Helikon, 2002 (13. évfolyam, 349-372. szám)

2002-01-10 / 1. szám (349.)

akarom; rózsaszínű orcád távul van én tőlem a te szerelmedért majd meg hasad szivem; nem akarom kedvesem tovább halasztani gondolatokat az elmém fárasz­tani; Tovább tiztellek csokolom az ajkadot ezel bévégzem kezdet irásomat;­­ ha azt tehetnék kedves hiv angyalom kedves ös­­meretünk örökös lenne; akor az én szivem nem fogna búsulni mert énnékem senki nem kel rajtad kívül; ne légy hát rósz szi­vet én hozám kedves angyalom Istenek áldása terejád maradjon kedves Julim; so­kat nem irok mert nem vagyok próféta ne ítélj meg ha nincs minden rendbe írva; most ismét tisztellek és csókollak ezer meg ezerszer ezer bévégzem kezdet Íráso­mat még csak egy sort irok gondolom zenéked és hü óhajtásom; Isten légyen ve­led, hogy ne keljen tőled megválnom ked­vemre termet virágom visola termetű szép tekintetű helyes viseletű kedves öltözetű jámbor természetű; Szép piros orcája szép páva járása görb­e szólása jaj ha ez virág szálat kezemhez kaphatnám minden kí­nos búmat fejemről leraknám; Selyemmel ruháznám hintóba hordoznám; Jo drága ételei italai tartanám holtig el sem­ hagy­nám; Jaj de ez virágnak szivében nincs Jóság sohasem tart egyet hanem hármat négyet; élj boldogul végtire választ várok szivemből minden jót kívánok kívánom mindég boldog légy minden bánatos sza­bad légy ászt hogy szeretlek tudom el sem is felejtlek sohasem; szivem fenekére rej­­tekül bé teszlek Szeretet Kedves Julim hivszerető kedvesem; Adorjányi Péter; Továbbá Tisztelem Nagy Mámidat Anyá­dat és Apádat; Tisztelem János barátomat és Károly barátomat ha idegen országban van is szabadulását kívánom úgy mint magamnak mert engem az Isten Kegyel­me tizenkét év allol fel szabaditot ha az tengelyt kenik jobban jár. Végtére Tiszte­lem kedves Sükösd Julimot koporsom be­­zártáig Ara felkérlek kedves Julim hogy küty választ hogy járjak hazái vagy nem ird meg sorsodat mert ingem az környül­mény oda hozot hogy sokat nem tudok járni nekem tisztán kel válaszolni nekem fognom kel vagy jobra vagy balra vagy jóra vagy roszra nesajnáld kétren írásodat mert én sem sajnáltam százat mert szembe nem mered megmondani legaláb levélbe h­d ki netarcsa magában az titkot senki az levél vivőtől k­i visza bár két rendet mert sürgős * Hány éve keresgélem Sükösd Julit, a­­ligha tudnám megmondani, fényképek tucatjait gyűjtöttem fiókjaimba, rajzokat nézegettem, már ismerem az akkori női ruhák hullását is, Sziktivkárban harminc­­nyolc finnugor lányt figyeltem napokon át, ők adták át a küldötteknek a szinkron­fordító készülékeket, egyik sem hasonlí­tott a másikára, vogul, osztják, zűrjén, észt, finn, hanti-manysi, lapp, tatár, bas­­kir, atyám, egyik gyönyörűbb mint a má­sik, melyikük lehetett száz éve Sükösd Juli, csak mosolyogtak, hány százezer kö­zül választották ki éppen őket, szóval ez egy ilyen finn-ugor kongresszus volt, me­lyen időnként aludni lehetett, időnként megdöbbenni, tréfálkozni a lányokkal mindenféle nyelven, elvégre rokonok va­gyunk, csak álltak a pult mögött, ide ker­getem a fiaimat házasodni, mondtam He­gedűs Jancsinak, nekem nincs házasulan­dó fiam, mosolygott, de eljövök én ma­gam, énekeltünk, bohóckodtunk, János Bécsből jött, Pista Budapestről, Demény professzor Bukarestből, Zsolt Kolozsvár­ról, Natalja Moszkvából, — ez is a képbe tartozik, de senki sem mondta azt: ez Sü­kösd Juli. Bontják a biztos úr házát, sőt már a helyét takarítják, K.L. senior az ablakon át figyeli, nincs kivel sakkoznia, én is hol a fenében vagyok ilyenkor, tudhatnám, hogy zene szól, amikor ilyen régi házakat bontanak, napóleoni ágyúk dörögnek s füs­tölögnek (!), ha valaki lekottázhatná a le­fele szalasztott cserepek énekét, egészen eredeti szimfónia alaphangját lelhetné a nagy szomorúságban. Symphonie ma­cabre à Dominic Vas et Julie Sükösd, mi­csoda elegancia a pusztulásban. Ha rajtam múlna, kötelezném And­rást, ki a telket megvásárolta, hogy bevés­se valahová: itt lakott Vas Domokos és Sükösd Juliánná. Az ilyen-olyan szeretők, hízelgők-nyavalygók elmúltak Isten se­gítségével, áldásával, Havad messze van Sóváradtól, még most is. Vas Domokos azonban, a későbbi útbiztos, bevonult ka­tonának. * T. Cz: Sükösd Julánnának Szeretetei és tiszteletei Sóváradra Károly Fehérvárott Deczember 20Dik 1879 Szeretett Kedvesem Juli! Örömmel kaptam leveledett, melyben irtas is nevedett, irtod is benne a te hiv szeretetedett, amelyért is én hulattam sok, keserves könyeket, édes rózsám, szép galambom, légy boldog, én ászt kívánom, úgy folyon szép életed, ahogy magad ott viseled, tisztelem én Szép képedet, bánom, hogy nem beszélhetek én teveled, Isten minden jóságodért a menüből fizessen jó bért. Köszönöm emlékezetedért, hogy nem felejtesz el enyémet, ne is felejcs, arra kérlek, ha nem kő vagy érez a szíved, boldog napjaid legyenek, szívből kívánom ezeket, minden reggel bura kelek, bura is fekszem le érted, homályba borult Szép napom, eszembe jutnak szavaid, kellemetes beszédeid, szerecsés légy te mindétig, Istennek ha rendelése, légyen hát, gond viselése tartsa meg mind a kettőnket, szívből kívánom ezeket. Homályba borult Szép napom, ha te reád gondolkozom, árva vagyok, árva lettem, mert attól el­rekesztettem, a kit igazán szerettem, Én tégedet, Kedves Julim! És továbá tudatlak, Szeretett kedve­sem Julit, hogy most hálla legyen a Szent Istennek, nagy jó egésségem van, a mely­hez hasonlót kívánok néked is, Szép ró­zsám Juli. Tudatlak arról kedvesem, hogy na­gyon jól van dolgom, hogy othon sem volt jobb, csak fáj te érted az én szivem, tám adig nem is enyhül, mig személyedés az én személyem nem egyesül. Repülj el levelem az én kedvesemhez, hogy nem vagyok róla még el­felejtkezve, a kis füle mile ablakodba légyen, semmi szomorúság szivedhez ne érjen, tezu­rus rozmaringszál ablakodba légyen, szépséges jóságod az égig fel­érjen, kedvesem Juli! Tisztellek, kedvesem az o esztendő­ben, kívánom Istentől, tölthesd egésséget, és Urunk Születése napját érd meg egés­ségel. Boldog üneplést kívánok jobbat, mint nékem rendelt e sors. Az uj eszten­dőbe, kívánom Istentől, léptessen által örömmel, áldja meg éltedet minden áldá­sával, sok karátson után vigyen a Siónba. Szeretett kedvesem! Írod, hogy rád vannak támadva, de ne hajtsd senkinek a szavára, mert tudod kedvesem, hogy rám is hogy rám voltak támadva, légy tsak ki­tartó, mert nem hágy el az Isten, tsak légy hiv, kedvesem, a viszont látásig. És továbbá egyéb újságot nem írhatok, azt írom, hogy Sárosi iskolába járok, és a hazbéliekből haza­eresztettek, és gondo­lom, hogy tán két évre haza megyünk, én továb engedelmet kérek gyenge írásom­ról, mert nagyon szorgos volt a meg­írása. Továbá felkérlek, szeretett kedvesem Juli! hogy ne sajnáljál egy néhány rend írásodat meg­tisztelni, állapotaidról tudó­síts, írjál meg minden újságot. Ezzel ma­radok holtig Szerető kedvesed Vas Do­mokos, továbá tisztelem édes atyád és é­­des anyádat és a kedves Mámidat, tiszte­lem Jánost, az egek ura Istene áldgya meg egész házzoknak tsaládjokat, öröm In­­neplést kívánok minyájoknak, és az uj­j »» folytatás a 6. oldalon HELIKON 5

Next