Hazánk, 1904. november (11. évfolyam, 259-284. szám)

1904-11-06 / 264. szám

hazánk: 260 szám. 12 ■. ni. in.—................................ „i,i '■ ■ ■ » ———■ 1 ' 1­ ­ Vasárnapi 1904. november 6. Brüller János (Ságvár), Balogh István (Porrog-Szt.­­Király), Melháza Gyula (Attala), Franjo Z. Gabaric (Pitomaca), Hrmljan Martin (Garcsnica), dr. Ziga Fink (Novimarof), Ivan Krapac c. püspök (Var.­­Toplic), Martin Czergerenacz (Lipoljani), Antun Vidakovic (N.­Kopanica), Josip Barusic (Rakovica), Ivan Bockaj (Ludbreg), Andrije Stojanovic orsz. képv. (Babina-Grecia), Kaiser Emil (Kanonica), Skreblin Franjo (Spisic-Bukovica), Josip Jozic­a (Valpovo), Robert Kestenbaum (Vuka-Beketinci). Ezenkívül 31 szövetkezeti könyvelőt 50 korona, hat könyvelőt pedig 100 korona jutalomdíjjal tüntetett ki az Országos Központi Hitelszövetkezet. Agrárbank Bács megyében, Bács-Bodrog megyében a jövő év elején nyílik meg az ottani gazdaközönség közreműködésével létesülő agrárbank, melynek főleg az lesz a célja, hogy a tejszövetkezeteknek és a nyugati fajú szarvasmarhák beszerzésére hajlandó gazdáknak olcsó hitelt nyújtson. Két budapesti előkelő hitelintézet is részt vesz az alapításban s egymaga 300.000 korona részvényt jegyzett. Az intézet élén a megye legkiválóbb férfiai állanak k­isz őrlési redukció. A fővárosi malomegyesület teki­ntettel arra, hogy a lisztkészlet 1.700.000 mm.-ra torlódott föl, a vidéki malmokkal egyetértőleg elha­tározta, hogy a jövő aratásig az őrlést redukálni fogják olyképpen, hogy a fővárosi malmok 30 szá­zalékra redukálják őrlésüket, a vidékiek pedig heten­­ként 2 napon át nem fognak dolgozni. A malmok őrlési redukciójához szavunk nincs, csak azt jegyez­zük meg, hogy az osztrák malmok redukciója nél­kül a magyar malmok ezen eljárása céltalan meg­hátrálás. Egyébiránt merjük megjósolni azt, hogy ez az üzemredukció nem fog soká tartani és hogy ezt az új aratásig húzzák ki, arról szó sem lehet. A fej­lemények meg fogják mutatni azt, hogy nem közön­séges lisztfogyasztás várható ezen fogyasztási év folyamán és hogy 1.700.000 mm. lisztkészlet az idén nem imponál. A délvidéki kisgazdák szervezkedése. A Délvidéki Földmivel­ők Gazdasági Egyesülete kebelében új fiókegyesület alakult Újfutakon. Az alakuló köz­gyűlésen a központot Deld István képviselte. Az új egyesület védőjéül gróf Choti­k Rezső, diszelnökéül pedig Eigl József plébánost választották meg a nagy­számban jelen volt kisgazdák. A cukor tőzsdei árjegyzése. Az áru- és értéktőzsde tanácsa november hó 14-én a nyers és finomított cukor árjegyzése tárgyában értekezletet tart, amelyen­­ az Országos Magyar Gazdasági Egyesület is képvi­selteti magát. , Állatkiállítás. A Bácsmegyei Gazdasági Egylet Ó-Verbászon állatkiállítást rendezett, amelyre 800 drb szebbnél-szebb nyugati és bácskai fajta szarvas­­marhát hajtottak fel. A kiállítást Latinovics Pál fő­ispán nyitotta meg, az ő indítványára a nagy szám­ban jelen volt gazdák Tallián földmivelésügyi minisz­tert és báró Vojnits Istvánt, akik anyagi támogatá­sával jött létre a kiállítás, táviratilag üdvözölték. A dr. Récsey Ede elnöklete alatt működő bíráló bizott­ság 36 kisgazdát jutalmazott kisebb-nagyobb pénz­díjjal. Első dijat nyerte Becker Károly újverbászi gazda. Az értéktőzsdéről. Az angol bank kamatláb-emelé­sétől féltek a kontinentális piacok. Tudvalevőleg azonban ez a kamatláb-emelés elmaradt s igy a kamatlábviszonyok nagyjában véve nem változtak. Az ultima pénz drágult ugyan valamivel, de már ma is engedett a múlt napokban észlelt feszültség. Ennek következtében a járadékárfolyamok ismét emelked­tek. Egyébként pedig változatos irányzatnak örvend­­tünk az elmúlt héten. Az angol-orosz konfliktus el­intézését emelkedő irányzat követte, de az emelkedés nem tarthatott sokáig, mert Bécsben túl sötét üvegen át nézték a magyar belpolitikai helyzet alakulását. A bécsi eladások azután nyomták az árfolyamokat. Később ez oldalról is megszűnt a nyomás, hogy he­lyet engedjen annak a kínos benyomásnak, melyet az innsbrucki diákzavargások idéztek elő. A mai déli zárlat felé azonban már az egész vonalon nyu­godt volt a hangulat. Az e heti forgalomban a nem­zetközi papírok közül a hitel- és délivasút részvé­nyekben, míg a helyiek közül a Danubius, a Frank­lin és a magyar aszfalt részvényekben volt élénkebb üzlet emelkedő árfolyamok mellett. A járadékpiac szilárd s a 4 százalékos magyar koronajáradék ma­gasabban zárul. Liszt és korpa. (Schiff Zsigmond budapesti cég jelentése.) A lisztüzlet nyomott hangulata e héten sem szűnt meg. A malmok üzemmegszorítása most még nem érezteti hatását. Új üzlet csak igen kevés fordult elő, mindenki inkább arra gondol, miképpen fogja a korábban megvett lisztet átvenni és elhe­lyezni. Az árak körülbelül 20 fillérrel estek vissza. Az elszállítás október végén, mint rendesen a hónap fordulóján, valamelyest javult. Korpában teljes a tétlenség. A magas árakon nincs vevő, a malmok pedig, tekintettel a megszorí­tott üzemre a jegyzéseket egyelőre fentartani igyek­Alig, hogy újból elaludt, kezdődött elölről ugyanaz az álom. Újra elvesztek a tehenek, nagynehezen felfedezte az áttört nyílást és fá­radtságtól roskadozva keresésükre indult. Újra arra a fenyők­ől szegett puha ösvényre került és örült a világos napfoltoknak. Mikor már egy jó darabot haladt, eszébe ju­tott, mi történt vele álmában ezen a helyen és félénk óvatossággal tekintgetett körül. Amint így minden neszre ügyel, lábujjhegyen oson előre; egyszerre csak látja, hogy két egy­mással szembe néző pázsitos domb, lassan fel­emelkedik és egy furcsa formájú, bamba szemű emberke mászik elő a nyilasból. Mikor Gertrud jobban megnézi, látja, hogy ez bizony a morgó Peti. Morgó Peti most is folyton morgott és vala­mit hadart magában. Mindenki ismeri a faluban, tudják róla, hogy féleszű. És hogyha valaki ellensége házát fel akarja gyújtani, forduljon bizalommal hozzá. Morgó Peti télen néha lehúzódott a faluba, de többnyire az erdő barlangjában és sziklaoduk­­ban szokott lakni egész éven át. Mikor Gertrud meglátta Pétert , fürgén hozzá­szaladt és hangosan nevetve megkérdezte: nem-e gyújtaná föl az Ingmár portát? — Mert tudod Petiké, Ingmár jobban szereti őt mint engem! Gertrud egy álomban egészen mulatságos tré­fának találta, hogy mit kiván ő Péterkétől. Péterke élénken pislogva bólogatott és mind­járt, ahogy csak rövid lábai bírták, neki­vágott az erdőnek, egyenesen az Ingmár porta felé. Erre már nagyon megijedt Gertrud. — Az Istenért, ez a szerencsétlen komolyan veszi — gondolta borzalommal és a kis torz­szülött után iramodott i­stenek. Romániában megszűnt a kiviteli tilalom korpára és már érkeznek ajánlatok onnan, minthogy Magyarországon van most legmagasabb ára a kor­pának. Vetőmagvak. (Mauthner Ödön tudósítása.) Mint­hogy az őszi vetést már befejezték, a vetőmag-eladás úgyszólván szünetel. Vörösheremag (lóhermag.) Bár az irány szilárd, a forgalom mégis csak néhány száz métermázsára szorítkozott, mert általános az a né­zet, hogy az őszi munkálatok befejezése után a gazdaközönség folytatja majd a heremag cséplését, miáltal a kínálat tetemesen emelkedni fog. Egyelőre azonban a jegyzések emelkedtek, mert az eladóknak az a véleményük, hogy a hetek óta tartó kedvező időjárás következtében a termésnek már javarésze piacra került. Hogy e két vélemény közül melyik a helyes, az a legközelebbi hetekben amúgy is eldől. — Lucernamag. A lefolyt héten az árak tetemesen csökkentek, mert a kereskedők tartózkodó vételkedve következtében az eladók kénytelenek voltak sokat engedni árköveteléseikből. — Takarmányrépa-mag­vak. Úgy a kínálat, mint az árjegyzések változatla­nok. Északnémetországból jelentik, hogy a termés csekélyebb az idén, mint tavaly volt, sőt a kelen­dőbb fajtákból is kisebbek a termelő területek, mint 1903-ban voltak. A Muhar és bükköny, amennyi­ben az eladók nem követeltek túl magas árakat, könnyen keltek el. Jegyzések nyersáráért 50 kilogrammonként. Budapesten: -­ Vöröshere 72.—84.— Korona Lucerna 45.—55.—­­ Szesz. Az egyesült szeszgyárak legutóbbi ülésü­kön a szeszáraknak változatlan jegyzését határozván, el. finomított szesz nagyban adózva 156.50—157­­ koronán, adózatlanul szabadraktárra 57.50 koronán, kelt nagyban és 2 koronával drágábban kicsinyben.­ Kartellen kívüli finomítók 0.50—1 koronával, olcsóbban ajánlanak. Elesztőszesz adózva 156.50—157 korona, adózat-­­lanul 57.50—58.— koronán kelt nagyban és 2 koro­nával drágábban jegyeztetik. Denaturált szesz valamivel szilárdabb irányzat mellett 49 koronával jegyeztetik hordóval együtt, nagyban és 1—2 koronával drágábban kisebb téte­lekben. Mezőgazdasági szeszgyárak részéről kontingens nyersszesz 107 korona jegyzésen alul és 48—49.— korona fixárban kelt el, 1904—1905. évi termelési évadban szállítva. A kontingens nyersszesz ára Budapesen 51.50— 52.50 korona. Bécsi jegyzés: 49.80 — 50.— korona kontingens nyersszeszért. Prágai jegyzés: 144,25 korona adózott trippló szeszért. REGÉNY-CSARNOK. Jeruzsálem. Elbeszélés. 36 . Irta: Zelma Lagerlöff. Fordította: Emődy Róna — Pszt! Állj meg szivecském, mutatok neked valamit — kiáltotta vigyorogva. A következő pillanatban már térden állt Gert­rud előtt és bütykös ujjaival elkaparva a szá­raz tűleveleket, kis kerek réztálkát tett le a földre. — Ide nézz galambom! — mondta és lehúzta maga mellé a leányt. Gertrud a tálkába pillantott és rémülten el­­sikoltotta magát. A tálka fenekén egészen tisztán látható volt Ingmár jól ismert sápadt arca. — Ugy­e? — vigyorog Marit — nesze, itt van egy tű, szúrd ki a haszontalan szemét. — Gertrud ujjait égette az a tű, mint az eleven parázs, de ellentállhatatlan vágyat érzett: meg­tenni, amit a vén boszorkány mondott. — Miért legyen ő boldog és gazdag, mialatt te bánat alatt hervadozol ?! — kérdezé Marit és Gertrud hirtelen beleszúrt Ingmár szemeibe. Sa­játságos! A tű nem koppant a kemény rézedé­nyen, de valami puhába fúródott bele. Mikor Gertrud visszahúzta, látta, hogy véres. Kétségbeesett kiáltással ült föl az ágyá­ban, azt hitte, csakugyan kiszúrta Ingmár szemét. — Isten mentsen meg engem attól, hogy Ing­máron valaha boszut akarnék állni — zokogta és egész testében remegett a borzasztó féle­lemtől. ■ -/. Szaladt utána, tüskén-bokron, árkokon és in­goványos mocsarakon át. Lábát éles kövekbe sértette, többször egymásután elesett, de morgó Petit már nem érte utól. Mikor nagynehezen kiért az erdőszélre, vér­vörös lángok lobogtak az Ingmar porta ősrégi zsindelyes tetőzetén. — Megtette, Uram Istenem, megtette már! — kiáltotta Gertrud és fölébredt. Szivére szorította mind a két kezét. Hideg verejték gyöngyözött a homlokán és félt, hogy újból el talál aludni. — Segíts Istenem! Édes jó Istenem segíts! — könyörgött szivszaggatóan. Te tudod ugy­e, ugy­e te tisztában vagy vele, hogy még egyetlen egyszer sem gondoltam boszúra? Honnan van szivemben annyi gonoszság, honnan? — A bánat veszedelmes! A nagy bánat ve­szedelmes ! Igen veszedelmes — suttogta lázas önkívületben. Nem tudta, mit akar ezzel mondani, de érezte, hogy szegény szíve olyan, mintha minden virág­jától megfosztották volna és mérges útszéli gazt termeszt benne a keserű bánat. Másnap egész délelőtt úgy érezte magát Ger­trud, mintha félálomban volna még mindig. Ha arra gondolt, micsoda pokoli gyönyörűséggel szúrt bele Ingmar szemeibe, hideg borzongás futott végig a testén. — Szörnyűség, hogy milyen boszúvágyó és kegyetlen tudnék én lenni — gondolta dobogó szívvel. — Mit tegyek, hogy megszabaduljak tőle ? Nemsokára egészen elvetemült, haszonta­lan teremtés fog belőlem válni. Délben mint rendesen, ma is karjára akasz- ■ totta fejőcsöbrét és indult a legelőre. Mélyen szemére húzta fejkendőjét és egyetlen egyszer sem pillantott föl a földről. A megszokott kés-

Next