Hazánk, 1904. november (11. évfolyam, 259-284. szám)
1904-11-06 / 264. szám
hazánk: 260 szám. 12 ■. ni. in.—................................ „i,i '■ ■ ■ » ———■ 1 ' 1 Vasárnapi 1904. november 6. Brüller János (Ságvár), Balogh István (Porrog-Szt.Király), Melháza Gyula (Attala), Franjo Z. Gabaric (Pitomaca), Hrmljan Martin (Garcsnica), dr. Ziga Fink (Novimarof), Ivan Krapac c. püspök (Var.Toplic), Martin Czergerenacz (Lipoljani), Antun Vidakovic (N.Kopanica), Josip Barusic (Rakovica), Ivan Bockaj (Ludbreg), Andrije Stojanovic orsz. képv. (Babina-Grecia), Kaiser Emil (Kanonica), Skreblin Franjo (Spisic-Bukovica), Josip Jozica (Valpovo), Robert Kestenbaum (Vuka-Beketinci). Ezenkívül 31 szövetkezeti könyvelőt 50 korona, hat könyvelőt pedig 100 korona jutalomdíjjal tüntetett ki az Országos Központi Hitelszövetkezet. Agrárbank Bács megyében, Bács-Bodrog megyében a jövő év elején nyílik meg az ottani gazdaközönség közreműködésével létesülő agrárbank, melynek főleg az lesz a célja, hogy a tejszövetkezeteknek és a nyugati fajú szarvasmarhák beszerzésére hajlandó gazdáknak olcsó hitelt nyújtson. Két budapesti előkelő hitelintézet is részt vesz az alapításban s egymaga 300.000 korona részvényt jegyzett. Az intézet élén a megye legkiválóbb férfiai állanak kisz őrlési redukció. A fővárosi malomegyesület tekintettel arra, hogy a lisztkészlet 1.700.000 mm.-ra torlódott föl, a vidéki malmokkal egyetértőleg elhatározta, hogy a jövő aratásig az őrlést redukálni fogják olyképpen, hogy a fővárosi malmok 30 százalékra redukálják őrlésüket, a vidékiek pedig hetenként 2 napon át nem fognak dolgozni. A malmok őrlési redukciójához szavunk nincs, csak azt jegyezzük meg, hogy az osztrák malmok redukciója nélkül a magyar malmok ezen eljárása céltalan meghátrálás. Egyébiránt merjük megjósolni azt, hogy ez az üzemredukció nem fog soká tartani és hogy ezt az új aratásig húzzák ki, arról szó sem lehet. A fejlemények meg fogják mutatni azt, hogy nem közönséges lisztfogyasztás várható ezen fogyasztási év folyamán és hogy 1.700.000 mm. lisztkészlet az idén nem imponál. A délvidéki kisgazdák szervezkedése. A Délvidéki Földmivelők Gazdasági Egyesülete kebelében új fiókegyesület alakult Újfutakon. Az alakuló közgyűlésen a központot Deld István képviselte. Az új egyesület védőjéül gróf Chotik Rezső, diszelnökéül pedig Eigl József plébánost választották meg a nagyszámban jelen volt kisgazdák. A cukor tőzsdei árjegyzése. Az áru- és értéktőzsde tanácsa november hó 14-én a nyers és finomított cukor árjegyzése tárgyában értekezletet tart, amelyen az Országos Magyar Gazdasági Egyesület is képviselteti magát. , Állatkiállítás. A Bácsmegyei Gazdasági Egylet Ó-Verbászon állatkiállítást rendezett, amelyre 800 drb szebbnél-szebb nyugati és bácskai fajta szarvasmarhát hajtottak fel. A kiállítást Latinovics Pál főispán nyitotta meg, az ő indítványára a nagy számban jelen volt gazdák Tallián földmivelésügyi minisztert és báró Vojnits Istvánt, akik anyagi támogatásával jött létre a kiállítás, táviratilag üdvözölték. A dr. Récsey Ede elnöklete alatt működő bíráló bizottság 36 kisgazdát jutalmazott kisebb-nagyobb pénzdíjjal. Első dijat nyerte Becker Károly újverbászi gazda. Az értéktőzsdéről. Az angol bank kamatláb-emelésétől féltek a kontinentális piacok. Tudvalevőleg azonban ez a kamatláb-emelés elmaradt s igy a kamatlábviszonyok nagyjában véve nem változtak. Az ultima pénz drágult ugyan valamivel, de már ma is engedett a múlt napokban észlelt feszültség. Ennek következtében a járadékárfolyamok ismét emelkedtek. Egyébként pedig változatos irányzatnak örvendtünk az elmúlt héten. Az angol-orosz konfliktus elintézését emelkedő irányzat követte, de az emelkedés nem tarthatott sokáig, mert Bécsben túl sötét üvegen át nézték a magyar belpolitikai helyzet alakulását. A bécsi eladások azután nyomták az árfolyamokat. Később ez oldalról is megszűnt a nyomás, hogy helyet engedjen annak a kínos benyomásnak, melyet az innsbrucki diákzavargások idéztek elő. A mai déli zárlat felé azonban már az egész vonalon nyugodt volt a hangulat. Az e heti forgalomban a nemzetközi papírok közül a hitel- és délivasút részvényekben, míg a helyiek közül a Danubius, a Franklin és a magyar aszfalt részvényekben volt élénkebb üzlet emelkedő árfolyamok mellett. A járadékpiac szilárd s a 4 százalékos magyar koronajáradék magasabban zárul. Liszt és korpa. (Schiff Zsigmond budapesti cég jelentése.) A lisztüzlet nyomott hangulata e héten sem szűnt meg. A malmok üzemmegszorítása most még nem érezteti hatását. Új üzlet csak igen kevés fordult elő, mindenki inkább arra gondol, miképpen fogja a korábban megvett lisztet átvenni és elhelyezni. Az árak körülbelül 20 fillérrel estek vissza. Az elszállítás október végén, mint rendesen a hónap fordulóján, valamelyest javult. Korpában teljes a tétlenség. A magas árakon nincs vevő, a malmok pedig, tekintettel a megszorított üzemre a jegyzéseket egyelőre fentartani igyekAlig, hogy újból elaludt, kezdődött elölről ugyanaz az álom. Újra elvesztek a tehenek, nagynehezen felfedezte az áttört nyílást és fáradtságtól roskadozva keresésükre indult. Újra arra a fenyőkől szegett puha ösvényre került és örült a világos napfoltoknak. Mikor már egy jó darabot haladt, eszébe jutott, mi történt vele álmában ezen a helyen és félénk óvatossággal tekintgetett körül. Amint így minden neszre ügyel, lábujjhegyen oson előre; egyszerre csak látja, hogy két egymással szembe néző pázsitos domb, lassan felemelkedik és egy furcsa formájú, bamba szemű emberke mászik elő a nyilasból. Mikor Gertrud jobban megnézi, látja, hogy ez bizony a morgó Peti. Morgó Peti most is folyton morgott és valamit hadart magában. Mindenki ismeri a faluban, tudják róla, hogy féleszű. És hogyha valaki ellensége házát fel akarja gyújtani, forduljon bizalommal hozzá. Morgó Peti télen néha lehúzódott a faluba, de többnyire az erdő barlangjában és sziklaodukban szokott lakni egész éven át. Mikor Gertrud meglátta Pétert , fürgén hozzászaladt és hangosan nevetve megkérdezte: nem-e gyújtaná föl az Ingmár portát? — Mert tudod Petiké, Ingmár jobban szereti őt mint engem! Gertrud egy álomban egészen mulatságos tréfának találta, hogy mit kiván ő Péterkétől. Péterke élénken pislogva bólogatott és mindjárt, ahogy csak rövid lábai bírták, nekivágott az erdőnek, egyenesen az Ingmár porta felé. Erre már nagyon megijedt Gertrud. — Az Istenért, ez a szerencsétlen komolyan veszi — gondolta borzalommal és a kis torzszülött után iramodott istenek. Romániában megszűnt a kiviteli tilalom korpára és már érkeznek ajánlatok onnan, minthogy Magyarországon van most legmagasabb ára a korpának. Vetőmagvak. (Mauthner Ödön tudósítása.) Minthogy az őszi vetést már befejezték, a vetőmag-eladás úgyszólván szünetel. Vörösheremag (lóhermag.) Bár az irány szilárd, a forgalom mégis csak néhány száz métermázsára szorítkozott, mert általános az a nézet, hogy az őszi munkálatok befejezése után a gazdaközönség folytatja majd a heremag cséplését, miáltal a kínálat tetemesen emelkedni fog. Egyelőre azonban a jegyzések emelkedtek, mert az eladóknak az a véleményük, hogy a hetek óta tartó kedvező időjárás következtében a termésnek már javarésze piacra került. Hogy e két vélemény közül melyik a helyes, az a legközelebbi hetekben amúgy is eldől. — Lucernamag. A lefolyt héten az árak tetemesen csökkentek, mert a kereskedők tartózkodó vételkedve következtében az eladók kénytelenek voltak sokat engedni árköveteléseikből. — Takarmányrépa-magvak. Úgy a kínálat, mint az árjegyzések változatlanok. Északnémetországból jelentik, hogy a termés csekélyebb az idén, mint tavaly volt, sőt a kelendőbb fajtákból is kisebbek a termelő területek, mint 1903-ban voltak. A Muhar és bükköny, amennyiben az eladók nem követeltek túl magas árakat, könnyen keltek el. Jegyzések nyersáráért 50 kilogrammonként. Budapesten: - Vöröshere 72.—84.— Korona Lucerna 45.—55.— Szesz. Az egyesült szeszgyárak legutóbbi ülésükön a szeszáraknak változatlan jegyzését határozván, el. finomított szesz nagyban adózva 156.50—157 koronán, adózatlanul szabadraktárra 57.50 koronán, kelt nagyban és 2 koronával drágábban kicsinyben. Kartellen kívüli finomítók 0.50—1 koronával, olcsóbban ajánlanak. Elesztőszesz adózva 156.50—157 korona, adózat-lanul 57.50—58.— koronán kelt nagyban és 2 koronával drágábban jegyeztetik. Denaturált szesz valamivel szilárdabb irányzat mellett 49 koronával jegyeztetik hordóval együtt, nagyban és 1—2 koronával drágábban kisebb tételekben. Mezőgazdasági szeszgyárak részéről kontingens nyersszesz 107 korona jegyzésen alul és 48—49.— korona fixárban kelt el, 1904—1905. évi termelési évadban szállítva. A kontingens nyersszesz ára Budapesen 51.50— 52.50 korona. Bécsi jegyzés: 49.80 — 50.— korona kontingens nyersszeszért. Prágai jegyzés: 144,25 korona adózott trippló szeszért. REGÉNY-CSARNOK. Jeruzsálem. Elbeszélés. 36 . Irta: Zelma Lagerlöff. Fordította: Emődy Róna — Pszt! Állj meg szivecském, mutatok neked valamit — kiáltotta vigyorogva. A következő pillanatban már térden állt Gertrud előtt és bütykös ujjaival elkaparva a száraz tűleveleket, kis kerek réztálkát tett le a földre. — Ide nézz galambom! — mondta és lehúzta maga mellé a leányt. Gertrud a tálkába pillantott és rémülten elsikoltotta magát. A tálka fenekén egészen tisztán látható volt Ingmár jól ismert sápadt arca. — Ugye? — vigyorog Marit — nesze, itt van egy tű, szúrd ki a haszontalan szemét. — Gertrud ujjait égette az a tű, mint az eleven parázs, de ellentállhatatlan vágyat érzett: megtenni, amit a vén boszorkány mondott. — Miért legyen ő boldog és gazdag, mialatt te bánat alatt hervadozol ?! — kérdezé Marit és Gertrud hirtelen beleszúrt Ingmár szemeibe. Sajátságos! A tű nem koppant a kemény rézedényen, de valami puhába fúródott bele. Mikor Gertrud visszahúzta, látta, hogy véres. Kétségbeesett kiáltással ült föl az ágyában, azt hitte, csakugyan kiszúrta Ingmár szemét. — Isten mentsen meg engem attól, hogy Ingmáron valaha boszut akarnék állni — zokogta és egész testében remegett a borzasztó félelemtől. ■ -/. Szaladt utána, tüskén-bokron, árkokon és ingoványos mocsarakon át. Lábát éles kövekbe sértette, többször egymásután elesett, de morgó Petit már nem érte utól. Mikor nagynehezen kiért az erdőszélre, vérvörös lángok lobogtak az Ingmar porta ősrégi zsindelyes tetőzetén. — Megtette, Uram Istenem, megtette már! — kiáltotta Gertrud és fölébredt. Szivére szorította mind a két kezét. Hideg verejték gyöngyözött a homlokán és félt, hogy újból el talál aludni. — Segíts Istenem! Édes jó Istenem segíts! — könyörgött szivszaggatóan. Te tudod ugye, ugye te tisztában vagy vele, hogy még egyetlen egyszer sem gondoltam boszúra? Honnan van szivemben annyi gonoszság, honnan? — A bánat veszedelmes! A nagy bánat veszedelmes ! Igen veszedelmes — suttogta lázas önkívületben. Nem tudta, mit akar ezzel mondani, de érezte, hogy szegény szíve olyan, mintha minden virágjától megfosztották volna és mérges útszéli gazt termeszt benne a keserű bánat. Másnap egész délelőtt úgy érezte magát Gertrud, mintha félálomban volna még mindig. Ha arra gondolt, micsoda pokoli gyönyörűséggel szúrt bele Ingmar szemeibe, hideg borzongás futott végig a testén. — Szörnyűség, hogy milyen boszúvágyó és kegyetlen tudnék én lenni — gondolta dobogó szívvel. — Mit tegyek, hogy megszabaduljak tőle ? Nemsokára egészen elvetemült, haszontalan teremtés fog belőlem válni. Délben mint rendesen, ma is karjára akasz- ■ totta fejőcsöbrét és indult a legelőre. Mélyen szemére húzta fejkendőjét és egyetlen egyszer sem pillantott föl a földről. A megszokott kés-