Hazánk, 1904. szeptember (11. évfolyam, 207-227. szám)

1904-09-13 / 217. szám

XL évfolyam, 217. szám, Hedd Budapest, 1904. szeptember 11 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi­ utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. M Telefonálta 58—23. FELELŐS SZERKESZTŐ Előfizetési ára: Es®855 éve 28 kor* | Negyedévre V.—kos. : Félévre _ 0 . | Egy hóra _ 2.40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillér. Kenyérharc, Budapest, szeptember 12. (1.) Mint minden évben ilyenkor, most is folyik a terménypiacon az elkeseredett harc a termelők és vevők között. Előb­biek termésfölöslegüket, — ami vajmi kevés az idén, — az árán óhajtanák ér­tékesíteni, utóbbiak pedig az árán jóval alul megszerezni. Valóságos háború ez, amelyben a kereskedelem a támadó, a gazda a védekező fél. A búza és árpa az a két fogalonanem, amelyből a gazda pénzel. Amit e két cikkért az idén bevehet, az szolgál min­den irányú kiadásainak fedezésére, mert a többiek: a kukorica, burgonya, az állat­­hizlalás és állati termelés egyéb ágazatai az idén mint jövedelmet hozó tényezők nem szerepelhetnek. Ellenkezőleg. A ke­reskedelmi takarmányok és a takarmány­­vetőmagvakban mutatkozó szükséglet oly nagymérvű igényeket támaszt a gazda zsebe iránt, amelyeket a legtöbb esetben csak hitelének erős igénybevételével lesz képes kielégíteni. Lehet-e ily körülmények között csodál­kozni a fölött, ha a gazda nem oly köny­­nyűvérű, mint más években és ha meg­követeli a teljes árat terményfölöslegéért, azt az árat, amelyet a fenforgó viszonyok mellett elérni remélhet? A cséplésnek immár vége van ország­szerte és az eredmény előttünk fekszik. Átlagban véve 30 százalékra tehető a ter­méscsökkenés úgy búzában és rozsban,mint árpában és zabban. Még többel, 75 száza­lékkal kisebb a kukorica és burgonya ered­ménye. A gazdák előtt tisztán áll a hely­zet. A közös vámterület még eddig soha nem tapasztalt búza- és kukorica-import előtt áll és kérdéses, hogy a közös vám­terület árpaszükségletét is fogja-e fedez­hetni a belföldi termelés? Ilyen körülmények között az is tisztá­ban van mindenki előtt, hogy a búzaárak nem alakulhatnak egy export-állam viszo­nyai szerint, hanem igenis, teljesen az import­ államok helyzetének megfelelőleg. Tehát a világ­ár, plus 1 forint 80 krajcá­­ros vám, plus szállítási költség és a mi­­nőségkülönbözet kell, hogy az áralaku­lásnál mértékadó tényezőként szerepeljen. A világ­ár megszabásánál évek óta Ame­rika határoz. Ha lementek az árak, úgy Amerikát állították oda okul. Ha fölmen­tek Amerikában az árak, kelletlenül bár, de követték az európai piacok is. Most is csak az amerikai árak határozhatnak. Azt pedig olvashatjuk naponta, hogy Ameri­kában és pedig New-York export-kikötő­jében egy bushel 112—115 centen van jegyezve. Ez megfelel 10 forint 30 krajcár­nak métermázsánkint usance minőségért. Ehhez kell járulni 40 krajcár ki- és be­­rakási költségnek, ehhez még 1 forint 80 krajcár várnak a mi határainkon és még a minőségkülönbözetre is 25—30 krajcár­nak a mi 80—81 kilós búzánk javára; de ezenfelül még a kikötőtől a fogyasz­tási területre szállításért is kell 30—70 krajcár fuvart fizetni. Hogyha tehát ez idő szerint Ameriká­ból akarnánk búzát importálni a mi pia­cainkra, akkor csak 13—13 frt 50 kr. áron lehetne Magyarország piacaira, nye­reség nélkül állítani a búzát Ma, midőn a 82 kilós tiszavidéki búza árát a budapesti tőzsdén 11 forinttal jegy­zik, dőreség lenne amerikai importról be­szélni. A vámmal védett országokban, te­hát főleg Francia- és Németországban sincs meg a belföldön azon ár, amelynek a vámvédelem mellett kifejlődni kellene. Franciaországban a búza átlagos ára 10 frt 75 kr. Németországban is ugyanez az átlagos ára a búzának, de megjegy­zendő, hogy mindkét államban a búza őrlési értéke a csekély sikértartalom miatt legalább egy forinttal kisebb, mint az amerikai és orosz búzáé és így a jó sikér­tartalmú búza értéke, mindkét államban 11 frt 75 krra tehető. Ez még mindig messze áll azon ártól, amelynek a new­­yorki jegyzések szerint kifejlődni kellene. Az oka ennek egyszerű. A gabnakeres­­kedelem arra számít és nem egészen rosszul, hogy aratás után a gazdáknak pénz kell és így olcsón szerezhetik be tőlük a muszájból eladott búzát. Mindent elkövetnek tehát avégből, hogy a búzát a gazdáktól kicsikarják. Börzei rémhírekkel igyekszenek őket megfélemlíteni és el­csüggeszteni és ezek segélyével az árfo­lyamokat leszorítják. Hogy mennyire ké­pesek ezen privilegizált intézményükkel az árakat lenyomni, arra nem kell ekla­­tánsabb példa, mint az, ami a lefolyt 14 nap alatt a budapesti tőzsdén végbe­ment. A miniszteri terméstudósítást né­hány nappal megelőzőleg — ami azt bizonyítja, hogy a tőzsde már jóval a publikáció előtt hozzá tud férni az ada­tokhoz — megkezdették a búza árának leszorítását és egy rövidke hét alatt csak egy írttal voltak képesek az árát lenyomni. A számítás nem is oly rossz. Általáno­san tudott dolog az, hogy a gazdák a baisse megindulására elcsüggednek és el­vesztik szilárdságukat. Most azonban a tőzsde nem érte el a célját. A gazdáknak csak kis része ijedt meg. A zöme nem is hederített ezekre a börzei machinációkra és nem ült föl. Ez abból is kiderülhetett, hogy pár nap alatt a búza ára újra egy koronával ment föl. A harc tehát a ter­melő búzájáért minden képzelhető esz­közzel folyik. Jönnek a lapok üzleti tudó­sításaiban a rémhírek, hogy 180—200.000 méter mázsa búza van Romániából és Szerbiából útban s hogy majd olcsó lesz az itthon, ha ez a rengeteg(?) mennyiség megérkezik. A bécsi tőzsdelapok pedig tüzelik a budapestieket, hogy csak ne en­gedjenek és dühösen szidják őket, ha egy kis áremelkedés áll elő a budapesti tőzs­dén. A magyar gazdáknak azonban 2. 300.000 méter mázsa romániai búza még nem imponál. Nem azért, mert egy részük tranzitó áru és megy Passaunak ki Né­metországba, de hiszen nálunk még a kisgye­rekek is tudják,hogy ezek azon előre vásárolt búzák, amelyeket sikerült még az aratás alatt a románoktól és szerbektől olcsón el­­kaparitani és most erőlködnek a felhozá­sukkal. Románia és Szerbia gyorsan kiürülnek az ő 1—2­0 millió méter mázsájukkal, amit az idén kivinni képesek, a yankee pedig kitűnően van informálva az európai helyzetről és vele nem lehet gyalog be­szélni, midőn tudja, hogy Németország­ban a tavalyi 500 millió métermázsa búza helyett jó, ha az idén 150 millió métermázsát arathatnak s midén azt is tudja, hogy Ausztria és Magyar­­ország a búzaimport terén az idén a 15 millió métermázsa alatt meg sem állhat. De az orosz és japán sem kötöttek még békét és úgy látszik, hogy csak ezután jön még a hadd el hadd. A búzaárak mesterséges leszorítása te­hát csak egy ideig biztathat sikerrel, —­­addig, amíg a lisztfogyasztás a magáét meg fogja követelni. Liszt kell és pedig az idén rengetegre lesz szükség, szinte képtelen árai lévén a surrogatunióknak,­­ és kevés, nagyon kevés lévén az el­adható búza, dacára a miniszteri rózsás termésizentéseknek. A magyar gazdák az idén alig képesek 10—12 millió mter­­mázsa búzánál többet a piacra hozni. Ennek felét az osztrák és magyar mal­mok a gyenge kezekből kicsikarják, de a másik fele erős kezekben van,­­ azért az illő árt fog kelleni megadni, mert a gazdák egy része bírja tartani, vagy a már elég olcsó kamatviszonyok mellett, in­kább kölcsönt vesz, mintsem elherdálja termését Szakasztott ilyen a helyzet az árpa­­értékesítésnél is. Azzal majdnem tisztában lehetünk, hogy Ausztria és Magyarország alig képesek a közös vámterület igényeit kielégíteni. A sör az idei forró nyáron példátlanul fogyott, ugyannyira, hogy a malátakészlet a nullára szállott. És mégis a hófehér magyar maláta-árpák a takar­mánycikkek áraihoz képest nem emel­kedtek. Az árpánál Ausztria csinálja machinációit. A bécsi szombati tőzsde az árpapiac, oda viszik a magyar árpa- Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit díjtalanul közöljük.

Next