Hazánk, 1904. március (11. évfolyam, 52-78. szám)

1904-03-01 / 52. szám

HAZÁNK. 52. szám. tarthatlan ambíciói természetszerűleg a megszerzett pozíciók erkölcsi értékének fokozására ösztönzik s a nemzeti légkör hóditó hatása alatt ez az ambíció csakis oda fejlődhetik, hogy éppen a szocializálódott zsidóság válik majd a nemzeti gondolatok legmerészebb ügyvivőjévé, így áll előttem a fejlődés törvényes következtetéseimben nem zavar meg az, hogy ma még kardjaink igen sok kérdésben keresztben állanak. A közérdek most az, hogy a ma még különböző felfogással, sokrészt eltérő erkölcsi érzékkel, nem ugyanazon eszközökkel és nagy bizalmatlansággal vívott versenyküzdelmeken, meg az elhelyezkedések zavaró hatásain átessünk anélkül, hogy galíciai vagy orosz beözönlések miatt a magyar zsidóságnak is, nekünk is elölről kelljen kezdenünk a harcot. A fejlődés törvénye azonban kölcsönös kötelességeket szab elénk, melyeknek taglalása tulajdonképpeni tárgyakhoz is közelebb vezet. A helyzet: Budapest, február 29. Egy hónapnál hosszabb ideig tartott szünet után a képviselőház holnap kezdi meg ismét tanácskozásait, melyek iránt újból fokozódott érdeklődés nyilvánul. Azzal már mindenki tisztában van, hogy az ellenzéket , még Apponyi híveit sem elégíti ki a delegációban a magyar nemzeti aspirációk tekintetében kilátásba helyezett katonai engedmények, azért az obstruáló Szederkényi-párt harcának támogatására újabb küzdőkre számít, különösen a Kossuth-párt ifjabb gárdájának táborából. A holnapi ülésnek tulajdonképpeni tárgya egyébként csak a további munkarend megállapítása lenne, de nincs kizárva, hogy lesznek napirend előtti felszólalások is, amennyiben ezeknek tárgyául is elég gyúanyag gyűlt össze az egy hónapi vakáció alatt. A miniszterek és a delegátusok már csaknem mindannyian hazaérkeztek Bécsből. A kormánypártiak természetesen megvannak elégedve az elért eredménynyel, annak meg örvendenek, hogy gróf Tisza István mindenképpen enyhíteni igyekezett két beszédben is a gróf Apponyi Albert elleni támadását. Azt hiszik, hogy ezzel eloszlatta a politikai láthatárról az érzelmek azon kellemetlen jellegeit, melyeket ez a támadás az ellenzéki közvéleményben előidézett. Nem így gondolkodnak azonban a szabadelvű pártból kilépett volt nemzeti pártiak, akik még ma is fel vannak háborodva a miniszterelnöknek Apponyi ellen és így ő ellenük is intézett támadása miatt A volt nemzeti pártiakat, a Hungariában levő klubhelyiségben Szentivániji Árpád igyekezett szombat és vasárnap este lecsillapítani s ami ma még nem sikerült Szentiványinak, az valószínűleg sikerülni fog gróf Apponyi Albertnek, aki holnap érkezik haza Bécsből. A függetlenségi Kossuth-párt tagjai tegnap és ma már tömegesen érkeztek meg a vidékről, hogy holnap már jelen lehessenek a képviselőház tanácskozásán. A betegen fekvő Kossuth Ferenc pártelnököt tegnap több párthíve is felkereste lakásán, akik előtt kifejtette, hogy a függetlenségi és 48-as párt a 67-es alapon nagy értékű nemzeti vívmányokat soha sem vélt elérhetni, azért a delegációban történtek sem megelégedést, sem felháborodást nem kelthetnek a párt tagjaiban. Ugyanily nézetet nyilvánít egy vasárnapi vezércikkben, amelyben kifejti a következőket: A kormány katonai program vntában elismeri a haladást és szerencsésnek tartja Apponyi elfogadott határozati javaslatát. Elitéli az obstrnkciót, mely a kormány támadását, bírálatát és ellenőrzését lehetetlenné teszi. Azt is vitatja, hogy míg a képviselőház teljes tétlenségre van kárhoztatva, némországgal való kereskedelmi viszonyunk válságos helyzetbe kerül, holott kivitelünk Németországba 140 millió, behozatalunk 60 millió korona volt. Úgy látja, hogy Németország agrárvámjainak megállapításánál ki akarja használni a Magyarország és Ausztria közötti érdekellentétet és velünk mostohán akar elbánni, míg mi összetett kézzel vagyunk kénytelenek mindent eltűrni. Végül kijelenti, hogy nem kívánja az állam vérkeringését megállítani, mert ebből gyógyíthatatlan betegség fejlődhetik ki. A Szederkényi-párt ma délután tartott értekezletet, melyen megállapították a további munkarendet s az obstrukciós szónokok névsorát. Ugron Gábor ezen az értekezleten kijelentette, hogy ezentúl még vehemensebb erővel folytatják az obstrukciót s reméli, hogy ez a magyar vezényszót megtagadó kormány megbuktatását fogja eredményezni. A néppárt szombat este tartott értekezletet. A párt, mint az értekezletről kiszivárgott hírek jelentik, ezután sem fogja támogatni az obstrukciót, de ez nem zárja ki azt, hogy néhány tagja részt ne vegyen a katonai vitában. Ha azonban volt a kettő között, hogy ma már nem tudná senki se elmondani a falvak nevét betűrendben. Tehát Tar ... Armálista falu volt. Nemes ember volt benne még a disznópásztor is. És minden embert Gombosnak hívtak benne. Volt fekete Gombos, sánta Gombos, többszakad Gombos ... Mintha egy nagyszámú família telepedett volna meg a tiszai kiöntések között, amelyek a falut minden oldalról körülzárták. Tavaszkor, őszkor be volt zárva a falu. Ide nem jöhetett be senki, se csendbiztos, se pandúr. S ez volt a falunak az erőssége. Télen, mikor befagytak a vizek, nyáron, mikor szinte fenékig kiszáradt a legmélyebb láp, akárki bemehetett a faluba. Béig járták a falut a csendbiztosok, szolgabirák, négy vármegye valamennyi elveszett csikóját itt keresték a nemes Gombosokon, mintha bizony a Gombosok tudták volna, hogy hová lettek az elveszett csikók? De hát hadd keressék, amíg meg nem unják. A régi magyar világról a romantikus költők és írók tollán át valami hamis fogalmak mentek át a köztudatba. Általában sokan a köznemeseket nem is tudják másképpen elképzelni, mint kardosan, mentésen, sarkantyús csizmában, ahogy manapság is meggazdagodott fűszersek csörtetnek az utcán ünnepélyes alkalmakkor.. Pedig hajdanában a nemes ember nem kötött máskor kardot, mint az esküvőjére és a híres Rákócziországgyűlés óta akkor, ha tanácskozásba ment. A régi kurtanemesek éppen olyan egyszerű, tudatlan emberek voltak, amilyen manapság is akad határszámra. A nemesség nem vonta be semmi különösebb patinával az egykori nemeseket: éppen úgy akadt köztük csizmadia, kupec, gróf Tisza István az erőszak terére lépne, akko a néppártot is ott fogja találni az obstruálók soraiban. Ami a miniszterelnök legközelebbi terveit illeti, azokról szintén Bécsből kapunk értesülést. A N. W. T. egyik munkatársa ugyanis e tárgyban fölkereste a magyar delegáció egyik kiváló Tisza-párti tagját, aki a többek között így nyilatkozott előtte: «A kormány első feladata lesz megnyugtatni a közvéleményt a katonai reformok sorsa felől s azért már a keddi ülésen, törvényjavaslatot fog benyújtani, amelyhez a király már megadta az előzetes szentesítést. E fontos katonai reformok inaugurálásával egyidejűleg a kormány megkezdi a gazdasági program keresztülvitelét, hozzáfog a nagy beruházásokhoz, amelyek hivatják az ország iparát és egész gazdasági életét fellendíteni. E Ezek a törvényjavaslatok természetesen csak akkor emelkedhetnek idejekorán törvényerőre, ha az obstrukció megszűnik. A kormány mindenesetre bevárja, hogy milyen hatást fognak gyakorolni e javaslatok Ugrón követőire s váljon a néppárt az Ugronistákkal együtt folytatni fogja-e a régi játékot. Ha az obsti akció tovább folyik, úgy már a következő héten elérkezettnek fogja látni a kormány az időt arra, hogy hozzáfogjon a házszabályok módosításához. Ha ebben győz a többség és a kormány, akkor a parlamenti helyzet orvosolva van, akkor a kormány berekeszti ezt az ülésszakot és azonnal megnyitja a következőt, elvégezteti a képviselőházzal az 1904. évi újoncjavaslatot, a Horvátországgal kötendő pénzügyi kiegyezést, az ideiglenes olasz kereskedelmi szerződést, a felhatalmazási törvényt a kereskedelmi szerződéses tárgyalások megindítására, az állami költségvetést, májusban pedig egybehívja a delegációkat. Hogy milyen lesz a házszabálymódosítás, az a kormány titka. A miniszterelnök e részben számít a szabadelvű párt egyértelmű támogatására, mert csak így arathat sikert. Ezt a házszabálymódosítást csak ad hoc tervezi a kormány, mert a végleges házszabály-revíziónak csak akkor érkezik el az ideje, ha a fontos és halaszthatatlan állami szükségletekkel végez a törvényhozás. Ha nem sikerül a házszabálymódosítás, akkor a kormány feloszlatja a képviselőházat és karja az új választásokat.» Hogy gróf Tisza István csak ad hoc akarja a házszabályokat nem is módosítani, hanem annak egyes intézkedéseit felfüggeszteni, azt már mi előzőleg megírtuk. E tekintetben a helyzet képe tehát az, hogy gróf Tisza kormányelnök még egy hétig a várakozás álláspontjára helyezkedik. Ha a helyzet addig sem javul, jön ama bizonyos erős kéz a házszabályok intézkedéseinek felfüggesztésével, a legsürgősebb javaslatok letárgyalásával s márciusban újra összeül a delegáció, meg lekötő, mint a parasztok között. A parasztot lehúzták, a nemes embert a vármegye börtönébe zárták. Ott aszalódott a nagykállói vár pincéjében egy falu kurtanemes. Akkor találódott ki a tariakról is az az éhes anekdota, amit már más helyen is hallottam (nyilván máshol is van még Tar község), hogy Taron nincs temető. Még pedig azért nincs, mert minek volna? A tariak Kallóba járnak meghalni. (A vármegye pincéjébe.) Hát a tari nemes Gombosok lókötők voltak. Tolvaj volt az egész falu, mert egyebet nem tehetett. Szántóföldjük, erdejük nem volt. Csak a Tisza járta határukat selymes, lágy vizével. Aki becsületes foglalkozásra akarta itt magát adni, az nem lehetett más, mint pákász, csikász. Abból pedig még a becsületes ember sem élhet meg. Télen a megfagyott nádat le lehet vágni, el lehet adni, ebből sem igen élhet meg a becsületes ember. Nem csuda tehát, ha a tariak nemzedékek óta a lókötés mesterségét űzték ... Habár egy becsületes ember mégis volt közöttük. Egyetlenegy. Ezt pedig hívták Feketesubás Gombos Jánosnak. Zömök, szőrös kis ember volt: az egész ember nem volt más, mint egy fekete suba. A fekete suba járt, a fekete suba csikászott a lápban, a fekete suba vágta a nádat télen, az ember pedig nem tett egyebet, mint ült Nagy- Kállón a várban. Mert Gombos János mindig be volt csukva. Olykor-olykor szabadon bocsátották, de csak azért, hogy a legközelebbi lókötés tettesét benne elfoghassák a lusta csendbiztosok. Feketesubás Gombos János követett el minden gazságot a vármegyében, habár mindenki tudta róla, hogy talpig becsületes ember, az egyetlen becsületes ember. A HAZÁNK TÁRCÁJA A becsületes Gombos. — Rajz. —• — A Hazánk eredeti tárcája. —• Irta: Krúdy Gyula. Volt egy falu Szabolcsban ... Ali, volt, csak volt, ma már tán nincs is meg. Ha meg is van, nem a régi falu már az. Minden elkopik a világon, mint a bundagallér. Elkopott a nemesi dicsőség is. Vájjon hová lett az a sok nemes ember, akikről még Nagy Iván is beszél ? Ma már alig találkozni valakivel, aki a régi nemesek közül való. Vagy ha még vannak is, hát letagadják. Hajdanában pedig faluszámra voltak. Szabolcsban annyi volt a nemes falu, mint a Szöllősi Mihály mellényén a pityke.Ez a Szőllősi Mihály a megye várnagya volt. Őszbecsavarodott kis köpcös emberke volt. Az agaraira volt büszke (silány, nyálkergető ebek voltak), de a mellényéről volt nevezetes. Annyi pityke volt a mellényén, ahány faluja a vármegyének. És Szöllősi Mihály — az eleven közigazgatás — a mellénye gombjairól tudta elszámlálni a falvakat. Megkezdte a legfelsőnél és elmondta valamennyit sorban. De mellény nélkül talán még azt sem tudta volna megmondani, hogy hol van Tar? Tar pedig a legnevezetesebb falu volt a vármegyében. Hát ilyen eszközökkel dolgozott a régi vármegye. Nem volt ez az eszköz sem jobb,sem rosszabb,mint a mai közigazgatás. A különbség legfeljebb az 2 Kedd, 1904. március 1.