Hazánk, 1904. február (11. évfolyam, 28-51. szám)

1904-02-01 / 28. szám

HAZÁNK. 28. szám. lesz, ez a Tisza-kormány megerősödését jelenti a közvéleményben és jelenti egyszersmind a pót­­obstrukció talajvesztését is. Pitreich lovag úr kezében van most tehát az, hogy a háromhetes szünet után nagyobb lesz-e, vagy csökkenik-e a pótobstrukció szenvedelme a magyar képviselő­­házban. Feltéve, hogy a közös hadügyminiszter a ma­gyar szempontok érvényesülését illetőleg kedve­zően beszél akkor a Tisza-kormánynak pozíció­ját csak szilárdítaná az, ha Tisza a kivívott nemzeti engedményeket — melyek csak egyes részei általános követeléseinknek — mindjárt ezeket összefoglaló törvényjavaslat benyújtásá­val, vagy másként, de biztosítaná. Akkor leg­alább látná a nemzet közvéleménye, hogy nem­csak üres szó és ígéret az, amit gróf Tisza Bécsből hoz, hanem valóság és ez a körülmény nagy megnyugtatásául szolgálna az ország köz­véleményének, siettetné annak az időnek eljö­vetelét, mikor ő hozzáfoghatna általános kor­mányzati programmjának megvalósításához, mi­kor is bírálatot mondhatnánk kormányzati cse­lekményei felett. Hogy gróf Tisza István kormányzata a rendes kerékvágásba zökkenjen, ahhoz még egy kérdés­nek mikénti elintézése szükséges. S ez az, hogy ellenállásra ingerlő erőszakosság nélkül képes lesz-e legyűrni a pótobstrukciót. Ha igen, akkor tiszta lesz előtte a pálya, rögök nélküli, mind­addig, míg a nemzet közvéleménye látja, hogy azt a hatalmat, mely neki adatott, az ország jobblétére és nem egyes érdekcsoportok kielégí­tésére használja fel. Krónikás tisztünkhöz képest meg kell emlé­keznünk báró Bánffy Dezsőnek tegnapi debreceni zászlóbontásáról is, melyen háromezer ember volt jelen. Bánffy hirdette azoknak a nemzeti jogoknak védelmét, melyeket mikor hatalma volt, nem védett meg. Hirdette az egységes nem­zeti államot, követeli a választói jog kiterjeszté­sét, de a magyarul nem tudó nemzetiségi vá­lasztókat teljesen kizárva a választói jogosult­ságból, amivel valószínűleg azt érné el, hogy a nemzetiségek nemhogy simulnának, hanem el­távolodnának az egységes magyar nemzeti állam eszméjétől. Egyébként Debrecenben megválasz­tották a Bánffy-párt tisztikarát és a Bikában áldomást ittak az új­ párt egészségére. Hogy a magyar gazdák mint vélekednek a most folyó obstrukcióról, azt dokumentálja a Hont megyei Gazdasági Egyesület évi jelentése is, melyben a következők foglaltatnak: Mert lehetséges, hogy a budapesti víz egy­szer iható lészen; lehetséges, hogy az adó­hivatalokból egyszer elcsapják a pokróc­­goromba tökfilkókat; lehetséges, hogy a cette canaille Dreyfus-ról többé nem fog beszélni senki és nem Szczerbovszky Szaniszló lesz a tűzoltófőparancsnok — sőt lehetséges, hogy Márkus József főpolgármester leszen egyszer a római pápa, azonban nem lehetséges, hogy egy bár nagyeszű, de igénytelen, szegletes és sem előszobázni, sem lökdösődni, sem kezet csókolni, de még csak halat enni sem tudó naiv páter bejusson a jól őrzött Gau-ba. Két millió forintnyi tőkének kellemes árnyékába, melyből ötvennégy percent «személyi és kezelési kiadá­sok» címén «megy el». Füge neki, nem akadé­miai elismerés. Barack a fejére, nem tagság. Illatokos legelőkön csak érdemesek tarolhatnak s a márványakol ajtaja előtt csak kifogástalan köntösü birkák bégelhetnek. Löhessék ki a kis öreg tudománya a németeknek, kik rászorulnak és mindent ezen a világon tőlünk lopnak. Mi közjogi és pártpolitikával nem foglalkozunk, de a válságos helyzetre vonatkozólag mégis kifeje­zést kell adnunk abbeli óhajtásunknak, hogy vajha véget érne már. Mert bármily nagy, nemes, hazafias s minden igaz magyar szívnek vágyait alkotó célok legyenek is azok, amelyekért a parlamenti forrada­lom vitatik és nyílt hazafiatlanság volna bár e szent célokat elejteni, de az értük alkotmányos fegyverek­kel folytatandó még erélyesebb és nem csüggedő harc fönntartása mellett, a parlamentáris kormány­zásnak a rendes mederbe visszatérítése nagyon kí­vánatos s minden közgazdasági osztályra nézve mondhatnék majdnem életkérdés immár. S ha az országos helyzet javul, remélhető, hogy nálunk is kezdetét veszi az új élet, midőn minden­esetre sok­kal eredményesebben működhetünk. A gyűlés az évi jelentésnek ezt a részét Ivánka István elnöklésével egyhangú helyeslével magáévá tette. * Mi jó, hogy ezen kesernyés halotti búcsúzta­tóról Domokos atya nem tud semmit. de elszégyelné, de elgyötörné magát a jámbor öreg. Minek az, édes fiam, nem vagyok én arra érdemes, ho°y bár két szalmaszálat is keresztbe tegyenek érdekemben, hisz ugy­e bizony nekem még tanulnom kell? Már hiába, sohasem kerül be nagynevű tudó­saink közé Meghalt­am a szegény germánok igaz szomorúságára és harmadnapon leszen elteme­tendő a rend kriptájában s reá várakozó koholm­nak mélységébe. 3 Budapest, Jebruár 1. Uj főrend. A király a miniszterelnök előter­jesztésére Antal Gábor dunántúli református püspököt, mint aki Szász Károly lemondása után hivatali idejére nézve a három legidősebb szu­perintendens közé tartozik, a főrendiház tagjai sorába meghívta. A katonai nevelés reformja. Mint a Pester Lloyd értesül, a Magyarország területén levő cs. és kis­­katonai nevelőintézetekben létesítendő reformokról már elkészült egy munkaterv, melyet a közös had­­ügyminiszter a szerdán összeülő magyar delegáció elé fog terjeszteni. Magyarországon egy uj katonai főreáliskolát s egy gyalogsági kadétiskolát fognak létesíteni. A tisztviselők fizetési pótléka. A hivatalos lap vasárnapi száma közli az 1904. évi első törvénycik­ket, amely az állami alkalmazottaknak engedélyezett pótlékokról szól. Az 1904 évi január 29-én szente­sített törvénycikk szövege után közli a hivatalos lap a m. kir. minisztériumnak e törvény végrehajtására vonatkozó rendeletét. Pártszervezkedés a Józsefvárosban, Budapest főváros VIII. kerületében a függetlenségi és 48-as párt, mely Berzeviczy Albert közoktatásügyi minisz­ter megválasztásakor olyan impozáns módon mutatta meg erejét, február hó 4-ikén a Vig­ utca 18-ik számú házban levő vendéglőben szervezkedő értekezletet tart. Lengyel Zoltán beszámolója, Lengyel Zoltán, a zilahi kerület országgyűlési képviselő­e, akit a kép­viselőház jegyzőkönyvi megrovásban részesített s erről a választókat plakátokon értesítették, szomba­ton Zilahra érkezett, hogy beszámoló beszédet mondjon. Lengyel kijelentette, hogy kötelességének tartja, hogy ez idő szerint a helyzetet ismertesse. Vázolta azután a függetlenségi magatartását s az ő állásfoglalását. A választók egyhangúlag bizalmat szavaztak képviselőjüknek. Választási mozgalmak. A Pichler Győző halálá­val megüresedett kölesdi választókerületben Petr­es János függetlenségi programmal és Linek Lajos festő, odavaló birtokos, szabadelvű párti program­­mal akarnak fellépni Emlegetik még Döry Pál tolna megyei alispánt is, aki a szabadelvű párt hiva­talos jelöltje volna.­­ A nagylaki kerületben Haás Antal földbirtokos fog fellépni szabadelvű párti pro­grammal, függetlenségi programmal pedig, hir sze­rint, Malek Lajos. — A Molnár József halálával megüresedett Csíkszeredai választókerületben a füg­­getlenségi és 48-as párt is állít jelöltet. TÁVIRATOK. Lázongó német gyarmat. Berlin, febr. 1. Okahandra mellett a kitörésekkor, jan. 21-ig három ember esett el. Omraruru január 27-én heves támadást vert vissza. Otimbingvet való­színűleg megszállják. Karibiben túl ismét folytatják a vasút építését. Kedd, 1904. február 2. A török reformok. Konstantinápoly, febr. 1. A polgári ügynökörs hosszan tanácskoztak Hilmi basa főfelügyelővel Hilmi basa részletezte a már megkezdett és küszö­bön álló reformintézkedéseket. Mihelyt a polgári ügynökök pontosan át tudják tekinteni a reformrész­letek ellenőrzését és a reformpontok keresztülvitelét az entente hatalmak nagykövetségei gondoskodnak arról, hogy a főfelügyelő kevésbbé függjön a Jildiztől és a portától. A németek Brazíliában. Berlin, február 1. A Tageblattnak táviratozzál­ Rio de Janeiróból, hogy az ottani német követségen az Egyesült­ Államok kormánya tiltakozott a néme­teknek Brazíliában való folytonosan növekvő befo­lyása és az egyre nagyobb német beözönlés ellen. A brazíliai követ illetékes helyen közölte, hogy a be­vándorolt németek lovális állampolgárok és támaszai Braziliának. KÜLFÖLD. A keletázsiai bonyodalom. Budapest, február 1. Ismét kitűnt, hogy a híresztelések a tények előtt járnak, néha egy nappal, néha egy héttel, néha többel is. Az európai politikai központok már alaposan letárgyalták a japán jegyzékre adott válaszjegyzéket s most kitűnik, hogy ez az orosz jegyzék még megállapítva sincs, nem hogy elküldetett volna. Egy szentpétervári távirat ugyanis azt jelenti, hogy az orosz kormány az Alexej Alexandrovics nagyherceg elnöklésével tartott tanácskozáson kívül nem értekezett még az orosz-japán ügyben s igy a válaszjegyzék február hó­t-ika előtt nem is indítható útnak. Pedig már biztosra vették mindenfelé, hogy az orosz válasz kielégíti a japán kormányt s a háború réme rövid időn belül teljesen elül. De nemcsak a fenti tudósítás tépi szét ezt az optimizmust, hanem egy csifui távirat is, amely szerint Japán a hajóhad tartalékát is mozgósí­totta, még pedig nagy titokban , hogy 40 hajó a navasakii kikötőben horgonyoz, betörésre ké­szen. Ehhez járul, hogy a japán minisztertanács szinte permanenciában van s a 8­0 órás ülése­zések egyáltalában nem tartoznak a ritkaságok közé. Oroszország pedig a maga részéről szor­galmasan szállítja ezredeit Korea határára s a Yalu folyó felé. Csak a napokban küldött 7 ez­redet Atung irányában különféle helységek meg­szállására. Ezenkívül 30.000 tonna szenet is vásárolt Oroszország, melyet néhány nap alatt Port-Arthurba kell szállítani. Ezek a készülődések tehát legkevésbbé sem bizonyítanak amellett, hogy az érdekelt két hata­lom kizártnak tartaná a háború eshetőségét, vagy hogy feltétlenül ragaszkodnék a békéhez. Sokkal inkább az a színe a dolognak, hogy az alkudozásokat mind a két fél a teljes felkészü­­­lésre használja fel s komolyan csak akkor fog egymással szóba állani, ha csapatait elhelyezte s a sakkhúzásokat, illetve azok várható eredmé­nyét alaposan kiszámította. Távirataink a következők: Berlin, febr. 1. A Lokalanzeigernek táviratozza pétervári tu­dósítója, hogy alkalma volt egy aktív szolgálatban levő miniszterrel beszélnie; a miniszter akként nyilatkozott a hírlapíró előtt, hogy az orosz kor­mány még nem küldte el válaszát Tokióba. A jegyzék főbb pontjai, hogy Oroszország Mand­zsúriát illetőleg nem bocsátkozik tárgyalá­sokba Japánnal, mert ő részben csak Khinával hajlandó tárgyalni; ami Dél-Koreát illeti, az orosz kormány e tekintetben gazdasági téren nem idegenkedik az engedményektől, de a sztra­­tégiai pontokat fentartja. Elmondotta az orosz miniszter a hírlapírónak azt is, hogy a Kelet-Ázsiában levő orosz tüzér­ség kivétel nélkül gyorstüzelő ágyukkal van fel­szerelve és hogy jóllehet a cár mindenképpen szeretné a békét fenntartani, aligha fog már sikerülni Japán és Oroszország közt az össze­ütközést békésen elintézni. A hadüzenet már

Next