Helikon, 2002 (13. évfolyam, 349-372. szám)
2002-01-10 / 1. szám (349.)
akarom; rózsaszínű orcád távul van én tőlem a te szerelmedért majd meg hasad szivem; nem akarom kedvesem tovább halasztani gondolatokat az elmém fárasztani; Tovább tiztellek csokolom az ajkadot ezel bévégzem kezdet irásomat; ha azt tehetnék kedves hiv angyalom kedves ösmeretünk örökös lenne; akor az én szivem nem fogna búsulni mert énnékem senki nem kel rajtad kívül; ne légy hát rósz szivet én hozám kedves angyalom Istenek áldása terejád maradjon kedves Julim; sokat nem irok mert nem vagyok próféta ne ítélj meg ha nincs minden rendbe írva; most ismét tisztellek és csókollak ezer meg ezerszer ezer bévégzem kezdet Írásomat még csak egy sort irok gondolom zenéked és hü óhajtásom; Isten légyen veled, hogy ne keljen tőled megválnom kedvemre termet virágom visola termetű szép tekintetű helyes viseletű kedves öltözetű jámbor természetű; Szép piros orcája szép páva járása görbe szólása jaj ha ez virág szálat kezemhez kaphatnám minden kínos búmat fejemről leraknám; Selyemmel ruháznám hintóba hordoznám; Jo drága ételei italai tartanám holtig el sem hagynám; Jaj de ez virágnak szivében nincs Jóság sohasem tart egyet hanem hármat négyet; élj boldogul végtire választ várok szivemből minden jót kívánok kívánom mindég boldog légy minden bánatos szabad légy ászt hogy szeretlek tudom el sem is felejtlek sohasem; szivem fenekére rejtekül bé teszlek Szeretet Kedves Julim hivszerető kedvesem; Adorjányi Péter; Továbbá Tisztelem Nagy Mámidat Anyádat és Apádat; Tisztelem János barátomat és Károly barátomat ha idegen országban van is szabadulását kívánom úgy mint magamnak mert engem az Isten Kegyelme tizenkét év allol fel szabaditot ha az tengelyt kenik jobban jár. Végtére Tisztelem kedves Sükösd Julimot koporsom bezártáig Ara felkérlek kedves Julim hogy küty választ hogy járjak hazái vagy nem ird meg sorsodat mert ingem az környülmény oda hozot hogy sokat nem tudok járni nekem tisztán kel válaszolni nekem fognom kel vagy jobra vagy balra vagy jóra vagy roszra nesajnáld kétren írásodat mert én sem sajnáltam százat mert szembe nem mered megmondani legaláb levélbe hd ki netarcsa magában az titkot senki az levél vivőtől ki visza bár két rendet mert sürgős * Hány éve keresgélem Sükösd Julit, aligha tudnám megmondani, fényképek tucatjait gyűjtöttem fiókjaimba, rajzokat nézegettem, már ismerem az akkori női ruhák hullását is, Sziktivkárban harmincnyolc finnugor lányt figyeltem napokon át, ők adták át a küldötteknek a szinkronfordító készülékeket, egyik sem hasonlított a másikára, vogul, osztják, zűrjén, észt, finn, hanti-manysi, lapp, tatár, baskir, atyám, egyik gyönyörűbb mint a másik, melyikük lehetett száz éve Sükösd Juli, csak mosolyogtak, hány százezer közül választották ki éppen őket, szóval ez egy ilyen finn-ugor kongresszus volt, melyen időnként aludni lehetett, időnként megdöbbenni, tréfálkozni a lányokkal mindenféle nyelven, elvégre rokonok vagyunk, csak álltak a pult mögött, ide kergetem a fiaimat házasodni, mondtam Hegedűs Jancsinak, nekem nincs házasulandó fiam, mosolygott, de eljövök én magam, énekeltünk, bohóckodtunk, János Bécsből jött, Pista Budapestről, Demény professzor Bukarestből, Zsolt Kolozsvárról, Natalja Moszkvából, — ez is a képbe tartozik, de senki sem mondta azt: ez Sükösd Juli. Bontják a biztos úr házát, sőt már a helyét takarítják, K.L. senior az ablakon át figyeli, nincs kivel sakkoznia, én is hol a fenében vagyok ilyenkor, tudhatnám, hogy zene szól, amikor ilyen régi házakat bontanak, napóleoni ágyúk dörögnek s füstölögnek (!), ha valaki lekottázhatná a lefele szalasztott cserepek énekét, egészen eredeti szimfónia alaphangját lelhetné a nagy szomorúságban. Symphonie macabre à Dominic Vas et Julie Sükösd, micsoda elegancia a pusztulásban. Ha rajtam múlna, kötelezném Andrást, ki a telket megvásárolta, hogy bevésse valahová: itt lakott Vas Domokos és Sükösd Juliánná. Az ilyen-olyan szeretők, hízelgők-nyavalygók elmúltak Isten segítségével, áldásával, Havad messze van Sóváradtól, még most is. Vas Domokos azonban, a későbbi útbiztos, bevonult katonának. * T. Cz: Sükösd Julánnának Szeretetei és tiszteletei Sóváradra Károly Fehérvárott Deczember 20Dik 1879 Szeretett Kedvesem Juli! Örömmel kaptam leveledett, melyben irtas is nevedett, irtod is benne a te hiv szeretetedett, amelyért is én hulattam sok, keserves könyeket, édes rózsám, szép galambom, légy boldog, én ászt kívánom, úgy folyon szép életed, ahogy magad ott viseled, tisztelem én Szép képedet, bánom, hogy nem beszélhetek én teveled, Isten minden jóságodért a menüből fizessen jó bért. Köszönöm emlékezetedért, hogy nem felejtesz el enyémet, ne is felejcs, arra kérlek, ha nem kő vagy érez a szíved, boldog napjaid legyenek, szívből kívánom ezeket, minden reggel bura kelek, bura is fekszem le érted, homályba borult Szép napom, eszembe jutnak szavaid, kellemetes beszédeid, szerecsés légy te mindétig, Istennek ha rendelése, légyen hát, gond viselése tartsa meg mind a kettőnket, szívből kívánom ezeket. Homályba borult Szép napom, ha te reád gondolkozom, árva vagyok, árva lettem, mert attól elrekesztettem, a kit igazán szerettem, Én tégedet, Kedves Julim! És továbá tudatlak, Szeretett kedvesem Julit, hogy most hálla legyen a Szent Istennek, nagy jó egésségem van, a melyhez hasonlót kívánok néked is, Szép rózsám Juli. Tudatlak arról kedvesem, hogy nagyon jól van dolgom, hogy othon sem volt jobb, csak fáj te érted az én szivem, tám adig nem is enyhül, mig személyedés az én személyem nem egyesül. Repülj el levelem az én kedvesemhez, hogy nem vagyok róla még elfelejtkezve, a kis füle mile ablakodba légyen, semmi szomorúság szivedhez ne érjen, tezurus rozmaringszál ablakodba légyen, szépséges jóságod az égig felérjen, kedvesem Juli! Tisztellek, kedvesem az o esztendőben, kívánom Istentől, tölthesd egésséget, és Urunk Születése napját érd meg egésségel. Boldog üneplést kívánok jobbat, mint nékem rendelt e sors. Az uj esztendőbe, kívánom Istentől, léptessen által örömmel, áldja meg éltedet minden áldásával, sok karátson után vigyen a Siónba. Szeretett kedvesem! Írod, hogy rád vannak támadva, de ne hajtsd senkinek a szavára, mert tudod kedvesem, hogy rám is hogy rám voltak támadva, légy tsak kitartó, mert nem hágy el az Isten, tsak légy hiv, kedvesem, a viszont látásig. És továbbá egyéb újságot nem írhatok, azt írom, hogy Sárosi iskolába járok, és a hazbéliekből hazaeresztettek, és gondolom, hogy tán két évre haza megyünk, én továb engedelmet kérek gyenge írásomról, mert nagyon szorgos volt a megírása. Továbá felkérlek, szeretett kedvesem Juli! hogy ne sajnáljál egy néhány rend írásodat megtisztelni, állapotaidról tudósíts, írjál meg minden újságot. Ezzel maradok holtig Szerető kedvesed Vas Domokos, továbá tisztelem édes atyád és édes anyádat és a kedves Mámidat, tisztelem Jánost, az egek ura Istene áldgya meg egész házzoknak tsaládjokat, öröm Inneplést kívánok minyájoknak, és az ujj »» folytatás a 6. oldalon HELIKON 5