Helikon, 1998 (9. évfolyam, 255-278. szám)
1998-04-25 / 8. szám (262.)
HATÁR GYŐZŐ Az apagyilkos a gyerekét figyeli az apagyilkos a gyerekét figyelte a gyerek jellegzetesen mai gyerek volt, nincs olyan gyerek, aki azzal, hogy világra jön, ne válnék mai gyerekké — lévén, hogy a világ is, amire jön, a mai világ az apagyilkos nem volt különösebben apagyilkos, csak amilyen gyilkosok az átlag apagyilkosok lenni szoktak ...Ócska história, homályosan is csak aligalig emlékezett rá, meggyilkolta-e vagy sem, s ha igen, miért. Valami rémlett, hogy kifogásolta — nem az apró részleteket, a járását, a tömpeorrú mogorvaságát, a hangja köszörülését, eztazt, hanem az apát mint egészet csikbék testű kamasz volt, tigris-csitára valló acél izmokkal, és a hangja mutált. Egyszer aztán elkapta az öreget, reggelinél. Ő, a csikbék testű, tigris-csita kamasz, reggelinél. Szalmaszál-rágcsálós képpel a székén kinyúlt, feltette a lábát az asztalra, s azzal se szó, se beszéd, a bakancsa sarkával a reggeliző tányérja közepére tévedt az öregnek, bele a szalonnás rántottájába, hogy hagyja-e nem hagyta ...Nem attól, hogy a gigáját megmarkolászta; kenyérvágó késtől, ami a keze ügyébe akadt belevágnivalónak, de úgy, hogy a torka másik oldalán szaladt kifelé neki, az öregnek és ott kandikált elő, attól. Az asztal alá, ahova csúszott az apagyilkos a gyerekét figyelte a vacsoránál mindig jól ügyelt, hogy a kenyérvágás messze történjen, másutt, és ha nem mindjárt csomagolt-előszeletelt volt, hát a konnektor közelébe telepítette a villanyvágó kenyéradagolót, de mindig kihúzta a dugót... Mert hátha a vacsoránál és nem a reggelinél? az apagyilkos a gyerekét figyelte mire készül? - rezzent össze ebédkor, pedig az volt az izgalmi szabadság, az összebékülés pacsuli álmaival beillatosítva, nem otthon ebédelt. De a kantinban is, ott is, mereven rágondolt ...Alighogy a magáéval végzett és a mocsok hulláját az öregnek, aki volt, és az ő öregje volt, az asztal alól, ahová lecsúszott, elvitték, őt is vitték. Átköltöztették. Merő csuromlóság a bíráskodás, olvadó vajhegy a társadalom szíve, csak aranyszabadság, akármilyen szigorú a hosszú nyaralás. A rendelkezések értelmében az EHETI APAGYILKOSOK SIKERES LISTÁJÁBAN az újságoknak a nevét sem volt szabad kinyomtatniuk, a kíváncsiaknak meg kellett elégedniük az Emelkedő Statisztikáva s milyen tettnek volt ő a tettese, meg hogy ő volt, senki sem tudta meg a régi környéknek a tájékára se ment, de ott is elfelejtette mindenki (kisebb dolga is nagyobb volt, mintsem hogy észbentartsa éppen őt - csak mert az öregjét hazavágta). Végtére már maga is mintha kipottyantotta volna az eszéből: azóta "annyi minden volt", hogy ráterüljön az inasévek salakrakása, és ha nem ő döngölte - minden év egyet taposott rajta: ahogy vastagodott, úgy lapult. Hitt a "gyógyító időben" és a leólmozott múlt abszolút eltemetettségébe — az emlékek oszladozásába vetette bizalmát. "Bárányhimlő” volt, kigyógyult belőle és a Házból egészségesmakulátlanul távozott az apagyilkos a gyerekét figyelte a gyerek világrajövetelével (az anyja belehalt, a magzat hazavágta) — még csak épphogy felhunyorgott az emlék a hamukása alatt; az első macskakivégzéssel kitarlagosodott a perzselő vöröse; és amikor a reggelinél először bicsaklott el a fiú hangja, egyszerre nyakába kapta az egész parázskosarat. Végigégett rajta. A lomha felpattant, az emlékek életre lobbantak örülötte: a tulajdon múltjának lángjában járkált — újra apagyilkos volt a kezére nézett és ott vibrált a gyilkos szeszély pengéje. Felismerte a pillanat méregdudáját, a féktelen örömöt a mestervágásban: ez a kés-betoló jó mozdulat a nyelén a marok lökő fészkével — így kell apát hazavágni... A tudatlanság paradicsomában a tévajóságoskodó embercsorda nem tudhatta róla: ártatlan volt az ártatlanok között és adta az ártalmatlant. De ő maga tudta az apagyilkos a gyerekét figyelte ...Mivel tegyen a kedvére — tusakodott —, mikor tudhatja, hogy a kedvére semmivel nem tehet? Hogyan vigyázzon, hogy ne találjon benne kivetnivalót — vívódott —, mikor ha megfeszül se tudja olyan kicsire húzni magát, hogy apagyilkos gyereke a maga gyilkos apjában ne leljen valami kivetnivalót? Megutálnivalót — abban, ki neki csak amúgy foghegyről, szegrőlvégről az öregre? az apagyilkos a gyerekét figyelte kifordul: a kölyök elmegy hazulról...De elment-e: igazán elment s nem ott hallgatózik az ajtó mögött? Hangos léptekkel leviharzik s utána harisnyában visszalopódzik a lépcsőházba? Visszahallgatózott s hallani vélte apagyilkolásra készülő kölyökszíve zakatolását, szakadozott laganc-lélegzetét. Akkor lábujjhegyen a tükörhöz lopódzott. Hogy igazán olyan kockafejű-e. Nem volt kockafejű, de ha ő annak látja, a lelkéből lelkedzett apagyilkos gyereke — akkor igenis az. Kockafejű. Pusztuljanak a kockafejűek ...Kinövi? Elmúlik a fenyegetettség terhes korszaka, s ahogy amaz a gyilkolhatnékot, ő kinövi a meggyilkolhatóságot? Még jön idő , és megemberesedő gyereke szívében megéri a felmentést? ...És ha nem? Nem lehet levezekelni a szattyánfenekűséget, a varacskosságot, amilyen trotli öreghernyó maholnap és varacskos — a méregdrága parókája alatt, amilyen ordító-kopasz, nem ússza meg ...Hol, melyik a naptáron, milyen közel van az a reggel, az ő próbatétele? Mi lesz a keze ügyében, hogy a nyakverőerét elmetssze, ha nincs kenyérvágó kés és a konzervnyitó is villanyra jár? Mi pöffen ki belőle , mi lesz az első fitymáló pökhendisége a lagancnak? melyik szeme sarkából villan a vészjósló apagyilkolhatnék, amitől a szeme vérbeborul? Merről mozdul a keze, honnan zúdul a bakancsos lába, mikor csattan fel az a mutáló hangja, az első kihívó-kutyaúristenező szentségeléssel? az övé is azzal próbálja vérig ingerelni, vajon s neki is az lesz a próbatétele? A reggelizőasztalnál, ahogy előre látja, azzal a csikkék tigris-csita testével hosszúra nyíva, amint hegymászó vasalt bakancsával a rántottája közepére toccsan s úgy vizslatja nagy kajánul, vajon a bakancsát, hogy az apja arról az összerepedezett tányérjáról...meri-e?! ...Otthagyni! Tomi! Nem visszapofázni! Hunyászkodva belevigyorogni és mintha dióroppantó markú gorilla keresné a megcsupaszított kobakja körül, hogy honnan esik a végső jó fogás, ő meg a vörös nyelve tövéig belelát a gorilla rátátott szájába, utoljára, ahogy nyakaroppantva bömböli: — enni! enni! tovább enni! reggelizni! — ...Az ő lelkéből lelkedzett apagyilkos gyereke!... Az apagyilkos a gyerekét figyelte HELIKON 7 EGYED EMESE Jóslat (Nem lesz a régi indóházakon ablaküveg, ablak, ajtókeret! Tavalyi nád rejti a patakot. Megszínesedik fűzek vessző-ága. És tarka, fehér, fekete pulykák ődöngenek a fényben.) Nyirkos rögökre lépsz majd. Havas árkokra látsz majd. Bozótvágók köszönnek. Emlékképektől futsz majd. Nevezted semmiségnek, nevezed majd levőnek; nem akarsz hinni benne, s kiszívta már erődet. Ha lépsz majd gyepre, lombra, saruidat levonja. Ha szél dob rád kabátot, megint nevét kiáltod: vizeken szálló szélbe, árnyékos völgy fölébe. Elkerülöd a házat. Bárki bármit kiálthat. Közjáték Egyedül hozzád szólnom nem szabad. Fűre hajtották a bárányokat. A hófoltok Szinyei Merse Pál játéka: dombok és felhők verse. Félvágás szekér szomorú lovával. Vetési varjak dolgoznak a földön. Félbemaradtak házfedelek, kertek. Vakondtúrás és mart sárga virága, nyíltszíni festés, ködbeborulás. Hadd soroljak fel élő képeket, hadd fűzzek láncot, kalapáljak gyűrűt. Ékességek születnek vas szavakból; későre jár, zátonyrakó idő. Nem látható, de erdők lombja nő, vizes árkok mélyébe moha fészkel, és sem ének, sem álom nem fakad vers gyökerén, valami közbejött. Egyedül hozzád szólnom nem szabad. Megálló Már kimosták a szőnyegeiket. Szikkadni kerítésre teregették. Már kerti gazt gyűjtöttek jó csomóba, meggyújtották. Lám, füstölögnek, égnek száraz gyomok, katicabogarak. Jó rendet rakni, éldegélni rendben. Voltaire is küld, hisz munka vár a kertben, mit akarhatnánk haszontalanul. A legelő rossz füve lángra gyúl. A korom szerte száll szebb napjainkban. Felperzselt történetek csontjainkban (ragrím született. Hadd éljünk tovább.) Maros holtágát, vadmadarát láttam, király vonult el aranykoronádon, hallani véltem zajló udvarát, vashidak messze, kőfejtő helyek, valóságok, eleven emberek (minek kereslek harcollak magammal minek minek minek csönddel szavakkal)