Hegymászó, 1990. 1-2. szám
1990 / 2. szám
Sárközy András SINAI DESSZERT (FTSK EXCELSIOR 1990 március - április) Számban még az utolsó pászka ízével tolom zsákjaimat a zöldfolyosón át. Le la vie, ez már nem Telaviv! Pető Bálinttal kettesben érkeztünk Ferihegyre. Veszünk egy mély levegőt mielőtt kilépnénk az előcsarnokba, ahol 16 fős csoportunkat várja a hozzátartozók felajzott serege. Felcsillan a szemük, mikor meglátnak bennünket, és bizakodva tekingetnek a hátunk mögé. Nem is sejtik még, hogy a többiek Tel Aviv Ben Gurion repterén válaszolgatnak egyre dacosabban a biztonsági szolgálat embereinek kérdéseire. Két óra, mint rendesen nem volt elég, hogy eldöntsék róluk valóban nem rejtenek robbanószerkezeteket poggyászaik, úgy hogy csak Ferihegyre érkezésünk után egy órával untak rá a baráti érdeklődésre, és szállították őket egy öt csillagos hotelbe, természetesen gratis. Nekünk kettőnknek, akik érthetetlen okból „átcsusszantunk” (másfél órás keresztkérdés özön motozással), az eleinte hitetlenkedő, majd később csalódott és tanácstalan hozzátartozók gyűrűjében végleg befejeződött a kaland (na de sebaj, mindenütt jó....!) Ugyanezek az arcok hasonlóan sanyarú ábrázattal (kettő kivételével, mármint a sanyarúságot illetően) búcsúztattak bennünket három héttel ezelőtt a Kongresszusi Központ parkolójából, ahonnét a Zala-Volán volt oly kedves és Schwechatra szállított. Itt először kerültünk az EL-AL karmai közé, és az akkor még komolynak tűnő biztonsági ellenőrzés után Bécs - München - Tel-Aviv - Eilat útvonalon a Vörös-tenger partjára repültünk. A fogadtatás több mint baráti, szinte családias volt. Hofi lányai, búvárbarátai: Dudu, Darin és Erez, a titokzatos Erez az eilati vendéglő tulajdonos, crossmotoros és Sinai szerelmes vártak ránk. Az első éjszaka a tenger partján sós, langyos levegőben az Aqua-sport búvárbázis szállóján (10$ * 2$ szállítás) telt. Az andalító mediterrán éjszaka egyetlen említésre méltó eseménye az volt, hogy Gyurkó Gabi (hegy és szikla-hátulmászó, búvár, fotós, lepkegyűjtő valamint pudingkészítő mester) kölcsön nylonzacskóba csomagolt kölcsön Petzl fejlámpával, búvárszemüveggel és uszonyokkal felvértezve elvágtatott a beach irányába (előtte szemléletesen vázolva számunkra az éjszakai merülés csodálatos mivoltát). Félelemmel vegyes csodálattal néztünk elporzó békatalpai után. Néhány perc múlva visszatért, mivel időközben kiderült, hogy sajnos a Vörös-tenger is nedves. Pech! Reggel csapatunkhoz csatlakozott Giddy Hollander barátom, aki az Israeli Alpin Club „tanácsadójaként” nem is tágított mellőlünk (egy darabig) jó ötleteivel és helyismeretével sokszor segítségünkre volt. Reggeli helyett kétszeri fordulóval szállított bennünket a bázis mikrobusza a kőhajításnyira lévő egyiptomi határra. Vasfüggöny típusú átkelésünk során sikerült a különböző ki- és belépési vámok következtében egy halom dollárral megkönnyítenünk közös pénztárcánkat. További összegeket emésztett fel láthatatlan egyiptomi vezetőnk látható jövedelme. Szerencsére hamar megfeledkeztünk a piszkos anyagiakról, mikor bérelt minibuszunkba bepréselődve nekilendültünk a körülbelül 200 km-es útnak. Mintegy 50 km-t haladtunk az Akabai-öböl partjával párhuzamosan. Nem is sejtettük ekkor még, hogy a kopár parttól néhány méterre a tenger alatti korallok és a melegtengeri állatvilág micsoda színpompás kavalkádja található. Na de a búvárszafari még odébb van, addig még nagyon sokat kellett másznunk.