. cég című dalos játékot adták elő, vacsora közben pedig egyik író mondott a megölt hízóról tréfás búcsúztatót, amely így végződött: «Páltiafutásomat bevégezvén, íme elmúló részeimet méltóságos Ráday Pál írnak, szereteit hitvessérsa és vendégeinek ajánlom . . .» Ugyancsak, később, vig torok estek Szemere Pálnál és az elmúlt század derekán is divatozott még ez a speciális magyar mulatság. Erről tesz tanúságot Zerffy Gusztáv hírlapírónak 1840. decemberében tett túljegyzése: «... A dabasi kaszinó egyesület karácsony másodnapján fényes táncvigalmat adott. Én Halász Kálmán táblabiró urnak voltam a vendége, aki nagyon nyájas, de beteges ifjú férfi. A szörnyű hideg dacára a bálban megjelent az egész környék, A körösi hangaszkar muzsikált, jelesül játszván Lanner Pétervárnak című érzésteli keringőjét, melynek hangjain mint hópihék repültek tova a szép Vitzian-kisasszonyok, Anna és Teréz. A nagy mazurt pedig Halász Gusztáv járta bravourral. Éjfél felé hét magyarba öltözött ifjú táncot lette. Folytatása jön a bálnak egy rengeteg disznótóp Zlinszky szolgabírónál: Annyi éleit még soha egy rakáson nem láttam. Nemcsak görnyedt az asztal, de az egyik a szó teljes értelmében letölt. Annyi kalácsot, pecsenyét és aprólékot állítottak rája. A sok kínálástól holtra betegedtek a vendégük és hajnalban, a pestieknek kivált, már nem győzték hordani a fodorménta meg az ezerjója herbatheát . ’ Rég elmúlt idők patriarkális szokásai mindezek. Immáron kimentek a divatból. Híre sincs annak manapság, hogy valakit nagyon traktáljanak, mint a régi híres dabasi komposzesszorokkál, ahol utoljára is herbatbeára szorult a vendég. Toros dáridoknak vége ,, de talán vége minden dáridóknak is már Hunniában ... okozott, mint amennyi hasznot tett — mérlege siralmas állapotban maradt az uj évre. Össze kell szednünk minden erélyünket, hogy a normális viszonyokat helyreállíthassuk, a romokat eltakarítsuk s az alkotó munkához ismét hozzákezdjünk. Boldog új év lesz ez, akkor is,ha csak jelét jóvá teheti annak a sok rossznak, amit az elmúlt esztendő Magyarországra zúdított. Az olasz kereskedelmi provizórium. (A Hazánk tudósítójától.) Budapest, december 31. Az olasz kereskedelmi provizóriumot kilenc hónapra, 1904. szeptember 31-ig megkötötték. Erről tegnap, szerdán este érkezett az első hivatalos távirat Budapestre. Ma cserélték ki a szerződési okmányokat Rómában. A részleteket egyelőre nem hozzák nyilvánosságra, gróf Tisza István miniszterelnök holnapi újévi beszédében csak be fogja jelenteni, hogy a szerződést megkötötték. Iszonyú nyomás árán az olaszok elérték azt, hogy a bor vámklauzula érvényességét 1900január lb-ig meghosszabbították, amit a bortermelő magyar gazdák bizonyára nagy megütközéssel és legmélyebb szomorúsággal vesznek majd tudomásul. Mert ez nemcsak annyit jelentene, hogy a már szállításra kész vagy útban levő borküldemények még az alacsony vámtétel mellett jutnak át a határon, hanem azt is, hogy január 14-ig az olaszok újabb borözön előkészítésére szabad kezet nyertek. Tallián Béla földműselésügyi miniszter nála járt munkatársunk előtt megerősítette a provizórium megkötésének hírét s hozzátette, hogy a provizóriumot a magyar bortermelők érdekeinek teljes védelmével kötötték meg. Ezt megtoldhatjuk a bécsi Neue Freie Pressernek azzal az értesítésével, hogy a most következő s a néhány hétig tartó átmeneti állapot után az olasz bőrok az egész provizórium tartama alatt a húsz aranyforintos autonóm vámtétel alá fognak esni. Amennyiben a provizórium ideje alatt a végleges szerződést megkötnék, úgy ez a végleges szerződés azonnal a provizórium helyébe léphet. A mostani ideiglenes szerződés tartalmát néhány nap múlva fogják egyidejűleg Olaszország, Magyarország és Ausztria területén közzétenni. A külügyminisztérium lapja, a bécsi Fremdenblatt a részletekről a következőket jelenti: A provizóriumot kilenc bónáp tartamára, 1904. szeptember 30-ig bezárólag kötötték meg, azzal a feltétellel, hogy ha a hosszabb lejáratú végleges szerződés azalatt megköttetnék, az előbb is érvénybe léphet. A provizóriumban egyébképpen tarifás egyezmény, vagy az adriai halászat kérdésében megállapodás nem foglaltatik, de a horvámklauzula teljes elesltéséért az olasz bortermelés megkapta azt a koncessziót, hogy olyan borküldemények, amelyek ez idő szerint, tehát a máig, 1903 december 31-ig érvényes kereskedelmi szerződés idején konzuli vagy hatósági láhamozással szállításra készen, kikötők vagy vasúti állomások raktáraiban hevernek, január 14-ig a mostani 8 forint 20 kros vámtétel mellett jöhessenek át a határon. Bécs, december 31. (Félhivatalos távirat.) Az Olaszországgal való 1903. december 6 iki kereskedelmi és hajózási szerződés az olasz kormányzftyal való ideiglenes megegyezés alapján, végérvényes szerződés kötéséig azonban legfeljebb 1901. október 1-éig fenmarad. Kivételt képez a 1904 január 1. borvámklauzula, amely 1901. január 1-ével megszűnik. A borvámklauzula hosszú fennállása következtében kötött jogügyletek lebonyolíthatására átmeneti intézkedések történtek, melyek szerint az olasz borok, amelyek 1903. évi december havában szállitottak hajóra, vagy amelyeknek nevezett időközben való eladását konzulátusi hivatalos után 1094. január 20-ig igazolták, 1903. január 31-éig métermázsa szerint 3 forint 20 krajcáros kedvezményes vámmal bocsáttatnak be Ausztria- Magyarországba. Hasonló átmeneti intézkedések érvényesek osztrák vagy magyar boroknak Olaszországba való küldésénél. Ezekre nézve érvényes a régi 5 lira 77 centesimi kedvezményes vám. Budapest, december 31. Diplomaták a királynál. Ő felsége ma délelőtt fogadta Bécsben Kapnist Elek grófot, az uj orosz tengerészeti attasét, ki a bécsi és római orosz nagykövetségek mellé van beosztva, valamint Kapnist gróf orosz nagykövetet. Titkos tanácsosi eskütétel. Bécsből táviratozzék lapunknak: Őfelség ma az általános kihallgatások előtt feleskettette kaposmérei Mérey Kajetán külügyminiszteri osztályfőnököt titkos tanácsosi minőségében. Minisztertanács. Ma délelőtt 10 órakor a miniszterelnökségi palotában minisztertanács volt, amelyen a kabinet valamennyi tagja résztvett. Lánczy Leó és Sándor Pál. A merkantil tábor többjeinek a napokban hallott nyilatkozatai oly igazságokat pattantottak ki, amelyeket ha mi hirdetnénk, bizonyára azzal vádolnának, hogy az agráriusok meg akarják fojtani a kereskedelmet. Sándor Pál országgyűlési képviselő ismert karácsonyi cikkében harcra hívta fel a kereskedelmet az agrárizmus ellen s úgy tüntette fel a dolgot, mintha a szegény kereskedő ez idő szerint teljesen védtelen és szervezetlen volna az állig vértezett agrárius lovag támadásai ellen. S most íme Lánczy Leó udvari tanácsos, a budapesti kereskedelmi és iparkamara elnöke felolvasást tart a kereskedelmi és ipari érdekképviseletről, amelyben elég leplezetlenül az újabb időben jelentkező «szabad alakulások» ellen fordul. Alig két héttel a gyárosok országos szövetségének közgyűlése s úgyszólván nyomban a Sándor Pál riadója után esik Lánczy állásfoglalása s ez bizonyára nem véletlen. Lánczy szerint pedig az ipar és a kereskedelem törvényes képviselete, a kereskedelmi és iparkamarák intézménye oly annyira megfelel hivatásának, hogy még csak revízióra sem szorul. Kiszögezzük, ezt a pikáns ellentétet az országos közbámulatnak. A kereskedelemnek és az iparnak tehát törvényben gyökeredző, nagytekintélyű és nagybefolyású érdekképviselete van, ami a mezőgazdaságnak,dacára annak, hogy agrikultur állam volnánk, még mindig nincsen. Aki a való viszonyokat ismeri, jól tudja azt is, hogy a gazdasági egyesületek élete, vagyis a gazdaérdek társadalmi védelme tisztán attól függ, hogy valamely vármegye területén vannak-e modern gondolkodású, haladó gazdák vagy sem. A két érdekképviselet szembeállításából ma mindenesetre a kereskedelmi és iparkamarák kerülnek ki győztesen, aminthogy Lánczydeő is jól szervezve tudja a kereskedelmet és ipart. Ezzel szemben a szervezkedő Sándor Pál ellenkező nézetet képvisel. Kinek van most már igaza, döntsék el ők, mi tárgyilagosan csak annyit konstatálunk, hogy a Lánczy Leó meg a Sándor Pál igazsága egy lapon aligha férnek el. Az új bécsi nuncius. Rómából táviratozzak, hogy a bécsi udvar a Kúria placetum-kérdésére kedvező választ adott, ennek következtében mégre Granita di Belmonte, volt brüsszeli nunciusnak bécsi nunciussá való kinevezése befejezett dolog.