Hazánk, 1905. július (12. évfolyam, 155-174. szám)

1905-07-02 / 155. szám

HAZÁNK. 155. szám, amíg­ jön az idő s behívják magyar kommandóra. Arról is jelentést tehetett báró Fejérváry Géza darabant-miniszterelnök, hogy a főispánok egy része is — soha ilyet Magyarországon — a jogos magyar nemzeti aspirációk mellé sorakozott és sem szép szóval, sem fenye­getéssel nem lehet őket visszatartani. Sehogy sem akarják szolgálni a Fejérváry-minisztériu­­mot, amely pedig van olyan alkotmányos, mint a Bach-kormány volt. A főispánok másik része, amely mégis megmarad, azt bizonyította előtte, hogy egy újabb választáson sehogy sem lehetne restaurálni a bukott szabadelvű pártot. Nem, sőt a negyvennyolcas párt jutna a parlamentben abszolút többségre. Ilyen előterjesztés után —­­mert másnemű nem lehetett — megszü­letett Bécsben újra a gondolat, hogy meg kell kísérelni ismét a szövetkezett magyar ellenzékkel a békealkudozást, talán újabb koncessziók árán is. A gondolatot tett kö­vette s báró Fejérváry Géza táborszernagy miniszterelnök­— amint az alább részletesebben olvasható — a császárvárosból hazatérve, leve­let írt az ellenzéki koalíció vezérbizottsága nyolc tagjának, hogy velük az ország politikai békes­ségének helyreállítása érdekében tárgyalni óhajt, azért meghívja őket tanácskozásra a miniszter­­elnöki palotába. Azt hiszszük, hogy Bécsben, látván Magyar­­országon a mai politikai fejleményeket, most már szintén komolyan gondolnak a magyar po­litikai békesség helyreállításán, aminthogy reánk magyarokra nézve is elsőrendű szükséglet volna, hogy belejutnánk a rendes parlamentá­ris munkálkodásba s elintézhetnék most már égetően szükséges gazdaságpolitikai kérdésein­ket. Hogy azonban a magyar politikai békes­ség helyreálljon, hogy a király és nemzet kö­zötti harmónia újjászülessen, annak egy nagy feltétele van. Akik Bécsből békét akarnak s akik ezt most báró Fejérváry Géza alkotmányon kívül szereplő miniszterelnökkel tolmácsoltatják, azok­nak méltányolniok kell a nemzeti bizalom több­ségének álláspontját. Méltányolniuk kell azt, hogy ez a többség erkölcsi és politikai becsületbeli obligóban van arra nézve, hogy amivel a nemzet a választásoknál megbízta, a jogos, nem­zeti aspirációk, a katonai követelések kivívá­sával, vagy legalább azoknak biztosításával, at­tól el nem állhat, mert ha elállana, akkor poli­tikai öngyilkosságot követne el. Az előző béke­­tárgyalásoknál is az volt a baj, hogy ezt a mél­tánylást teljesen figyelmen kívül hagyták. Ha ez most is úgy történik, akkor az újabb béketár­gyalások is csak szaporítani fogják az eddigi eredménytelen kísérletek aktacsomagait, melyek pedig már kitehetnek egy szekérre valót. * Ellenzéki politikai körökben különben már ma az a feltevés az uralkodó,­ hogy báró Fejér­váry békekísérlete nem fog sikerülni. Először a király a vezényleti és vezérleti nyelv dolgában semmiféle engedményre nem hajlandó most sem. Másodszor mindenkit inkább, csak báró Fejérváry Géza táborszernagyot nem tartják al­kalmasnak a békeközvetítésre. Mert ha még — úgy mondják — eltekintenek is attól, hogy báró Fejérváry vállalkozott az alkotmányellenes kor­mányzatra, az ő lelkületében nincs meg a magyar alkotmányos érzés. Az ő lelki világa — idegen kiképzést nyervén — nem érti meg a magyar nemzet jogos törekvéseit. Az alkotmány ő szerinte az uralkodó akarata, a nemzeté pedig előtte «smam­». Azért szerencsétlenség — mond­ják — hogy a király most ebben a nagy, nehéz, válságos napokban őt választotta első magyar tanácsadójául, aki lehet vitéz katona, de aki csak neve hangzásában magyar. * Az új alkotmányellenes kormány — s ennek keretében Kristóffy József, báró Fejérváry Géza táborszernagy belügyminisztere — meg­kezdi erélyes működését. Beniczky Lajos, Pest vármegye alispánja ugyanis, végrehajtandó tör­vényhatósága határozatát, rendeletet intézett a vármegye főszolgabíróihoz, melyben eltiltotta őket attól, hogy az újoncozásban részt ve­gyenek, sőt, hogy a katonai behívókat is kézbesítsék. Ezért Kristóffy József úgynevezett belügyminiszter Beniczky Lajos alispánt hol­nap — hír szerint — felfüggeszti állásától. Ennek a hírnek első hatása alatt már össze­hívták a törvényhatóságnak ama hatvan tagját, kiket a tisztviselők védelmére a napokban kül­dött ki a vármegye közgyűlése. A törvénytelen kormány tehát megkezdi az alkotmányos ellentállás ellen az erőszak alkal­mazását. Ha azt akarja, hogy a szenvedélyeket ezáltal még inkább felzúdítsa maga ellen, azt el fogja érni. Egyéb értesüléseink a következők: A béketárgyalások. Báró Fejérváry Géza tegnapi bécsi audien­ciájának az az eredménye, hogy a király utasí­tására Fejérváry Géza érintkezésbe lép a szö­vetkezett ellenzékkel. Ezen utasításnak meg­felelően Fejérváry Géza báró még tegnap dél­után azonnal az audiencia befejeztével távirati úton értesítette Kossuth Ferencet a király kívánsá­gáról,egyben felkérte, hogy Apponyi Albert grófot, gróf Andrássy Gyulát, Thaly Kálmánt, Da­rányi Ignácot, Zichy Aladárt, Bánffy Dezsőt és Rakovszky Istvánt hívná meg a szombaton délután 4 órakor a miniszterelnökségben tar­tandó tanácskozásra. Kossuth ezen kérelemnek eleget tett és a Fejérváry által jelzett politiku­sokat értesítette a miniszterelnök kívánságáról, akik mindegyike válaszolt is már Kossuthnak és a tanácskozáson való résztvételét jelentette be. Mint értesülünk, a mai tanácskozáson Fejér­váry Géza báró közölni óhajtja a megbízottak­kal a királynak a válságból való kibontakozásra vonatkozó tervét. Ezen terv szerint a király haj­landó a belügyi és gazdasági téren kilátásba he­lyezett szabadkézen kívül a külügyi kérdésekben és a katonai reformok terén is engedményeket tenni, ez utóbbinál azonban a magyar vezény­leti és szolgálati nyelvre vonatkozó óhaj teljesí­tése ki van zárva. A mai tanácskozásban résztvevő politikusok meghallgatják ugyan Fejérváry Géza báró elő­terjesztését, de arra végleges választ nem adnak még ezúttal, hanem a vezérlő bizottság elé vi­szik a javaslatokat és annak határozatát szer­dán délután közli Kossuth Ferenc Fejérváryval. Fejérváry kihallgatása. Báró Fejérváry Géza tegnapi bécsi kihallgatásáról még a következőket jelentik: A király ischli elutazása előtt tegnap délelőtt fogadta báró Gautsch osztrák miniszterelnököt, azután gróf Goluchowski külügyminisztert, tegnap délután pedig Fejérváry báróra került a sor. A ki­rálynak e kihallgatás alkalmával természetesen vala­mennyi oly kérdést el kellett intéznie, amelylyel nyári pihenője alatt isendben foglalkozni nem akar. Első­sorban ama főispánok fölmentése tartozik ide, akik semmi áron sem akarnak Fejérváry alatt helyükön megmaradni, vagy akikben Fejérváry nem bízik. Ezzel kapcsolatosan Fejérváry báró a törvényható­ságok ellenállási mozgalmának várható fejlődésé­ről és következményeiről tett jelentést s egyszer­smind a mozgalommal szemben tervezett kor­­mányakcióhoz kérte a király hozzájárulását. A kormánynak erre nézve megvan már a maga terve, amelyet a Héderváry miniszterelnöksége alatt, kifej­tett passziv rezisztencia tanulságai alapján alkotott meg. Fejérváry báró a főispánok jelentéseiből tudja már, hogy milyen a törvényhatóságokban a helyzet és kétségtelenül e jelentések alapján tette meg a királynak végleges­­előterjesztését. A tegnapelőtti miniszteri tanácsnak e tárgyban hozott formális ha­tározata ma megkapta a király jóváhagyását és így a kormánynak a legközelebbi napokban teendő lé­pései a törvényhatóságokkal szemben a tegnapi tanácskozás döntése alapján tör­ténnek. Valószínű, hogy a kormány köriratot fog intézni első­sorban a törvényhatóságokhoz ebben a kérdésben. A sorozás megtiltása. Pest vármegye alispánja, Beniczky Lajos az összes járási főszolgabiráknak rendeletet küldött, melyben még az önként jelentkező újoncok beso­­rozását is megtiltotta nekik. Makóról jelentik nekünk, hogy a város tegnapi rendkívüli közgyűlése egyhangúlag hozott határoza­tával eltiltotta a hivatalnokokat az újoncozástól és az adószedéstől. Karánsebesről jelentik: Az alispán rendeletben megtiltotta a közigazgatási tisztviselőknek, hogy a katonai szolgálatra önként jelentkezőknek a belépési bizonyítványt kiállítsák. Három nyilt­ levél. Három nyilt levél van előttünk, melyek közül két képviselő pártállásának megváltozását közli válasz­tóival, míg a harmadik a nemzeti ellenállásra hívja fel választóit Báró Inkey József, a csurgói kerület képviselője, aki eddig a disszidensekhez tartozott, a független­ségi pártba való belépését így okolja meg választói előtt: A politikai viszonyoknak mai állása megingatta benne teljesen a bizalmat ahhoz az alaphoz, melyen eddig állott és amelyen mai nap örökre eltemetve látja az önálló magyar nemzeti állam kiépít­­hetését. Mert ha egy alkotmánynak tételes megállapodásai csakis akkor és addig tartatnak tiszteletben, amíg a nemzeti akarat oly irányban nyil­vánul meg, mely a korona mindenkori hordozójá­nak különleges nézeteivel megegyezik és a nemzetet képviselő többség csakis oly dolgokat követelhet, melyeket a korona kívánatosnak tartván, alkotmány nélkül is megadna és így a többségi akaratnak csak némileg is más irányú kialakulása elégséges ahhoz, hogy a korona indíttatva érezze magát az alkotmány­ban foglalt korlátozásokat áthágni, úgy arra a kö­vetkeztetésre kell hogy jussunk, hogy az az alap, melyen 1867-ben nemzeti létünk fölépült, nem ren­delkezik azokkal az erőtényezőkkel, melyek első­sor­ban szükségesek ahhoz, hogy a nemzet akaratát a korona hordozójának egyéni véleményével szemben is, az alkotmány korlátain belül érvényre juttathassa. Ezek folytán indíttatva érzi magát, hazafiai lelkiis­merete szavára hallgatva, olyan alapra helyezkedni, mely megadja azt az erőforrást, mely minden állam­nak védőpajzsa, az önálló nemzeti hadsereget. Palyánszky Elek is nyilt levelet írt lugosi válasz­tóinak; a szabadelvű pártból való kilépését azzal okolja meg, hogy nem bízik a kormány alkotmányos működésének lehetőségében s hogy a kibontakozást a mai pártkeretek között lehetetlennek tartja. Hentaller Lajos nyilt levélben számol be Somlyó­­vásárhely választóinak a nemzeti küzdelem napi álla­potáról s arra az esetre, ha újra a nemzetnek kel­lene dönteni a mai vitás kérdésben, választóit kitar­tásra és hazaszeretetre buzdítja. Apponyi és «Times». Mi is hírt adtunk arról, hogy az angol «notimes» nemrég egy bécsi sugalmazásból eredő közía«­ményében éles bírálat tárgyává tette a szövet­kezett ellenzék magatartását, valamint a kép­viselőház június 21-iki ülésében történteket és egyenesen forradalmi színezetűnek deklarálta a képviselőház azon eljárását, hogy az, az elnapoló királyi kézirat felolvasás­, után, míg határozatot hozott. Az angol közvélemény, amely részlete­sen nem ismeri a magyar válságot könnyen valónak vehetné ezen egyoldalú informálást és ezért ennek ellensúlyozására Apponyi Albert vállalkozott az angol politikai világot a helyes tényállással megismertetni és e célból szintén a Times hasábjait vette igénybe. A «Times» mai száma gróf Apponyi Albert terjedelmes levelét közli, amelyben Apponyi til­takozik a magyarországi helyzetnek bécsi forrás­ból eredő, elferdített feltüntetése ellen. Azután történeti visszapillantást vet a válság keletkezé­sére és fejlődésére, utal a nem parlamentá­ris kormány alkotmányellenes jellegére, amely­nek nincs más feladata, mint hogy akadályul áll­jon oda a korona és a parlamenti többség közé. Apponyi éles bírálat tárgyává teszi Fejérváry működését és behatóan indokolja a kormány ellen irányuló bizalmatlansági szavazatot. Végül Anglia közvéleményéhez appellál, amely az ön­kény ellen irányuló alkotmányjogi küzdelemben mindig a jog táborához csatlakozott. A­zután ki­jelenti Apponyi, hogy a koalíció törekvését nem az Ausztriával való közösség felbontása, hanem annak természetes alapokra való fektetése képezi. A német kereskedelmi szerződést Bécsből táviratozzák . A vámbizottság mai ülésén, melyen a német kereskedelmi szerződés tárgyalását folytatták, Gautsch miniszterelnök a következő nyi­latkozatot tette: 1 .Vonatkozással ama kérdésekre, amelyeket tegnap a bizottságban tettek, szabadjon a kormány állás­pontját pontosan előterjesztenem. Már a Derschad­a­­bizottságban voltam bátor rámutatni arra, hogy min­dent meg fogok tenni, hogy biztosítsam államunk kereskedelem-politikai cselekvő­képességét. Ez érte­lemben, amint már volt szerencsém jelezni, fordul­ 3 Vasárnap 1905. július 2.

Next