Hazánk, 1905. január (12. évfolyam, 1-27. szám)

1905-01-01 / 1. szám

HAZUNK. 1. szám: Politikai hangulatok. Budapest, t­ec. 5/. A mai nappal vége lesz Magyarországon a szigorú értelemben vett alkotmányos és törvé­nyes állapotoknak. Az új év első napján, tehát egy pár óra múlva kezdetét veszi a harmadik ex-lex is. Öt évvel ezelőtt egészen más hatása volt ennek a szónak : ex-lex. A háta borsózott tőle minden becsületes magyarnak. Ma pedig úgy veszszük, mint megszokott állapotot. Saját­ságos vonása az emberi természetnek, hogy mindent megszokik, amibe bele nem pusztul. Öt év előtt mint valami rejtelmes és ismeretlen veszedelemtől féltünk az ex-lextől, pedig a hely­zet a mostanihoz képest igazán ártatlan volt. Akkor biztosak voltunk abban, hogy ex-lexben a parlamentet semmi szín alatt sem fogják felosz­latni. Maga a szabadelvű párt kötötte le határo­­zatilag Bánffyt ebben az irányban, ma pedig abban vagyunk biztosak, hogy a parlamentet feloszlatják és ex­ lexben kiírják az új választá­sokat. Lesz tehát az alkotmányosság eddigi sé­relmeinek betetőzéséül egy olyan parlament, amelynek törvényességéhez formai tekintetben is a legjogosabb kétségeknek egész sora fűződik. És mindezt Tisza István politikájának azon az áron sikerül elérnie, amely együtt jár azzal, hogy a magyar nép hite a királyi eskü sérthe­tetlenségében megrendüljön s a politizáló köz­vélemény egy igen tekintélyes része arra a meg­győződésre jusson, hogy a nemzet jogait a hat­vanhetes alapon nem lehet megvédelmezni, ha­nem csak a függetlenségi párt táborában. Minő csodálatos változás rövid másfél év alatt. Mikor Khuen-Héderváry megbukott s a bécsi körök alíg a leg'ortotebb %tfT'!.lat*re,lépis hitték, hogy a hatvanhetes ak6”^1. tfr is meg lehet valósítani a nemzet mincs 1. 'ö­s követe­lését, csak akarni, igazán és kor­olyan akarni kell. Ma egyre kevesedik azok száma, akik azt hiszik, hogy a hatvanhetes alapon igazán lehet még csak akarni is. Odáig jutottunk, hogy még egy lépés és akkor nem csupán a kormány és a szabadelvű párt válságáról beszélhetünk, hanem egyúttal a hatvanhetes alap csődjéről is. Ez a pillanat pedig akkor fog bekövetkezni, amelyikben Apponyi pártjával együtt be fog lépni a függetlenségi pártba. Hogy a hatvanhetes ala­pon meg lehet valósítani a magyar nemzet min­den jogos követelését, hogy ez alap nemzeti irányban kiszélesíthető, annak állandó és leg­meggyőzőbb hirdetője maga Apponyi volt. Lehetne-e valami szembeszökőbb bizonyítéka e tanítás bukásának, mint az, hogy most legbuz­góbb hirdetője, sőt mondhatni feltalálója cáfolja meg példájával ? Hogy Apponyi eredeti állás­pontjáról idáig juthatott, azt egyedül Tisza poli­tikai magatartásának ama leplezetlen brutalitása okozta, amely szembeszökően igazolja, hogy a magyar államférfiú csak addig érezheti magát biztosan a hatalom birtokában, míg nem is mer jutnia, amelytől öt év előtt Bánffyt saját vallo­mása szerint maga Tisza István tartotta vissza. Tisza azzal vádolta Bánffyt, hogy az alkot­mányt akarta öt év előtt felfüggeszteni. A maga eljárását pedig azzal mentegette, hogy ő csak egyszer sértette meg — november 18-án — a formákat, de magát a lényeget bántatlanul hagyta. Az ex­ lexes választásokkal Tisza az alkotmá­nyos formák megsértése terén egy lépéssel bizo­nyára előbbre haladott, sőt a közvélemény több­ségének felfogása szerint a lényeget is megsér­tette. A második súlyosabb természetű lépés semmi egyéb, mint természetes és logikus kon­zekvenciája az elsőnek. De a tényeknek meg van a maguk szigorú logikája. Aki a lejtőn egy­szer gurulni kezdett, ha még oly lassan is, az okvetetlenül tovább fog gurulni. Tisza az új választásokkal jóvá nem teheti az eddigi törvény és alkotmánysértéseket, ha tisztán csak alaktak más feladatot, mint a nemzeti akarat letörését a bécsi hatalmi érdekek javára. Aki pedig nem érez magában erre hivatást, annak hazafias érzülete azt parancsolja, hogy hagyjon fel ez álláspont védelmével és menjen abba a táborba, amely kezdet óta a nemzet nagy veszedelménél egyebet nem látott a kiegyezésben. Tisza István a házszabályok módosítását azért sürgette minden áron és minden eszközzel, hogy a parlament rendes munkásságát biztosítsa. Alig volt a magyar közéletnek számbavehető embere, aki ezt a célt óhajtandónak ne tartotta volna. A miniszterelnök szerencsétlen politikai vérmérsék­lete volt szükséges ahhoz, hogy ezt az általáno­san óhajtott célt oly eszközök alkalmazásával igyekezzék megvalósítani, amelyek a közjogi alap legsúlyosabb válságához, az alkotmány- és tör­"•*»" ' ■"«*"0?? «órába? vezettek. A parla­mentáris élet­­ első feltétele, sőt életelve .. meggyőzés, nem pedig a legyőzés. Az olyan államférfiú, ki ezt az elvet nem akarja magára nézve kötelezőnek elismerni, az lehet a felség­nek abszolút hatalmú minisztere, de hűséges szolgája és alkotmányos államférfia semmi szin alatt sem. Annak akarva, nem akarva oda kell De bizonyára aligha a festenem ilyen jól mint magyar gazda a fenséges ur, ha ezt a viseletét csak mint mulatságos jelmezt ölti magára s ha nincs meg benne az, ami megfelelően kitölti, ami a karakterét megadja: a magyar lélek. Még­pedig nem egy könnyűvérű­ vagyonos magyar embernek, hanem egy józanul számító, fegyel­mezett gondolkozású, családját, cselédeit, jószá­gait megillető szeretettel, rokonszenvvel gon­dozó, földjét bizalommal művelő magyar gazdá­nak a lelke. S akin talán még csak egy órával ezelőtt is fényesen feszült, ragyogott a magyar királyi honvédség főparancsnokának díszes uni­formisa: ime, mint magyar gazda is helyt áll, mintájául az ősi erénynek, mely a becsületes polgári munkásság és a katonai harcratermelt­­ség, vitézség dualizmusában tündököl. Igen, igen, József főherceg a szó legbecsülete­sebb, legmagyarabb értelmében : jó gazda. Ki­tűnő katona, aki szabad idejét nem azzal tölti, hogy sétálgatva tetszelegjen masának szép uni­formisában, hanem aki nem egyszer a munkás­­zubbonyt is mag is. Kisjenőn álló mintarend ural holdnyi uradalm kora reggeltől a földje minden zegét zugat, lennének is e sérelmek. Az ellenzék akcióképes­ségében sem fogja megtörhetni a nemzeti ellen­állás erejét Mit fog tenni? Sajtója és hívei e kérdésre azt felelik, hogy újra és ismét választat mindaddig, míg az ellen­zék ellenállóképességét végleg meg nem töri- Oly cél, amelyre alkotmányos állam­férfiúnak törekednie sem szabad, de amelynek elérése is abszolút lehetetlenség. A választásokat a vég­telenségig nem folytathatja s így már a második választás után amaz alternatíva elé lesz állítva, magától a helyzet kényszerétől, hogy vagy le­mond teljesen kudarcot vallva, vagy pedig meg­kísérti a parlament nélkül való kormányzást. Az út, amelyen elindult, a logikai kényszernél is erősebb fátumszerűséggel űzi az alkotmány fel­függesztéséhez, amelyet ez idő szerint pedig maga is perkorreszkál. Apponyi a helyzet e végzetszerűségét felis­merte » minden valós2­1,JUSfce ««“Mint ez kény­­szeritette a meggyőződésre, hogy a nem­zeti ellenállást Perrel folytatni más közjogi alapról nem lehet, mint arról, amelyet a füg­getlenségi párt elfoglalt szemben Deák Ferenc alkotásával. E meggyőződés hódítani fog a kő _____________________________ '­­ 25 " HAZÁNK TÁRCÁJA A főherceg mint gazda. A Hazánk eredeti tárcája. Abban a könyvben, amelyet József főherceg­ről írtam (istenem, hogy múlik az idő! már e munkám megjelenésének is tíz esztendeje), két rendkívül sikerült amatőr­ fényképen a mi fen­séges urunk a cigányaival együtt látható. A cigá­nyokkal, akiket sok szép szóval és még több szép pénzzel örökös kóborlásukban véglegesen megfékezni, letelepíteni akart s akik hálálkodva «a mi fejedelmünkének nevezik, de azért—ma is csak úgy kóborolnak, mint ennek elötte. A szép szót s a még szebb pénzt elfogadták, rövid ideig le is «telepedtek», de aztán csak:­illa ke­rek, nádakerek, cigánykerek­ — voltak, nin­csenek ! Az egyik képen —• csoportfelvétel az alcsuthi tm­plom előtt — jómódú vajdaöltözetben, fején icsmával, kezében gombos bottal mint nász­­gy áll a fenséges ur fiatal cigány pár s a többi­­ség között, a másikon pedig egy igazi magyar da­jószó rokonszenves alakjában látja mind­­'­an derülő tekintetünk. Es haj! nini a fenséges lilyen tősgyökeresen magyar alföldi alak! Dam­'s kerek kalap a fején, a bajusza hegyesre rött, szájában szivar kis makrapipa-for­­szopókában, zsinóros zeke a testén, ma n­adrág, sarkantyus magasszám csizma s a­n fokos ... és aztán, ahogy vidám tekin­­­ bajusz alatt való csöndes mosolygással ’asztok, cigányok között az előtte tan­­ánypárt: egy tehetős magyar gazda ez, jó­ napon a nép közé vegyül s mulató­­szta kedélylyel el-elszórakozik.­­ja az ekeszarvát jasztalni, mily rei negyvenezer ur napokon át an megtekintette tanyáját, legelőjét, gulyáját, istállóját s nemcsak a gazdatisztjeivel állott szóba, hanem még a legutolsó béressel is s nem leereszkedő gőggel, hanem az embersze­retet fölemelő rokonszenvével. S alkalmazott­jainak korra is, állásra is kicsinyre-nagyja, aki csak él-mozog az uradalmon, örömmel és nem rettegéssel fogadta mindig a híradást: jön a fenséges úr ! Jött is és mindent rendben talált. Mert amilyen a gazda, olyan a gaz­dasága is és József főherceg nem azért, mert fenséges úr, nem a hízelgés rózsaszín­­ üvegén át nézve, tehát valóban, sőt talán így is mond­hatjuk : annak dacára, hogy fenséges úr, mégis igen jó gazda. Nem is hallhatott róla senki se széles e hazában, pedig hány, talán csak félig igaz s még több légből, de nem éppen tiszta légből kapott «udvari» pletyka kering nálunk! mondom : nem is hallhatott róla senki olyat, ami könnyelműségről, pazarlásról, szóval, ami a gazdaerényeknek merő ellentéte, tanúskodnék. «Kalandok» csiklandós történetkéi nem röpköd­nek, róla szólva, a titokzatosság szárnyain a pikantériákat szomjazó fülekhez, az egyetlen «kalandja», «bogara» vagy nevezze az ostoba­ság bárminek is: az ő cigányok iránti rokon­­szenve, amelyben azonban fényesen nyilvánul a nagy magyar gazdának ideális törekvése, hogy azokat az értékes tulajdonságokat, amelyek nem­csak mint zenei tehetség, hanem sok egyéb téren is nyilvánuló ügyességben, leleményesség­ben, gyors felfogásban a cigányságnál tagadha­tatlanul észlelhetők, kellőleg megfegyelmezve: a magyar föld szolgálatába terelje. Akár Alcsuthon van József főherceg, akár a Margitszigeten, Kisjenőn vagy Fiuméban, sza­bad idejének egy részét mindig gazdálkodással tölti. S szépen jellemzi őt az is, hogy nemcsak gyermekekkel, hanem az állatokkal is szeretettel bánik s ha kell, férfias erélylyel őket is képes megfékezni. A kisjenői uradalom megtekintése közben egyszerre csak nekivadul egy bika. A béresek nem birnak vele. József főherceg nézi s aztán kíséretének nem csekély ijedelmére, visszatereli előbbi rendes helyére a most már lecsendesülő állatot. A magyar gazda egyik főerénye: a takarékos­ság, S hogy József főhercegek ennek az erény- Vasárnap, 1905. január 1.

Next