Hazánk, 1904. január (11. évfolyam, 1-27. szám)

1904-01-01 / 1. szám

ffAZANK, 1 szám._______________ _________________2 eszközök voltak azokban s lecsitult a hullámzás önkéntelenül, mihelyt hábor­gását a nemzet higgadt zöme megelégelte s támogatását a szélsőktől nemcsak meg­vonta, hanem velük kedvetlenségét is kezdte már éreztetni. Napjainkban is így volt. Az obstrukció­­nak az adott szárnyakat és a szarvakat, hogy a lármás elemek ellentállás nélkül nyomulhattak az előtérbe, a higgadtság pedig az egész vonalon háttérben maradt s tétlenül, közönynyel, sőt itt-ott szimpá­tiával nézte a harcot, mely a szélsőségek közt megindult a legnépszerűbb jelszavak alatt. Bizonynyal hiba volt ily soká veszteg maradnia. Hasonló, hibát a magyar értel­miség, a belátható múltban már rég nem követett el. Van rá mentsége: jóhisze­műen állta a harcot, amíg attól a nem­zeti érdekek hathatós védelmét s a jö­vőre nézve az eszmék rendezését az egyensúly helyreálltát várta, sannak is eredmények, amik várakozását valame­lyest igazolják, de sajnos, nincsenek arc úyban az értük hozott áldozatok­kal. Ezért kell a küzdelmet beszüntetnie, hogy más téren és módon, alkalmast­ időkben folytathassa, kedvezőbb kilátá­sok közt. Hiszszük, hogy a magyar nemzet zöme most is érvényesíti,­ fogja akaratát, meg­tagad minden közösséget, megvon min­den további támogatást az immár med­dővé lett és csak kárt okozó obstrukció­­tól, hogy azt — miként más mozgalmak­kal eddig is tette —­ leszerelésre kény­szerítse. Az.'i­j év ennek a jegyében virrad hol­nap ránk. Nem obstrukcióra van ez or­szágnak szüksége, hanem reformokra és nemzeti munkára. A harc több kárt ........ III I in I n III i T­­. cég című dalos játékot adták elő, vacsora közben pedig egyik író mondott a megölt hízóról tréfás búcsúztatót, amely így végződött: «Páltiafutá­­somat bevégezvén, íme elmúló részeimet mél­­tóságos Ráday Pál írnak, szereteit hitves­sér­­sa és vendégeinek ajánlom . . .» Ugyancsak, később, vig torok estek Szemere Pálnál és az elmúlt század derekán is divatozott még ez a speciális magyar mulatság. Erről tesz tanúságot Zerffy Gusztáv hírlapírónak 1840. de­cemberében tett túljegyzése: «... A da­basi kaszinó egyesület karácsony másodnapján fé­nyes táncvigalmat adott. Én Halász Kál­mán táblabiró urnak voltam a vendége, aki nagyon nyájas, de beteges ifjú férfi. A szörnyű hideg dacára a bálban megje­lent az egész környék, A körösi hangasz­­kar muzsikált, jelesül játszván Lanner Péter­­várnak című érzésteli keringőjét, melynek hangjain mint hópihék repültek tova a szép Vitzian-kisasszonyok, Anna és Teréz. A nagy m­azurt pedig Halász Gusztáv járta bravourral. Éjfél felé hét magyarba öltözött ifjú táncot lette. Folytatása jön a bálnak egy rengeteg disznótóp Zlinszky szolgabírónál: Annyi éleit még soha egy rakáson nem láttam. Nemcsak görnyedt az asztal, de az egyik a szó teljes értelmében letölt. Annyi kalácsot, pe­csenyét és aprólékot állítottak rája. A sok kíná­lástól holtra betegedtek a vendégük és hajnal­ban, a pestieknek kivált, már­ nem győzték hordani a fodorménta meg az ezerjója herba­­theát . ’ Rég elmúlt idők patriarkális szokásai mind­ezek. Immáron kimentek a divatból. Híre sincs annak manapság, hogy valakit nagyon traktálja­­nak, mint a régi híres dabasi komposzesszorok­­kál, ahol utoljára is herbatbeára szorult a ven­dég. Toros dáridoknak vége ,, de talán vége minden dáridóknak is már Hunniában ... okozott, mint amennyi hasznot tett — mérlege siralmas állapotban maradt az uj évre. Össze kell szednünk minden eré­lyünket, hogy a normális viszonyokat helyreállíthassuk, a romokat eltakarítsuk s az alkotó munkához ismét hozzákezdjünk. Boldog új év lesz ez, akkor is,ha csak jelét jóvá teheti annak a sok rossznak, amit az elmúlt esztendő Magyarországra zúdított. Az olasz kereskedelmi provizórium. (A Hazánk tudósítójától.) Budapest, december 31. Az olasz kereskedelmi provizóriumot kilenc hónapra, 1904. szeptember 31-ig megkötötték. Erről tegnap, szerdán este érkezett az első hiva­talos távirat Budapestre. Ma cserélték ki a szer­ződési okmányokat Rómában. A részleteket egyelőre nem hozzák nyilvánosságra, gróf Tisza István miniszterelnök holnapi újévi beszédében csak be fogja jelenteni, hogy a szerződést meg­kötötték. Iszonyú nyomás árán az olaszok elérték azt, hogy a bor vámklauzula érvényességét 190­0­­január lb-ig meghosszabbították, amit a bor­termelő magyar gazdák bizonyára nagy megüt­közéssel és legmélyebb szomorúsággal vesznek majd tudomásul. Mert ez­ nemcsak annyit jelen­tene, hogy a már szállításra kész vagy útban levő borküldemények még az alacsony vámtétel mellett jutnak át a határon, hanem azt is, hogy január 14-ig az olaszok újabb borözön előkészí­tésére szabad kezet nyertek. Tallián Béla föld­műs­elésügyi miniszter nála járt munkatársunk előtt megerősítette a provi­zórium megkötésének hírét s hozzátette, hogy a provizóriumot a magyar bortermelők érde­keinek teljes védelmével kötötték meg. Ezt megtoldhatjuk a bécs­i Neue Freie Pressernek azzal az értesítésével, hogy a most követ­kező s a néhány hétig tartó átmeneti állapot után az olasz bőr­ok az egész provi­zórium tartama alatt a h­úsz aranyforintos autonóm vámtétel alá fognak esni. Amennyi­ben a provizórium ideje alatt a végleges szer­ződést megkötnék, úgy ez a végleges szerződés azonnal a provizórium helyébe léphet. A mos­tani ideiglenes szerződés tartalmát néhány nap múlva fogják egyidejűleg Olaszország, Magyar­­ország és Ausztria területén közzétenni. A külügyminisztérium lapja, a bécsi Frem­denblatt a részletekről a következőket jelenti: A provizóriumot kilenc bónáp tartamára, 1904. szeptember 30-ig bezárólag kötötték meg, azzal a feltétellel, hogy ha a hosszabb lejáratú végleges szerződés azalatt megköttetnék, az előbb is érvénybe léphet. A provizóriumban egyébképpen tarifá­s egyezmény, vagy az adriai halászat kérdésében megállapodás nem foglaltatik, de a horvámklauzula teljes elesltéséért az olasz bortermelés megkapta azt a koncessziót, hogy ol­yan borküldemények, amelyek ez idő szerint, tehát a máig, 1903 december 31-ig érvényes kereske­delmi szerződés idején konzuli vagy hatósági láh­amozással szállításra készen, kikötők vagy vasúti állomások raktáraiban hevernek, január 14-ig a mostani 8 forint 20 kros vámtétel mel­lett jöhessenek át a határon. Bécs, december 31. (Félhivatalos távirat.) Az Olaszországgal való 1903. december 6 iki keres­kedelmi és hajózási szerződés az olasz kormányz­ftyal való ideiglenes megegyezés alapján, végér­vényes szerződés kötés­éig azonban legfeljebb 1901. október 1-éig fenmarad. Kivételt képez a 1904 január 1. borvámklauzula, amely 1901. január 1-ével megszűnik. A borvámklauzula hosszú fennállása következtében kötött jogügyletek lebonyolít­­hatására átmeneti intézkedések történtek, melyek szerint az olasz borok, amelyek 1903. évi december havában szállitottak ha­jóra, vagy amelyeknek nevezett időközben való eladását konzulátusi hivatalos után 1094. január 20-ig igazolták, 1903­. január 31-éig métermázsa szerint 3 forint 20 krajcáros ked­vezményes vámmal bocsáttatnak be Ausztria- Magyarországba. Hasonló átmeneti intézkedések érvényesek osztrák vagy magyar boroknak Olasz­országba való küldésénél. Ezekre nézve érvényes a régi 5 lira 77 centesimi kedvezményes vám. Budapest, december 31. Diplomaták a királynál. Ő felsége ma dél­előtt fogadta Bécsben Kapnist Elek grófot, az uj orosz tengerészeti attasét, ki a bécsi és római orosz nagykövetségek mellé van beosztva, valamint Kapnist gróf orosz nagykövetet. Titkos tanácsosi eskütétel. Bécsből táviratozzék lapunknak: Ő­felség ma az általános kihallgatások előtt feleskettette kaposmérei Mérey Kajetán külügy­miniszteri osztályfőnököt titkos tanácsosi minő­ségében. Minisztertanács. Ma délelőtt 10 órakor a miniszterelnökségi palotában minisztertanács volt, amelyen a kabinet valamennyi tagja részt­­vett. Lánczy Leó és Sándor Pál. A merkantil tábor többjeinek a napokban hallott nyilatko­zatai oly igazságokat pattantottak ki, amelyeket ha mi hirdetnénk, bizonyára azzal vádolnának, hogy az agráriusok meg akarják fojtani a keres­kedelmet. Sándor Pál országgyűlési képviselő ismert karácsonyi cikkében harcra hívta fel a kereskedelmet az agrárizmus ellen s úgy tün­tette fel a dolgot, mintha a szegény kereskedő ez idő szerint teljesen védtelen és szervezetlen volna az állig vértezett agrárius lovag táma­dásai ellen. S most íme Lánczy Leó udvari tanácsos, a budapesti kereskedelmi és ipar­kamara elnöke felolvasást tart a kereske­delmi és ipari érdekképviseletről, amelyben elég leplezetlenül az újabb időben jelent­kező «szabad alakulások» ellen fordul. Alig két héttel a gyárosok országos szövetségének köz­gyűlése s úgyszólván nyomban a Sándor Pál riadója után esik Lánczy állásfoglalása s ez bi­zonyára nem véletlen. Lánczy szerint pedig az ipar és a kereskedelem tör­vény­es képviselete, a kereskedelmi és iparkamarák intézménye oly annyira megfelel hivatásának, hogy még csak revízióra sem szorul. Kiszögezzük, ezt a pikáns ellentétet az országos közbámulatnak. A keres­kedelemnek és az iparnak tehát törvényben gyö­keredző, nagytekintélyű és nagybefolyású érdek­­képviselete van, ami a mezőgazdaságnak,dacára annak, hogy agrikultur állam volnánk, még min­dig nincsen. Aki a való viszonyokat ismeri, jól tudja azt is, hogy a gazdasági egyesületek élete, vagyis a gazdaérdek társadalmi védelme tisztán attól függ, hogy valamely vármegye területén vannak-e modern gondolkodású, haladó gazdák vagy sem. A két érdekképviselet szembeállításából ma mindenesetre a kereskedelmi és iparkamarák kerülnek ki győztesen, aminthogy Lánczy­­deő is jól szervezve tudja a kereskedelmet és ipart. Ezzel szemben a szervezkedő Sándor Pál ellen­kező nézetet képvisel. Kinek van most már igaza, döntsék el ők, mi tárgyilagosan csak annyit konstatálunk, hogy a Lánczy Leó meg a Sándor Pál igazsága egy lapon aligha férnek el. Az új bécsi nuncius. Rómából táviratozzak, hogy a bécsi udvar a Kúria placetum-kérdésére kedvező választ adott, ennek következtében mégre Granita di Belmonte, volt brüsszeli nun­­ciusnak bécsi nunciussá való kinevezése befeje­zett dolog.

Next