Hazánk, 1905. december (12. évfolyam, 285-309. szám)

1905-12-01 / 285. szám

n­ nek a jogkör-azonosság elvének zsinórmértékül vevése m­ellett kell történnie. A pénzügyigazga­tók, kiknek hatáskörük más, de az objektíve­n meghatározott jogkörük azonos, helyettesíthe­tik egymást, ellenben külön eskü letétele nél­kül nem helyettesíthetnék például a zágrábi pénzügyigazgatót, kinek jogköre a többiekétől eltérően van szabályozva. Különben elég perdöntő bizonyíték ebben a kérdésben az az állandó gyakorlat is, hogy az áthelyezett, illetve máshova kinevezett főispá­nok az új törvényhatóság előtt mindig újból hivatali esküt tettek. Ha még mindezeknek elébe teszszük azt, hogy a «nemo plus iuris ad alium transient potest, quam ipse habet» elvénél fogva a helyettes Laszberg épp úgy nem bírhat hivatali hatalom­mal, mint a kinevezett, de be nem iktatott Tahy s másrészről a vármegyének vonatkozó határo­zata, melyből az összeütközés támadt, törvényes vagy legalább is törvénytelennek teljes jóhisze­műséggel nem állítható — megvannak azok a konstitutív előfeltételek, amelyek a tett fizikai véghezvitele mellett a hatóság elleni erőszak bűncselekményét megállapítanák. Büntető törvényünk azonban a büntető­jog speciális jellegének megfelelően nem szokta az idegen területről vett jogelveket egyszerűen re­­cipiálni, hanem azokat saját szellemében át­­gyúrja, módosítja. Kivételes eset az, hogy a büntetőjog változatlanul elfogadott idegen jog­elvekkel operál. A hivatali hatalommal való visszaélés bűncse­lekménye sem a fentebb részletezett közigazga­tás és alkotmányjogi princípiumok alapján van konstruálva. A büntető törvény 461. szakasza például, mely a hivatalnoki viszonyról s hivatali hatalomról ad előzetes körülírást, az eskületé­telt nem is említi. A büntetőjog distinkciója hatóság elleni erő­szak és hivatali hatalommal való visszaélés bün­tette között az, hogy az elsőnél a dolus a köz­hatósági tekintélynek el nem ismeréséből, a má­sodiknál a valóságos vagy vélt hivatali hatalom­nak jogtalan gyakorlásából fakad. A helyettes főispán erőszakoskodása inkább az utóbbi diolus képét viseli magán s ezért a 472. szakasz alkalmazása bir nagyobb valószí­nűséggel. S. HAZÁNK. 285. szám. A válság. Budapest, I.ov. 30. Teljes pangás állott ma be a válság-hirek tekintetében. Nem volt, csak egy icipici instal­láció. Ugocsában tette le az esküt Perényi főis­pán, de ezenkívül nem volt sem megsemmisítés, még csak kihallgatás sem volt Bécsben. Mind­össze annyi történt meg, hogy gróf Vigyázó Fe­renc, kit előtérbe nyomulása óta állandóan Kristóffy két kéme tart szemmel, megjelent Pest vármegyeházán s megkísérelte hivatala átvéte­lét. A kirendelt csendőrség azonban megakadá­lyozta ebben s gróf Vigyázó a nyers erőszak elől kitérni volt kénytelen. Széll Kálmán tegnap több előkelő politikussal tanácskozott s e tényről ma különböző hírek vol­tak forgalomban. Illetékes helyről azonban cél­tudatosan mérséklik Széll újabb megjelenésének hatását s igy tartózkodó álláspontra vagyunk kénytelenek helyezkedni e tényekkel szemben. Beszéltek ma Fejérváry nyilatkozatáról is, mely­ben katonakormánynyal s erőszakkal fenyege­­tődzött a délceg aggastyán. A nyilatkozat súlyát erősen mérsékli az, hogy a haladópárt helyisé­geiben hangzott el. Nagyobb feltűnést keltett ma Kossuth Ferenc­nek egy cikke, melyben az általános választói jog szükségét hangoztatja szelíd, dallamos mo­dorban. Azt beszélik, hogy Kossuth a választó­jog kérdését a hétfőn tartandó vezérlő-bizottsági ülésen is szóba akarja hozni. Mai híreink a következők : Kossuth az általános választójogról. Kossuth Ferenc ma feltűnést keltő cikket írt az általános választójogról egy reggeli lap hasábjain. A cikkből reprodukáljuk a következő részleteket: Magyarországon felforgatják az állam rendjét, tönkreteszik az alkotmányt, kockáztatják a dinaszti­kus érzelmet, az anarchiával szövetkeznek a társa­dalmi rend ellen egyetlenegy célért, azért, hogy a hadsereg németségével szemben ennek magyar ki­egészítő részében a magyarság ne érvényesülhessen és hogy e célt elérhessék, az általános titkos szava­zati jog jelszavát tolják előtérbe; Ausztriában pedig ugyanezzel a jelszóval a németség háttérbe szorítá­sát idézik elő. Értse meg ezt minden józanul gon­dolkodó ember! De bármiképpen legyen is ez, bármilyen mélysé­ges eszmezavart és tökéletes képtelenséget árul is el ez a tény a helyzet felismerésében, mégis előttünk áll ez a minden más tekintetet domináló jelenség, hogy az uralkodó jogot ajánl a népnek; a népkép­viselet elvén álló parlament tehát nem állhat ellent annak, hogy a nép megkapja az uralkodó által fel­ajánlott jogot. Azonban feltétlenül szükséges az, hogy ne jogta­lanságból szülessék meg a népjog és hogy ne az alkotmánysértések egész láncolatának legyen ered­ménye, hanem rendes törvényhozási alkotással jus­sanak a nép széles rétegei a király által felajánlott politikai joghoz. Ha tehát a király valóban akarja az általános titkos szavazati jogot, távolítsa el azt a kormányt, mely az országgyűlés működését és törvényhozási képességét megakadályozza és amely minden tetté­vel csak széles­íti az űrt, mely a nemzet és királya közt támadt és minden cselekedetével úgyis meg­nehezíti a válság békés megoldásának lehetőségét. Emlékeztetem azokat, kik esetleg elfelejtették, hogy a nagy függetlenségi párt annak idején egy hosszú obstrukciót szüntetett meg cserében azért a kötele­zettségért, amelyet a Tisza-kormány elvállalt, hogy a választói jog széles körben kiterjesztessék, a vá­lasztó­kerületek igazságosabban osztassanak be s a községenkénti szavazás behozassák stb. A megkötött béka alatt azonban a Tisza-kormány nem tett eleget elvállalt kötelezettségének és nem nyújtott be a képviselőháznak semmi javaslatot a választási jog reformjára vonatkozólag, hanem jobb­nak látta kiugrani az ugrai levéllel s a parlamenti jogrend erőszakos eltiprásának terére lépni. E szomorú tény után is, mely mindannak a szám­talan veszélynek és bajnak a kiindulási pontja, mely most az országot fenyegeti, az akkor már szövetsé­gesen működő pártok felajánlották gróf Tiszának gróf Andrássy Gyula utján a házszabályok széles­körű megszigorítását azon feltétel alatt, hogy előbb keresztülvitessék a választói reform, mely­vel a vá­lasztók száma nem nagyon különbözött volna attól a számtól, melyet most a Kristóffy-féle szemfény­vesztés ígér. Az ajánlatot visszautasította Tisza Ist­ván a többség elvére hivatkozva, amely többség — az ország többsége (mint ahogy csakhamar bebizo­­nyult) nem volt már vele. Szükségesnek vélem a közvéleményt emlékeztetni e tényekre azért, hogy azt a következtetést vonjam le, hogy a koalíciós pártok ténykedésével nem ellentétes a választási reform eszméje. Még most is módjában állna a királynak az, hogy Ma­gyarországon békés megoldást teremthessen és ha meggyőződött afelől, amit Perathower bozeni polgár­­mesternek mondott» hogy «az általános választójog behozatala föltétlenül szükséges és hogy ezt a moz­galmat most már semmi sem tarthatja föl­ , akkor tegye lehetővé azt, hogy amit ő mint király föltét­lenül szükségesnek tart, azt egy rendes, alkotmá­nyos, a parlamenti többség támogatására számítható kormány valósítsa meg. Széll Kálmán Budapesten, Széll Kálmán tegnap rátóti birtokáról Budapestre érkezett s este a Nemzeti Kaszinóban hosszabb időt töltött politikusok társaságában. Széll a kaszinóban hosszasabban tanácskozott Darányi Ignáccal. Bu­dapestre érkezése állítólag egy kibontakozási tervvel van összefüggésben, melyet Lánczy Leo pendített meg, akinek a lakásán ebben a kérdésben nagyipa­rosok és nagyvállalkozók tárgyaltak s amelyhez Wek­erle közreműködését is meg akarják szerezni. , Széll Kálmán tegnapi tanácskozásaihoz a aPol. Ért.* a következő magyarázatot fűzi: A mai lapok azt a feltűnő hírt köztik, hogy Széll Kálmán tanács­kozásokat folytat a kibontakozást illetőleg és e tanácskozások összefüggésben vannak azzal a kon­ferenciával, amit Lánczy Leó lakásán tartottak s ahol azt vitatták volna meg, hogyan lehetne Széll Kálmánt, gróf Csáky Albint és Wekerle Sándort a ki­bontakozást célzó valami mozgalomba belevonni. Ezzel szemben a Pol. Krt. a legilletékesebb oldalról felhatalmazást nyert annak közlésére, hogy e hit alaptalan, Lánczy Leó lakásán ilyféle tanácskozás nem volt. Informált részről, mely ismeri a Széll Kálmán felfogását és intencióját, azt a határozott tájékoztatást bírjuk, hogy Szell Kálmán semmiféle akciót nem indított meg és nem folytat, sem maga, sem Lánczy Leóval összefüggésben. Fejérváry nyilatkozata. Politikai körökben ma a miniszterelnöknek egy nyilatkozatát kolportálják­, melyet a haladó párt kintijában tegnap tett. A nyilatkozatkozat a követ­kező : — Ha ma állana be az a helyzet, hogy a kor­mánynak mennie kell, még rosszabb volna az or­szágra az állapot, mert utánunk csak katonakormány jön. Annak, akinek józan a judiciuma, látnia kell, hogy a dolognak nem lesz jó vége. A kormánynak tavaszig akárhogy is, de elő kell teremtenie az újoncokat. Ha pedig az önkéntes adókat a tör­vényhatóságok szép szerével ki nem adják, bűnvádi úton kell előteremtenünk. Arra a kérdésre, mi történik, ha az országgyűlés feloszlatása után is együtt maradnak a képviselők, vállat vont Fejérváry: — Akkor erőszakkal fogjuk őket szétkergetni. , Gróf Vigyázó a vármegyeházán. Gróf Vigyázó Ferencet attól a perctől kezdve, hogy alispán-helyettesnek megválasztották, Kristóffy rendeletéből két detektív kísérte észrevétlenül min­denhová, hogy idejekorán megtudják, mikor szándé­kozik bemenni a vármegyeházára. Ma délelőtt a két detektív lóhalálában sietett be Laszberghez és Römerhez, s jelentette, hogy gróf Vigyázó közeledik. A detektívek jelentése valónak bizonyult: Vigyázó Ferenc gróf déli 12 órakor Keglevich Gábor gróf, Holló Lajos és Hédervári Lehel megyebizottsági tagok kíséretében megjelent Pest vármegye székhá­zában, hogy hivatalát elfoglalja. Egyenesen az al­­ispáni hivatal helyiségébe ment, ahol a jegyzői kar várta őt, hogy üdvözölje. Éppen az üdvözlésbe fog­tak, amikor a teremben megjelent Gersich rendőr­felügyelő s Vigyázó grófhoz fordulva, ezt kér­dezte: — Mi járatban van itt méltóságod? — Én a vármegye törvényesen megválasztott al­ispán-helyettese vagyok, — felelte a gróf — s el akarom foglalni hivatalomat. — Sajnálom, — szólt a rendőrfelügyelő­­— de ebben meg kell akadályoznom, mert a belügy­miniszter a választást megsemmisítette. Fölkérem ennélfogva méltóságodat, hogy távozzék a megye­házáról. — Kénytelen vagyok engedni a karhatalomnak — szólt Vigyázó gróf az egybegyűltekhez fordulva — és tanúságul hívom az urakat, hogy csak az erő­szak folytán távozom. Ezzel az új alispán-helyettes kíséretével távozott. Az ugocsai főispán beiktatása. Nagyszőllősről táviratoztak. Ugocsa megye törvényhatósága ma rendkívüli közgyűlést tar­tott, amelynek egyetlen tárgya báró Perényi Péter főispán beiktatása volt. A beiktatás tulaj­donképpen az ilyen alkalmakkor szokásos ün­nepségek nélkül csakis az eskü letételéből ál­lott. Nemcsak a súlyos válságra való tekintettel mellőzték azt, de már a november 22-iki köz­gyűlésen határozták el, hogy a főispán kine­vezését csak azért veszi tudomásul a törvény­hatóság, mert ő felsége kinevezési jogát el­ismeri. Ez­ekből a szomszédos törvényhatósá­gokat csak értesítették a beiktatásról, de nem hívták meg, mint más alkalmakkor. A közgyű­lést Becsky Emil alispán délelőtt 10 órakor nyitotta meg. A közgyűlésre küldöttség hívta meg Perényi főispánt a főispáni szék elfogla­lására. A főispán letette az esküt, mire dr. Varga János megyei főjegyző üdvözölte báró Perényit, aki köszönetet mondott az üdvözlésért s utalt a sú­lyos politikai helyzetre és biztosította a törvény­­hatóságot arról, hogy a nehéz viszonyok közt vállalt méltóságában csak addig marad meg, amig főispáni feladatát szigorúan az alkot­ smr I Ulti i_i , J1 11 kill* 111 I ii.LJ1LL01L1M ______ Péntek, 1905. december 1­ 2 Minisztertanács. Tegnap délután ismét volt minisztertanács, amely a folyó ügyeken kívül az általános helyzettel is foglalkozott. A minisztertanács négy órától fél nyol­cig tartott.

Next