Hazánk, 1904. szeptember (11. évfolyam, 207-227. szám)
1904-09-13 / 217. szám
XL évfolyam, 217. szám, Hedd Budapest, 1904. szeptember 11 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. M Telefonálta 58—23. FELELŐS SZERKESZTŐ Előfizetési ára: Es®855 éve 28 kor* | Negyedévre V.—kos. : Félévre _ 0 . | Egy hóra _ 2.40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillér. Kenyérharc, Budapest, szeptember 12. (1.) Mint minden évben ilyenkor, most is folyik a terménypiacon az elkeseredett harc a termelők és vevők között. Előbbiek termésfölöslegüket, — ami vajmi kevés az idén, — az árán óhajtanák értékesíteni, utóbbiak pedig az árán jóval alul megszerezni. Valóságos háború ez, amelyben a kereskedelem a támadó, a gazda a védekező fél. A búza és árpa az a két fogalonanem, amelyből a gazda pénzel. Amit e két cikkért az idén bevehet, az szolgál minden irányú kiadásainak fedezésére, mert a többiek: a kukorica, burgonya, az állathizlalás és állati termelés egyéb ágazatai az idén mint jövedelmet hozó tényezők nem szerepelhetnek. Ellenkezőleg. A kereskedelmi takarmányok és a takarmányvetőmagvakban mutatkozó szükséglet oly nagymérvű igényeket támaszt a gazda zsebe iránt, amelyeket a legtöbb esetben csak hitelének erős igénybevételével lesz képes kielégíteni. Lehet-e ily körülmények között csodálkozni a fölött, ha a gazda nem oly könynyűvérű, mint más években és ha megköveteli a teljes árat terményfölöslegéért, azt az árat, amelyet a fenforgó viszonyok mellett elérni remélhet? A cséplésnek immár vége van országszerte és az eredmény előttünk fekszik. Átlagban véve 30 százalékra tehető a terméscsökkenés úgy búzában és rozsban,mint árpában és zabban. Még többel, 75 százalékkal kisebb a kukorica és burgonya eredménye. A gazdák előtt tisztán áll a helyzet. A közös vámterület még eddig soha nem tapasztalt búza- és kukorica-import előtt áll és kérdéses, hogy a közös vámterület árpaszükségletét is fogja-e fedezhetni a belföldi termelés? Ilyen körülmények között az is tisztában van mindenki előtt, hogy a búzaárak nem alakulhatnak egy export-állam viszonyai szerint, hanem igenis, teljesen az import államok helyzetének megfelelőleg. Tehát a világár, plus 1 forint 80 krajcáros vám, plus szállítási költség és a minőségkülönbözet kell, hogy az áralakulásnál mértékadó tényezőként szerepeljen. A világár megszabásánál évek óta Amerika határoz. Ha lementek az árak, úgy Amerikát állították oda okul. Ha fölmentek Amerikában az árak, kelletlenül bár, de követték az európai piacok is. Most is csak az amerikai árak határozhatnak. Azt pedig olvashatjuk naponta, hogy Amerikában és pedig New-York export-kikötőjében egy bushel 112—115 centen van jegyezve. Ez megfelel 10 forint 30 krajcárnak métermázsánkint usance minőségért. Ehhez kell járulni 40 krajcár ki- és berakási költségnek, ehhez még 1 forint 80 krajcár várnak a mi határainkon és még a minőségkülönbözetre is 25—30 krajcárnak a mi 80—81 kilós búzánk javára; de ezenfelül még a kikötőtől a fogyasztási területre szállításért is kell 30—70 krajcár fuvart fizetni. Hogyha tehát ez idő szerint Amerikából akarnánk búzát importálni a mi piacainkra, akkor csak 13—13 frt 50 kr. áron lehetne Magyarország piacaira, nyereség nélkül állítani a búzát Ma, midőn a 82 kilós tiszavidéki búza árát a budapesti tőzsdén 11 forinttal jegyzik, dőreség lenne amerikai importról beszélni. A vámmal védett országokban, tehát főleg Francia- és Németországban sincs meg a belföldön azon ár, amelynek a vámvédelem mellett kifejlődni kellene. Franciaországban a búza átlagos ára 10 frt 75 kr. Németországban is ugyanez az átlagos ára a búzának, de megjegyzendő, hogy mindkét államban a búza őrlési értéke a csekély sikértartalom miatt legalább egy forinttal kisebb, mint az amerikai és orosz búzáé és így a jó sikértartalmú búza értéke, mindkét államban 11 frt 75 krra tehető. Ez még mindig messze áll azon ártól, amelynek a newyorki jegyzések szerint kifejlődni kellene. Az oka ennek egyszerű. A gabnakereskedelem arra számít és nem egészen rosszul, hogy aratás után a gazdáknak pénz kell és így olcsón szerezhetik be tőlük a muszájból eladott búzát. Mindent elkövetnek tehát avégből, hogy a búzát a gazdáktól kicsikarják. Börzei rémhírekkel igyekszenek őket megfélemlíteni és elcsüggeszteni és ezek segélyével az árfolyamokat leszorítják. Hogy mennyire képesek ezen privilegizált intézményükkel az árakat lenyomni, arra nem kell eklatánsabb példa, mint az, ami a lefolyt 14 nap alatt a budapesti tőzsdén végbement. A miniszteri terméstudósítást néhány nappal megelőzőleg — ami azt bizonyítja, hogy a tőzsde már jóval a publikáció előtt hozzá tud férni az adatokhoz — megkezdették a búza árának leszorítását és egy rövidke hét alatt csak egy írttal voltak képesek az árát lenyomni. A számítás nem is oly rossz. Általánosan tudott dolog az, hogy a gazdák a baisse megindulására elcsüggednek és elvesztik szilárdságukat. Most azonban a tőzsde nem érte el a célját. A gazdáknak csak kis része ijedt meg. A zöme nem is hederített ezekre a börzei machinációkra és nem ült föl. Ez abból is kiderülhetett, hogy pár nap alatt a búza ára újra egy koronával ment föl. A harc tehát a termelő búzájáért minden képzelhető eszközzel folyik. Jönnek a lapok üzleti tudósításaiban a rémhírek, hogy 180—200.000 méter mázsa búza van Romániából és Szerbiából útban s hogy majd olcsó lesz az itthon, ha ez a rengeteg(?) mennyiség megérkezik. A bécsi tőzsdelapok pedig tüzelik a budapestieket, hogy csak ne engedjenek és dühösen szidják őket, ha egy kis áremelkedés áll elő a budapesti tőzsdén. A magyar gazdáknak azonban 2. 300.000 méter mázsa romániai búza még nem imponál. Nem azért, mert egy részük tranzitó áru és megy Passaunak ki Németországba, de hiszen nálunk még a kisgyerekek is tudják,hogy ezek azon előre vásárolt búzák, amelyeket sikerült még az aratás alatt a románoktól és szerbektől olcsón elkaparitani és most erőlködnek a felhozásukkal. Románia és Szerbia gyorsan kiürülnek az ő 1—20 millió méter mázsájukkal, amit az idén kivinni képesek, a yankee pedig kitűnően van informálva az európai helyzetről és vele nem lehet gyalog beszélni, midőn tudja, hogy Németországban a tavalyi 500 millió métermázsa búza helyett jó, ha az idén 150 millió métermázsát arathatnak s midén azt is tudja, hogy Ausztria és Magyarország a búzaimport terén az idén a 15 millió métermázsa alatt meg sem állhat. De az orosz és japán sem kötöttek még békét és úgy látszik, hogy csak ezután jön még a hadd el hadd. A búzaárak mesterséges leszorítása tehát csak egy ideig biztathat sikerrel, —addig, amíg a lisztfogyasztás a magáét meg fogja követelni. Liszt kell és pedig az idén rengetegre lesz szükség, szinte képtelen árai lévén a surrogatunióknak, és kevés, nagyon kevés lévén az eladható búza, dacára a miniszteri rózsás termésizentéseknek. A magyar gazdák az idén alig képesek 10—12 millió mtermázsa búzánál többet a piacra hozni. Ennek felét az osztrák és magyar malmok a gyenge kezekből kicsikarják, de a másik fele erős kezekben van, azért az illő árt fog kelleni megadni, mert a gazdák egy része bírja tartani, vagy a már elég olcsó kamatviszonyok mellett, inkább kölcsönt vesz, mintsem elherdálja termését Szakasztott ilyen a helyzet az árpaértékesítésnél is. Azzal majdnem tisztában lehetünk, hogy Ausztria és Magyarország alig képesek a közös vámterület igényeit kielégíteni. A sör az idei forró nyáron példátlanul fogyott, ugyannyira, hogy a malátakészlet a nullára szállott. És mégis a hófehér magyar maláta-árpák a takarmánycikkek áraihoz képest nem emelkedtek. Az árpánál Ausztria csinálja machinációit. A bécsi szombati tőzsde az árpapiac, oda viszik a magyar árpa- Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit díjtalanul közöljük.